Kiss családunk blogja

Itt vergődünk a zemberrel, hogy mit kellene vacsizni, negyed 10 ugye, és mindent ununk, ami a hűtőben van, felvetem, süssünk krumplit, persze csak viccből, de ő komolyan gondolja:)), beleegyezik, aztán meggondolja magát, és a következőt mondja: “Inkább csapjuk el a hasunkat valamivel!” Azaz együnk össze eztazt, és legyünk tőle rosszul.

Másik apaszáj a minap, épp ismét ezerrel háztéma, mikor már eléggé kezdünk közös nevezőre tévedni, és megegyezünk, hogy Gyálarét számunkra ideális, mert a város része, azaz helyijáratos a busz, és nagyszerűen lehet azzal közlekedni, és épp a Karolina előtt áll meg. Mikor ezt apa is konstatálta és egyet értett, úgy viccből elsütöttem, hogy “hehe, oda nem jön ki a pizzafutár”. Épp a kádban ült és vmit tömött a fejébe, megállt a kezébe a kanál, majd felháborodva: ” Felejtős, nem költözök oda, isten háta mögé ” 😀 . PErsze viccelt, főleg, hogy átlag 2évente rendelünk pizzát, bár lehet, hogy mégritkábban, sütni szoktuk.

No, a Mikulás istenien sikerült, csak a szokásos, sógi volt természetesen, ismét a konyhaablakon mászott be, örvendtünk vala:). Egyedül Polla félt tőle, irtó édes volt, mondta, hogy ” Nem ajanyosz, félek tőle, ijesztő” “Nem adok puszit a Mikujásznak” Bibi csak tartott tőle. Boglárka drága volt, aszondja: ” Honnan tudtad MIkulás, hogy nekem a hercegnők a kedvenceim?? ” És annyira boldog volt:)). Aztán kérdezgette, hogy mi az ott a szakálla mögött (sógi borosta…) , és kérdezte még, hogy mi az igazi neve a Mikulásnak. Jöttek a keresztkérdések ezerrel:).

Ház projekt. Most Apa indult be, de nagyon, én meg megyek vele:))). Többet nem mondok, csak annyit, hogy nagyon eladó a lakásunk, aki tud esetleg érdeklődőt, irányítsa hozzám:)

A hirdetésünk: http://www.expressz.hu/secure/showAdvert.do?aid=10960072&cid=346

Túl 2 nap lázas állapoton, aminek semmi oka nem volt, egy enyhe torokfájáson kívül, ma egy nagyon szép napot töltöttünk kettesben a zemberrel:). Gödőllőn jártunk egy http://www.kampa.hu/ házállításon. Épp egy Zsuzsát állítottak, amit mi is kinéztünk magunknak. Egyelőre tájékozódunk, tesszük még ezt akár 1 évig is, míg a pénzügyi világ nem rendeződik, míg nem érezzük már, hogy egy házépítés merész és felelőtlen lépés lenne a mi anyagi helyzetünkben. Így vagyunk mi mindennel, én tájékozódom, elolvasok mindent, apa megkapja a szűrt infókat érvekkel alátámasztva, majd ami érdekli, ő is utánaolvas, majd döntünk. Általában egyikünk a pesszimista, másikunk az optimista, a lényeg, hogy megvan az egyensúly, egyikünk érvel, másik cáfol, így jutunk is valamire:)

Béla abszolút szkeptikus volt készház ügyben, ám ma megingott, tetszett neki, amit láttunk:). Nem kicsit vonzó az a tény, hogy reggel 7kor sík alap állt csak, majd délre, mire mi odaértünk a fő falak, a válaszfalak is álltak, holnap pedig tető alá kerül a ház… A 30 év garancia sem hátrány. A cég és képviselői megnyerőek, hasonlóan biztonságos helyzet építeni egy Kampával, mint amilyen biztonságos volt az eddigi 2 lakásunk építtetése a Reállal. Biztos tisztességesen garanciáznak, van 1 éves bejárás, ám presztízs kérdés nekik, hogy ne legyen negatív visszajelzés, így akár később is kijönnek javítani. Komoly hátrány azonban, hogy nemolcsóbbmint egy téglaház megépítése:(. Jövő hét végén kész ház vásár, oda is megyünk természetesen, tovább tájékozódunk.

Abigél ma Mamával töltötte a napot, édes Mama otthon maradt a kicsivel egész nap, sokat játszottak, jól érezték magukat:). Nagyok oviban, haza is értünk időben értük, mi pedig egész nap beszélgettünk az autóban… MEnnyire ránk fért ez. És hagytam Bélát szóhoz jutni, sőt, kifejezetten ő beszélt ma sokat, ismét konstatáltuk, hogy nem könnyű az életünk, nagy teher van rajta, sok elvárásnak kell megfelelnie, munkahely, vállalkozás, család. Folyamatos szervezés az életünk… Hogy minden beleférjen. Jó lenne időnként eljutni röplabdázni, jó lenne néha kettesben lenni, ebben ma ismét csak megerősödtünk. Pedig reggel még arról beszéltük, h csak kellett volna hozni legalább a nagyokat, mehettünk volna vidámparkozni, vagy állatkertbe:)

És mára már az is megfogalmazódott bennünk, hogy bizony a 10.házassági évfordulónkat jövőre egy hétvégével fogjuk ünnepelni vhol kettesben:). Azt hiszem, még nem voltam 24 óránál többet távol a gyerekeimtől, mióta megvannak…

Az elmúlt hétvége: Eseménydús volt, mint mindig:). Nekem péntek este egy spontán programmal nyitott, Erzsi barátnőm invitált meg egy flancos operára, pénzbe nem került, hát éltem a lehetőséggel:). Egész jó volt, ismét egy holocaust feldolgozás, német előadókkal: Michael Kunze – Gershon Kingsley: Raoul Erzsi bevitt a színfalak mögé, és a színész büfében pezsgőztünk, élmény volt:). Mondjuk nem lepődtem meg azon, hogy odabent már korántsem olyan ékes-fényes az épület, mint a nézőtéren, minden szocreál, minimum 20éves burkolatok, berendezés… Mégis varázslatos ez a színész világ 🙂

Szombat délelőtt hagytuk Apát dolgozni, még korareggel bedobtam a kacsát a sütőbe, fólia alatt lassan sütöttem a drágát, addig játszótereztünk egy nagyot, sétáltunk… Imádom, ahogy a játszóra érünk, a nagyok rögtön a hintához futnak, már teljesen önműködők ott persze, lökik magukat, dumálnak, énekelgetnek, majd ha véleltlenül együtt megy a 2 hinta, akkor rákezdenek félbehagyva minden mondandójukat: ” Egyszerre megyünk, káposzta a fejünk” :)). No meg megnéztük az Obit, ami most nyílt, kértünk és kaptunk csodálatos arcfestést, erről készült kép is, majd dobom. Kaptunk lufit is, közben Apának telefon, h fordítson a kacsán:)))

Hazaérvén gyorsan odatettem a krumplit, és készítettem hozzá csőben sült brokkoli-karfiol-répát is, hát, versenyt futottam az idővel, ám 1kor ebéd volt:). Gácsér barátunk isteni lett!!! Du alvás lett volna a gyerkőcöknek, ám a nagyok lázadtak, én próbáltam pihenni, mert hulla voltam… Mikor váratlan beugrottak Mamáék és hirtelen ötlettől vezérelve elvitték a 2 nagyot:). Isten tartsa meg jó szokásukat, hehe, ott is aludtak a nagyok, jó buli volt nekik nagyon. Néztek Megasztárt persze, Mama persze gyártott, amit rendeltek, meggyszósz, husi, krumpli, ez a Mama:)).

Bibi minden idők legkatasztrófálisabb éjszakáját adta elő, gondolom a foga, vagymittomén, de durva volt, kb 20percenként kelt fél 4ig, és üvöltött… Vagy hiányoztak neki a nagyok? Nem tudom, de 4kor bementem utoljára és erőteljesen ráförmedtem, hogy most már szedje össze magát és aludjon, erre elhallgatott:D. Na jó, ezen a ponton már kapott nurofent, amit nehezen vett be, de nyilván segített a reggel 7ig alvásban. Azt hiszem, életemben először adtam fogzásra gyógyszert gyereknek…

Reggel felkerekedtem a kicsivel, Apa tovább dolgozott persze, és irány Mamáék, akikkel együtt elmentünk az algyői Borbála fürdőbe, elvittük Millát, Hannát és Totit is. Így 6gyerekkel mentünk, én, Anyu, Apu. Isteni volt, gyerekek csodásak voltak, kellemes kicsi, családias fürdőhely, így átlátható volt, tudtuk követni, ki-hol-mit csinál, ideális nagyon… 2kor értünk haza, Bibi beájult, Boglárka pedig annyira fáradt volt, hogy be sem tudott jönni:)). Be kellett hozni, és persze aludtak mint a bunda… Én 4kor elmentem hulla fáradtan röplabdázni, száz éve nem játszottam már, de n em volt jó sajnos, ide nem fogok járni, nagyon gyenge a játék, ezer ember, á:(. Emiatt nem éri meg itthagyni a családot. Hazaérvén oly mértékű fáradtságot éreztem, hogy csak na… Majd elkezdtem fázni és ahogy az kell, felszökött a lázam:(((. Innentől 2 kerek napig voltam lázas, minden egyéb tünet nélkül… Enyhe torokfájás kísérte, ami mára, mire a láz elmúlt, felerősödött. Ki érti? 🙂

No, még annyit gyorsan, hogy ma a fürdőben egy nagy hancúrozás, szaladgálás, Bibi elől bujkálás után*, Bogi egyszercsak azt mondta Virágnak, hogy “Annyira szeretlek, Virág! Tesóóóóm! ” És megölelték egymást:). Aztán Abigélt is megölelték:). Hát kész voltam teljesen… Majd Virág megkérdezte, hogy “Lesz még tesónk, Anya” mondom nem, mi most pont elegen vagyunk. Ugye? Egyet értett:)))). És akkor gyorsan elmondtam nekik, hogy ők az én kincseim, és a legeslegboldogabb azért vagyok, mert ők ilyen jó testvérek…

• Minden nap vannak állandóan játszott dolgok, ilyen a “Bújjunk Bibitőőől! ” és akkor kicsalják a figyelmét, majd elrohannak előle és bemásznak vhová, a kicsi meg feltett kézzel rohan utánuk, majd lehajol és nagy sikolyokkal jelzi, hogy megvannak:). Általában Abigél unja meg hamarabb, így előfordul, hogy vhol kuksolnak és várják a kicsit, aki már tojik rájuk, mert mondjuk már épp a mosógépet rakja meg:))). Bizony, a kicsi kiszedi a szennyesből a ruhát és átpakolja a mosógépbe:))). No és a sztenderd esti szeánsz része az un. “Ugrálós billentős” , amit a mi ágyunkon játszanak a nagyok apával, fürdés után. Úgy néz ki, hogy a nagyok ütemesen ugrálnak, majd apjuk egy törölközővel kicsapja alóluk a lábukat (mikor épp felugrottak, azaz a levegőben), ők meg esnek nagyokat. Nézni is rossz!!!

Kezdődik az ER. Bocsánat a kuszaságért:)

Ez az édes ugye nagyon bírja, ha körülötte forog a világ, így aztán adunk neki a jóból, a kisasszonynak összesen 4szer ültük a szülinapját, és hát, ebből épp a nagy család maradt most ki, de már ötödik bulit nem tartunk:P.

Volt ugye az oviban buli, Mamájéknál buli, itthon csak mi buli a napján, ovispajtik-szomszéd pajtik buli, és most a mi barátaink és gyerekeik bulik. Jah, ez 5, bocsesz :D.

A gyerekbuli 2 hete volt, 12 gyerek volt, apa festette a gyerekek arcát, készítettem epertortát kérésre (jóóó lett!) , fasírtfalatkákat, kiflikarikával, sajttal, uborkával, na de a gyerekek nem ettek, csak tortát :P, meg kölesgolyót, naná:D. Istenien sikerült amúgy, a gyerekek nagyon édesek voltak, 2 kisfiú volt csak, és ők is nagyon szépen viselkedtek. A barátainkkal is klassz kis buli sikeredett most vasárnap, ezennel már csak habcsóktorta volt (3 doboz habcsók feltornyozva), rózsaszín szívcukorral díszítve, és mártogatós kaját adtam, volt chilis bab tortillával, padlizsánkrém, brokkolikrém pirítóssal, kiflikarikával, volt még persze zöldség és sajt… Egyszerű, könnyű, nem koszol, és közben tudtam beszélgetni, figyelni mindenkire…

A duuuurva, hogy mindkét nagy lányunk szerelmes !!! Boginak rögtön 2 férjjelöltje is van, ehh, Zámor és Rácz Ádám, alias Zámi és Ráci ;). Állítólagosan a 2 fiú is szerelmetes az én Bogimba, hát, van ízlésük a srácoknak, már csak idegzetet és kitartás kívánunk a kisasszonyhoz :D.

Virág és Edi (Gabici barátnőm fia) azonban már férj-feleségként emlegetik egymást, minden kétséget kizáróan teljesen komolyan képesek mindketten beszélni arról, hogy ők szerelmesek, és 15 gyerekük lesz, 10lány és 5 fiú. gabi mutatott Edinek képeket egy nemrégi közös buliról, és egy másik kislányt dícsért Gabi, hogy milyen szép volt, erre Edi tök komolyan és vitát nem tűrően közölte, hogy “szép, de Virág SOKKAL szebb” 🙂

Már csak a kicsit kell eladni 😀 Mondjuk rá is akad vevő, anyunál gyakran időzünk a boltban, szeretnek odamenni a csajok ovi után, ki is vannak akadva, ha épp egy délután nem megyünk Mamázni, és ott a játékboltban adja magát a poén, hogy “Ez a kisbaba is eladó? ” Na most Virágnál még hevesen ellenkeztem, még Boginál is, manapság már csak azt mondom, “egy hétre ingyen elvihető” 🙂

A kicsi rendhagyó módon szeretetgombóc, ennyire kicsi és mégis úgy bír ölelni minket, az a legédesebb, mikor reggel abbahagyja a szopit (igen, még mindig :)) ) , majd tudomást szerez a külvilágról, és megszólal: “ijááááág” és odaszalad, megöleli a derekát és hozzádugja a kis fejét :). És vannak a nagy kutyák, amik édes, puha plüssből vannak, ezeket még megtűröm (utálom a plüsscuccokat) , Bibi velük alszik, “Vau-vau” névre hallgatnak, ébredés után még néha percekig hajlandó a kutyával és velem összebújni a fotelban. Na jó, ezt csak néha, de ez is valami, mert a nagyok piciként nem… Nagyon telefonál Abigél, füléhez veszi a kagylót, ráhajtja a fejét és elengedi a kezével (ööö, így látja tőlem:D) , majd elkezd kuruttyolni, ajbadajba daaaaa, igee? hijaa Apaaaa 🙂

Pár napja a dolgok éppen olyan sorrendben történtek egymás után, hogy egyre jobban előcsalogatták belőlem a feledni próbált múltat.

Kezdődött azzal, hogy rendbe tettük Regina sírját és ilyenkor előtörnek a régi dolgok. Azután a gyerkőcök kezdtek kérdezősködni, ami végül viccesen sült el, de nem tudtam őszintén nevetni rajta. Végül a dolgozószobámban rendezgettem az iratokat és megtaláltam a régi fényképeket, amiket még akkor nyomtattam, mikor élt Regina és anyának vittem megmutatni a posztopra, hogy lássa a porontyokat.

Ekkor már éreztem, hogy a depresszió nem csak egy divatos kifejezés, engem is elért. A kaput az tette be végleg, hogy a minap, hulla fáradtan hazaértem a melóból, ledőltem a kanapéra és míg a gyerkőcök a kádban hancúroztak, anya valami olyasmit mondott Virágra, hogy “a mi csodálatos nagy lányunk…”

Ekkor ismét átfutott agyamon a már régóta kísértő gondolat: Ha Regina itt lenne köztünk két “csodálatos nagy lányunk” lenne, és nem lenne Bogi meg Abigél. Na de akkor nem is hiányoznának, mert nem lennének, viszont lenne Regina. Két, közel 6 éves lányunk lenne, gyönyörűek, értelmesek, hasonlóak, külsőre szinte egyformák. A nehezén már túl lennénk, nem lenne szaros pelenkázás, nem lenne popsitörlés, etetés, non-stop cumikeresés, éjszakázás, szoptatás, örökös rendrakás, kiabálás, fegyelmezés. Lenne helyette kirakózás, rajzolás, számolás, utazás bárhová, bármikor és nem utolsó sorban elférnénk!

Kicsit kaotikusak ezek a gondolatok, de vajon velem van a baj? Miért ugrik össze még ma is a gyomrom ha valaki kimondja Regina nevét? Tökéletesen boldog vagyok, mert fantasztikus ez a 4 csaj, akivel mi egy család vagyunk, mégis arról gondolkodom, ami lehetett volna? Hogy van ez?

Van egy fantasztikus feleségem, aki olyan odaadó és szerető feleség, hogy már én érzem magam méltatlannak hozzá. Van egy lányom, aki többet túl élt 5 éves korára, mint sok ember egész életében sem. Legyőzte a halált és itt van köztünk. Minden lépése, levegővétele, szó, mely elhagyja száját: csoda. Van egy másik lányom, akiről a feleségem néz vissza rám 4 évesen és a nyakamba ugrik minden nap, mikor hazaérek. Esténként átölel, magához húz és úgy mondja: Annyira szeretlek Apa! És van egy kis szaros egy éves örömgombóc, aki a legkeményebb időszakban is lelket tud belém önteni, akinek minden gagyogására melegség költözik a lelkembe s aki a kis hurkaujjait rákulcsolja egyetlen ujjamra és húzva vezet, hogy menjünk pancsizni.

Felépítettünk egy egzisztenciát közösen, elértük, amit egy család elérhetett, mindenünk megvan, boldogok vagyunk. Mégis van egy seb, ami időről időre felszakad és soha az életben nem fog begyógyulni. És a gondolat folyamatosan ott motoszkál bennem, mi lett volna ha. Ahogy egyre nagyobbak a gyermekek párhuzamosan éli világát a fejemben egy másik valóság, ahol Regina és Virág együtt járnak iskolába, tekerik a bringát a kertben, mi pedig egymás karjában nézzük őket a teraszról.

Akkor minden más lenne. Minden másként alakult volna. De vajon jobb lenne? Ez a vívódás sosem fog elmúlni…