Kiss családunk blogja

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9128162

Ebben a topicban merült fel egy mindennapos kérdés, egy anyuka tette fel a kérdést a többi 3 gyerekesnek, hogy hogy oldják meg a háztartás minden napos nyűgjét, problémáját, hogyan szervezik, h ne gázoljanak térdik a játékban és a szemétben. Mindenki írt jókat, idemásolom az enyémet, mert annak itt is jó helye lesz:)

De jó témát vetettél fel:) Ez a dolog megfelelési kényszerből frusztrál téged (férjed pl, nagyszülők, barátnők?) vagy saját magad igénye. Mind1 amúgy, a megfelelési kényszer is tud olyan motiváló lenni, csak sajnos az erősebben bír frusztrálni:)) Na, nálam úgy van, volt, az elmúlt 6 évben volt midnenféle rendszer és ahogy öregszem, egyre hárklisabb vagyok, régebben sokkal-sokkal lazább voltam, símán ültem a kupi közepén, és játszottam velük, ma már sajnos nem, ma már inkább előbb összepakolok. Mennyivel jobb lenne lazának lenni.. Fél éve mondtam le végleg a takarítónőt, nálam egyszerűen nem sok értelme volt, mivel a napi pakolás mindenképp az én dolgom, ruhákat elpakolni, kupit helyére tenni úgyis csak én tudom (vagy így gondolom:D). Maga a takarítás egy kicsi lakásban 65nm-en lakunk, szal rájöttem, h nem ez az igazi nehéz falat, mert azt darabonként meg tudom csinálni és az nem ér annyit, h emiatt vagy kerülgetünk vkit heti egyszer, vagy emiatt le kell lépnünk, télen nehezen megoldható azért, szal külön macera volt, lemondtam, azóta így működünk: (az én férjem munkahelyen és itthon is dolgozik, a háztartásban már régen nem kérem a segítségét, ha épp ráér, akkor inkább gyerekezzen és tudok haladni kicsit vmivel, de ez kevés idő sajnos). Reggel elviszem a csapatot, Apát dolgozni, nagyokat oviba, én 1 picivel vagyok itthon. Hazaérvén nekifogok berakni 1 mosást (minden nap mosok) , bepakolok a mosogatógépbe (Juci is megy minden nap), összerakom a reggeli romokat, pizsik, szanaszét törölközők, papucsok, játékok. Addig a kicsi vagy kint kavar az udvaron, vagy nekem “segít” 🙂 (21hós). Ami jó tipp lesz tőlem sztem, a porszívó_a_nappali_és_a_konyha_között_lakik. Soha_nem_rakom_el, és soha nem sepregetek. Szép porszívót vettem épp ezért ez is szempont volt, folyamatosan be van dugva és nem hazudok, napi minimum 10szer megy. Nem mánia ez tőlem, csak sokan vagyunk a kicsi lakásban, másképp nem menne. Így soha nincs szemét a padlón, nekem ez a gyengém asszem. Felmosni viszont csak heti 1szer szoktam, de van, h csak 2hetente. Port törölni is hetente szoktam, abszolút délelőtt, ha pl nem főzök, azon a napon, de ez ritkán van. Viszont a főzés gyakran estére csúszik, azaz délben kap a kicsi tegnapi kaját, és este kezdek neki főzni, mikor lefekszenek a gyerekek, 8után. Vagy amíg a kicsi alszik, és laptop megy az asztalra, onnan megy egy sorozat, vagy egy film, így tulképp kikapcsolódás a főzés. A délutáni alvás az mindenképp vmi olyan foglalatosságra jó, amit szívesen csinálok, meg a net ugye:) Ami fontos, én könyörtelenül összehangoltam mindig a gyerekek alvását, és sosem volt opció babakocsiban séta közben alvás, ilyenek. Ha a gyerek alszik, az a “szabadidő”, amikor vagy főzök, vagy netezek, na meg akkor szoktam felmosni. Szóval aludni mindig együtt mennek, a nagyok már csak éjjel alszanak, a kicsinek van még délutáni alvás is. De amíg a kicsi baba volt, és többször aludt, akkor is összehangoltam a nagyok délutáni alvásával, hogy legyen pausa a napban. Fél 4-re megyek a nagyokért az oviba, addigra fel kell kelni a kicsinek, ülünk az autóba, utána vagy játszótér, vagy jövünk símán haza, sok a gyerek az udvarunkon (társasház), így itt adott a társaság, bicikliznek, homokoznak… Onnantól ők vannak 8-ig. Apa vagy hazajön, vagy érte külön megyünk, mondjuk utána is sokszor dolgozik, előfordul, h 1 órát velünk tölt, fürdetni viszont ő fürdet mindig. Mesét vagy ő mond, vagy én, ha Apa ráér, akkor ő. Bevásárolni délelőtt a kicsivel szoktam, sajnos nálam nincs rendszer, ez hülye dolog, kellene, el is irigyeltem Mzstől máris. A mosást alvás után szoktam kiteregetni, szárítógépezni, onnan száradás után mennek ruháskosárba, (van egy zoknis-bugyis ruháskosár, van egy Apa-Anya ruháskosár, van egy gyerek ruháskosár), na, nálunk itt dől meg a tudomány, mert onnan vhogy sosem kerülnek be a szekrénybe:DDD. A szekrénybe akkor kerülnek, ha tele az összes kosár. Ám fogy belőle a cucc, így előfordulhat, h sokáig nem kerülnek ki belőle a ruhák:D. Legkésőbb hétvégén azért elpakolom:))). Jah, és nem vasalok. Szárítógépezek, minden bemegy a szekrénybe, ha mégis kell, felvétel előtt kivasalom. Na, ez egy nagyon átlagos leírás, mert szinte_mindig_van_valami pluszban, intéznivaló, orvososodni vkinek, van egy vállalkozásunk aminek a hivatalos ügyeit én intézem, ha kell. Amire ritkán kerül sor, mert nem tudok alkalmat teremteni rá, pl ablakmosás, szekrény tetjeén portörlés, ilyen nagytakarítósdi. Na, ehhez kellene, hogy legyen néha szitter, vagy Apa többet. A kocsink is egy disznóól legtöbbször, tegnap Apa gyors kipprszívózta pl, de már tényleg gusztátlan volt… A kert is az enyém, most jön a locsolószezon, fűnyírószezon, de beletanultam, már megy:). Jah, és a legfontosabbat kihagytam: néha belebukunk. Mert nem megy, kiakadunk, kapunk kritikát, ami baromi rosszul tud esni… Símán kiszáradt múlt héten egy régi virágom, hát tök rosszul esett, mandulaműtét volt a legnagyobbnak és 2 hétig magamhoz sem tértem emiatt, így szartam a virágokra. Gyakran felgyűlik a mosnivaló, ragad a padló, és nem csak, h nem jutsz el oda, h kisúrold a kádat, hanem egyszerűen napolgatod. Én legalábbis szoktam napolgatni:)). Aztán kampányszerűen belendülök és 3 nap alatt megváltom a világot:D, vagyis a háztartást, akkor az jó érzés bír lenni. Ami rossz érzés, az az, hogy_sosincs_vége, nálam még sosem volt pipa a lakáson, hogy akkor most 1 napig/hétig pihi, mert_minden kész. Mindig van 1 fiók, amit át kéne pakolni (több is:D), mindig lehet évszakváltani a felnőtt/gyerek szekrényekben, a cipők/kabátok között, a gyerekek kinőnek és belenőnek a ruhákba, mi még az unokatesókkal is cserélgetünk, én is állandóan méreteket váltok (terhesruhák, meghízott ruhák, lefogyott ruhák, valaha talán még jó lesz (motivációs) ruhák:D. És mindig ott a napi_nem_kevés teendő, az állandó mosás, az állandó konyha (belegondoltatok már, h napi 4-5ször etetünk a konyhában?)

Tegnap volt Bélák napja. Jól kitaláltam,  hogy együtt választunk ajándékot neki a lányokkal. GOndoltam, jó lenne  neki is egy nyugágy (nem mintha az az 1 nem lenne elég, ritkán használjuk, de jó lenne együtt feküdni bennük) , bementünk az Obiba. Vettünk egy olyan tolós kisautót, abba 1 nagy beleült előre (ők cserélgettek), Abigél pedig a tolókaros ülőkébe. (Időnként őt is beengedték a kisautóba, persze ilyenkor 20méterenként egyezkedünk, hogy ki következik, ki hányszor volt, Bogi toporzékol, pedig ő ült benne legtöbbet, de nem ismeri el, én meg sosem tudom eldönteni, h menjek a kisebb ellenállás felé, mert Virág nem toporzékol, bármibe beleegyezik, Bogi pedig nyer, de ezt nem hagyhatom (mindig) Persze célszerű a dolgokat rájuk hagyni, néha bele kell avatkozni, mert pl Bogi Virág összes szép pólóját elkuncsizza, Virág tojik a strasszokra, így oda is adja símán, lavírozok:) ).

Kiválasztottuk a nyugágyat, hónom alá “csaptam”, semmi fogás rajta persze, és azt bírom a csajokban, ha megkérem őket, h MOST szépen megkérem őket, tegyék, amit mondok, mert a nagy kocsival, hónom alatt a szajréval ki kell menni az autóig, akkor azért hajlanak a jó szóra, sikerrel vettük az akadályt.

Gyorsan hazaszaladtunk pisilni, és berejtettem az ajándékot is. Elmentünk Apáért, majd hazafelé Virág ezt mondta: “Nem áruljuk el a meglepetést, ami itt van hátul” és felnevetett nagyot, meg kell zabálni. Hazaértünk, felköszöntöttük, megették a palacsintatortát az utolsó morzsáig:)))

Elszáguldottam röplabdázni, isteni volt, mint mindig, nagyon kikapcsol és feldob.

Reggel elindultunk, Bogi hajráfját nem találtuk, így újratervezés, csak 1féle copfot enged kötni ( a lényeg,h minél hosszabbnak látszon a haja) , nem szokott ebből engedni, de most sikerült rábeszélnem egy újra, a tükör előtt állva fésültem, és mutattam neki, hogy milyen szép így, azt a hiú, magában gyönyörködő arcot:D, mondjuk tényleg gyönyörű a lány, ez kétségtelen. (most épp úgy érzem, hármuk közül ő a legszebb, de ez mindig változik, ahogy változnak)

Ma gyorsan kitakarítottam a nappalit, konyhát, még felmosok gyors, míg abigél alszik, elmentünk a Yiskbe ajándékot beszerezni, meg 1-2 apróságot itthonra, hazafelé játszóztunk, Bibi kicsit fáradt volt már, így a hintában ok nélkül sikított nekem, nem volt jó, ha löktem, nem volt jó, megállítottam, ha le akartam venni, belém akart harapni, annyira édes volt, le kellett volna videózni. Egyszer csask lenyugodott, majd megszólalt: “Titájok” és elment libikókázni. Aztán benyomott 3 tányér levest, csak pislogtam, hová fér bele ennyi kaja,őrület a kicsi.

Apa egész héten, minden nap megbeszélt délután, tegnap kivételével, ma 2 megbeszélése is lesz, és látom,  hogy mennyire fáradt, olyan jó lenne neki segíteni vhogy…

Valami megmozdult fogyó ügyben, na a mérleg még nem mutatja, de kezdem érezni, nem kell nagy dolgokra gondolni, de a lendület és elszántság megtartására éppen elég:). Menni fog ez. Bár elkeserítő arra gondolni, hogy mi lesz 10 és 20 év múlva. A kívánt formához így is az kell (hosszútávon az kell!) , hogy szinte ne egyek Ch-ot. Anyuval a múltkor kostatáltuk, hogy “ezt beszívtam” -tőle örököltem ugyanis ezt a kellemes, hízékony, zsírjához nagyon ragaszkodó alkatot 😀

Szereti a pocakját, mutogatni is, mert irtó büszkén düllesztgeti a kádban és tényleg olyan, mint egy hordó:))). De négjobban szereti megtölteni, ekkoraként mind jó étvágyú gyerek volt, nem tudom, a kicsi kiugrik e a sorból, vagy csak újra és újra rácsodálkozom, de annyira nagyon szeretem nézni, amikor eszik, amikor esznek…

A gondoskodás fő formája nálam azt hiszem a gyerekek táplálása (de szeretném sokmindenkinek elmagyarázni, hogy a gyereket nem hízlalni kell, hanem táplálni, de ez csak mellékzönge) , imádom hallgatni, nézni, ahogy esznek, jóízűen:). Virág napok óta almaszószt kér, végre vettem hozzá almát, ma megpucoltam mind a 2 kilót, főztem neki totál hagyományos almaszószt *, hogy Apa öröme is teljes legyen. (nem dünnyög ő a barnalisztért, csak tudom, na, h ez az igazi, kivételt tettünk) , hagymás krumpli és rántott hús dukál ehhez. Abigél 3 tálkányit tolt be az étekből, csupa maszat volt, de csak azt mondogatta nagy hevesen, bólogatva: ” Méd téjsz, méd téjsz, huszit isz, úúúúúgy”

És végre békésen alszik. Délelőtt kissé nyűgös volt, úgy tűnik, egy jót akart enni, hogy megnyugodjon:). Pedig reggelizett és egész délelőtt almázott…

Hagyományosan ugye finomliszt és tejföl, én azonban vagy keményítővel készítem, vagy fele t.k.liszt, fele finomliszt, és joghurt, vagy joghurt+tejföl. MIndenképp kell bele kevés citrom leve, és/vagy héja, fahéj persze.

Jah, a rántott hús most mirelit, a Spar-okban lehet kapni a Budget márkájú panírozott csirkemellfilét, 1390ft/kg, ha akciós, tényleg_filé, végülis kiló hús árában van és nagyon finom! Mióta ezt megtaláltuk, nem szöszölök én a panírozgatással, ha épp erre éhezünk meg.

Ezt ma kaptam, vicces körmél, nagyon tetszik:

A férj hazaér a munkából és a három gyermekét pizsamában találja a kertben, a sárban hemperegve játszanak, körülöttük üres kekszes dobozok, chipszes zacsik, üdítős dobozok mindenhol szanaszét. A feleség autójának az ajtaja tárva nyitva, csakúgy mint a kert bejárata, a kutyának nyoma sincs. Amikor belép a házba még nagyobb rendetlenség fogadja. Egy csillár leszakadva törötten hever a földön, a szőnyeg a falhoz gyűrve. A nappaliban a tv teljes hangerővel üvölt és mindenhol szanaszéjjel ruhadarabok és játékok hevernek. A konyhában a mosogató dugig edényekkel, az asztalon és a tűzhelyen ételmaradékok, a hűtő ajtaja tárva nyitva, a kutyakaja szétszórva a földön, egy törött pohár az asztal alatt, kis kupac homok az ajtó mögött… Egyből rohan fel a lépcsőn (átgázolva a további játékokon, ruhadarabokon és egyéb akadályokon) aggódva keresi a feleségét, attól tartva, hogy valami baja esett. A hálószoba felé vezető úton észreveszi, hogy a fürdőszoba ajtaja alatt ömlik ki a víz a folyósóra, bent csuromvíz minden a WC papír legöngyölítve, borotvahab és fogkrém a tükörre kenve… Most már rohan a hálószobába felkészülve a legrosszabbra. És a feleségét ott találja az ágyban…édesen összekucorodva könyvvel a kezében, aki észrevéve, hogy megjött, felnéz és mosolyogva megkérdi tőle: – Szia drágám, hogy telt a napod? A férj dühösen nézi: – De mi a fene történt ma itt? A feleség ártatlanul: – Tudod, mikor hazajössz a munkából, meg szoktad kérdezni, hogy mi a fenét csinálok egész nap? HÁT, MA NEM CSINÁLTAM!

Fantasztikus hétvége áll mögöttünk:)

Megfogalmazódott bennem, mi hiányzik nekem, hát hogy hiányozzanak a gyerekek:). Néha, kicsit, hiányozzanak. Pénteki kiakadásra jött ugye, hogy lehet menni welnesselni, sportolni a Maros fitt centrumba, rögtön be is jelentkeztünk már szombatra, és anyuval jól megbeszéltem, hogy a gyerekek ottaludjanak náluk.

Szombaton délelőtt Apa dolgozott, én főztem egy gulyáslevest, mostam, takarítottam,  sütöttem rétest *, Abigélt letettem aludni. Anyuék el is jöttek értük délután, mi pedig fagyiztunk, sétáltunk egyet a városban. Ott összefutottunk Gyurival és Nellivel, akiket rögtön meginvitáltunk, hogy vacsizzunk együtt a John bullban. Igaz, hogy eredetileg kettesben készültünk, de megjött a kedvünk a régi barátokhoz, akikkel csak munka ügyben szoktunk beszélni.

5re mentünk squasholni, hagytam Bélát nyerni, hadd örüljön;) :D. MAgyarul, minden meccset megnyert, naná, ügyes, erős, jó mozgású:)). A jó mozgásától, a sportos megjelenésétől mindig újra és újra beleszeretek, rém vonzó ő számomra még mindig, és az is marad már:). Utána welnesseltünk, egy picike teremben van egy jakuzzi, egy finn sauna, egy merülőmedence, zuhany, ennyi. Nem is volt ott rajtunk kívül senki, kettesben, meghitten, csak vigyorogtunk, hogy mennyire jó dolgunk van és hogy ilyen kell nekünk majd a házunkba, legkésőbb öregkorunkra:)

Egész délután a jövőnkről beszélgettünk, vannak terveink… Mindketten egyértelműen a gyálaréti házban látjuk magunkat kis időn belül. Egészen messzire képesek vagyunk elmenni a tervezgetésben:)). Ami olyan jó érzés. Jó érzés álmodni róla, reméljük meg is valósul. Megbeszéltük jól, hogy a kis házban hátul mégiscsak dolgozó-tárgyaló lesz az egyik szobában. A másik szoba sorsát kell még eldönteni, én játszószobát gondolnék a gyerekeknek, Béla saunát, kondigépeket álmodna oda (amely álmok elég messze vannak a lehetőségektől, hehe, de az álmokban az a jó, h kicsit elhiszed közben és az jó:) ).

Az én sorsomról is beszélgettünk, terv szerint belefolyok lassanként a munkának az ügyfelekkel kapcsolatos részébe, Béla nem igen szereti az egyeztetéseket, megbezséléseket, nem igen kedveli, szereti az embereket unblokk, nekem pedig fekszik ez a dolog, rég tudjuk, hogy jól kiegészítenénk egymást… Van 1 olyan projekt, ami ha elkészül, akár továbbértékesíthető, ez is az én dolgom lesz. Na meg lesz kert és minimum tyúk (tojónak) a háznál.

Ismét konstatáltuk, hogy nekünk vannak a legjobbfej, legszuperebb gyerekeink a világon:). És hogy minden nehézség, szívás, lemondás ellenére sem bántuk meg 1 percét sem az elmúlt 7évnek. Nem könnyű, de egyre könnyebb lesz…

Majd elmentünk vacsizni, előtte tettünk 1 kört a Kárász utcán is, majd Gyuriékkal vacsiztunk egy jót, és elmeséltük, kivel mi van, a baráti körben is kiről mit tudunk, infót cseréltünk. Jól megbeszéltük, hogy 2 hét múlva szombaton nálunk megtartjuk a GYörgy és Béla névnapot, főzünk, vagy sütünk vmit… És hát mind sajnáljuk, h kissé széthullott a csapat:(

Majd hazaérvén még csatlakoztunk a szomszédokhoz, volt buli most is, de ebből most kimaradtunk, hallé, sült kárász, azért csipegettünk:D. Beszélgettünk éjfélig, aztán szunya. Rég aludtam ekkorát… Béla képes volt órára kelni, mert Forma 1 volt, én visszaaludtam még fél 11ig:). Nagyon-nagyon jólesett, boldogan ébredtem, tudván, h behoztam vmit az alváslemaradásból:)

Felkeltünk, virágboltban beszereztünk eztazt, majd anyuékhoz futás, hogy megölelhessük a kis csodákat, akik addigra nagyon hiányoztak nekünk:). Boldogan futottak elénk, bár Bogi rögtön elkámpicsorodott, hogy akkor nem megyünk Keresztmamiékhoz??? Deeee, mentünk, ott ettük meg az Apu által főzött isteni marhapörit. Meghitt pillanatok, finom ételek, társasjátékozás, kártyázás, minden volt… Abigél rajtam aludt a nyugágyban, majd a babakocsiban, mert ehhez volt kedvem, hogy csak összebújjunk, volt türelmem elaltatni, volt türelmem úgy maradni, kártyázni Hannával… MAjd a fiúk még tengóztak egyet, utána jöttünk haza. A gyerekek méltón felavatták az új hintaállványt, le se jöttek róla egész du:)). Képek lesznek!

Még du elszaladtam az utolsó hypoxira, lemértek, csípőből 4cm, derékból 2cm, kg-ban egy deka sem ment le. A zsírszázalékom azonban majdnem normál tartományig süllyedt.

Hazaérvén már csak vacsiztatni kellett, Apa megfürdette őket. Mese után 1 szó nélkül aludtak el, semmi kimászkálás, külön móka:DDD

Sikerült feltöltődni, igaz, apa egész este dolgozik cserébe, én pedig mosok, meg a többi, de sebaj. Köszi Anyu, imádlak:)