Kiss családunk blogja

Halál a halra! Vagy hogy is szólt a cég, amikor is sok tetemet dobott 3 különböző bográcsba, hogy megfőzzék a szegedi, a szőke és a mohácsi halleveket. Hááát, bárki engem kérdez, sztem mind khm, undorító, a hal max sütve jó, de a halhús főve, hozzá a hal íz, neadjisten a mocsár íz, gr… Szóval kb annyira vagyok halínyenc, mint sajtínyenc (kedvenc sajtom a trapista :D) .

Béla volt a felmentősereg a 4.bográccsal, megfőzte a szokásos gulyást, ami ismét nagyon nagyon finom lett, ezt ettük hát mi, mondjuk nem sok maradt a bogrács alján… Az a megáll benne a kanál tipusú, amit ő főz, nem volt rá panasz most sem. Azért este átvettük, megkérdezte, hogy is van sorba, hagyma, hús, stb… Nincs nagy főzőrutinja ugye, de jól csinálja:)

Voltunk sárkányhajózni, ami vicces volt, mert ott ugye lényeges a dobolás, hogy ütemre tudjunk evezni annyian. A főnök fia dobolt, hát, inkább zongorázzon, dobolni nem érdemes iratni:))). Édes volt nagyon a kissrác, ütötte rendületlen, bár asszem már unta is:))

A lányokat még reggel elvittük anyuékhoz, és kezdtünk főzni, pucolás, darabolás volt a program… Hamar megkérkezett Gyöngyvér a szüleivel, aki ugye nálunk az ovi értékmérője, Virág csoporttársa ugyanis a kislány, és attól függ, hogy milyen volt az ovi, hogy aznap Gyöngyvér volt e Virág barátja, vagy épp nem volt:))). Nagy játékos a mini művésznő, és a szülei meghívott vendégek voltak, így tudtuk jó előre, hogy össze kell hozni a csajokat, örülni fognak.

El is szaladtam a csajokért, kibumliztam a partról, majd vissza. Hozatott a cég homokot is a partra, hogy a kölykök tudjanak homokozni, ez irtó jófejség volt, jól elvoltak a homokozással. Mikor volt zene, akkor színpadnak használták, a lényeg, hogy végig marha jól elvoltak a nagyok. A kicsivel sem volt gond, hol erre, hol arra támojgott, a kanyarokat még érdekesen veszi be:D.

2 körül jöttek értük anyuék, még 1 gyors dodgemezés, és el is mentek. Akkor mi L sárkányhajózni, majd ettem, és onnantól rámtört az a hihetetlen megható, megdöbbentő magány, hogy nincsenek velem a gyerekek. Egyik sem. És nincs teendőm sem, nem azért nincsenek velem, mert dolgom van, hanem_hogy kikapcsolódjak. Sokáig nem is találtam a helyem.

Itt kell megjegyeznem, hogy Béla új munkahelye minden tekintetben etalon lehet. Nagyon klassz, fiatal jó fej csapat, amibe kezd jól beilleszkedni a zember. Ezentúl figyelmesek, rugalmasak, nyitottak.

Kaptunk céges pólót is a rendezvényre, a gyerekek is, erről készültek képek, majd felteszem őket, ha kcisit több időm lesz.

Legnagyobb megdöbbenésemre délután egyszercsak ismerős arcot láttam az éppen ebédelő emberkék között, de velem ez gyakran megesik, h vkit látni vélek, majd kiderül, h persze, tévedtem, de ezennel minden stimmelt, pocak is a helyén volt:)). Iricc http://magzatviz.blogspot.com/ volt az a férjével az SZMK-ról, hát mennyire vicces vele így összefutni. Jókat beszélgettünk:)

Innen L a gyerekekhez, anyuék megfürdettek, vacsi, stb…, nekem csak az esti szopi lett volna a dolgom, amit ugyan abszolváltunk, de nem igen rajongott érte a kisasszony, fáradtan elájult. Az elmúlt hét legfőbb projektje volt, a legkisebbet megtanítani cumisüvegből tápszert enni. NEm volt rá hajlandó, pedig a hajnali szopit anyuéknál vmivel kellett helyettesíteni. Apjának utsó nap sikerült beletöltenie hajnalban valamennyit, így megoldódott, mehetett Mamához. Ám a kis szaros OTT reggel 7ig aludt, és megint csak köpködött a cumisüvegre:))). Így esett, h 24 órán keresztül nem szopott, lassacskán a végét járjuk, itt az ideje, nem is bánom már, búcsúzom a témától meghatódva:)

No, mivel csajok lerendezve, gyors haza, hogy a bulira elkészüljünk. Mire elkészültünk, 9óra, nekem elkezdett fájni a fejem, nyilván a Rosétól, ami nem is esett annyira jól… Ugyan nagyon készültünk, de ésszerűbb volt otthonmaradnom, mivel másnapi programunk kipihent embert kívánt. Béla elment, de hamar jött haza ő is, így egész korán sikerült elaludnunk. Ezt azóta is sajnálom, mert jó lett volna ropni egyet, de ez már nem fért bele…

Vasárnap reggel azonnal L kedvenc elhagyatott, világ végi kis sporttelepünkre, ahol kedvenc szenvedélyünknek élhettünk egész nap. Egy 7 csapatos versenyen indultunk, ahol volt röplabda tollas pingpong kosárradobás

Székács Gabiékkal alkottunk egy 4 fős csapatot. Bár főleg mi Bélával nyomultunk minden számban, ezek nekünk mind nagyon mennek:)). Szerénytelenség on. Sikerült a 7 csapatból második helyen végeznünk, bár a döntőt is döntetlenre játszottunk, ott a pontarány az ellenfélnek kedvezett. Elhízott sportemberek vagyunk a zemberrel, ez a nagy igazság:DDD

Csajokat fél 1kor kivittem magunkhoz, remekül elvoltak a telepen, volt ott kutya, meg mindenféle érdekesség, gyerekek…

2 napig úgy mozogtunk Bélával, mint akit konkrétan agyonvertek, de megérte:D

És itt kell megjegyeznem, hogy remekül debütáltak anyuéknál a gráciák, innen is nagy hála nekik érte, nagyon jól esett nekünk és nekik is:). Apu szerelembe esett az ő legkisebb unokájával, ugyanis mondja, hogy Tata és folyton mutatja a kis ujjával és rohan felé nevetve, apu el van varázsolva tőle:)) Anyu mindent elintézett előre, főzött, rendet rakott, és csak gyerekezett. Apu vasárnap de elvitte őket játszóterezni, szóval klassz volt mindenkinek:)

És jövök holnap (remélem) az elmúlt hétvégi beszámolóval, mert ismét élménydús, ezennel gyerekek nélküli klassz hétvégénk volt:)

Még 1 megjegyzés: Béla haját egészségügyi okokból (korpa) nyírtuk majdnem koppra, reméltük, h a nyaralás végére konszolidált formát ölt a feje, de lassabban nő a haja, mint reméltük:))). Vagy túl rövidre nyírtuk? 😀

Szombat reggel elindultunk tehát Balatonberényből Alsópáhokra. Keszthely magasságában jártunk már, mikor Bélának beugrott, hogy a pendrive-okat, pénzt, kocsi pótkártyát, stb… a rejtekhelyen hagyott az apatmanban:D. Gyorsan visszafordultunk, no pánik, persze meglett, ott volt, ahol hagytuk:). Hamar odaértünk a célhelyre, hiszen nagyon közel volt egymáshoz a 2 nyaralóhelyünk, ez persze nem véletlen:). Amint becsekkoltunk, Apa megkereste az első wifit a laptoppal, és leült dolgozni, mi pedig birtokba vettük a park játszótereit:). Szobát még nem kaptunk, de ez nem is volt probléma:). Apa másfél óra alatt végzett a fontosabbakkal, így végre megebédelhettünk, majd átvehettünk a szobánkat. Az ebéd borzasztó volt és vagyonba került, azóta is vicc tárgya köztünk a “leves csészében” hogy bakker mi KV-t és teát iszunk csészéből, a levest pedig tányérból esszük, mert a csészébenemfér bele 1 adag leves:). De cseles:D. 1200-ért egy csésze babgulyás és 2 db túrós palacsinta, khm:). No, mind1, ezen sem aggódtunk, vagy puffogtunk, inkább csak röhögtünk, gyakice megették a 2 adag ebédet a gyerekek, mi ettünk néhány morzsát, amitől a szemünk kopogása abbamaradt, de gyúrtunk tovább a svédasztalos vacsihoz:)

A szobánk. Hát, khm, csodálatos volt. Egyértelműen életünk legszebb, legnívósabb szállása volt, legkényelmesebbnek nem mondanám, az ágyunk kifejezetten kényelmetlen volt, a lányok ágyai sokkal kényelmesebbek voltak. De csodás megoldások szobaszerte, élveztük a luxust, meg kell hagyni:). Bár csak aludni mentünk a szobába:))

Onnan jött a bőség zavara:). Merre tovább? Épp gokartozás folyt a mellettünk lévő aszfaltpályán, go, ott a helyünk! Birtokba vettük a járműveket, családilag:).

Majd átmentünk a főépületbe, és a játszóházat vettük birtokba:).

Ilyen átjárókon lehet a lakóépületektől a főépületben:

Ezek nagyon jól sikerült képek:)

És ez volt a “bölcsi”, ami egy piciknek kialakított, biztonságos játszószoba volt. Itt összesen egyszer voltunk, hiszen nem váltunk szét, a nagyobb játszó sokkal klasszabb volt:).

Elég sztenderd program volt a játszóház, hiszen a csajok nagyon bírnak mindenféle mozgalmas játékot, pl ugráló asztalból amerre jártunk, mindenhol volt 1-1 a parkban…

időközben fürdőztünk is egyet persze:)

Innen hamar mentünk vacsizni, hiszen farkas éhesek voltunk… A vacsora nagyon jó volt. Végül 1szer sem éltünk a lehetőséggel, hogy a gyerekeket odaadjuk az óvónéniknek, akik megetetik a gyerekeket. Ezt kicsit bánom, de ott és akkor egyszerűen csak együtt akartunk lenni. Persze így elmentek a vacsik azzal, hogy rohangáltunk a gyerekeknek kajáért, minden alkalommal volt kakálni kell-pisilni kell , áááá, szóval nem tudtunk úgy és annyira megnézni a kínálatot és kiélvezni, ahogy terveztük, de sebaj, éhesek sosem maradtunk:). Bár azon röhögtünk, h tulképp mindig elmaradt az a kellemtlen teltségérzet, magyarul nem lett degesz, felháborító, ezzel hecceltük egymást, h mekkora papírkutyák vagyunk:))))

Innentől folyamatosan az aktuális animációt néztük, amiben nem volt hiány, főszezonban nagyon komoly animáció van a parkban. De sajnos a lányokat sosem hatotta meg, hogy menjünk görög fejdíszt készíteni, vagy termésképet gyártani, vagy gyöngysort kövekből:)). Bezzeg a kalandjátszótér, aaaz igen:)).

No, vasárnap reggel nyomás reggelizni, azonnal. Majd fürdőzés következett, amit mind nagyon élveztünk, főleg, hogy felváltva elmentünk szaunázni is. Terveztük, h csajok ovi-bölcsi és 1 órácskára elszökünk szaunázni együtt, pihenőzni, de ebből sem lett semmi:). Végül mindig meggondoltuk magunkat:)

Lányok nagyon belejöttek a fürdőzésbe. Merülnek mindketten ügyesen, és a végére a siklás is ment úgy ahogy:).

Gyerekeknek ebéd a medence mellett, fish&chips, majd közös pihegés a szobánkban:). Gyerekek hamar elaludtak, mi pedig filmeztünk egyet. Ez volt a nyaralás alatt az egyetlen nap, amikor a gyerekek aludtak du. href=’http://www.kissvirag.hu/blog/wp-content/uploads/2008/09/img4558.JPG’ title=’img4558.JPG’>

Majd igyekeztünk mert ismét volt kalandjátszótér, és gokart is, ott a helyünk. Nem vicceltek, biztosítókötél, sisak, és igen komoly akadálypálya a fákon. Hihetetlen módon élvezték a lányok, mi pedig ismét büszkén, dagadó mellel konstatáltuk, hogy ezek a mi gyerekeink, annyira ügyesek, annyira jó a koordinációjuk, annyira küzdenek:)

Virág:

Bogi is csont nélkül ment végig!

Majd még egy kis gokartozás:))

Apa nem talál vmit:). A féket asszem:D

Vacsora előtt játszótér, játszóház:

Vacsi után meseolvasás az oviban:)

Apa addig ejtőzik:)

Bibi pedig mászik, bebújuk, felmászik, ezsejobbadeákné vásznánál, 1 percre nem lehet egyedül hagyni sehol:)))

Majd lementünk a csárdánál tartandó “Ismerkedési est” nevezetű programra, amihez semmi kedvünk nem volt már, de “gyerekdisco”-t ígértek, csajok aludtak délután, így beáldozódtunk és lementünk, hadd csörögjenek kicsit, bírják az efféle bulikat nagyon:). Volt ott szögbeverés, diótörés, vetélkedő (elég gyenge volt:)) ) , majd egy kis tánc…

És a várva várt Bobó vonat, amit nagyon vártunk, hiszen először ezt mutattam meg a csajoknak hónapokkal ezelőtt a weboldalon:). Ezt várták, erről beszélünk ezer éve. Hát, várakozásunkat alulmúlta, de csak a felnőttekét, csajok nbagyon bírták:)

Hétfőn, reggeli után csajok szívesen bentmaradtak az oviba, így összerámoltunk, kijelentkeztünk a szobából, és tovább élveztük a hely adta lehetőségeket, újra, még1szer, voltunk játszóházazni, ugrálózni, gokartozni, úszni, szaunni:). És még arra is figyelnek, hogy akinek még, vagy már nincs szobája, tudja hol altatni a kicsijét, van egy alvószoba, ahol igény esetén lehet altatni a csöppeket:). NEm vettük igénybe, hanem hazaindultunk, dobtunk egy késői ebédet Siófokon, majd a nagyok is aludtak másfél órát utána. Bibi sokat aludt, de sokszor fel is sírt, nem tetszett neki a hosszú autózás.

Hazaérvén egybehangzóan úgy vélekedtünk, hogy életünk legszebb nyaralása volt:). Feltöltődtünk, alaposan:). Apa még aznap belevetette magát a munkába, és folytatta a többi napon… Újra való világ:)

Bár a cég nagyon klassz, jól érzi magát nagyon, erről szól a következő poszt, de most elájulok, fárasztó hétvégénk volt, és ez enyhe kifejezés:D

Hétfőn reggel indultunk, GPS beélesítve, holott jól ismerem az utat arra. Jól elnavigált minket másfelé, no, nem volt ez baj, de okozott pár fejvakarós pillanatot. Nem hiszek én eléggé a technikának:))). Pályán nem akartunk menni, mert ugyan gyorsabb lett volna, de hosszabb, meg a pályadíj. És szép utakon jártunk, kicsit kalandosan, de végül szépen odaértünk. Nagyon örülünk, az út során mértünk bocifogyasztást, 7,1 l eszik százon a drága, meg vagyunk vele elégedve!

2 órakor értünk oda, átvettük a csodás kis szállásunkat, hamar kipakoltam, minden ment, mint a karikacsapás. Aztán elmentünk hamar a Balcsiba. Nem volt igazán strandidő, a víz is hideg volt, de hát muszáj volt strandolnunk. Gyorsan ettünk a strandon “fillérekért” , ott szabad rablás folyik sajna mindenhol:(. Fürödtünk egyet, hát, én nem dobódtam fel ettől a mocsártól, pocsolyától.. Grrr, belelépek, bokáig süllyedek az iszapba, egyszer voltam hajlandó belemenni… Hazafelé megtámadtuk a helyi boltot, vettünk szalonnát, Apa tüzet rakott, majd Apa szinte egyedül sütötte a szalonnát:D. Én palacsintát sütöttem a házban. Ez is kalandosra sikeredett, lévén, elfelejtettünk olajat venni:D. Elszaladtam a boltba, ami már sajna bezárt. Mindkettő. Az egyik boltnál még ott voltak az eladók, épp felmostak. Elmondtam a szitut, hátha kiadnak egy olajat, de bunkó módon nulla segítőkészség:(. Felküldtek egy másik boltba a faluban, ami hétfőn egyáltalán nincs nyitva, nem hogy ilyen “későn”. Nyilván tudták, csak le akartak rázni… Na de nem olyan fából faragtak, aki ilyen könnyen feladja, palacsintát ígértem, lesz is:). Bementem a helyi étterembe egy kis bögrével, és kunyiztam egy kis étolajat. Kaptam, kedvesek voltak:)

Kellemes este volt, lányok hamar beájultak, elfáradtak nagyon… Fent aludtak az emeleten ők hárman, együtt, este sosem volt gond, elájultak szépen:). Egy délután tettünk kísérletet alvásra,nem jött össze, de ez nem is meglepő.

Bélával vittük a gépem, és ezer filmet, így minden este filmeztünk, kellemes volt nagyon. Általában ittunk 1-2 pohár bort is. Teljes harmónia:). Ez jellemző volt végig amúgy, tulajdonképpen egy szóváltás sem volt köztünk. Ám sokat beszéltünk a jövőnkről, terveink vannak lakás téren, én már nagyon továbblépnék, Béla realistább ugye, ő várna még. Annyit elértem nála, hogy nézelődünk, figyelem a piacot, időnként megnézünk 1-1 házat, telket. Tájékozódunk:).

Kedden bementünk KEszthelyre, hajókáztunk és bevásároltunk. A hajózás istenien sikerült, nagyon élveztük mindannyian. Vicces volt, ahogy már az autóval parkolóba begördülve borzasztóan készségesen, kedvesen irányítgattak minket, majd már a parkolóban jegyet válthattunk. Aztán láttuk, h azért nem bízza a Hajózási társaság a véletlenre, h veszünk e jegyet, mert a kikötőnél nem kicsit direkt marketinggel támadják meg más hajósok is az arra sétáló gyanútlan turistákat:))). Vicces volt.

src=’http://www.kissvirag.hu/blog/wp-content/uploads/2008/09/img4256.thumbnail.JPG’ alt=’img4256.JPG’ /> Ki van Apa lábai alatt-között? 🙂

Ezután bevásároltunk a keszthelyi Tescoban, hazamentünk, begyúrta Béla a fasírtot, főztem egy zöldborsófőzit, megsütöttük a fasírtot, ebédeltünk, majd irány a szabad strand, lévén, a belépős sem volt nagy szám… Hát, ez sem volt se jobb, se rosszabb, bokáig érő iszap, 400métert besétálsz, már ér derékig a víz. Én bele se mentem. Gyerekek jót lubickoltak:). Mindig csodálom a strandon, pléden alvó gyerekeket, nekem ez még az életben nem sikerült, h ott aludjon a gyerek. Igaz, nem is tudunk 2-3 óránál több ideig strandolni, annyi idő pont elég is. Sőt. Én amúgy imádom a vizet, szeretek úszni, ugrálni, és csúszdázni. A Balatonban egyiket sem lehet. Ezért nem barátkoztunk mi össze most sem.

Este TV-t néztünk, amit itthon ritkán teszünk, lévén, internetre buzulunk, vagy filmet nézünk, vagy dolgozunk. A TV nem igen fér már bele. Béla néha néz sportot, vagy zúg néha háttérzajnak és akkor ragad ránk valami. Nos, most egész rábambultunk a Hal a tortán című remekre, ami nekem tényleg tetszik, én szívesen részt vennék egy ilyenen, és nagyon érdekes számomra, ki mit és hogyan főz. És kiakadtam, hogy az Esztergályos Cecília milyen egy hisztis hárklis vén banya lett. Totál leakadtam rajta…

Mivel maradt sok fasírt, ment másnap zsömlébe, mi pedig irány a Kis-Balaton, megnéztük a csodás bivalyrezervátumot, átmentünk a fa hídon, felmentünk a lepukkant kilátóra, ahonnan mesés táj tárult elénk… Jujj, összekeveredtem, bár lényegtelen, mert ez már a csütörtökii nap volt, előtte volt még egy szerdánk.

Szerda: Mivel még a kikötőből láttuk a városnéző vonatot, megígértük a csajoknak, h másnap ez lesz a program. Szerdán tehát már időre mentünk, a Festetics kastélytól is induló városnéző vonatra. Nos, ez a vonat gyomorforgató, kirázott belünk mindent:))), és közben nem is volt városvezetés, nem beszélt ott senki semmit…….. Mentünk az apartmannegyedbe, tulajdonképpen nem sok látványosság volt az út során. Mind1, a gyerekeknek izgi volt nagyon.

Majd megnéztük a csodálatos Festetics kastélyt. Gyönyörű volt, bár a bejáratnál nem kicsit döbbentünk meg, hogy mennyibe se kerül oda bemenni:((. Fizettünk majd 4ezer ft-ot. Nem akarom, h az hallatszon ki a beszámolómból, hogy zsugoriskodtunk, de nagyon is hozzá tartozott a magyar tengeres fílinghez az a magyar rablás, ami a környéken zajlik. Hogy még a MC Donalds is más árakon dolgozik, és nincsenek meg az itthoni kedvezmények, tényleg megdöbbentett… Elgondolkodtató és sajnálatos:(. És úgy megy ott a pénz, h észre sem veszi az ember, de asszem mi ügyesen csináltuk a lehetőségekhez képest. Hogy bemegy az ember ilyen belépő mellett még 100-as a WC. Nem a száz forint, csak az elv… Ócska jégkrém a gyerekeknek 300/db. Ugyanmár:(

A kastély amúgy gyönyörű volt, álomszép műveket láttunk, nem bántuk meg, hogy bementünk.

Hazaérvén átsétáltunk az utcában lévő étteremben, ahol kellemes meglepetésként isteni ételeket ettünk nagyon is baráti áron. megpróbálkoztunk egy csendes pihivel, nem sok sikerrel, de egy fél filmet meg tudtunk nézni azért:)). Aztán Apa ismét tüzet rakott kint, és megfőztük a marhát. Egész jó lett, főztünk hozzá tésztát, nagyon jót ettünk:). Készítettem egy nagy adag salátát, tejföllel, fokhagymával, nyamm.

Bibike délutáni alvás híjján kihagyja a pörkölt főzős bulit, alszik a tűz mellett:) Én addig a csajokkal kirakóztam, majd társasoztunk végre a törölközős társassal:). Hát, elég kis bénák a számolásban, ezt apjuktól örökölték. Hajam égnek áll, h nem megy nekik, így legközelebb inkább Béla lépegetős társasozott velük, én ehhez türelmetlen vagyok:))). Viszont kipróbáltuk újra az Activity kindert, és kezdik pedzeni a lényeget. Bár inkább én beszéltem és mutogattam nekik, NAGYON élveztük mindannyian:). Mindezt a tűz mellett, őriztük apát:). Én még ezek közben csak gyorsan feltettem egy nagy adag brassói húst másnapra, h csak a krumplit kelljen majd hozzá megsütni pénteken:). Ilyen ügyikén szerveztük a kaja témát, bizony:). Nem volt megterhelő ez a mennyiségű főzés egyáltalán.

Persze reggel-délben-este a teraszon ettünk, csodálatos volt…

Ezen az estén Virágunk olyan sokat és sokáig evett, hogy már behoztuk a házba, nehogy a szúnyogok megegyék a gyereket. Meg szegény kint ült egyedül, többiek ejtőztek rég, én mosogattam. Ő csak evett, csak evett… Az édes este 11kor hasfájásra ébredt, sírt is a kicsikém:(. Nagyon bekajált.

Csütörtökön tehát Kis-Balaton, bivalyrezervátum volt a program, sikerült a hét legmelegebb napját választanunk:))). A bivalyrezervátum egy szépen rendben tartott, igazán látványos hely.

No, ez nagyon tetszett nekünk, Béla végigkérdezte az összes lekvár fajtáját, mit mivel kevernek, gyönyörűek voltak a standok, igazán dícséretes ezektől a helyi asszonyoktól, ez hungarikum a javából.

Megettük a maradék fasírt zsömlével, majd irány haza. A nagy meleg miatt csábultunk a Balcsiba, ám viszolygásom nem lanyhult továbbra sem, megbeszéltük, hogy megpróbálunk keresni egy beach-et, egy homokos partot. Legközelebb Lellén van ilyen, sebaj, mivel a gyerekek úgy is beájultak a kocsiban, még fél óra alvás útközben és legalább jól kipihenik magukat:)

Nos, nem bántuk meg, hogy elautóztunk Lelléig. Igazán korrekt a helyi strand, 400ft a felnőtt belépő, leszámítva a rémesen elszaporodott vizibolhát, ami mindenhol ott van, borzalmas, tényleg egy igen klassz hely, gyönyörűséges és tiszta, csúszdás gyerekmedencével. És ugye a Balatonpart is olyan, ahol lehet homokozni, sétálni ki-be a gyereknek is, kézfogás nélkül. Abigél csak ment, csak ment, majd letottyant, felállt, ment tovább, csodaédes pofa volt:)).

Apa bérelt egy kajakot, és felváltva elvitte a csajokat, nagyon élvezték.

A lellei strandon van egy élményfürdő is, oda külön kell belépőt venni, 2 órára 500ft, azaz ez sem drága, na, ott nagyokat csúszdáztunk a csajokkal, és sodrómedencéztünk. Élveztük mindannyian:)

Hazaérvén elkészítettük a krumplit a husihoz, Virág megint durván bekajolt:))). Rengeteget eszik ez a lány, főleg a fogára való kajákból:))

Pénteken már nem kísérleteztünk, azonnal Lellére indultunk. Reggel palacsintasütés, ez elég gyakori volt ott berényben, még este bekevertem egy tésztát, és reggel sütöttük, 2 serpenyőben, haladtunk vele, és nagyon örültek a gyerekek. Mivel nálam a palacsinta nagyon egészséges, ezért ez egy laktató, rostos, édes kaja, amit szívesen esznek. gyorsan megfőztem a kukoricát, hogy vigyük ki a strandra, ööö, kukorica, !! 8 cső, majdnem mind elfogyott még indulás előtt:DDD. Lellére érvén nagyon fújt a szél, nagyon szép volt a Balaton… De hideg is. PErsze azért mentünk, nyomultunk, főleg Béla a nagyokkal, irtóra élvezték, hogy hullámzik a víz…

Innen haza, megettük a maradék kajákat, sikerült is, még sütöttünk egy utolsó palacsintát délután:). Este szokásos filmezés, beájulás…

Szombaton családilag 9ig aludtunk, ami valami hihetetlen:)). ersze kicsinek volt szopi 6kor, de visszaaludtunk. Épp szombaton, mikor már úton “kellett volna” lennünk, irány a Kolping, a paradicsom… No, becsomagoltunk, összerámoltunk, majd elindultunk már 11 kor:)). Bélának majd Keszthelynél jutott eszébe, hogy basszus, a pen drive-okat, némi pénzt, bankkártyát, autó pótkártyát ott hagyta a házban a rejtekhelyen:DDD. Ez egy belső gerendás ház volt (csodálatos!!!!) és a gerendázatra rejtette ez a cseles fiú:D. Jól kicselezte magát. Visszamentünk érte, ezután már csak az elem töltőt hagytuk ott:D. Jön utánunk postán, hihi.

Szóval szombaton Kolpingba el, innen folytatom (sztem holnap) a beszámolót:)

Néhány kép a nagyon kellemes szállásunkról, bátran ajánlom midnenkinek:

Hahó, ma megérkeztünk, istenien éreztük magunkat. Bevált a csel, 5 nap Balaton kellemes-kényelmes kis házban, önellátással (volt szalonnasütés, pörköltfőzés, borsófőzelék, főtt kukorica, stb…) , kirándulással, Balatonnal, majd 2 éjszaka, azaz 3 nap luxusbörtön, Kolpingoltunk, amit receptre írnánk fel szívünk szerint minden kimerült családnak. Majd jövök a részletekkel, képekkel, ha magamhoz tértem, visszaszoktam:) Holnap még maradnak itthon a csajok, szerdától ovi. Nem jó az, hogy vége a nyárnak…

Nameghátéslegfőleg, Abigél nagyon szépen lépeget:))). Feláll kapaszkodás nélkül, elsétál a kiszemelt pontig, majd megy tovább, néha lehuppan, de ez nem szegi kedvét, teper tovább:)). És közben végig mutogat, és megy a duma, DEJEEE, DEDEEEE, ésatöbbi:))) Szóval jár a legkisebb is, lassan ő is rendes gyerek lesz, vége a babáskodásnak, bár ma, utolsó Kolpingos fürdőzésünk után, betojt az öltözőben pelenkacsere közben, naná, a padlóra, naná, közben sétált, naná, h rajtam épp kevés ruha volt, ergo nem tudtam kimenni, grrr:). Szóval emlékeztet sorban, hogy ő még azért baba marad egy darabig:)))))