Kiss családunk blogja

Úgy tűnik ebből hagyomány lesz:). Legalábbis mi nagyon reméljük. Jó évről évre viszont látni a harcostársakat, hiszen életünk legnehezebb hónapjaiban BARÁTOK lettünk, nagybetűvel. Sajnos a hóviszonyok miatt vidékről Sáráék és Lilláék nem tudtak eljönni, de mindenképp be fogjuk pótolni tavasszal és remélhetőleg teljes létszámmal felvonulunk:). Mindenki hordoz magán valami nyomot a korai, vagy rendellenes születésből, szemüveg, mozgási nehézség, kinek mi jutott, hősiesen viseli, és küzd, hogy a legtöbbet hozza ki az adott helyzetből:). Nagyon nagy szerepe van ebben a szülőknek, akik megadják a lehetőséget, a körülményeket mindehhez. 2éve már, hogy a PIC előtt izgultunk hol a saját, hol a másik gyerekéért. Az életükért. Napi használatban voltak olyan kifejezések, szavak, amiket addig nem ismertünk. Szaturáció, savbázis, vérgáz értékek, súly, különböző paraméterek… Lilla anyukájával versenyeztünk, melyikünk babájának megy kevesebb oxigén, kinél mennyi a légzésszám:). Talán morbid ezt olvasni, akkor ez a világ legtermészetesebb dolga volt. Könnyen átértékeli az ember a 7köznapi problémákat, hirtelen nem lesz gond, ha nem tudok leparkolni az autóval… A probléma máshol kezdődik. Jó erre visszagondolni néha, feltölt pozitivitással és másképp gondolok a kis rosszaságaimra:). Mert Nekünk nagyon jó most, ez tény! 🙂 Lássuk, mi lett Belőlük:

Hát, bizony elcsattant egy csóók: (Gyurcitól Virágnak)

Gyurci 29.héten 1490 grammal született. Nagyon okos kisfiú, néhány szót mond már, a mozgása lassacskán fejlődik. Neki söntje van, amire tulajdonképp mára semmi szüksége, de nem macerálják a kivétellel, ezzel is irtó csábos:)

Itt Petya Virággal falatozik: Petya a rangidős a csapatban, Ő már ügyesen jár, ám a beszéddel fukarkodik, pedig jó sokmindent tudna mondani. Az egyik szeme elég rossz, de a másikkal tökéletesen lát szerencsére:). Peti 26.héten 920grammal született, 4hónapot volt a PICen.

Ákos is eszik: Ákos 24.héten 720grammal látta meg a napvilágot. Ő egy hatalmas hős, mindegyikük között a legnagyobb. Rengeteget küzdött, összesen több, mint 4hónapot volt géppel lélegeztetve. 6és fél hónap után mehetett haza, mára kézenfogva lépeget, és néhány szót mond is:). Született egy kishuga, Veronika, időre, 2800grammal, az Ő szülei is megtapasztalhatják, milyen egyszerű is ez így normálisan:).

Anyukák ölében: balról jobbra: Ági ölében Gyurci Melinda ölében Petya Angéla ölében Virág Rita ölében Ákos

Peti, mint rangidős elfújta a gyertyákat, és beleharapott a tortába:).

Látjátok, ez a mi tortánk:

Látjátok, ez VOLT a mi tortánk, hehe, ebből ezek után senki nem akar enni senki:D

Túl vagyunk a családos szüli napi zsúron és készülünk a cimborásra. Most lesz az, mikor eljönnek a régi Pices haverok és hagyományainkhoz hűen megüljük a közös szülinapot. Izgi lesz látni hova fejlődtek a kislurkók. Virágnak is tetszeni fog, hogy láthatja pajtikáit…

Mostanában az volt a szokás, hogy mikor hazajöttem a melóból ebédszünetre, Virág és Anya az ablakban lógtak. Ott integetett nekem a drága kis angyalkám és mikor beléptem a lépcsőházba sírni kezdett, hgoy hova tüntem. Mikor felértem már majdnem az én szemem is könnyes volt, annyira meghatódtam ettől. Komolyan mondom elszorult a torkom, ahogy egy a kis bestia várt engem. Csak álmodoztam erről, de ahogy belépek az ajtón a nyakamba ugrik, ölel, szeretget és mutogat a kabátja vagy épp a villanykapcsoló felé. Mert ugye Apa megtanította, hogy a “kaccs kaccs”-ot lehet fürdés után nyomogatni, hogy a fürdőszobában viccesen sötét legyen. 🙂

Bogi sem különb, ahogy ránézek körberöhögi a fejét. Az a gyerek annyira mosojgós, hogy az hihetetlen. A kis dundi fejével úgy röhög, hogy tátott száján majd kiesik. Egyre ügyesebb, már megfogja a kezébe adott játékokat, hajigálja vagy épp a fejébe tömi őket. Kezd is Virág féltékeny lenni, elmúltak a cirógatások meg a puszik, legtöbbször egy jó nacs csattanós sallerrel köszönti Bogit vagy épp arrébb löki, átmászik rajta, mint egy rongyon. Tegnap este is, mikor fürdés előtt az ölemben ültek mind a ketten kitört a balhé, mert Bogi sírni kezdett, én csitítottam, Virág meg legörbült szájjal kommentálta, hogy miért nemv ele foglalkozom. Később már egyszerre sírtak…

Virág annyira ügyes, értelmes és okos, hogy az már szinte sok. Pillanatoka alatt megtanul mindent: Hogyan kell szekrényt, fiókot kinyitni, kidobálni belőle mindent, felmászni a radiátorra és két kézzel püfölni az ablakot, apa asztalára felkúszni és ledobálni a cd-ket, belecsorgatni a nyálat a billentyűzetbe és csapkodni, hogy csak úgy csörögnek a billentyűk. A monitor összetapicskolásról, a hifi gombjának letöréséről, a lencse konyhában való harmadszori szétterítéséről és az álandó cumi rejtegetésről már nem is beszélve. Ez a kis csintalanka annyi új szót kezd mondani, hogy néha könny szökik a szemem sarkába. Már tudja mi az a cukorka és ha nem adok neki, akkor képes lenne egész nap a konyhába állni, mint egy vadászkutya és a fiókra mutatva unásig ismételni: Kuco, Kuco, Kuco! 🙂

Boginak meg már annyi neve van, hogy számolni se lehet! A legédesebb számomra a Buglicsek! 😀 De van Bogli, Blogi, Blondi és miegymás. Annyira imádom őket… igazi csodácskák!

Nos, a kislányunk 2éves. Hihetetlen, megint eltelt 1év, és egyre ritkábban jut eszünkbe a nehéz indulás. A buli remekül sikerült, és mint minden jó bulin, fényképezni senkinek nem volt kedve, így csak néhány gyenge kép készült. Azért a lényeg látszik talán. A legfontosabb, hogy Virág nagyon jól érezte magát, Én könnyekig hatódtam a tortánál… Mindenki énekelt, sötét volt, csak a gyertya lángja engedte sejtetni kislányom boldog arcát, ahogy mindenki Őt ünnepli, és szereti. Gyönyörű arca van ennek a gyereknek:)

KEresztmamiéktól kaptam egy tuti WCszűkítőt, nagyon tetszik, szívesen trónolok rajta, de még nem siekrült bele produkálni semmit :PPPP. Hanna szurkol Nekem, aki Nekem adta a saját Teletuubi figuráját, LAlát. Irtó kedves tőle:)

A kajcsi finom volt, mi gyerekek külön asztalnál ettünk:

A torta körül mindenki Nekem énekelt: Ők a nagyszüleim, és az összes unokatesóm, imádom Őket:)

Nagyon boldog vagyok:

Fincsiiiiiiiiiiiii:

NYamm:

Mamival:)

Hugiboginak is nagyon jó kedve volt, itt Pityutatával játszik:

Hugibogi Barbival, Apa testvérével:

Megkértem Bélát, hogy segítsen, és verje fel a tejszínhabot a muffonhoz. Mééééért??? Egyet előre, hármat hátra. Férfi;)

Hogy miről beszélek? Az életben rosszabb volt:

De rendes volt, rendbehozta a konyhát:)