Kiss családunk blogja

Kicsi Atitát (ő hívja így magát “Kissz Atita”) felvették a bölcsibe, halleluja, illetve helye is van,  mert régebben felvették, de úgy tűnik, be is fért a kisasszony:). Szeptembertől tehát megy Bibike a közösbe (ahogy apukám mondaná) , és ott jó lesz neki, nekem pedig ott lesz jó, ahol leszek, az lesz jó, amit csinálok:).

Ami bizonyos, hogy csodás, élménydús, embert próbáló, boldog, fárasztó 7 év áll mögöttem, vagy inkább mögöttünk :). Csodás korszaka ez az életemnek, de örülök, hogy vége, igen, nekiindulnék a Tiszának, ha pl újra kellene kezdeni, mostmár mást szeretnék elkezdeni, úgy, hogy közben akkora gyerekeink vannak, akik nem igényelnek állandó fizikai lekötést, gondozást, ellátást:). Tudom-tudom, ” kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” , voltak idők, mikor szívesen lecsaptam volna, aki ezt bírta mondani egy-egy kényes helyzetben (voltak ilyenek bőven:D) , még ha el is hiszem, hiszen valóban sok-sok gond adódik a nagyokkal, főleg a kamaszokkal, az másképp nehéz, az lelkileg, agyilag nehéz, ez meg fizikailag, a kettőt nem lehet összehasonlítani, más a mértékegység, kész.Sztem akkor is ugyanitt fogok posztolgatni, mikor majd olyan jellegű gondjaink lesznek, és akkor majd jól röhejes lesz talán ez a mostani poszt, de az nem baj:)

Itt a nyakunkon a vakáció, most először nem vagyok megijedve, mert már tudom, hogy milyen jó lesz, mennyire klasszul elleszünk, igazán készülök rá, mert ez az utolsó talán, ki fogjuk élvezni, ezt garantálom:).

Milyen vicces, hogy ezt éppen ma kaptam:)

” Nagyszerű Anya

> Mielőtt Anya voltam, > > Soha nem botlottam meg játékokban > vagy felejtettem el egy altatódal szavait. > Nem aggódtam azon, hogy > a növényeim vajon mérgezőek e. > Soha nem gondolkodtam védőoltásokon. > > Mielőtt Anya voltam, > > Soha nem hánytak rám. > Kakiltak rám. > Ettek le. > Pisiltek rám. > Teljes kontrolom volt az elmém felett > és a gondolataim felett. > Egész éjjel aludtam. > > Mielőtt Anya voltam, > > Soha nem fogtam le egy ordító gyereket, > hogy az orvosok meg tudják vizsgálni. > Vagy beadják az oltásokat. > Soha nem néztem könnyes szemekbe és sírtam. > Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű vigyor felett. > Soha nem ültem késő éjszaka, > hogy nézzek egy alvó babát. > > Mielőtt Anya voltam, > > Soha nem tartottam egy alvó babát csak azért, mert > Nem akartam letenni. > Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik, > mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani. > Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici > olyannyira befolyásolni tudja az életem. > Soha nem tudtam, hogy valakit ennyire tudnék szeretni. > Soha nem tudtam, hogy ennyire imádnék anyának lenni. > > Mielőtt Anya voltam, > > Nem ismertem az érzést, > milyen a szívemnek a testemen kívül járnia. > Nem tudtam, mennyire különleges érzés lehet > etetni egy éhes babát. > Nem ismertem azt a kötődést > anya és gyermeke között. > Nem tudtam, hogy valami annyira pici > annyira fontossá és boldoggá tudna tenni. > > Mielőtt Anya voltam, > > Soha nem keltem fel az éjszaka közepén > minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben. > Soha nem ismertem azt a melegséget, > az örömöt, > a szeretetet, > a szívfájdalmat, > a csodálkozást > vagy a sikerét, milyen Anyának lenni. > Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi mindent érezni, > mielőtt Anya voltam. > “

🙂

Most vettem észre, hogy elmaradt a beszámolóm, pedig ezentúl esküszöm, ha másképp nem, majd felsorolásszerűen leírom ide, hogy hol jártunk és mellébiggyesztek egy jelzőt, h jóvót, vagy nemvótjó, mert rossz, h lemaradnak az élmények, nem marad nyomuk, nem jó ez így…

Még pénteken elutaztunk, h szombat reggel ne azzal kelljen kezdeni:). Erzsiék annyira drágák voltak végig, alaposan vendégül láttak minket már megint, amitől híztam is, naná:)). Volt vagy 9, mire odaértünk, csajokat fürdettük, ágyba dugtuk, aztán még szórakoztak kicsit, de hamar megértették, h a Vidámpark kerül veszélybe, ha szórakoznak.

Reggel friss péksütik, és lángos került az asztalra, meg SOK zöldhagyma, nekem ugye onnnatól végem van, mindenhez zöldhagymát eszem újabban:D. Hosszúúúúú sor fogadott bennünket a bejáratnál,ami még nem is haladt sehová, egyre türelmetlenebbül vártuk, h végre bejussunk.

Majd azt sem tudtuk, merre induljunk:))). Isteni volt… Ám meg kell jegyezzem, h Abigéllel voltak kellemetlen pillantok, mert szinte semmire nem ülhet fel szegényke:(. És ő látta a nővéreit, ott voltunk együtt, eléggé zokon vette a diszkriminációt.. Aztán ezt úgy hidaltuk át, hogy az ébrenléti részre tettük a mesecsónakot, a tükörlabirintust, ahová be tudtuk vinni, mikor elaludt, akkor nyomultak a csajok a dodgemmel, és a buggy-val, amit be kell lássak, komoly felelőtlenség volt tőlünk megengedni nekik. Nem gondoltuk, h ez egy rendes robbanómotoros minigokart (akkor mit gondoltunk? Nemtom:D) , de mikor apró lányaimra ráadták a hatalmas bukósisakot, kész voltam, és sipítoztam Béla fülébe, h ezt nem szabad, hozzuk ki őket, de nem volt visszaút, mert a lányok nayon lelkesek voltak. A járgányban féket és gázt kellett nyomni és kormányozni… Nyilván a motorjuk le volt szabályozva, azért szép sebességgel száguldoztak a kanyargós pányán. Mikor elindultak és láttuk, h tök rendben kezelik a csajok a járgányt, fantasztikusan veszik be max sebességgel a kanyarokat, kész voltunk, irtó büszkén húztuk ki magunkat, ez a mi 2 lányunk:))). (én szőke létemre igen jól vezetek és szeretek is vezetni nagyon, nyiiiiilváááán ezt tőlem örökölték :DDD)

Fél 4ig élvezkedtünk, Erzsi csomagolt nekünk rántott húsos zsömlét, fél 3kor könyörögtem, h álljunk meg 1 percre és egyenek pár falatot:))).

Majd átmentünk a Lágymányosi híd budai hídfőjénél lévő plázsra, ami egy csodás építmény, hatalmas parkosított, játszóteres partszakasz, hol teraszos-térköves, hol homokos part, csúcs. I-ékkel voltunk, jó volt látni őket, végre a kicsit is megdögönyözhettük, a nagylányok pedig mintha csak most találkoztak volna, úgy csacsogtak, gurultak le a domboldalról:)))

Erzsiék isteni vacsival vártak bennünket, majd fürdés, Béla készülődött a SW-ra, 9körül mentek el Oszival. Nem volt olyan jó nekik, mint a tavalyi… Azért nem bánták meg, h elmentek persze:))

Erzsiéknek van egy kutyájuk, Charlie, egy rég elpusztult gyönyörű skótjuhász leszármazottja, erősen bekeveredett közben:)), de egy édes állat, Boginak időbe telt, mire a félelem visszafejlődött síma tartássá, én amúgy nem bánom, h nem csókol össze minden állatot, mint Virág és Abigél. Na, ők ketten élni is alig hagyták szegény párát:D

Vasárnap reggel igazából el is indultunk haza… Persze a Decathlont útba ejtettük, megvettük a görit, védőszerkóstól, minden rózsaszín, naná:)), én is kaptam magamnak végre jó áron tornagatyát, amiben röpizhetek, felsőt is, a szegedi árak harmadáért, ehh. Csajoknak rögtön ment a göri, ügyesek, főleg Bogi:).

A hét híre pedig, h Bogacs is megtanult kétkerekűzni:). A szomszéd kiscsajokkal együtt, így most nagy brigna és görkori menetek vannak, de már a medencében is melegszik a víz, szinte várom a nyáriszünetet, jó lesz:)

“Anya, a jámborszarvas az lány?” :))))))))))

(Bogi)

Semmiből sem tanulok:))). Már régen tudnom kellene, h teljesen felesleges több fogást, húsfélét, köretet kínálnom, főleg együtt, mert úgy is kiszúrnak 1 dolgot a kínálatból, amit esznek:). Ma kapkodós tökfőzeléket főztem, rántott csirkehusival, mit ettek? Csak a húst:). Hiába pakolom bele direkt a főzelékbe a husikockákat, Boglárka meg sem eszi, ha főzelékes:D. A szabály eprsze a 3 falat, amit nagy kínlódva benyomnak:)), de van ennek értelme? Legközelebb 1 félét kapnak, majd magam előtt elsüllyedek szégyenembe, de esküszöm kipróbálom, vajon reklamálnak e a többi dologért, ami úgy is csak útban lenne a tányéron:DDD.

De biztos csak irigy vagyok, tolom itt a brokkolipürémet, bizony szívesen ennék tökfőzeléket rántott szusival:D

Amúgy édesek, a teraszon ebédeltek, lányokat befogtam segíteni teríteni, egész ügyesek, ilyen kisebb dolgokba egyre inkább be fogom vonni őket. Hadd tanulják:)

Virág tegnap du belázasodott az oviban:(, telefonált az óvónéni, gyorsan elszaladtam értük, szerencsére még nem aludt el Bogi sem, így őt is hazahoztam. Aztán úgy döntöttem, legyen ez mostmár szabad hét mindenkinek, Bogit sem küldtem el ovikázni.

Tegnap volt egy lakásérdeklődő házaspár, tetszett nekik a lakás, hát nem voltak szívbajosak, tettek egy 4mó-val olcsóbb ajánlatot:D. Nyilván erre csak nemleges választ tudtam adni, így marad, ami eddig, igazából fel sem hívnak… ott a gond. De majd:)