Kiss családunk blogja

Annyi minden történik velünk, kis betegség, nagy buli, sebészet, stb:)))

Valószínűleg kalici vírusunk van, ami csak a 2 kicsit érinti, Boginak éppen szombaton, a buli délutánján kezdett el fájni a hasa, majd fel is szökött hamar a hője. Kapott lázcsillapítót, amit lendületből visszahányt, ez volt az egyetlen hányás, más nem is volt, már vasárnap kutya baja nem volt, evett-ivott, jó kedve volt:). Abigélnek nem volt láza, ám napok óta többször van kaka, ami nála eltér a normálistól, kicsit hígabb is, szal ő is beszedte valszeg. Mi, többiek remekül vagyunk, semmi bajunk. A szomszédban, az oviban szintén felütötte a fejét ez a nyavalya, mi szerencsére ezeket a gyomorvírusokat (rota, kalici) jól vesszük, csak símán fosós-hányós vírusnak hívjuk:D, általában 1 napig tart.

Ma (kedden) azonban itthon maradtak, Bogi már tegnap sem akart oviba menni (mint az hosszú hétvége után, szünet után lenni szokott), kikönyörögte, h ebéd után menjek értük. Ma viszont engedtem, azt mondta, fáj a hasa, én meg ezt bevettem:)), gondoltam legyen egy szabadnapjuk, töltsük együtt:). Jó döntésnek bizonyult, klassz kis délelőttünk volt, elkezdtem pörögni fél 9kor, onnantól 10ig mindent elpakoltam, mostam 1et, előkészítettem az ebédet, majd elindultunk vásárolni, szeretnek tescoba, DM-be menni… Persze kaptak túró rudit, tumitutjot, pudingot, ennyit az elvekről:D. Hasfájós gyereknek puding, piha:)

No,ez eddig volt vicces, most végeztem Virág hasának masszírozásával, vagy beszedte a kalicit ő is (amin nem lepődnék meg), vagy símán összeveszett a gumicukor, krumplifőzelék, puding a gyomrában:((. Vagy ezek kombója, ami asszem a “legjobb” lenne. Jó lesz önkritikát gyakorolnom, most olyan voltam, mint egy fékevesztett nagymama… (megvettem majdnem mindent, amit kértek, hülye én)

No, kezdem az elején, pénteken Mórahalomra voltunk hivatalosak fürdőzésre, Nóriék mint lakosok bemehettek ingyen, minket pedig bevihettek magukkal, így éltünk a lehetőséggel:). A lányok nagyon örültek, kaptak fagyit, néztük egy darabig a műsort, majd a benti fürdőben fürdőztünk is:). A csajok egy zárt falú gyerekszobában medencéztek, ami azért tuti, mert felváltva is elegek voltunk őrizni a kicsiket, ígí egyikünk mindig szaunázott-úszott addig. Összesen 1 órát, ha voltunk:)

Én ugye hármójukkal mentem az öltözőbe, teljesen zökkenőmentesen átöltöztünk, megkértem őket, h legyenek okosak és szófogadóak, itthon úgy pakoltam, h minden kéznél legyen. Nagyon büszke voltam rájuk:).

Fürdőzás után Nóriéknál lángosoztunk, hoztak be a kertből friss zöld-lila-fokhagymát, ez a gyengém, a hagymák:))). Kérdezte is Bogi, puszikor, hogy mi ez a büdös, anya?????? (ööö)(Bélával mindig összhangban hagymázunk, ő nem nyomja olyan keményen, mint én (én símán tolok egy csokor zöldhagymát fél szelet kenyérhez:D) , de a szag az egyforma, és így nem zavarjuk egymást:)))

Símán elaludtak, naná:). Szombat reggel apa megcsinálta, amit este kellett volna, leült dolgozni gyorsan, már korán, én pedig nekiláttam takarítani. Később Apa elment Abigéllel vásárolni, addig haladtam jó csomót, felmostam, ilyesmi. Mikor Abigél elaludt, kitakarítottunk a teraszon végre tisztességgel, eddig csak ímmel-ámmal söprögettem, pakolásztam, most végre olyan, amilyennek szerettük volna:). Csodásak a függő kaspók a fehér virágokkal, majd dobok képet róla, igazán hangulatos lett.

Majd beugrottak Mamáék villámlátogatni, mert anyák napján Bpestre utaztak kirándulni egyet, így nem találkoztunk. Később megérkezett Gyuri és Nelli a marhahússal, Béla tüzet rakott, és feltették a pörit, őrizgettük együtt. Eközben lett Bogi rosszul, és aludt el mellettem a kanapén, miközben simogattam a  fájó pocakját… És istenem, milyen kis édesek, mikor betegek, mikor rám szorulnak… Milyen jól esik ez nekem…

Majd megérkeztem a vendégek, sajnos nem tudott mindenki eljönni, így is szép számmal eljöttek, volt gyerek is, és sok felnőtt. Terítettünk, 2 asztalnál, kint persze, majd ettünk. Jól sikerült a pöri:). Képek remélem lesznek hamarosan:)

A kisbabások hazamentek, aki tudott, visszajött, vagy ittmaradt és beszélgettünk hosszan, majd fél 2ig nyomtunk egy pókert is:D. Kellemesen eliszogattunk, sikerült éjfélre eléggé vigyorgó ábrázatot öltenem az unicum nextől:D. (ami finom!)

Másnap pihenősre vettük a figurát, bár én anyák napja alkalmából is 7kor keltem:D, muszáj volt a mosással is haladnom, mert a szennyes dugig tele volt, na meg ugye volt sok összehányt cucc is, az én családtagjaim mindig gondoskodnak róla, ha hánynak, akkor lehetőleg mindenre, ezzel nyomatékosítják, h ugye de ritkán is hánynak ők, ezt ne felejtsem el:D. Ebédre maradt tészta (pöri mind elfogyott!) , adtam sajtos tésztát a népeknek. Délután egy szóváltást követően megkaptam a legszebb anyák napi köszöntést, ami ugyan spontán volt és semmi köze nem volt az anyák napjához:)), de arról szólt, h Béla mennyire büszke rám, milyen sokra tartja az összes tevékenységemet, mennyire szeret és mennyire jó anyának tart. És ez oly mértékben jól esett, h megint egy jó időre kibőgtem magam…

Még csak le sem törtem, mikor kiderült, h a kettesbeni bpesti kiruccanásunk megint dugába dől, mert csak anyuval felejtettem el egyeztetni:D, ők pedig akkor tartják Apu névnapját, ez náluk egy elég nagyszabású program. És bevallom, nem bánom:). Ugyan akkor Terror háza lett volna, így pedig Vidámpark lesz, vagy Közlekedési múzeum, vagy Állatkert, vagy ezek mind, nem tudom, de jó lesz velük menni:). Apa elmegy a Sensation-re este, mi pedig Erzsivel majd beszélgetünk egy nagyot:). Alig várom.

Az idő csodás, képek ezreit nem tettem közzé, amit szerettem volna, és elkezdtem jegyzetelni, amiket szeretnék itt megosztani a nagyérdeművel, veletek, na meg eltenni öregkoromra olvasnivalónak és a gyerekeimnek:). remélem a napokban tudom ezeket pótolni.

Vasárnap du indultunk volna Mamákat köszönteni, temetőbe, de eleredt az eső, ami azt mondta nekünk, jobb lesz már itthon maradni. Kicsit megörültünk neki, csajokat beültettük már 4kor egy  kád vízbe, túlestünk a hajmosáson (Abigél igen zokon veszi) , majd elfordítottuk a kanapét, besötétítettünk és    moziztunk :). Azaz ment egy új mese, és ölbe vett tányérból kézzel ehették a sült krumplit, rántott húst:). Abigél még nem igen értette, h ez most külön buli, de azért jött velünk :). Majd ezt követő hancúr a nappaliban, ugrálás a kanapé háttámlájára, majd arról le, be akarták vonni a kicsit is, Virág húzta fel a kezénél fogva, és jól meghúzta a kicsi kezét, megrándult, nagyon sírt a kicsike:(((. Egész éjjel fájlalta, a nurofen ellenére, így én jobbnak láttam elvinni a sebészetre, a hétfő délelőttöt ott töltöttük:D. Persze semmi baja, megrándult, meg sem röntgenezték. Felkötötték neki, de délután már nem is fájlata, azóta szépen használja.

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9128162

Ebben a topicban merült fel egy mindennapos kérdés, egy anyuka tette fel a kérdést a többi 3 gyerekesnek, hogy hogy oldják meg a háztartás minden napos nyűgjét, problémáját, hogyan szervezik, h ne gázoljanak térdik a játékban és a szemétben. Mindenki írt jókat, idemásolom az enyémet, mert annak itt is jó helye lesz:)

De jó témát vetettél fel:) Ez a dolog megfelelési kényszerből frusztrál téged (férjed pl, nagyszülők, barátnők?) vagy saját magad igénye. Mind1 amúgy, a megfelelési kényszer is tud olyan motiváló lenni, csak sajnos az erősebben bír frusztrálni:)) Na, nálam úgy van, volt, az elmúlt 6 évben volt midnenféle rendszer és ahogy öregszem, egyre hárklisabb vagyok, régebben sokkal-sokkal lazább voltam, símán ültem a kupi közepén, és játszottam velük, ma már sajnos nem, ma már inkább előbb összepakolok. Mennyivel jobb lenne lazának lenni.. Fél éve mondtam le végleg a takarítónőt, nálam egyszerűen nem sok értelme volt, mivel a napi pakolás mindenképp az én dolgom, ruhákat elpakolni, kupit helyére tenni úgyis csak én tudom (vagy így gondolom:D). Maga a takarítás egy kicsi lakásban 65nm-en lakunk, szal rájöttem, h nem ez az igazi nehéz falat, mert azt darabonként meg tudom csinálni és az nem ér annyit, h emiatt vagy kerülgetünk vkit heti egyszer, vagy emiatt le kell lépnünk, télen nehezen megoldható azért, szal külön macera volt, lemondtam, azóta így működünk: (az én férjem munkahelyen és itthon is dolgozik, a háztartásban már régen nem kérem a segítségét, ha épp ráér, akkor inkább gyerekezzen és tudok haladni kicsit vmivel, de ez kevés idő sajnos). Reggel elviszem a csapatot, Apát dolgozni, nagyokat oviba, én 1 picivel vagyok itthon. Hazaérvén nekifogok berakni 1 mosást (minden nap mosok) , bepakolok a mosogatógépbe (Juci is megy minden nap), összerakom a reggeli romokat, pizsik, szanaszét törölközők, papucsok, játékok. Addig a kicsi vagy kint kavar az udvaron, vagy nekem “segít” 🙂 (21hós). Ami jó tipp lesz tőlem sztem, a porszívó_a_nappali_és_a_konyha_között_lakik. Soha_nem_rakom_el, és soha nem sepregetek. Szép porszívót vettem épp ezért ez is szempont volt, folyamatosan be van dugva és nem hazudok, napi minimum 10szer megy. Nem mánia ez tőlem, csak sokan vagyunk a kicsi lakásban, másképp nem menne. Így soha nincs szemét a padlón, nekem ez a gyengém asszem. Felmosni viszont csak heti 1szer szoktam, de van, h csak 2hetente. Port törölni is hetente szoktam, abszolút délelőtt, ha pl nem főzök, azon a napon, de ez ritkán van. Viszont a főzés gyakran estére csúszik, azaz délben kap a kicsi tegnapi kaját, és este kezdek neki főzni, mikor lefekszenek a gyerekek, 8után. Vagy amíg a kicsi alszik, és laptop megy az asztalra, onnan megy egy sorozat, vagy egy film, így tulképp kikapcsolódás a főzés. A délutáni alvás az mindenképp vmi olyan foglalatosságra jó, amit szívesen csinálok, meg a net ugye:) Ami fontos, én könyörtelenül összehangoltam mindig a gyerekek alvását, és sosem volt opció babakocsiban séta közben alvás, ilyenek. Ha a gyerek alszik, az a “szabadidő”, amikor vagy főzök, vagy netezek, na meg akkor szoktam felmosni. Szóval aludni mindig együtt mennek, a nagyok már csak éjjel alszanak, a kicsinek van még délutáni alvás is. De amíg a kicsi baba volt, és többször aludt, akkor is összehangoltam a nagyok délutáni alvásával, hogy legyen pausa a napban. Fél 4-re megyek a nagyokért az oviba, addigra fel kell kelni a kicsinek, ülünk az autóba, utána vagy játszótér, vagy jövünk símán haza, sok a gyerek az udvarunkon (társasház), így itt adott a társaság, bicikliznek, homokoznak… Onnantól ők vannak 8-ig. Apa vagy hazajön, vagy érte külön megyünk, mondjuk utána is sokszor dolgozik, előfordul, h 1 órát velünk tölt, fürdetni viszont ő fürdet mindig. Mesét vagy ő mond, vagy én, ha Apa ráér, akkor ő. Bevásárolni délelőtt a kicsivel szoktam, sajnos nálam nincs rendszer, ez hülye dolog, kellene, el is irigyeltem Mzstől máris. A mosást alvás után szoktam kiteregetni, szárítógépezni, onnan száradás után mennek ruháskosárba, (van egy zoknis-bugyis ruháskosár, van egy Apa-Anya ruháskosár, van egy gyerek ruháskosár), na, nálunk itt dől meg a tudomány, mert onnan vhogy sosem kerülnek be a szekrénybe:DDD. A szekrénybe akkor kerülnek, ha tele az összes kosár. Ám fogy belőle a cucc, így előfordulhat, h sokáig nem kerülnek ki belőle a ruhák:D. Legkésőbb hétvégén azért elpakolom:))). Jah, és nem vasalok. Szárítógépezek, minden bemegy a szekrénybe, ha mégis kell, felvétel előtt kivasalom. Na, ez egy nagyon átlagos leírás, mert szinte_mindig_van_valami pluszban, intéznivaló, orvososodni vkinek, van egy vállalkozásunk aminek a hivatalos ügyeit én intézem, ha kell. Amire ritkán kerül sor, mert nem tudok alkalmat teremteni rá, pl ablakmosás, szekrény tetjeén portörlés, ilyen nagytakarítósdi. Na, ehhez kellene, hogy legyen néha szitter, vagy Apa többet. A kocsink is egy disznóól legtöbbször, tegnap Apa gyors kipprszívózta pl, de már tényleg gusztátlan volt… A kert is az enyém, most jön a locsolószezon, fűnyírószezon, de beletanultam, már megy:). Jah, és a legfontosabbat kihagytam: néha belebukunk. Mert nem megy, kiakadunk, kapunk kritikát, ami baromi rosszul tud esni… Símán kiszáradt múlt héten egy régi virágom, hát tök rosszul esett, mandulaműtét volt a legnagyobbnak és 2 hétig magamhoz sem tértem emiatt, így szartam a virágokra. Gyakran felgyűlik a mosnivaló, ragad a padló, és nem csak, h nem jutsz el oda, h kisúrold a kádat, hanem egyszerűen napolgatod. Én legalábbis szoktam napolgatni:)). Aztán kampányszerűen belendülök és 3 nap alatt megváltom a világot:D, vagyis a háztartást, akkor az jó érzés bír lenni. Ami rossz érzés, az az, hogy_sosincs_vége, nálam még sosem volt pipa a lakáson, hogy akkor most 1 napig/hétig pihi, mert_minden kész. Mindig van 1 fiók, amit át kéne pakolni (több is:D), mindig lehet évszakváltani a felnőtt/gyerek szekrényekben, a cipők/kabátok között, a gyerekek kinőnek és belenőnek a ruhákba, mi még az unokatesókkal is cserélgetünk, én is állandóan méreteket váltok (terhesruhák, meghízott ruhák, lefogyott ruhák, valaha talán még jó lesz (motivációs) ruhák:D. És mindig ott a napi_nem_kevés teendő, az állandó mosás, az állandó konyha (belegondoltatok már, h napi 4-5ször etetünk a konyhában?)

Ismét egy barátom kérésének eleget téve kérlek benneteket, hogy egy kommenttel segítsetek egy ügyben, amelyet mind átérzünk, ebben nem kételkedek.A barátomat és a férjét, sok-sok év küzdelmes gyermekvárás után mindössze 1-2 hét választ el attól, hogy gyermekük megérkezzen. Nyílt örökbefogadással lesz egy kisbabájuk, akit az anyukája a Gólyahír egyesület jóvoltából, békében, nyugalomban, lakóhelyétől elszigetelten hordhat ki és hozhat a világra, néhány napon belül:).

Ma Magyarországon 2 módon lehet örökbefogadni, vagy nyíltan, vagy titkosan. Nyílt örökbefogadás esetén az életet adó szülő(k) és az örökbefogadók ismerik egymást, az életet adó választhat a listán lévő várakozók közül, majd személyes találkozás után dönthet, hogy kinek adja gyermekét. Szüléskor még meggondolhatja magát. Szülés után, ha kitart döntése mellett, alá kell írnia egy lemondó nyilatkozatot, amellyel hozzájárul, hogy gyermekét más családban anyakönyvezzék, nincs több teendője a kisbabával kapcsolatban, hazatérhet a családjához, nincs több levél, hivatali ügy a megszületett babával kapcsolatban. Az örökbefogadók hazavihetik a babát, teljes bizonyossággal arról, hogy ő már az Övék, senki sem veheti el tőlük. Nincs szorosabb felügyelet, mintha vér szerinti babájuk született volna, szokásos protokoll van csak. Innentől ők is édes szülők, míg élnek. Ezen már nem változtathat senki.

Titkos örökbefogadás esetén más a helyzet. Ilyenkor az életet adó nem választ. Születése után a baba gyermekotthonba kerül, 6 hétig az életet adó megváltoztathatja döntését, hazaviheti, vagy akár maradhat a csecsemőotthonba a baba, várva, hogy egyszer olyan körülményeket alakítsanak az életet adók, amibe hazatérhet, de lássuk be, ez ritkán következik be. Közben nevelőszülőkhöz szoktak kerülni, egy gyermek akár több helyre is, évente máshová, majd ismét egy kis gyermekotthon, más ez, mint a biztonságos családi közeg…

Jelenleg Magyarországon ez a a2 lehetőség van újszülött örökbefogadása esetén. Ezen szeretnének változtatni, jogharmonizálás okán. Európa több országában másképp működik, ehhez idomulna az új törvény, ami törvényjavaslat formájában be van nyújtva, jó eséllyel elfogadja a parlament.

A következőről van szó: A 2 örökbefogadási formát “vegyítenék”. Nyílt örökbefogadás esetén a lemondó nyilatkozat aláírása után hat hétig teljesen bizonytalan lenne a baba sorsa, talán csecsemőotthonba kerülne, szülei nem biztos, hogy hazavihetnék a születése után közvetlenül, hiába hozott az életet adó egy döntést, megadják neki a lehetőséget, hogy további 6hétig meggondolja magát. Kérdés, hogy ez lehetőség, vagy további teher inkább. (itt egy írás egy életet adó anyukától, aki nem lehetőségnek érzi, hanem komoly tehernek: http://orokbefogadok.blog.hu/govat/%C3%A9letet_ad%C3%B3

Az örökbefogadók további 6 hétig izgulhatnak, hogy meggondolja magát az életet adó, és nem indulhat úgy az élete, hogy szülei biztonságos közegében, szeretetteljes otthonban töltené első 6hetét, ami fejlődése szempontjából kulcsfontosságú időszak. Bürokratikusan is újabb gubanc, hiszen az életet adó további leveleket kap otthonába, ahol talán mélyen eltiktolta a terhességet.

Valamit érdemes tisztázni. Minden életet adót, aki képes volt meghozni egy ilyen komoly döntést, akár azért, mert kutyaszorítóba került, akár azért, mert volt annyira bölcs, h úgy döntött, ahogy, tiszteletet érdemel. Melyikünk volna képes hasonlóra? Lemondani egy gyermekről, akit a világra hozunk, az ő érdekében, önzetlen dolog. Önzetlen dolog születésekor lemondani róla, mint azzal hitegetni magunkat, hogy megoldjuk, idővel megteremtjük a körülményeket, hogy hazavihessük az addigra megnőtt kisgyereket, aki megjárt számtalan nevelőszülőt talán. Milyen lehet azzal szembesülni, hogy nekem nincs lehetőségem, módon felnevelni, a gyermekotthonban, nevelőszülőknél talán nem lesz jó helyen, lemondok róla, hogy családban nőhessen fel, hogy édesanyja és édesapja lehessen. Bár ezzel elveszítem a lehetőséget arra, hogy valaha viszontlássam.

Természetesen a gyermek dönthet. A mai örökbefogadott gyerekek előtt ritkán titkolják el, hogyan jöttek a világra. Bölcs dolog ez, hiszen nincs annál rosszabb, mikor egy kamasz megtudja, az édes szülei nem az életet adói. Ők dönthetnek majd, hogy akár felnőttként felkeresik életet adó szüleiket, ebben az édes szülők támogathatják, segíthetik.

A gyermek tehát nem veszít, csak nyer. Nyer egy boldog családot, kiegyensúlyozott, anyagi biztonságban lévő szülőket, akik sok éve várják, hogy gyermekük lehessen. Azt tudni kell, hogy igen komoly procedúra, mire egy örökbefogadó babát kap. Van elővizsgálat, tanfolyam, amelyet el kell végezni, nem mindenki felel meg! Amennyiben átmegy a rostán a házaspár, további évek, mire a listán olyan pozícióba kerülnek, hogy az életet adók választása rájuk eshet. Ez jelenleg Magyarországon 2-3év minimum.

Sok-sok ember dolgozik azért évek óta, hogy a rendszer olyan legyen, hogy az állapotos, bajba került kismama úgy érezze, van kiút, nem kell, hogy gyermekét születése után bántsa, más módon is eltitkolhatja a közege előtt, hogy gyermeket vár. Mi lesz ezután? Melyik kismama fogja vállalni, hogy kihordja a gyermeket másnak, ha további 6 hétig leveleket kap, akár nevére kell vennie a gyermeket, lehetőséget kap arra, hogy amit 9hónap alatt eldöntött, szilárdan elhatározott, azt megmásítsa. Ez biztosan lehetőség?

Félek, hogy ezzel csak több baba kerül bajba születése után, ugye 1 példát sem kell írnom a tragédiák közül, amik az elmúlt években napvilágra kerültek… Hogy hány kisbaba születhetett meg falvakban, eldugva a külvilágtól, akik nem kaptak esélyt az életre. További babáktól veszik el talán az esélyt, hogy megszülethessenek.

A bajba jutott kismamák helyébe nehéz beleképzelni magunkat, mert erkölcsi magaslatról könnyű ítélkezni ugye, de csak 1 percre álljunk meg, csak 1 percig képzeljük el, bármilyen helyzetben képesek lennénk e lemondani születése pillanatában gyermekünkről, az Ő _ érdekében? Részemről tisztelet mindüknek, hogy képesek voltak erre, bármilyen hibákat követtek el életük során, akár jóra fordul az életük ezután, akár minden úgy marad, ahogy. Dönthetnének másképp is, maradhatna a gyermek állami gondozott is.

A kérésem tehát, hogy aki egyet ért a tiltakozókkal, az csatlakozzon! Talán segít…

Ide kell egy kommentet írni, ennyi az egész:

http://orokbefogadok.blog.hu/2009/04/09/tamogato_hozzaszolasok

Előre is köszönöm mindenkinek! 🙂

Azt hiszem, tudatlanul is abszolút hergeltük egymást frankón előre, vállt vállnak vetve nem aludtunk, rágtuk a kefét, hogy mi lesz ott a mi kicsilányunkkal, aki szenvedett már annyit, h egy egész életre elég volt. És azt hiszem, mindketten féltünk őt odaadni, megint másra bízni, az egészségét, az életét, a lelkét.

Újra nem mesélem azért a sztorit, néhány dolgot helyesbítek, vagy inkább leírom, én hogy láttam, Apa posztjához képest. Igen, az orvosunk, aki beviharzott a műtőbe szó nélkül, az épp nekem esett rosszul. De nem vagyunk kisegítve egy “minden rendben lesz” félmondattal, az ilyesfajta vigasztalásnak semmi értelme, miért is hiányoljuk?. A figyelmessége jól esett volna, de nekinemez a dolga, jó előre mindent megbeszéltünk már.

A mi elvárásaink ezzel kapcsolatban nagyobbak az átlagnál, hiszen Katona prof asszony, Máder drnő, Gellén dr anno elkényeztettek minket a NICen, részletes beszámolókkal a gyerek állapotáról, a várható esélyekről, kezelésekről, stb… Hiába várjuk, hogy olyan legyen a hozzátartozó-, betegfelvilágosítás, mint az ER-ben, ez Magyarország:)). No, továbblendülök ezen a nem fontos dolgon. Apa félelmetesen megnyugodott a műtő előtt, én továbbra is izgultam, akkor nyugodtam csak meg, mikor ébredezett, végre nem szörcsögött, hortyogott és sehonnét sem folyt véres trutyi belőle.

A dologhoz tudni kell, hogy Szegeden az Újszegedi gyerekkorházban (már az is klinika-B részleg) van gyermek fül-orrgége, ahol futószalagon, meglehetős rutinnal kapkodják ki több megye gyerekeinek a kböző manduláit napi akár 7-8 alkalommal. Ám ott nem érezzük otthon magunkat, és a begyöpesedett fejünkben a tiszaparti klinika a klinika továbbra is, azaz ott érezzük a kiemelkedő szaktudást, gyerek ITO pl ott van, így annak közelében szerettünk volna lenni, a pulmonológusunk is ezt javasolta. A gyerekklinikával szemben van a fülorrgége kl, ott ajánlotta nekünk Gellén dr. Bella Zsolt dr-t, aki végül operálta Virágot. Sokan mások is ajánlották őt azóta nekünk.

Nincs okunk panaszra, minden rendben zajlott, elvétve volt gyerek a klinikán, így kiélvezhettük mindenki szimpátiáját, a sok felnőtt között az ottaniaknak gondolom felüdülés 1-1 kisgyerek:). Virág meg ugye egy bájos, türelmes, jó kislány, nem okozunk gondot sehol.

Meglehetősen jól éreztük odabent magunkat, pedig a körülmények cseppet sem voltak ideálisak, nem törődtünk vele, őszintén szólva, nagyon élveztem, hogy egész nap kettesben lehetek csirgivel, hogy mellette “alhatok”, hogy hosszú ideig csak puszilnom és ölelnem kell őt, mert csak ez a dolgunk:). 1 ágyunk volt, de nem okozott gondot.

A nénik engem nem zavartak annyira, igyekeztem minimálisra venni a kommunikálást velük, általában egymást fúrták, ha a másik kiment, és vicces párbeszédeket nyomtak, de nagy egyetértésben instruktáltak engem, hogy mit csináljunk, hogy oldjuk meg, hogy vegyük fel a papucsot, vagy tegyük le, hogy ne vigyem azt a nagylányt, sétáljon (branül volt a  lábában). De ezek csak szórakoztattak:))). Ha 1 hétig kell bent lennünk, talán bosszant, 1 napig símán kibírtuk:))).

Pedig idősebb néni nem igen szerette a friss levegőt, és a fényt sem, grrr, folyton alkudozni kellett vele, h ablakot nyissunk és ne húzzuk már le a redőnyt áprilisban… Szerencsére másik néni megvívta vele a csatákat, addig sem unatkoztak ugye:))).

2-3alkalommal elpöttyent Virág, hogy “mikor megyünk már haza?” és ő sírás előtt mindig húzgálja az orrát, mintha a szemüveget tolná fel, annyira édes, na, ilyenkor áldás volt a laptop, amin mesét nézett egyfolytában. Na, annak nagyon örült, h korlátozás nélkül mesézhetett:)). Este teljesen rendben elaludt. Próbáltam nézni fejhallgatóval Ally mcBeal-t, de egyik néninek a szemébe világított , így kikapcsoltam. Nem is volt annyira gond, mert elég fáradtnak éreztem magam, helyezkedtem, Virág köré fontam magam, majd csak nem jött álom a szememre. Hajnal 3kor még az órát néztem… Kijárkáltam pisilni, iszogattam, gondolkodtam, de leginkább megpróbáltam Virágot úgy ölelni és puszilni, h meg ne zavarjam az álmát. És mérhetetlen boldogságot éreztem, h végre vége, felkészültem, h lesz még  1 éjszaka, azt sem bántam annyira. Ugye ez a fülorrgége, ergo 1 kivétellel mindenki horkolt a szobában, kánonban nyomták, ez sem segített az elalvásban:DDD. Fél 4körül elhumtam, de 5kor már jöttek a lázmérővel:D.

A személyzet tök aranyos volt, mindenki segítőkész volt és kedves, le a kalappal. Nagyon kevesen vannak, nem láttam nővért lábat lógatni sosem:(. Az anesztes doktornő nagyon-nagyon rendes volt, előre kértem tőle, hogy a branült csak bódítás után, mondta, hogy persze, és a lábába építette végül, amiért nem lehetek elég hálás, csak utólag tudta meg Virág, hogy ott neki tű volt.

Csütörtök reggel megnézte Bella dr. Virágot, és azt mondta, ő szíve szerint tartaná péntekig, azaz még 1 éjszakát, de ha nagyon nem bírunk magunkkal, akkor saját felelősségre hazaenged. Nyilván utóbbit választottunk. Nem értem amúgy ez az óvatosságot, rutin szerint adenotómia után 24órát szoktak korházban lenni a gyerekek, ha nicns gond, nálunk nem volt. Telefonáltam apának, nagyon örültek a jó hírnek, összekapta  a lányokat (de tényleg, pl nem fésülte meg őket és nem mostak szájat fogmosás után, felkapták a tegnapi, nem éppen makulátlan ruhát :DD) és rohantak értünk:))). Hamar oda is értek, én addig komótosan összepakoltam és kivetettük Virág branüljét, aminél sírt kicsit, de nem volt vészes. Nagyon örült, h jöhetünk haza:)). Még megkapta a drága a “diétás” reggelijét*.

Délután neki kötelező volt aludni, de Bogit nem sikerült rávennünk, h aludjon, mi is ledőltünk Apával, persze aludni nem tudtam. Mamáék 6kor eljöttek látogatóba, Virág megmutatta, hogy tud fejen állni, majd’ rosszul lettem:)). Elvileg nem s zabadna kimennie a levegőre, hát mi fülvédővel kiengedjük, csodás idő van, ő meg annyira vágyik ki a többiekhez. Próbálom visszafogni, ne szaladjon, ugráljon, bár az előbb átrugtaa szomszédba a labdát. Most épp kirakóznak a teraszon:)

*Aki elárulja nekem, mitől pépes, vagy diétás étel a darált parizer fehér kenyérrel, annak adom fele királyságomat:))). Hogy azt az amúgy sem ínycsiklandó parizert minek kell hányásra (pardon) darálni, haamúgy3 szelet fehér kenyeret kell hozzá megenni? MErt így összességében se nem pépes, se nem diétás. Na meg a parizer amúgy is le van darálva:DDD. Bár, mivel ehetetlen elég diétás és elég pépes is:D

Még nem festettünk tojást, nem is takarítottam és kupacban áll a szennyes ruha. Nincs még sonkánk sem, be kell vásárolnunk. Nem mondom, h túl tettrekész lennék:D