Kiss családunk blogja

Ma van a névnapom:). Ami nem egy nagy ünnep, nem is különösebben érdekel, bár  nyilván jól esik, ha a szeretteim köszöntenek. Béla nem az a pasi… Ez hagyján,mert a névnapomat rendszeresen elfelejti, de a múlt héten volt a 10. házassági évfordulónk. Azt nem felejtette el, tudta, mégsem emlékezett meg róla sehogy. Hát ő ilyen. Igyekszem elfogadni. De bevallom, nem könnyű. Elég egyszerű vagyok ám én, elég könnyű engem boldoggá tenni, bírnám, ha legalább megpróbálná…

Mondjuk már nem feszkózom ezen, csak nem esik jól. Ezen túl viszont isteni hétvégénk van, tegnap délelőtt Apa dolgozott, én főztem egy brassóit, ebéd után Prison break maraton, végre végre, nagyon elnyúlt az utolsó évad, kín volt már, de néztük hősiesen:))). Du elmentünk anyuékhoz cseresznyézni, majd átmentünk tesóékhoz, ahol a fiúk tengóztak, 1-et én is játszottam velük (:) ), mi gyártottunk egy csomó szendvicset, a gyerekek fél délután azon dolgoztak, h előadják nekünk a cirkuszi előadásukat, Hanna megrendezte nagyon édesen, mindenki a saját szintjén mutatott be vmi flikkflakkot a hintán, hintaállványon, gyűrűn, ki-hol. Nagy taps volt a jutalmuk:)

Ma délelőtt volt Emma keresztelője (Béla nővérének kisebb lánya), véletlenül másik templomba mentünk:)), így kissé késve érkeztünk. Majd egy étteremben ebédeltünk, ahol a gyerekek ipari mennyiségű kaját toltak magukba, szokás szerint:D. Hazaérvén Abigélnek alvás, nagyoknak mesenézés, nekünk terv szerint filmnézés, én elaludtam rajta (!), ami nagy dolog, lévén, én du képtelen vagyok aludni. A kivétel erősíti a szabályt, ugye:). Azután vicces biciklizést rendeztünk:D.

Az úgy volt, h Apa vagy fél órán át szívott a bringákkal, amiket rég használtunk (a mieink), cserélt szeleptömítést, meg mittoménmit) , felpumpálta őket. Terv szerint elbringáztunk volna a Vadasparkba. ÁM, már a töltés elején elszakadt a lánca a bringámnak, így mi Abigéllel hamar visszafordultunk és hazatoltam a bringát. A többiek mentek szépen, ám Bogacsnak letört a pedálja. Ez még nem fordította haza őket, ám vmi nagyon vicces dolognak köszönhetően a nagy fűbe dőlve röhögtek éppen nagyon Apjukkal, mikor Bogi a nagy röhögésben egyszerűen bepisilt:))). Így 15 perc múlva ők is jöttek haza:D

Este tábortűz a szomszédokkal, sütöttünk saslikot, boroztunk egyet, kellemes este volt. Minek záróakkordjaként felfedeztük, h bizony jön fel a szenny a csatornából az udvaron:D, néhány napja nehezebben megy le a víz, valszeg a mellettünk lévő építkezési törmeléke dugít el vmi főcsövet (vagy mit) , kellemes szag terjeng kint 😀

Lételemem nekem a mozgás, bizony, meg is őrülök, mikor nincs lehetőségem mozogni, az elmúlt 6 évre ez elég keményen jellemző, hogy bizony hol a terhesség, hol a szoptatások miatt nem hódolhattam eme szenvedélyemnek. És amikor éppen nem szoptatok és terhes sem vagyok, akkor igen nehezen szabadulok el a családtól:)

Hálás  is vagyok a zembernek, amiért minden csütörtökön lehetővé teszi, hogy röpizzek. Alig vártam a strandröpi szezon indultát, ma voltam először, isteni volt a játék, jól éreztem magam nagyon-nagyon. DE: kissé megfeledkeztem az időről, no meg a telefonomat a szokott módon vhová elhánytam és nem hallottam, h Apa hívogat ezerrel, mert nem tudta eldönteni, h símán a Tiszába fulladtam bele, vagy pár tápéi kemény legény letepertmegnyúzottkirabolt és azután dobtak a Tiszába. Nem vacillált sokáig, szólt a Sógornak, h hopplá ugorjon már ki az Ativizighez (ott voltam), és ha ott talál, akkor ugyan hívjam már fel.

Én bizony símán játszottam, nem fulladtam a Tiszába, az időről azonban elfeledkeztem alaposan, fél 9 volt, én 7utánra haza ígértem magam. Béla nem kicsit volt kiakadva, megkérdezte, h felelősségteljes anyának érzem e magam, szemlesütve csak nemmel tudtam felelni, a francba, a francba, én már sosem feledkezhetek meg az időről, az van.

Szemlesütve hazakullogtam, bepakoltam a hátizsákokba a kirándulóscuccot a csajoknak (ovis kirándulás), sütöttem egy diós-mazsolás sütit nekik, és éjfélkor sem jön álom a szememre, itt pötyögök, mert egyrészről király kis este volt, másrészről meg kinyír a lelkiismeretfurdalás… A zember mondjuk már nem haragszik (annyira), azért nyugodt nem vagyok…

Szombaton kimenősök voltunk, anyuéknál aludtak a prücskök, nem kis örömükre, mi pedig kimentünk a Sziksósra leküzdeni a félelmünket:)). Mindketten félünk a magaslatokban, így kitaláltam jól, h meglepem az embert egy vicces kis kalanddal, menjünk már a fák lombjai közé biztosítókötéllel, hevederrel kötéltáncolni… ( www.csusziki.hu ). Mivel fogalma nem volt, hová megyünk, mentünk:). Tavaly a Kolpingban nem volt  módunk kipróbálni, csak a gyerekek mentek a gyerekpályán végig, nayon élvezték.

Nos, ezek az akadályok olyan kb 7-8 méter magasságban lehetnek, ami nem hangzik félelmetesen, még látványra sem vészes, én pl egyenesen nevettem, mikor láttam, h már a létrán felmászván is biztosítják magukat a kalandvágyók. “Felszaladok egy létrán símán, tériszony ide, vagy oda, nemár, h biztosítsam magam” . Aztán hamar rájöttünk, h ez haveros buli, ehhez társaság kell, (vagy legalábbis ezzel palástoltuk a cidrit) , ám a csúszást mindenképp ki akartuk próbálni. Ugyanilyen magasságból egy hosszú sodronyon csúsztunk le kb 30méter hosszúságban.

Nagyon kemény… ÖÖ, már a létrán is biztosítottam magam, be…..rás volt lenézni. Mikor felértem a fára, csak ölelni bírtam a nagy növényt, annyira gááááz volt lenézni. A lábaim remegtek, a fogaim vacogtak. És nem volt visszaút sem. Egyrészről azért mentünk, megcsináljuk, másrészt a franc mászik vissza, az is gáz, visszamászni… Még 1 opció volt, h hívjuk a tűzoltóságot, és 1-2 szép tűzoltó példány leszed engem onnan azzal a klassz mentőkosárral:))))

Apa ment először, előttem, ő viszonylag gyorsan úgy döntött, h “essünk túl rajta” és egyszerűen lecsúszott:). Ezután jöttem volna én, de nem akartam elengedni a fát:)). Mondta a srác, aki ott mint egy pók mászkált le s fel, hogy ki kellene állnom a raklap szélére, hogy be tudjon kötni. Én ugyan nem, de aztán rájöttem, h jobb túlesni rajta, haladjunk, mondjuk ezen a ponton elgondolkodtam, h konkrétan normális vagyok e, hogy azért fizetünk, hogy szétcidrizzük az agyunkat, de ezen továbblépve nem volt más hátra, mint előre, és nem.

Nem és nem akaródzott elindulni, nagyon nagyon nehéz ám lelépni a semmibe… És itt ez volt a feladat. Lelépni a semmibe. De mivel Béla lent várt és integetett, nagy nehezen, harmadik “nekifutásra” leléptem. Ami ezután következett, az vmi királyságos dolog, nagyon nagyon jó csúszni, de nem éri meg az azt megelőző parát, így nálunk nem jött be a marketingszöveg, miszerint “Aki egyszer lecsúszik, jön többször is”. Úgy száguldottunk el onnan, mint annak a rendje:)

Átmentünk a Maros fitt squash részlegébe, ahol fallabdáztunk egy órát. Hagytam nyerni a zembert, hadd örüljön ;). Az igaz pedig az, h mocskosul elvert vagy 5 alkalommal:). De jól kifutkároztuk magunkat, isteni volt:). Azután várt minket a felmelegített jakuzzi és az infraszauna, csak tessék bennünket sajnálni nagyon:). Miután kiszauntuk magunkat, elmentünk az elmaradhatatlan John bullba és ettünk egy finom vacsorát. Kerek este volt:). Délelőtt ki sem szálltunk az ágyból, sorozatlemaradásunkat csökkentettük egy kicsit. Du mentünk a csajokért, onnan át Erikáékhoz, ahol estig sütötgettünk:). Anyunak és a fiúknak még egy Catan party is beelfért, majd majdnem tengóztunk is egyet. majd legközelebb:)))

Igazán kerek hétvége volt, hála a nagyszülőknek érte:)

Még mindig visszafelé haladva, pénteken volt a Factory csapatépítő munka nélküli napja, Mórahalom mellett egy tanyán, nagyon jó kis nap volt, komoly eszemiszom volt, a lányok a kifogott halakat (!) simogatták naphosszat:). Abigél szépen aludt a babakocsiban ebéd után, többszöri nekifutásra, de alaludt. A bandát 5 csapatra bontották, minden csapat kapott némi kelléket és egy népmesét, amit elő kellett adni. Bélával külön csapatba kerültünk, A kerek kő című mesét kellett előadnunk. ÖÖ, eléggé eltértünk az eredeti verziótól, volt abban drogos, meg maffiafőnök, meg kukabúvár, meg minden, jól sikerült a kis darabunk nagyon 🙂

Sok-sok képet fogok feltenni, amint időm lesz rá, komoly elmaradásban vagyok, de pótolni fogom, ezt most magamnak ígérem.

Annyi minden történik velünk, kis betegség, nagy buli, sebészet, stb:)))

Valószínűleg kalici vírusunk van, ami csak a 2 kicsit érinti, Boginak éppen szombaton, a buli délutánján kezdett el fájni a hasa, majd fel is szökött hamar a hője. Kapott lázcsillapítót, amit lendületből visszahányt, ez volt az egyetlen hányás, más nem is volt, már vasárnap kutya baja nem volt, evett-ivott, jó kedve volt:). Abigélnek nem volt láza, ám napok óta többször van kaka, ami nála eltér a normálistól, kicsit hígabb is, szal ő is beszedte valszeg. Mi, többiek remekül vagyunk, semmi bajunk. A szomszédban, az oviban szintén felütötte a fejét ez a nyavalya, mi szerencsére ezeket a gyomorvírusokat (rota, kalici) jól vesszük, csak símán fosós-hányós vírusnak hívjuk:D, általában 1 napig tart.

Ma (kedden) azonban itthon maradtak, Bogi már tegnap sem akart oviba menni (mint az hosszú hétvége után, szünet után lenni szokott), kikönyörögte, h ebéd után menjek értük. Ma viszont engedtem, azt mondta, fáj a hasa, én meg ezt bevettem:)), gondoltam legyen egy szabadnapjuk, töltsük együtt:). Jó döntésnek bizonyult, klassz kis délelőttünk volt, elkezdtem pörögni fél 9kor, onnantól 10ig mindent elpakoltam, mostam 1et, előkészítettem az ebédet, majd elindultunk vásárolni, szeretnek tescoba, DM-be menni… Persze kaptak túró rudit, tumitutjot, pudingot, ennyit az elvekről:D. Hasfájós gyereknek puding, piha:)

No,ez eddig volt vicces, most végeztem Virág hasának masszírozásával, vagy beszedte a kalicit ő is (amin nem lepődnék meg), vagy símán összeveszett a gumicukor, krumplifőzelék, puding a gyomrában:((. Vagy ezek kombója, ami asszem a “legjobb” lenne. Jó lesz önkritikát gyakorolnom, most olyan voltam, mint egy fékevesztett nagymama… (megvettem majdnem mindent, amit kértek, hülye én)

No, kezdem az elején, pénteken Mórahalomra voltunk hivatalosak fürdőzésre, Nóriék mint lakosok bemehettek ingyen, minket pedig bevihettek magukkal, így éltünk a lehetőséggel:). A lányok nagyon örültek, kaptak fagyit, néztük egy darabig a műsort, majd a benti fürdőben fürdőztünk is:). A csajok egy zárt falú gyerekszobában medencéztek, ami azért tuti, mert felváltva is elegek voltunk őrizni a kicsiket, ígí egyikünk mindig szaunázott-úszott addig. Összesen 1 órát, ha voltunk:)

Én ugye hármójukkal mentem az öltözőbe, teljesen zökkenőmentesen átöltöztünk, megkértem őket, h legyenek okosak és szófogadóak, itthon úgy pakoltam, h minden kéznél legyen. Nagyon büszke voltam rájuk:).

Fürdőzás után Nóriéknál lángosoztunk, hoztak be a kertből friss zöld-lila-fokhagymát, ez a gyengém, a hagymák:))). Kérdezte is Bogi, puszikor, hogy mi ez a büdös, anya?????? (ööö)(Bélával mindig összhangban hagymázunk, ő nem nyomja olyan keményen, mint én (én símán tolok egy csokor zöldhagymát fél szelet kenyérhez:D) , de a szag az egyforma, és így nem zavarjuk egymást:)))

Símán elaludtak, naná:). Szombat reggel apa megcsinálta, amit este kellett volna, leült dolgozni gyorsan, már korán, én pedig nekiláttam takarítani. Később Apa elment Abigéllel vásárolni, addig haladtam jó csomót, felmostam, ilyesmi. Mikor Abigél elaludt, kitakarítottunk a teraszon végre tisztességgel, eddig csak ímmel-ámmal söprögettem, pakolásztam, most végre olyan, amilyennek szerettük volna:). Csodásak a függő kaspók a fehér virágokkal, majd dobok képet róla, igazán hangulatos lett.

Majd beugrottak Mamáék villámlátogatni, mert anyák napján Bpestre utaztak kirándulni egyet, így nem találkoztunk. Később megérkezett Gyuri és Nelli a marhahússal, Béla tüzet rakott, és feltették a pörit, őrizgettük együtt. Eközben lett Bogi rosszul, és aludt el mellettem a kanapén, miközben simogattam a  fájó pocakját… És istenem, milyen kis édesek, mikor betegek, mikor rám szorulnak… Milyen jól esik ez nekem…

Majd megérkeztem a vendégek, sajnos nem tudott mindenki eljönni, így is szép számmal eljöttek, volt gyerek is, és sok felnőtt. Terítettünk, 2 asztalnál, kint persze, majd ettünk. Jól sikerült a pöri:). Képek remélem lesznek hamarosan:)

A kisbabások hazamentek, aki tudott, visszajött, vagy ittmaradt és beszélgettünk hosszan, majd fél 2ig nyomtunk egy pókert is:D. Kellemesen eliszogattunk, sikerült éjfélre eléggé vigyorgó ábrázatot öltenem az unicum nextől:D. (ami finom!)

Másnap pihenősre vettük a figurát, bár én anyák napja alkalmából is 7kor keltem:D, muszáj volt a mosással is haladnom, mert a szennyes dugig tele volt, na meg ugye volt sok összehányt cucc is, az én családtagjaim mindig gondoskodnak róla, ha hánynak, akkor lehetőleg mindenre, ezzel nyomatékosítják, h ugye de ritkán is hánynak ők, ezt ne felejtsem el:D. Ebédre maradt tészta (pöri mind elfogyott!) , adtam sajtos tésztát a népeknek. Délután egy szóváltást követően megkaptam a legszebb anyák napi köszöntést, ami ugyan spontán volt és semmi köze nem volt az anyák napjához:)), de arról szólt, h Béla mennyire büszke rám, milyen sokra tartja az összes tevékenységemet, mennyire szeret és mennyire jó anyának tart. És ez oly mértékben jól esett, h megint egy jó időre kibőgtem magam…

Még csak le sem törtem, mikor kiderült, h a kettesbeni bpesti kiruccanásunk megint dugába dől, mert csak anyuval felejtettem el egyeztetni:D, ők pedig akkor tartják Apu névnapját, ez náluk egy elég nagyszabású program. És bevallom, nem bánom:). Ugyan akkor Terror háza lett volna, így pedig Vidámpark lesz, vagy Közlekedési múzeum, vagy Állatkert, vagy ezek mind, nem tudom, de jó lesz velük menni:). Apa elmegy a Sensation-re este, mi pedig Erzsivel majd beszélgetünk egy nagyot:). Alig várom.

Az idő csodás, képek ezreit nem tettem közzé, amit szerettem volna, és elkezdtem jegyzetelni, amiket szeretnék itt megosztani a nagyérdeművel, veletek, na meg eltenni öregkoromra olvasnivalónak és a gyerekeimnek:). remélem a napokban tudom ezeket pótolni.

Vasárnap du indultunk volna Mamákat köszönteni, temetőbe, de eleredt az eső, ami azt mondta nekünk, jobb lesz már itthon maradni. Kicsit megörültünk neki, csajokat beültettük már 4kor egy  kád vízbe, túlestünk a hajmosáson (Abigél igen zokon veszi) , majd elfordítottuk a kanapét, besötétítettünk és    moziztunk :). Azaz ment egy új mese, és ölbe vett tányérból kézzel ehették a sült krumplit, rántott húst:). Abigél még nem igen értette, h ez most külön buli, de azért jött velünk :). Majd ezt követő hancúr a nappaliban, ugrálás a kanapé háttámlájára, majd arról le, be akarták vonni a kicsit is, Virág húzta fel a kezénél fogva, és jól meghúzta a kicsi kezét, megrándult, nagyon sírt a kicsike:(((. Egész éjjel fájlalta, a nurofen ellenére, így én jobbnak láttam elvinni a sebészetre, a hétfő délelőttöt ott töltöttük:D. Persze semmi baja, megrándult, meg sem röntgenezték. Felkötötték neki, de délután már nem is fájlata, azóta szépen használja.

A fejemben folyamatosan posztok születnek, főleg az autóban, de még nem jutottam el oda, hogy jegyzeteljek, így sajnos elvésznek az éterben, pedig jó lenne minden gondolatot blogba vetni. Praktikák, amikkel élek pl, ilyeneket is le akartam írni, de most csak 1 jut eszembe, majd egyszer összeszedem őket és leírom. Vásárlással kapcsolatos dolgok pl.

A hétvégénket csak leírom röviden, mert a nagy rákészülésnek az a vége általában, h végül nem marad örökül, mert elmarad, h megírjam:).

Szombaton Apa azzal állt elő, h mit szólnék, ha mindkét nap délelőtt dolgozna és még vasárnap este. Ez nekem nagyon tetsző ötlet volt, én szeretem előre fixálni a dolgokat, mert azt nagyon nem szeretem, mikor csak úgy beül dolgozni, mikor belekezdek vmibe abban a hitben, h ő a gyerekekkel lesz, közben kapcsol egy mesét és leül dolgozni. Na persze nem az a baj, h dolgozik, hanem hogy nem szól, nem tudom előre, mert akkor esetleg mást tennék.

Szombat délelőtt tehát Apa dolgozott, én pedig pakolásztam, mostam, a nagyok a szomszédban voltak zsúrban, nagyon jól érezték magukat. Délutánra vendégeket vártunk, pizzát sütöttem, 1kg lisztből (30dkg t.k.liszt, 20dkg zabpehely, fél kg finomliszt) 6kerek csoda lett, nagyon ízlett a népeknek, amit örömmel konstatáltam, ezért megéri dolgozni, a dícséretekért:). A paradicsomot is főztem külön, került rájuk kolbász-hagyma-paprika-paradicsom-gomba, készült haway-i, sonka-gombás-paradicsomos, és gyrosos, naná:). Beáék és Gabiék voltak, a gyerekek istenit játszottak az udvaron, csupa mocsok volt mind. Ilyenkor főleg kár, h nincs egy csúszda-hintánk itt az udvaron…

Szombat este egy film felét néztük meg, aztán beájulás :))). Reggel Apa rögtön beült dolgozni, mi pedig kimentünk, csajok játszottak, én meg körbetörölgettem az ablakkereteket, lemostam a redőnyöket. Délre mentünk tesómékhoz, ahová a Nagymamám, Nagypapám is eljött ezúttal, csodás napot töltöttünk együtt. Apu főzött marhapörit, anyu húslevest, túróslepényt, az udvaron ettünk, a gyerekeknek  egy paradicsom az a ház… A felnőtteknek is mondjuk:). Hangját nem lehet hallani a prücsköknek. Abigélt a NAgymamám altatta el az ölében a napsütésben, majd felvittem a házba aludni, igazi idilli pillanatok… Készültek képek, majd közzéteszem:)

Fiúk játszottak egy Catant a Mamával, Apu és a Nagypapám kártyáztak, mi pedig csücsültünk kicsit a nyugágyban a tesómmal és a Mamával:). Míg nem Mamát elszólította Toti és a könyvek, Dédimama mesélt a fűbe leterített plédeken a gyerekeknek. Tele volt a nap szebbnél szebb, egyszerűbbnél egyszerűbb, mégis élménydús pillanatokkal:). Majd még tengóztunk egyet a fiúkkal, okoztam néhány vicces percet, elég mókásan fejelek ui, állítólag, márpedig az az “erősségem”, rugni ui nem igen tudok:D. Még átszaladtunk Rózsamamaékhoz, Apát köszöntötték fel névnapja alkalmából, sütiztünk, majd jöttünk is haza. Gyerekek a kádba, nem kellett altatni őket:)

Hétfőn Boginak nem akaródzott oviba indulni, elég morcosan ébredt, nála ez kemény, mert mindenért meg kell vele küzdeni és mindenért sírni kezd. Mikor beértünk az oviba, Apa leült vele a kispadra, vmit dumáltak, míg bekísértem Virágot, egyszercsak felpattan a Bogyó, tele vigyor az arcán, elbúcsúzunk, ő is bemegy. MOndom Apának, mit mondtál neki?

Hát hogy milyen szép hosszú a haja, mennyit nőtt, mióta levágtátok. Ennyi elég is Boginak :D. Annyira nő, h az már félelmetes:))))

Virág pedig egész hétvégén visszabeszélt nekem:)). Ami jó, mert ő egy nagyon könnyen megegyező gyerek, hamar letesz a tervéről, ha pl az Bogiéval keresztezi egymást, én örülök, ha kiáll magáért. Na most felesel:). És annyira édesen nyomja, h se haragudni, se leszidni, nem lehet érte:))). Azért nem félek, h a fejemre nő:)

Abigélnél az volt szembeötlő a hétvégén, hogy egyre több mindent megért, egyre könnyebb vele kommunikálni, már válaszolgat nekem, apróbb jelenségeket megért, tudomásul veszi, h vmit KELL, és majd UTÁNA lesz vmi, amit szeretne, haladunk:)

Kati a minap szólt, h mennyi energiám van mostanában, és tényleg, észre sem vettem, ahogy elment a felhő a fejem fölül, azt hiszem, minimum jövő télig felettem kisütött a nap, a téli depresszióval nem tudok mit kezdeni, de tény, h a saját agyamra megyek… A lényeg, h visszatértem, jó a kedvem, haladok a dolgaimmal, most kicsit felgöngyöltem a hátramaradt dolgokat, amiket halogattam, pici pipa került a dolgaimra. Persze sosincs kész mindig minden:)

Megyek, lefestem a függő kaspókat, beültetem virágokkal, délben megyünk ma a lányokért, mert du anyáknapja, így jól rá tudnak készülni:). Van bennem félsz az ünnepséget illetően, mert hn 5kor kezdődik Virágék ünnepsége a tornateremben, 5kor pedig Bogiéké a termükben fent. Képtelenség lesz mindkettőt végignézni, pedig ez az élmény életre szóló, minden évben nagyon élvezem. És főleg attól félek, h mit szólnak a lányok, ha nem vagyok ott, és melyiknél legyek ott? GRRRRRRRRRRRR