Kiss családunk blogja

Mostmár minden bizonnyal dolgozó nő leszek:)

Bizony, tulajdonképpen az egyetlen állás, amit megpályáztam, még nyáron, még nyáron interjúztattak is, ám akkor létszámstop miatt halasztódott őszre a dolog. Igazán nem hittem benne, csak valahol titkon reméltem, h majd újra szólnak.

Szóltak. Amikor már kényelembe helyzetem magam itthon és nem is kerestem a munkát, volt mindenféle, amivel elfoglaltam magam és pénzt is kerestem volna hosszútávon.

De szóltak:). Ami furcsa volt, h újabb interjú következett, ezúttal csoportos interjú, 3 ember előtt. Hát ez fura. Öreg vagyok már bohócnak, gondoltam, de jól szórakoztam, kellemes volt, 3 féle helyzetgyakorlatban kellett teljesíteni. Énszintebiztosvoltamabban, h nem engem választanak. Ügyesek voltak a többiek.

De mégis:). Roppant mód örülök ennek. Dealer támogató leszek, ami egy back office munka, márhogy ilyen szép magyarosan fejezzem ki magam, hehe, ez annyit tesz, h én fogom a központból támogatni a többi dealer támogatót, akik kint utaznak, járják sorra a kereskedéseket.

Jah, a cég a Generali, sikerült 7 órában kiegyeznem, ami részemről és részükről is kompromisszum, én 6ot akartam, ők 8at. Így jó lesz mindenkinek:). Remélem.

Most van kb 100oldalnyi bebiflázandó anyagom, aminek neki kellene fogni, ugyanis, UGYANIS 95%-ra kell vizsgázni belőle:)))))))). De inkább posztolok, mermérisne.

A 16-ai héten 1 hetet Bpesten töltök, ott fogják tágítani a fejemet, fel kell készülnöm a rendszerből, h készség szinten tudjam használni, elfér minden drukk rajtam, én nem tudok utálok tanulni ugyanis… (igazán sosem kellett, általánosban anélkül is remek eredményeim voltak, középsuliban pedig tojtam rá)

Gyorsan egy gyerekszáj:

Virág: “ANya, a Jancsibácsi meghalt, mert megette a busznak a kerekét. Aki megeszi a kereket, az meghal? “

aki nem értené: Ecpeckimehecc………

Jancsibácsi megette, holnap lesz a temetése, te leszel a felesége.

beugrott? :DDDD

Béla részletes póker beszámolója után mit is lehet mondani? 🙂

Megyek a következő elődöntőbe is, többen megyünk lányok, nyilván akkor már bejutok. Az az én gondom, hogy a sok fős asztal nem kedvez a játékstílusomnak. ELőtte mindenki óva intett, h a saját játékstílusommal játszak itt, befeszítettem, és számomra ezzel élvezhetetlenné is vált a játék.

Magyarán: legközelebb tojok a tanácsokra és játszom egy jót:)

Továbbá hírekkel is szolgálhatok, vártam ugye egy visszajelzést, voltam interjn egy cégnél egy nekem kedvező munkakörre jelentkeztem, és úgy tűnik, engem választottak:)))))))))))))). Jövő hét szerdán megyek megbeszélni a részleteket, szeretném elvállalni. A család nem örül, Béla fél, félt, mi lesz így velünk, ha nem leszek állandó hátország, de majd megoldjuk jól:). Nekem pedig szükségem van erre, és hihetetlen módon pénzt fogok keresni 7 év után:).

Más dologban is debütálni fogunk, a hosszú hétvégén egy kisebb csapattal Villányba utazunk, a lányok itthon maradnak, Mamával, Tatával lesznek:). Azaz 2 éjszaka a gyerekektől távol, hűmeghá, nem tudom, mi lesz, várom is meg nem is:). De jó lesz, tudom.

Mindenkinek jó pihenést, kikapcsolódást a hosszú hétvégére!

Az imént megérkezett a számlánkra az utolsó GYED-em. Illik ennek örülni? Mikor nyilván ezentúl sokkal kisebb összeget fogok kapni (azt is intézni kéne, grr) , számomra ennek jelzés értéke van, egy fejezet lezárult vele az életemben, vége a kisgyerekes itthonlétnek, melynek minden legtöbb percét élveztem, szerettem, imádtam, remek lehetőség, h olyan időben voltam itthon, mikor még 2+1 év (bár a továbbiakban sem preferálom ezt, sok okból) és sztem alapvetően és többnyire jól ment nekem, de vége, minden jó, ha van vége, vagy ez nem így szól? :))

Valamit biztosan fogok csinálni a bölcsikezdés után, és ez is jó, semmiképp nem maradok itthon Bélának háttérmunkásnak, megpróbáljuk így, reméljük működni fog:). Ha nem megy, még mindig “itthon maradhatok” távmunkázni. Marha nagy mákom van, h lehetőségem van választani, köszönet érte a családnak! (Anyu, Béla)

Még csak rébuszokban beszélek, hamarosan konkretizálom is:))

Holnap Bélával elindulunk egy amatőr strandröplabda bajnokságon, alig várom, kíváncsi vagyok, hogy szerepelünk, illúzióim nincsenek, nem vagyunk esélyesek az első 20ba kerülni, de a középmezőnyt jó lenne megpályázni!

Nyilván túldramatizálom, de nem tudok továbblépni azon a  tényen, ahogy ma beszólt a zember és nem is magát a konfliktust akarom itt megosztani, hanem azt, amennyire szenvedek én már az egész itthonléttől, a GYES nyilván egy áldás, nyilván 10ből 9 ember most azt gondolja, már megint nyíg, mikor arany élete van, tessék kipróbálni, 7éven át mosnifőznitakarítanijátszóterezniszülniterhesedni folyamatosan. Isteni. NEkem  elég, köszönöm szépen.

Szal van az, hogy az ember igyekszik jó lenni, abban, amit csinál. Próbálok jó htb.lenni, jó anya, feleség. És folyton csak a kudarcaimat látom. És ha még bele is nyomják az orrom, akkor kiborulok.

Béla a hétvégén belendült, rég elhanyagolt kupikat tett rendbe. Tette ezt valameddig szó nélkül, majd egy félmondattal utalt rá, h nem érti, én ezt hogy tudom nézni és elviselni. Jelzővel illetet, amit nem is írok le, mert annyira durva és bántó. Igaza van, nem mellesleg, abszolút, ez mind az én dolgom lenne, rendet kellene tartanom mindig és mindenhol, rendszert, napirendet, szigorút, nekem ez nem megy. Folyton pakolok, folyton. Folyton porszívózok, törölgetek, vannak dolgok, amik elmaradnak, kupifiók, kupipolc, ahol gyűlik a cucc, gyűlik, és most a zember nekiesett. És ezt kaptam mellé. Megsemmisítő érzés.

Néha azt sem látom, hogyan fogom ezt végigcsinálni. Túl nagy falat nekem, elfáradtam. Fogalmam sincs, hogy fogom beiskolázni mindet, közben minden más téren is megfelelni, felnevelni őket úgy, h jó ember legyen belőlük, nálunk jobb. Minta. A nevelés egyetlen módja a példamutatás. Hűha. Szóval ettől inkább csak mégkisebb leszek a szememben, és fel akarom adni. Tessék mondani, hány nap szabadság is jár egy htb-nek? Egyben kivenném, ha nem okoz gondot. Most.

Pedig már nincs éjszakázás sem, turmixolgatás, szoptatás, etetés, már egész ügyesen elboldogulunk. A nyár viszont rettentő hosszú, talán ez a gond csak, túlságosan össze vagyunk zárva, a nyaralásunk sem volt túl jó, a nagyszülők nem nyaraltatják őket, hiszen dolgoznak. Így nonsztop el kell látni őket. Rettentő fáradtnak, kimerültnek érzem magam e pillanatban. Nem vagyok erős. Volt, mikor az voltam, már nem vagyok az, biztos elfogyott az erőm.