5 napot töltöttünk ezen a csodás helyen egy fantasztikus szállodát találtunk, jó választásnak bizonyult hálisten.
http://www.sielok.hu/szallas/bellevue_maribor/
Mármint a szálooda, mert maga a síparadicsom… hááát… alacsonyan van, így a hóbiztossága alacsony, sajnos nekünk sem volt jó havunk, nappal olvadt, az olvadék pedig éjjel lefagyott. Hálisten 2 alkalommal esett egy kevéske friss hó, de dél utánra már ez is kásás volt. Így a hegy alsó szakaszain nem volt igazán élvezhető, azért elmanőverezgettünk, mikor sível, mikor boarddal:)
Ugyanis az idén vittünk boardot is, Béla csak deszkázott, ő soha életében nem köt fel sítalpakat a lábára, úgy megszerette:)
Aztán volt úgy, hogy esténként a szaunában pihengettünk, ahol is meglepetés fogadott minket, egy kedves szaunamester várt a bejáratnál és ajánlotta magát. Un. szaunaszeánszon vettünk részt, a gőzben paprikássóval kentük be a bőrünket, majd 45 perc pihenő következett a sötét, halk zenéjű pihenőszobában, sok mécseske égett, nagyon kellemes volt…
Majd a finn szaunában kböző aromákat tett a kövekre, közben legyezgetett minket.. majd mézzel kellett bekennünk magunkat, és ezzel a testünkön kimentünk a hóba, mezítláb… Háááát:). Csodavolt.
Majd tus és ismét pihenő…
A mézest megismételtük még egyszer. Így érdemes élni:)))
2szer voltam kint esti síelni, bár boardozni tanulni nem volt sikeres, eleve olvadt a hó, nem is láttam, fáradt is voltam, az az este úgy ért véget, h kiestem a francia felvonóból, sírva odavágtam a dseszkát, sznóóóbordozzon, akinek 3 anyja van:D
Azért adtam még 1napot a dolognak és nem bántam meg:). Végül le tudok jönni piros pályán is vele, meg tudok állni, szóval mondhatni tudok sznóbordozni, igaz inkább csak sarokélen, a lábujjélre nem éreztem rá…
három napot síeltem, az az enyém igazán:)
A sznóborddal sikerült esnem egy szépet, megakadt a lábujjtámaszos élem előre, azaz előre, a völgy felé sikerült a hóba harapni, illetve fejelni, egy meredekebb szakaszon… ISten áldja a sisakot, rendesen be… a fejem:((. Utána fájt még, majd este viszontláttam a vacsit, szal vmi nem volt kerek.. Másnap később is mentem ki síelni, a nap egy részében pihengettem… De bepótoltam az esti síeléssel:)
A gyerekek rettentően hiányoztak már a 4. 5. napon.. Anyu volt velük, és le a kalappal, mert símán, zökkenőmentesen oldotta meg a csibékkel az egészet, és élvezte végig, nem is fáradt el különösebben… Annyira szeretem, olyan jó, hogy így sikerült ez, olyan megnyugtató volt, h tudtam, mindenki jól érzi magát. Különösebben nem is hiányoltak minket:). Kedden mentünk és szombaton jöttünk, szóval rekord 5 napot töltöttünk a lányok nélkül. Sok volt:). Asszem a 4 nap legközelebb elég lesz…
Én rég mondom Bélának, hogy sztem észre kell vennünk, hogy a lányok nőnek és bizony lehet lassan felelősséget és feladatot adni nekik, komolyabbat, mint a szoba összepakolása, pl elmehetnének a tőlünk 300méterre lévő pékségbe.. Béla egész eddig megvétózta, de ma megkérte Virágot, menjen el a pékségbe és kérdezze meg, mennyibe kerül a bejgli:)
Virág eltekert, ügyesen, majd haza, és azzal a hírrel jött haza, hogy ” A néni azt mondta, nincs nudlijuk” :DDDDDDDD
Tisztázták, hogy bejgli, nem nudli, újra eltekert, mondta utána, h “Végig mondogattam, h “mákosbejgli, diósbejgli” , de amikor jöttek az emberek, akkor nem. :)))
Ismét hazaért, a következőt mondta: “Apa, a néni azt mondta nem ad bejglit, ha nem tudok fizetni, felírta egy cetlire az árát” :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Kis bogár. Egyedül bringával a pékségbe. Ekkora gyerekeink vannak. Őrület.
Ma délután hókiflit készítettünk, 6 dolgos, apró kéz volt segítségemre, nagyon hatékonyan szaggatták a tésztát, ügyesek voltak:)
Ami meglepő, hogy tényleg segítettek, nem járt sokkal nagyobb kupival, mint mikor egyedül csinálom, szal mondhatni jobban haladtam a közreműködésükkel:). Ez korábban nem így volt:D
Boglárka mindent leír. Nyomtatott nagybetűkkel. Ami édes, ha vége a sornak, akkor jobbról folytatja visszafelé:D. Mint a kígyó, úgy halad az írásban:)))))). De az összes betűt ismeri és bármit elolvas és leír mostmár… Jobban megy neki, mint Virágnak.
Persze, nincsenek nagy gyerekeim még, most épp a legmegfelelőbb korban vannak ahhoz, hogy ezt érezzem, márminthogy annyira jóóó már, hogy mind ekkorák, kezelhető korban vannak. Hiszen mind képesek ellátni a maguk körüli alapfunkciókat, ti mindenki önnálóan WCzik,* mind önállóan esznek… nincsenek már műanyag evőeszközök és tányérok, tálkák, mindenki rendes étkészlettel eszik… Nincs már etetőszék, sőt, segítenek a nagyok teríteni, és csodásan elvannak, a szomszéd gyerekekkel ki-bejárnak, épp csak azt mondják meg mindig , hol vannak.. Mindenkinek megvan, kivel játszik, ki a legjobb barát, néha itt van 4, máskor egyse, néha itt van 6 gyerek is, és ez se a régi már, amikor ez néhanapján terhes volt, hiszen most ha itt is vannak, jól elvannak, hiszen megnőttek, értelmesek, okosakjókészszépek.. és ebben semmi túlzás nincs!
Ha valaki ezt így nekem 2-3éve megígéri, aláírom abban a minutumban.
És csodás volt az a 7 év itthon, remek volt a maga kis beszűkültségével, amikor azt hittem, múlik azon bármi is, hogy egyszer, vagy kétszer levegőzik egy nap a gyerek, és görcsösen, megfelelésből, magam megerőszakolásával csináltam az általam helyesnek hitt dolgot, jó ezt magam mögött tudni… Jó volt ezt levetkőzni.
Már símán és lelkiismeretfurdalás nélkül alszunk hétvégén sokáig Bélával, gyerekek kapcsolnak mesét maguknak, találnak ennivalót is:))))). Néha megjelennek, de alapvetően hagynak minket aludni. Eztismegértük:))))
Tegnap egész nap strandoltunk. Nagyon jó volt. Símán megy könnyedén, nincs benne komoly logisztika, kitholaltatunk, mikor eszik, vinni a pépet, holszoptassak:))))). ezek mind megoldódtak:))
Abigél hihetetlen ütemben fejlődik, minden téren, pl éjjel egyszerűen elhagyta a pelenkát, ezt is magától, mondta, nem kell már, hittünk neki (vagy legalábbis hagytuk megpróbálni) és nem pisilt be. Nem pisil be… Ennek 2 hete. Másképp működik, mint a lányok, mert a lányok mai napig kijönnek éjjel 1-2szer pisilni, a kicsi bírja reggelig, jobb géneket kapott, úgy tűnik.
Félelmetes szövege van:))))) Imádnivaló beszédhibákkal adja elő nagyon komolyan az általában rendkívül határozott mondandóját.
Bogi tud fejen állni:))). Megtanult. Magától:). És ugrálókötelezni is. Meg ugye szaltózni… Vinnünk kell tornázni majd. Emellett nagyon okos, bár most leállt a betű-számokat érintő heves érdeklődés.. Vág az esze, annyi látszik.
Virág nem királylány:). Hol bakugan, hol pókember, hol mittoménmi:)))))))))). Fiús érdeklődésű, be kellett szereznünk bakugant pl, hiszen erre vágyott, most mit csináljak. Ha lehet választani, ő midig kéket választ, sosem rózsaszínt pl. Kékakedvencszíne:))). Folyton természettudományos könyvekből kéri, h olvassunk, a természetcsatornákat bármeddig szívesen nézi.
Béla jól van. Munkával minden rendben… Röplabdázik és pókerezik, mindkettőt nagyon ügyesen:)))
Angi (én) is remekül van. Az iroda, amelyet 3 hete lendítettünk be, működik, nagyon szép eredményeket hozunk így kezdetnek, amitől mindenki nagyon boldog. A kis csapatom szépen összeállt, 4en dolgoznak, teszik ezt jókedvűen és szívesen… Húzzuk egymást, igyekszünk húzni egymást, szerencsére jól működik.
Én is röpizek természetesen, vegyes párosban játszom, sokat fejlődtem az utóbbi időben, tényleg látványos, így gondolkodom azon is, h elinduljunk egy versenyen esetleg… majd meglátjuk:)
Hát ennyi kivonatosan, összefoglalva:))))
*Bélával egyik éjjel ünnepélyes keretek között utolsó pelenkaégetés szeánszot tartottunk:DD
Csodás 4 napot töltöttünk Szlovákiában, tele élménnyel érkeztünk haza.
A gyerekek kiválóan elvoltak a szüleimmel, bár csak itthon árulták el, hogy Apukámhoz péntek éjjel ki kellett hívni az ügyeletet, olyan komoly fejgörcse volt, hogyanyu megijedt. 200as vérnyomása volt, kapott gyógyszert, injekciókat, mindezektől jobban lett. Most kivizsgálásra jár, remélhetőleg ezután valóban szedi majd a vérnyomáscsökkentőt…
Az utunk gyors és eseménytelen volt, hamar Donovaly-ba értünk, 11kor már síeltünk:). Első nap még a kék pályás oldalon maradtunk, és együtt síelgettünk. Enikő kezdő síelő, ő gyakorolgatott végig, Attila pedig profi, ő tanítgatott mindnyájunkat. Később csak Mesternek hívtuk… Enikőt pedig hugiztuk, ugyanis egy hüttébe nem akarták beengedni, mivel azt hitték, nincs 18 éves:D. Ezzel egészen addig hecceltem, míg nem visszaszólt, hogy ne hugizzam, nem a nővérének, hanem az anyjának néztek:DDDDDDDDDDDD.
Igen, volt humora a csapatnak, így nevettünk nagyokat. És aludtunk is nagyokat… Volt olyan, hogy bebuktam a pókert és elmentem aludni, kipihent akartam lenni. És van mit behoznom alvásilag… Nem csaptunk dorbézolós estéket, vacsora után póker, filmnézés, semmi piahabzsidőzsi. Nagyon jól esett…
Félpanziós ellátásunk volt, a kaja jó volt. Általában a pályán ebédeltünk némi sült krumplit, vagy salátát, vagy ilyesmiket, a bőséges reggeli és a mégbőségesebb vacsora elég volt. Sikerült is híznom fél kg-t:(. Délután, 2 alkalommal voltunk szaunázni, úszni, pihenni, ami issssteni egy átsíelt nap után. Egy alkalommal szauna után hóban hűtöttük magunkat:)))
Első nap tehát csak a kék pályákon nyomultunk, ami nemvolt igazán kihívás, így elkezdtünk fogózni, Béla, Atti és én. Általában én voltam a fogó, na nem a sítudásom miatt, hanem mert fizikailag nem tudtam elég jó ütemben gyorsulni, hiszen a fiúk 40kg-val többet nyomnak, mint én. Elég komoly előny ez gyorsuláskor:). Persze, kaptam a cinket végig, mígnem felszívtam magam és második nap végén visszamentem a síkölcsönzőbe és kicseréltettem a lécemet. Angol tudásom ugye minimális, ökögökmakogokcsak, de annyit el tudtam mondani, hogy
“This is slow. ” mondta a srác, h igen, ez egy lassú léc, mondtam,
“change please fast skyboard” mondta, okey, és hozta a másikat. Odaszóltam, hogy ” please, double wax!!!” Röhögött nagyon. Visszahozta, ráállította a bakancsomra, kérdeztem: “Is this fast? Double wax?” Mondta, ezzel én leszek a leggyorsabb a pályán:D
Béla végig videoblogolt, így megörökített néhány igazán klassz pillanatot. Az első nap termései:
Másnap készültünk felmenni a nagy hegyre, ám sajnos zárva volt a felvonó a nagy szél miatt. Így maradtunk a kék pályás oldalnál, ami továbbra sem okozott nagy kihívást, így mentünk hegyi utat keresni, a mély hóban, hát izgalmas volt:DDDD. Mivel nem találtuk meg a régi ösvényt, nem csináltunk újat, feladtuk és hagyományosan a pályán közlekedtünk, amolyan unalmas módon:D. Na meg fogóztunk…. Itt még a gyengeléccel sajnos…
Ezen a napon nagyon esett a hó, vagyis az ónos eső, kitudjami, de hamar átázott mindenünk, így hamarabb abbahagytuk a sízést, mint terveztük.
2.napi videó:
Majd eljött A Nap, a harmadik, mikor is végre fel tudtunk menni a nagy hegyre, ahol piros pályák tömkelege várt ránk, nomeg 1 fekete szakasz, amit feltétlen meg kellett másznunk , amiről feltétlen le kellett síelni…
Amikor felmentünk először, 1350méter magasságba, és fújt a szél, és esett a hó, mint a Deltában… Gyönyörű volt és félelmetes, azt sem láttuk, tudtuk, hol a pálya, merre menjünk… De jóóóó volt, izgalmas, adrenalinfröccs volt.
Délután még a fekete pályán is lejöttünk,az új lécem remekre vizsgázott… Az én technikai tudásomon még bőven van mit csiszolni, Attila szerint ezt bátorsággal kompenzálom, így tulképp nem rettentem meg, “símán” lejöttem a fekete pályaszakaszon is:)
Buckasí a kedvencem, jól el tudom kapni a ritmust, nagyon élvezem:)
3.napi videók:
legjobb:DDD. Mikor Béla elesik az ájfónnal:DDDDD
Negyedik nap ismételten nem működött a nagy hegy, így sajnos kényszerűen ismét a kék pályarendszeren kerestük a kihívást… Volt ott kutyaszán, gyorsan Enivel mentünk egy kört, egy élménynek nem volt rossz, máskülönben nem volt nagy szám.
ugratás:
Itt meg azért esem el, mert Attila felettem a felvonón beszélt hozzám, és összeakadtak a lábaim:DDDDD
Fiúk síelnek:
Hegy tetején bohóckodás, nagyon viccesek:DDD
Nagyon-nagyon jól sikerült túra volt, minek egyik szlogenje lett a “Nincs sportértéke” , amelyet Attila használ nagy előszeretettel, ki nagyon komoly sportember, és tőle hiteles is ez a kifejezés, de ellopkodtuk mi is, mondom, már szállóige:)))))
Jövőre 2 túra lesz, elvisszük a gyerekeket is, jövőre mind síképesek lesznek:). És feltétlen megyünk egyet a csapattal is, Franciaország, vagy Ausztria lesz. Szlovákia ellen szól néhány dolog, pl kellemetlen, ha nem megy a nagy hegy, ez ott gyakran előfordul… Továbbá a vendégszeretetből sem a javát sikerült kifognunk, találkoztunk kedves helyi emberekkel, ám sajnos a többség tolakodott, furakodott a felvonóknál, a vendéglátókban is voltak megjegyzések, amikre nem volt szükség, csak kaptuk vele a hangulatot is… Szomorú és szánalmas ez az általánosító népek közti viszály, hát honnan gondoljam én az akárkiről, hogy ő milyen, az alapján, h épp szlovák… De hendikeppel indulunk mi is, magyarságunk okán, ezért is kapjunk az arcunkba a kedvességeket:(
Hogy én legalább ne általánosítsak, voltak kedves szlovákok is, és csak emiatt nem menne el a kedvünk, a vendégszeretet fontos, de a síterep és az ár/érték arány a legfontosabb egy ilyen túra szervezésekor. Sajnos hiába olcsó Szlovákia, igazán jókat síelni csak 1 nap tudtunk a négyből.
Azt hiszem, Béla majd még kiegészíti a posztot, időnként kicsit megváltozik majd:))))
