Kiss családunk blogja

Érdekesen tudnak az emberek a másikba lelket önteni… Biztos mindenki tapasztalta már, hogy ha panaszkodni mer, vagy el meri mondani, hogy neki sokszor nem könnyű, akkor érdekesen kap rá “vigaszt”.

Én nem szoktam mosolyogva, fogösszeszorítva kínlódni, általában inkább puffogok, kiabálok, sírok, kiadom a dühöm, a mérgem. Sokszor vagyok elcsigázott, mert nincs, aki csak néha elvinné, vagy hozná a gyerekeket, idejét nem tudom, mikor vásároltam be egyedül utoljára, mikor intéztem hivatalban egyedül vmit… Gyakran ilyenkor beviszem a kicsit anyuhoz a boltba, ami remek, nagy segítség persze, de attól én még szoktam úgy érezni NÉHA, hogy nincs 1 szabad percem sem.

LEgtöbbször persze boldog vagyok és kiegyensúlyozott, de mondjuk 10ből 1szer meg fáradt vagyok, kimerült, elcsigázott… És ilyenkor jól esik, esne, ha vki kis buksisimi, igen, jól csinálod, így tovább. Jól is szokott esni, ha bárki megdícsér, hülye dolog, az anyaság effektív nem jár együtt visszajelzéses sikerélménnyel.

Na, hosszú bevezetés után jön a lényeg:). Amikor esetleg panaszkodni merek,_rendszeresen jön azzal a jóindulat, hogy “maaaaajd megtudod, ha iskolások lesznek, még nehezebb lesz” “ez még semmi, még eztán jön a java”, “Bezzeg a mi időnkben még ennél is nehezebb volt”. “Emlékezz vissza kislányom, nekem még dolgozni is el kellett járni”, stb…

Vmelyik nap megkaptam egy munkába visszaálló barátnőmtől: “addig örülj, míg itthon lehetsz”. Hm. Akkor örülnék, ha munkába állhatnék, és vki közben elvinné és hozná a gyerekeket, ha néha más írna velük leckét, pl apukájuknak lenne erre majd ideje, ha betegek lennének, ismerné más is a gyerekorvosunkat, na, én meg akkor örülnék.

Ezektől piszokul rögtön jobban szoktam lenni:D. Jah, h mégnehezebb lesz ezután? Akkor most de könnyű:D. Vagy pl mittom, elképzelhetek nehéz szitukat, annál végülis sokkal jobb nekem, akkor már még lelkifurdalásom is lehet, az a legkirályabb:).

Én másképp vigasztalok… Ezért is gondolom, h remek védőnő válhatott volna belőlem. Ezért érzek együtt a frissen szülőkkel, ezért nem nevetem ki a barátainkat, ha felhívnak kétségbeesve a síró kisbabával, hogy sztük nem vesz levegőt, lenyugtatom őket és elmondom, ha sír, vesz levegőt. EGyszer mentőt hívtak, mert sztük az alvó gyerek nem lélegzett, persze csak aludt szegény, sosem tudtam ezen nevetni. Elképzeltem, mennyire kétségbe lehettek esve.

Na, ez nem rinyapost volt, mert tökéletesen jól vagyok, erről régebben akartam írni, hogy érdekesen fogják néhányan ezt. Hogy lehet úgy vigasztalni, lelket önteni valakibe, felemelni, h közben asztal alá nyomjuk a másik fejét? Miközben legtöbbször csak azt akarja hallani, hogy “Kiválóan csinálod a dolgod, csak így tovább, hidd el, nemsokára könnyebb lesz”.

Még mindig megráz és felháborít a szegedi szülészet embertelensége… Kati huga szült a napokban, hasonló élményekkel “gazdagodott” , mint oly sokan ott császármetszés után. Gondolom nem csak itt ez a helyzet az országban:(. És a helyzet egyre rosszabb.

Reggel 6kor elfolyt a magzatvize. 8órakor már csepegett az oxitocin (miért??). 14órakor már a műtő felé tolták (miért??). Mert nem tágult elég gyorsan. Vicc. Minden tankönyv szerint az első szülés akár 12-14 óra is lehet. Tekintet nélkül a munkaidő lejártára…

2korspinálisérzéstelenítést kapott a hugi, nyilván az EDA-val kifutottak volna a munkaidőből. Igaz, h az kisebb beavatkozás, kevesebb kockázattal és mellékhatással, de kétségkívül sokkal lassabb.

Első szülése tehát császármetszéssel végződött, ami nem katasztrófa, ha szükséges. Ám ha nem szükséges, akkor az embernek eszébe jut, hogy milyen hátrányokkal is bír ez a NAGY HASI MŰTÉT:

• későbbi összenövések (nekem durvák)

• az első napokat komolyan megnehezíti, a felépülés késlelteti a babára hangolódást, az első napot semmiképp sem tölthetik együtt

• a tej későbbi belövellése

• testvérek számának korlátozottsága (na jó, ez legtöbb esetben nem probléma, akinek az, annak viszont komolyan az)

• szülésélmény elmaradása.

A heget direkt nem írtam, mert az bagatel, és a fent írtak mindegyike bagatel, ha életmentésről van szó. Ám mindez más fajsúlyú probléma lesz, ha csak a szülészeten dolgozók kényelméért alakult így.

És ez még nem minden. Spinál után elvileg 24 órát kellene szinte mozdulatlan feküdni. Katihugit 10óra múlva kiugrasztották, elvonszolták zuhanyozni, majd vissza, szegény kicsilány azt sem tudta, hol van. (Mélyen emlékszem az első császárom utáni éjszakai zuhanyzásra, de nekem volt szerencsém egy csodálatos idős nővérkéhez, aki akkor minden kedvességével azon volt, h megkönnyítse a dolgom.)

Nem telt bele 24 óra, leküldték a gyerekágyra. A lány így fogalmazott, szó szerint: “Lehajtottak, mint egy barmot”. Amikor Kati ezt mesélte, könnybe lábadt a szemem, mert igen, megfogalmazta végre… Ugyanígy éreztem én is, az első császár utáni költözéskor jöttek, összehányták a cuccaimat egy kis kocsira (emlékszem, h az egyik bugyim lógott felül, undorító kupi volt az egész) no meg én ott laktam akkor már 2 hete, ergo, volt cuccom bőven. Szóval 1 perc alatt összehányták a cuccom, és a nővér tolta előttem a kocsit, és sürgetett… Én meg jó kisdobos módjára “téptem” utána. Kísérve a lágotatók pillantásaival, át a klinikán, szinteket áthágva, rémesen megalázó, kiszolgáltatott érzés volt.

Majd persze a gyerekágyon nincs kapacitása segíteni mellre tenni a császáros anyukának az újszülöttjét… Így szegényke présel egy csepp tejet, amit a baba édesen leszopogat, majd heves üvöltésbe kezd, de kezdő, ügyetlen, nehezen mozgó frissenszült nem tud odafordulni, mellre tenni egyedül.Elviszik az éhes babát az anyja mellől (akinek már van teje!!) és megetetik tápszerrel.

Tudom, h ezeknek mindnek van anyagi oka, személyi problémák, nincs elég ember, aki van, az irtó keveset keres, de sokszor csak a jóindulaton múlik, múlna…  És megértem a fásultságot is, azt is, h senki nem akar ennyi pénzért túlórázni senki kedvéért.

De ez egy szülészet. Ahol kisbabák életük első perceit, napjait töltik, családok születnek, édesanyák születnek. NAGYON nem mind1, milyenek az első élmények…

Ahhoz képest, milyen hidegen és lustán indult a nap, a nap kisütött, én pedig sok dolgot megcsináltam. Készítettem egy nagy tepsi rakott kelt, ennek fognak örülni a népek, ABigél 2 tálkával benyomott:). itt jegyzem meg, nem tudom, mi lesz, ha egyszer dolgozni fogok, mert alaposan elkényeztettem én a családot kajailag. Nagyon ritkán, mondjuk heti egyszer van hideg vacsora, de azt zokon szokták venni:). Főzabagép girnyógandi Virág pl van, hogy már az oviból hazafelé kérdezi, hogy “Mit főztél, Anya? ” Nekem főznöm kell, puntum:)

Továbbá kimostam 2 gépnyi ruhát, szokásos összepakolás, porszívózás, összekészítettem holnapra a jelmezeket.

Délelőtt Bibi annyira erőltette a bilizést, hogy szépen levettük a pelenkáját. Kapott kis bugyit, mennyire édes benne a kis fokhagymagerizd popója, meg kell harabdálni:). És nem pisilt be, egyszer pisilt a WC-be, de ennyi. Kíváncsi leszek, lesz e folytatása.

És mindeközben azon járt a fejem, hogy Abigél ugye már nem szopik, lassan pelenkátlan, kezd szépen beszélni, 1év és vége a babakorszaknak:). Miénk lesz a világ. Béla erre azt írta skype-on, hogy az utolsó cumit és pelenkát elássuk, tüzet rakunk és táncot járunk örömünkben:))).  És szinte hallom, esküszöm hallom, ahogy majdan nosztalgiával emlékszünk vissza ezekre az eseménydús boldog évekre, amikor hol 1, hol 2 pelenkásunk volt.

Kimerítő, fárasztó, végeláthatatlan, de nagyon boldog időszak ez az életünkben:)

Lassan készülődök, megyünk a lányokért, utána anyuhoz felsőt próbálni a bálra (helyettem néznek nekem ruhát, kényelmes, nemde? 🙂 ) , majd 5től korcsolya, 6kor haza. Még ki kell vasalni a jelmezeket és sütök krumplispogácsát a holnapi bulira. Azt hiszem, jobb lesz, ha most iszom egy KV-t:)

Szombaton 6kor kezdődik a bál. Anyu és Apu bevállaltaazösszesgyereket. Mert ugye ide tesómékkal együtt megyünk. Erikáéknál lesz az összes, ott alszanak el együtt, minda_7 gyerek, utána mi is odamegyünk aludni. A gyerekeknek még nem árultam el, mert ha esetleg bármi közbejönne, nagyon csalódottak lennének. De hogy ezek mennyire boldogak lesznek mind, azt öröm lesz nézni:)

Mama előtt pedig le a kalappal. Baromi szerencsések vagyunk, hogy ő van nekünk, ez kétségtelen!

{Oksa, hogy jók az uncsi postok is, Lányok, de szóljatok, ha majd hagyjam abba:)))) }

Remélem azt mindenki tudja, hogy a boltban a tejföl hogyan a leggazdaságtalanabb? Én nemrég jöttem rá, hogy a nagy kupa tejföl az nem ilyen egyszerű, mert abból is van 450grammos, 350grammos és 400grammos is. Az meg a pofáncsapás csúcsa, mikor rájöttem, h a kis kupa tejföl szinte mindig olcsóbb, mint a nagy. Ennyit a többet olcsóbban elvről. Na, kinek mondtam újat? 🙂

Ma: Anya: Lányok, mit kértek reggelire? Bogi: meggyszószt. Anya: az nem reggeli, kislányom. Virslit, felvágottat, mit kérsz? Bogi: lemondóan. Hjó, akkor sült krumplit.

:DDD

Ugye nálunk a sült krumpli az elég gyakori vacsora, mert szeretjük és kész. És igen, baromi egészségtelen és ez eléggé ellentmond az elveimnek alapvetően, de nem mondunk le erről, jusztse. Annyi, hogy mindig összevágok mellé egy nagy adag zöldséget, amit finom öntettel öntünk le, és ezt mindenkinek kell enni. Egy kicsit. Nekem meg sokat:). És be tudom úgy “csapni” magam, h tulképp alig eszem s.k.-t:)

Bélának bronchitisze van, irtó randán köhög még mindig, ezen a héten sem szabad dolgoznia, ha nem fekszi ki, mégkomolyabb szövődményei lesznek. És remélem belefért abba a tök fejébe, hogy ez miért alakult így, hogy nem kell lázasan dolgozni, ez ilyen egyszerű… És nem kölyök már, h mindent túléljen, kibekkeljen.

Lányokat is elvittem a dokinénihez, semmi komoly, Boginak kicsit piros a torka, de tényleg csak kicsit, Virágnak semennyire, tüdejük tiszta, láztalanok. A héten azért itthon nyomulunk, orrfújás, hurutoldó, na meg a tetűirtás:DDDDDD. Bizony, tetvesek a nagyok, én meg ezzel a ténnyel nem tudok egyszerűen mit kezdeni:))). Kezeljük persze, intenzíven. Bogiéba igazi, élő, mozgó tetvet is találtam:D. Virágéba csak serkéket.

Ha már zanza, akkor el fog itt férni, hogy mennyire szanaszét röhögtük magunkat vas.este egy műsorban a nagyon vicces Mary Zsuzsi, aki 61 éves és 21 éves barátja van. Azon túl, h tényleg nagyon röhögtünk, mert mindazonáltal, h ok, vmiért ez így alakult, ahogy, még irtó nevetséges volt a banya egész nyilatkozata, ahogy arról beszélt szánalmasan, hogy “Nem érted, Péter, hogy nem akarok megöregedni?” Az elég baj. Milyen szép dolog egy teljes élet után megöregedni, méltósággal, valakivel a jobbunkon, unokákkal körülvéve. Utazni, síelni, mittom, ami a csövön kifér. Nem kell hímezni feltétlen, de nemár, h attól lesz vki fiatal, h unokája korúval prülyköl:)))

Gyakorlati kérdés még, hogy beszélgetnek? Egy 2generációs szakadékból mégis hogyan tudja M.Zs. komolyan venni a fiút bármilyen témában??

És bakker, mennyire szánalmas, ahogyan kifejti a banya,hogy X órán át szexelnek, hogy elvette a szüzességét és erre büszke, stb… Másik mondatban meg odamond a Klapkának, akinek még a telkén lakik. Jézus:)))

De a slusszpoén, amiért végülis írni kezdtem róla, hogy másnap megláttam egy másik csatornán, amint protézisragasztót reklámoz:)))))))))))))). Kész:) “Almát eszem, ropog a fogam alatt, hoppá… ”