Kiss családunk blogja

Még tavaly decemberben sikerült a laminált parkettán úgy elcsúsznia esztelen ugrándozás-játék közben a szobában, hogy felhasadt az álla, össze is kellett varrni. Virág ugye nagyon fél a szuritól, ezek a történések (lidokain szurik,majd a varrás, majd a varratszedés) horror kategória volt, Apa tudja őt nagyon jól kezelni, imádom, ahogyan ők megértik és érzik egymást (hasonlóan vagyok én Boglival)

Itten őszi szünet, délelőtt felöltöztünk, feltakarítottam nagyjából, mosta a gép a 2.adagot, elindultunk sétálni, ovispajti hívta a csajokat játszani, ebédelni a Tescoban terveztünk, gondoltam, kirúgunk a hámból:)

A lépcsőházban beszéltem a szomszéddal pár szót, közben a lányok rendetlenkedtek, a gyagya Virág fel akart állni a műanyag kismotorjára, amikor is az (naná) kiszaladt alóla, és akkorát esett a nőszemély, mint az ólajtó:)). Felhasadt az álla, ugyanott… Gyorsa összehúztam, Apának telefon, jön velünk persze, kicsik maradtak a szomszédban, mi meg apáért, majd sebészet.

Hát, tele volt a gatya, hogy megint varrják, ám hálisten elég volt a ragacsos összehúzó:)).

Ha már ott vagyunk, felnéztünk a NICre, hogy időpontot kérjünk kardiológiára, nos, ez nem sikerült, ám Apa mesélni kezdeett Virágnak az osztály előtt sorakozó inkubátorokról (doboz), amiben ő is feküdt, mikor kicsi volt, és a köldökén keresztül táplálták, segítették lélegezni, stb… Sokat kérdezett ezekről ma, és vicces volt, ahogy Boginak visszaadta: ” Bogi, láttam olyan dobozt, amiben akkor feküdtem, mikor olyan picibaba voltam, mint ABigél” :))) “És olyan pici szám volt, h nem tudtam hamizni, ezért a köldökömnél kaptam hamit” :))))

Ma velem fürdött, hogy ne csapkodják össze a kötését, befeküdtünk a kádba és beszélgettünk, olyan nagyosan:)), és ismét záporoztak a kérdések, én pedig ismét megfelelőnek láttam a pillanatot, néhány infómorzsa elszórásának, hogy tudjon róla, de ne fájjon, mindig annyit értsen meg a történtekből, amennyit fel tud dolgozni, ne többet és ne kevesebbet..

Szó esett tehát Regináról, aki az ő ikertestvére, aki szintén pici volt, de elkapott egy fertőzést, és nem volt elég erős, hogy le tudja győzni. “De ő létezik, Anya? ” -meg kell zabálni ezekért a kérdésekért.

Mivel bizonytalanul kezdtem válaszolni, rávágta a kicsikém, hogy “Meghalt? ” – érti ő, mindent ért, annyira édes. És akkor szó esett a temetőről, oda tud csak kapcsolni vele kapcsolatban.

Nos, ezen beszélgetésünket is elmesélte Boginak a vacsinál, aki így reagált:”Regina az én ikertestvérem is volt? ” -mindezt persze huncutkodva, nevetgélve, nem érezte ő ennek a súlyát semennyire, nagyon helyesen. Mondtuk neki, hogy Regina az ő testvére is volt, de nem az ikertestvére.

Akkor kicsit szomorúan, értetlenkedve: ” De hol van az én ikertestvérem? ” Mi erre:

• Csak ritkán van egy gyereknek ikertestvére.
• Igen? És Virág ritka?

Na, itt nagyon nevettünk, hát ilyen kérdést? :)))

• Nem, nem ritka, hanem azon kevesek közé tartozik, akiknek ikertestvérük is volt.

-Akkor Virág kevés?

:DDDDDD

És annyira drága Virág, ahogy ez a téma érlelődik benne, agyalgat rajta, de nem rázza meg, teljesen természetes neki. gés Hétvégén rendbe tettük a kis sírt, gyönyörű a 2 krizantém, ami már 2 éve nő ilyen csodásra, anyu ültette el, egész minik voltak még akkor. És ültettem árvácskákat is, feltöltöttük földdel, most szép:)

Olyan távoliak nekem az akkori események, olyan távoliak… (hálistennek)

Gazdag ember vagyok, mert nagyon sok barátom van. A sok barátom közül is van jó néhány, aki nagyon jó barát, és nagyon értékes ember. Nagyon sajnálom, hogy sok-sok barátságot egyszerűen képtelen vagyok ápolni, nincs rá kapacitásom, és koncentrálódom az igazán fontos emberekre. Akik számíthatnak rám és számíthatok rájuk.

Egy ilyen nekem a Kati, aki vmi hihetetlen mák folytán a szomszédom is. Mikor megismertem, nem is kedveltem igazán, aztán ugyan megkedveltem, de semmi különös. És szépen az évek során igazi barátsággá formálódott a kapcsolatunk. Minden defektünk, erényünk ismerős a másik számára, ő az, aki pl rámpirít, ha vmiben nem vagyok elég körültekintő, vagy precíz. Ami nálam előfordul:))

Igazán fog hiányozni, ha megszűnik a napi kapcsolatunk, ha egyszer innen elköltözünk (teljesen leálltunk a projekttel, pénzügyi válság van, kivárjuk a végét) . Szinte bármikor hajlandó velem beszélgetni, gyakran éjszakákba nyúlóan ülünk a teraszon és vitázunk, vagy ápoljuk egymás lelkét, vagy röhögünk. Iszunk egy pohár bort, ha olyanunk van, vagy pókerezünk egyet, vagy csak nézzük az összecsukott pókerszettet, mert jár a szánk és el sem kezdjük a játékot:)

Kati hihetetlen okos, sajnos egyelőre nincs kamatoztatva a csaj esze, de látom, hogy meg fogja találni a helyét, és sokra viszi egyszer. Egészségügyben dolgozik, imádom hallgatni a sztorijait a műtétekről, nagyon vizuálisan tudja elmagyarázni biz betegségek, szervek működését. Ez engem marhára érdekel.

Ám barátságunk alapja sokkal inkább az, amit ma tett velem, amire bármikor számíthatok tőle és viszont. Nem volt jó napom (megbüntettek parkolásért… másik sztori lesz) és ő látta, hát persze, és elmondhattam neki, hogy mi a gondom, a fásultságomat a mindennapokkal, a notórius háziasszonyi feladataim utálatát, az egészségügyi gondjaimat, a súlyfeleslegem. És nem azt mondja ám ő, hogy fel a fejjel és nézzek a 3 gyerekre, mert akkor kisüt a nap, hanem azt mondja, hogy márpedig jó lenne, ha rendbehoznám magam (ehhez ezt és ezt kellene tennem), mert csak akkor leszek jó anyjuk a gyerekeknek, ha békében vagyok magammal, szóval mindenki érdeke, hogy a helyemen érezzem magam.

Ja, Kati nem olvassa a blogomat, de a mindennapjaim része ő, és még csak említés szintjén írtam róla eddig, szeretném, ha lenne nyoma neki itten, mint számomra kulcsfontosságú barát. Majd sorban teszek említést minden igazi barátomról:)

És le kell írnom még azt is, hogy Béla mennyire drága volt, látta rajtam, hogy nincs jó kedvem, feszült vagyok, elment du röpizni, egész héten nem volt itthon délután jóformán, még dolgozva sem, megbeszélései voltak, vagy túlórázott, alig beszélgettünk a héten… Erre most megkérdezte, hogy mi a gondom, és mikor elmondtam neki, hogy besokalltam, és tele vagyok önváddal az érzéseim miatt, (Ki vagyok? Angéla, aki 3 kislány anyukája. Ki Ő? Béla a sikeres webszakember, aki nős, 3 kislány édesapja) és én kimaradok 5 éve az élet másfajta folyásából, és csak a kakás pelenka, a mindennapi rutin, hogy én hogy unom már ezeket, és erre azt mondta nekem ez a drága ember, hogy teljesen megért, képtelen volna ezt csinálni… Pedig én hálátlan kutyának érzem magam, mert ami nekünk van, annál nem lehet többet kívánni sem, 3 csodás gyerek, a kapcsolatunk, rendben lévő család és munka, mit kívánhat még ember? És ő erre azt mondta nekem, hogy csodálatos élet, de nehéz, és ezt nem szégyen bevallani. Hát akkor én most bevallom:)

Életem párja ma 32 éves lett, felháborítóan sármos kezd lenni, őszül a halántéka, szívdöglesztő :).

Ennek örömére egész nap dolgozik, na jó, de tegnap nem dolgozott, haladtunk vmire, vagy legalábbis úgy főzhettem, vásárolhattam, h közben nem volt minden gyerek minden pillanatban a lábam alatt… Mint ma. Nagy móka volt a mai vasárnapi ebéd elkészítése. Kint se voltunk, mondjuk siker, hogy sikerült a meséről is lebeszélnem Virágot, szóval játszottak végre, matricáztunk, fogócskáztak Bibivel (hogy ezt mennyire bírja a kicsi…) , szerepjátszottak ( mindenki tanárnéni, óvónéni, vagy anya-apa, stb…-jó hallgatni)

Persze Abigél atomjaira szedte a lakást, amit elér, vagy ahováfeltud mászni, mert bizony felmászik a kicsi már sok helyre, ott kő kövön nem marad:)). Napjában átlag 5-10szer pakolok össze a lakásban, de minek? 2 perc nem telik bele és már újra térdig járunk a mindenfélékben..

No de elkészült csak-csak az ebéd, ma és tegnap is sikerült fincsit gyártanom:). A tanulság számomra, h ismét emelnem kell az adagokon, mert egyszerűen alig marad másnapra Bélának ebédre:))) tegnap: trikolor durum fusilli, tejszínes zöldséges csirkeraguval, ennek nagy sikere volt:). Ma csirkemell len- és szezámmagos bundában, tepsis hagymás krumplival, céklával (Nóri kertjéből, innen is cupp érte).

Persze időnként egyszerűen az agyamra mennek a lányok, hogy ilyen sokan vannak, és ilyen kis helyen, nagy nálunk a népsűrűség na, és emiatt esz a lelkiismeret, de talán nem véltetlen, h nem terveztünk mi csak 2 gyereket, mert nem vagyunk ennyire áldozatkészek, mint a körülöttem lévő, számomra tiszteltre méltó más nagycsaládosok, főleg anyák… És mégis, mekkora mákunk van, hogy ennyire jó testvérek, komolyan, tudom, hogy vérlázító, de ők nem szoktak veszekedni és direkt sosem bántják egymást. És fogalmam sincs, h mitől lettek ennyire jó fejek, mert nem miattunk, az biztos, sokkal inkább annak ellenére, mint épp azért, hogy mi vagyunk a szüleik:))))

Megnyílt mellettünk a nagy multikomplexum, Napfény park, wow, hű, meg tyű, meg minden, végre van hol elkölteni a pénzt :PPP. Van benne tesco, ami rendes hiper, de kisebb, mint a szegedi nagy tesco. Van benne 3 nagy cipős bolt, Reno, Deichmann, meg még 1, ami nem jut eszembe:D, DM. Kínai-magyar étterem, sok ruhás, tacco, van játékbolt, aminek a választéka sztem csak vicc, és eztán fognak bepakolni:). És sok más üzlet még… Nemsokára nyílik az Obi is, és épül az Aldi, mindezek ugye a Lidl mellett… Hát, vkik itt csúnyán tönkre fognak menni. Ha meg nem, akkor egyszerűen nem igaz, h nincs az embereknek pénzük. Márpedig ez eléggé igaz, ahogy látjuk-érezzük. A nyitóbuli jó volt, fél 9kor sétáltunk haza, mert ugye sétatávolságra vagyunk, még a parkolóban táncoltak a csajok egy nagyot:)))

Annyira drágák ezek a lányok, és annyira nincs időnk velük foglalkozni ezekben a napokban, h már teljesen lelkiismeretfurdalásom van. Apa dolgozik, amint hazaérünk, ha épp nem házat nézünk, vagy ezzel kapcsolatos dolgot intézünk… A fejünk tele, enyém az ingatlanügyleteinkkel, apájé ezen kívül még ezer munkával is, nem könnyű időszak ez.

Úgy tűnik, hogy meghoztunk egy komoly kompromisszumot, van az a ház:). Van az a ház, ami miatt kimegyünk Szegedről, 10km-re van Domaszék, egy elég jó helyen jön be az út Szegedre, nem dugulós környékre, és könnyen elérhető mindkét körút, a belváros 2km mindössze onnan és síma út vezet oda… Holnap teszünk hivatalos ajánlatot, de úgy tűnik, van másik ajánlattevő is,hát meglátjuk:). Drukkok elférnek rajtunk!! Ez a ház az éppen belefér kategória anyagilag (alku után), ha Szegeden lenne kertvárosban, akkor kb 10millával lenne drágább. ELképesztő ez az ingatlanpiac. Nagyon sok lehetőség van ebben a házban, nagyon megtetszett nekünk, nagyon!

íme: http://www.oc.hu/ingatlan/H052725?linkID=reszletes3