Fiatalok…

Családi blog 1 Hozzászólás »

Egy ideje feltűnt nekem, hogy Bélával folytatott beszélgetéseinkbe,  alattomos módon beköltözött ez a szó… Mert én kérem ki magamnak magamtól, hiszenénis fiatal vagyok:)

De komoly, hiszen ha látunk a TV-ben vkit, vagy jönnek lakást nézni pl emberek, akiknek a nevét elfelejtjük, akkor vmit rájuk aggattunk akaratlanul is, pl “az idősek”, ” a fiatalok”, “a büdösek”, “a hülye nő meg a pasija”, stb… :D.

Tegnap mindketten eljutottunk röpizni a saját csoportunkhoz, édes Mama jóvoltából:), aki munka után vigyázott a csajokra, akik ettől persze irtó boldogok voltak. De főleg mi, mivel élménnyel teli értünk haza mindketten, tele sikerélménnyel. Bélának szombaton versenye lesz, úgy jött haza tegnap, h nincs ki a csapat, ha ő nem megy (úgy volt, h nem megy), akkor nem tudnak elindulni. ÍGy elküldtem, hadd menjen, ráfér a kikapcs, a mozgás meg főleg… Centert fog játszani, amibe nyilván kishíjján belehal majd, mert ahhoz nagyon pörgősnek kell lenni, de más nem tudja játszani, muszáj a veteránnak:)

Nekem is irtó jól ment, 2 jó ütő között álltam, amit szeretek nagyon, jó bejátszásokat adni nekik. És jó fejek voltak, mert sok-sok labdát kaptam én is, amiket nem is olyan rosszul ütöttem meg:). Fejlődök, amit nagy örömmel konstatáltam tegnap.

Mivel élményekkel teli értünk haza, beültünk egy nagy kád vízbe (Béla még hamarabb hazaért, mint én, ő letette a csajokat, én még 6 előtt megfürdettem őket, h Mamának csak vacsiztatni kelljen és játszani) , ahol eltöprengtünk:). Épp ezen a mennyire vagyunk fiatalok dolgon, és arra jutottunk, hogy 10év múlva lesz egy helyre kis házunk (mármint ház nemsokára lesz, ha mindenki úgy akarja, de helyre is lesz pár éven belül:) ), biokert, medence, ha ügyesek leszünk. No, lesz egy házunk, 3 NAGY lányunk, akikkel már mindent lehet csinálni:). Télen síelünk, snowboard-ozunk, nyáron strandröpizünk, persze dolgozunk és sikeresek vagyunk:). Addig nem szabadjobbanelhíznunk (lefogyni sem volna hátrány 😛 ), vigyázni kell a csontjainkra (nekem az ütővállam nagyon kattog) , az egészségünkre.

Ilyen jövőképpel azóta vigyorgok:))). Még a vizespohárba akkurátusan bekanalazott rizst szétkenve a falon, padlón, asztalon is jókedvűen takarítottam fel:DDD

Végezetül Bea barátnőm ma reggeli sztorija:

“A hétvégi nemzeti ünnep miatt a gyerekek ünneplőben mentek suliba, mindenhol ez a szokás az ünnepségek kapcsán.

Ez sötét alsót, fehér felsőt jelent.
Tamás (15) reggel felöltözött , majd elkezdte az apját fűzni, hogy vigye el a suliba.
Zoli először nem akarta, ekkor Tamás így szólt: Vigyél már el, nehogy már ünneplőben kelljen utcára mennem:))
Ezt már elfogadható indoknak találta a “szigorú” apa:)
Majd elgondolkodtunk, hogy vajon hazafelé az egy szem fiunk, hogy fog jönni,hisz akkor is csinosba lesz:))
…aha…. addigra már egységben az erő, hisz mindenki ünneplőben lesz a barátai között is.
Tinédzser ész hová mész..imádom ahogy gondolkodnak. “

Vigasztalás

Családi blog 5 hozzászólás »

Érdekesen tudnak az emberek a másikba lelket önteni… Biztos mindenki tapasztalta már, hogy ha panaszkodni mer, vagy el meri mondani, hogy neki sokszor nem könnyű, akkor érdekesen kap rá “vigaszt”.

Én nem szoktam mosolyogva, fogösszeszorítva kínlódni, általában inkább puffogok, kiabálok, sírok, kiadom a dühöm, a mérgem. Sokszor vagyok elcsigázott, mert nincs, aki csak néha elvinné, vagy hozná a gyerekeket, idejét nem tudom, mikor vásároltam be egyedül utoljára, mikor intéztem hivatalban egyedül vmit… Gyakran ilyenkor beviszem a kicsit anyuhoz a boltba, ami remek, nagy segítség persze, de attól én még szoktam úgy érezni NÉHA, hogy nincs 1 szabad percem sem.

LEgtöbbször persze boldog vagyok és kiegyensúlyozott, de mondjuk 10ből 1szer meg fáradt vagyok, kimerült, elcsigázott… És ilyenkor jól esik, esne, ha vki kis buksisimi, igen, jól csinálod, így tovább. Jól is szokott esni, ha bárki megdícsér, hülye dolog, az anyaság effektív nem jár együtt visszajelzéses sikerélménnyel.

Na, hosszú bevezetés után jön a lényeg:). Amikor esetleg panaszkodni merek,_rendszeresen jön azzal a jóindulat, hogy “maaaaajd megtudod, ha iskolások lesznek, még nehezebb lesz” “ez még semmi, még eztán jön a java”, “Bezzeg a mi időnkben még ennél is nehezebb volt”. “Emlékezz vissza kislányom, nekem még dolgozni is el kellett járni”, stb…

Vmelyik nap megkaptam egy munkába visszaálló barátnőmtől: “addig örülj, míg itthon lehetsz”. Hm. Akkor örülnék, ha munkába állhatnék, és vki közben elvinné és hozná a gyerekeket, ha néha más írna velük leckét, pl apukájuknak lenne erre majd ideje, ha betegek lennének, ismerné más is a gyerekorvosunkat, na, én meg akkor örülnék.

Ezektől piszokul rögtön jobban szoktam lenni:D. Jah, h mégnehezebb lesz ezután? Akkor most de könnyű:D. Vagy pl mittom, elképzelhetek nehéz szitukat, annál végülis sokkal jobb nekem, akkor már még lelkifurdalásom is lehet, az a legkirályabb:).

Én másképp vigasztalok… Ezért is gondolom, h remek védőnő válhatott volna belőlem. Ezért érzek együtt a frissen szülőkkel, ezért nem nevetem ki a barátainkat, ha felhívnak kétségbeesve a síró kisbabával, hogy sztük nem vesz levegőt, lenyugtatom őket és elmondom, ha sír, vesz levegőt. EGyszer mentőt hívtak, mert sztük az alvó gyerek nem lélegzett, persze csak aludt szegény, sosem tudtam ezen nevetni. Elképzeltem, mennyire kétségbe lehettek esve.

Na, ez nem rinyapost volt, mert tökéletesen jól vagyok, erről régebben akartam írni, hogy érdekesen fogják néhányan ezt. Hogy lehet úgy vigasztalni, lelket önteni valakibe, felemelni, h közben asztal alá nyomjuk a másik fejét? Miközben legtöbbször csak azt akarja hallani, hogy “Kiválóan csinálod a dolgod, csak így tovább, hidd el, nemsokára könnyebb lesz”.

Még mindig felháborít…

Családi blog 18 hozzászólás »

Még mindig megráz és felháborít a szegedi szülészet embertelensége… Kati huga szült a napokban, hasonló élményekkel “gazdagodott” , mint oly sokan ott császármetszés után. Gondolom nem csak itt ez a helyzet az országban:(. És a helyzet egyre rosszabb.

Reggel 6kor elfolyt a magzatvize. 8órakor már csepegett az oxitocin (miért??). 14órakor már a műtő felé tolták (miért??). Mert nem tágult elég gyorsan. Vicc. Minden tankönyv szerint az első szülés akár 12-14 óra is lehet. Tekintet nélkül a munkaidő lejártára…

2korspinálisérzéstelenítést kapott a hugi, nyilván az EDA-val kifutottak volna a munkaidőből. Igaz, h az kisebb beavatkozás, kevesebb kockázattal és mellékhatással, de kétségkívül sokkal lassabb.

Első szülése tehát császármetszéssel végződött, ami nem katasztrófa, ha szükséges. Ám ha nem szükséges, akkor az embernek eszébe jut, hogy milyen hátrányokkal is bír ez a NAGY HASI MŰTÉT:

  • későbbi összenövések (nekem durvák)

  • az első napokat komolyan megnehezíti, a felépülés késlelteti a babára hangolódást, az első napot semmiképp sem tölthetik együtt

  • a tej későbbi belövellése

  • testvérek számának korlátozottsága (na jó, ez legtöbb esetben nem probléma, akinek az, annak viszont komolyan az)

  • szülésélmény elmaradása.

A heget direkt nem írtam, mert az bagatel, és a fent írtak mindegyike bagatel, ha életmentésről van szó. Ám mindez más fajsúlyú probléma lesz, ha csak a szülészeten dolgozók kényelméért alakult így.

És ez még nem minden. Spinál után elvileg 24 órát kellene szinte mozdulatlan feküdni. Katihugit 10óra múlva kiugrasztották, elvonszolták zuhanyozni, majd vissza, szegény kicsilány azt sem tudta, hol van. (Mélyen emlékszem az első császárom utáni éjszakai zuhanyzásra, de nekem volt szerencsém egy csodálatos idős nővérkéhez, aki akkor minden kedvességével azon volt, h megkönnyítse a dolgom.)

Nem telt bele 24 óra, leküldték a gyerekágyra. A lány így fogalmazott, szó szerint: “Lehajtottak, mint egy barmot”. Amikor Kati ezt mesélte, könnybe lábadt a szemem, mert igen, megfogalmazta végre… Ugyanígy éreztem én is, az első császár utáni költözéskor jöttek, összehányták a cuccaimat egy kis kocsira (emlékszem, h az egyik bugyim lógott felül, undorító kupi volt az egész) no meg én ott laktam akkor már 2 hete, ergo, volt cuccom bőven. Szóval 1 perc alatt összehányták a cuccom, és a nővér tolta előttem a kocsit, és sürgetett… Én meg jó kisdobos módjára “téptem” utána. Kísérve a lágotatók pillantásaival, át a klinikán, szinteket áthágva, rémesen megalázó, kiszolgáltatott érzés volt.

Majd persze a gyerekágyon nincs kapacitása segíteni mellre tenni a császáros anyukának az újszülöttjét… Így szegényke présel egy csepp tejet, amit a baba édesen leszopogat, majd heves üvöltésbe kezd, de kezdő, ügyetlen, nehezen mozgó frissenszült nem tud odafordulni, mellre tenni egyedül.Elviszik az éhes babát az anyja mellől (akinek már van teje!!) és megetetik tápszerrel.

Tudom, h ezeknek mindnek van anyagi oka, személyi problémák, nincs elég ember, aki van, az irtó keveset keres, de sokszor csak a jóindulaton múlik, múlna…  És megértem a fásultságot is, azt is, h senki nem akar ennyi pénzért túlórázni senki kedvéért.

De ez egy szülészet. Ahol kisbabák életük első perceit, napjait töltik, családok születnek, édesanyák születnek. NAGYON nem mind1, milyenek az első élmények…

Karolina bál 2009.

Családi blog Nincs hozzászólás »

A Karolina iskola és óvoda minden évben megszervezi támogatói bálját. Belső szervezés, mindent önerőből kiviteleznek, nincs zenekar, nincs személyzet, feladatok vannak, amit mindenki nagy örömmel tesz. Pl a belépőjegy mellé szükséges vinni egy tányérnyi süteményt:). A Karolina konyhája megoldja a vacsorát, svéd asztalos megoldás, nagyon finom étkek, sültek és hideg saláták, senki nem maradt éhes, igazán jót ettünk:)

A szórakoztatás jobb nem is lehetett volna, tavaly is jó volt, az idén igazán klasszul sikerült, nagyon színvonalas műsor kerekedett.

Mielőtt belevágnék a lecsóba, elmondom, hogy a bébiszittelés rendhagyó módon alakult, mindenki legnagyobb örömére. MIkor ment a fejvakargatós agyalás, hogy ki vigyázzon a kinek a gyerekeire, mert ugye Erikáékkal együtt megyünk ide, akkor anyu jött az először eszementnek tűnő ötlettel:). Miszerint vigyük tesóékhoz a tücsköket, és majd ő vigyáz mind a 7gyerekre, aludjanak ott, majd mi együtt oda menjünk éjjel és mi is aludjunk ott.

Aztán úgy döntöttünk, Mamának igaza van, ez nagyon jó buli lenne a skacoknak, nekünk is, ő pedig, mivel egy angyal, és nála jobb Nagymamát nem hord hátán a föld, kihívásnak érezte. Vagy csak én éreztem annak, mert anyu végig magabiztosan készülődött a szombat estére:). Bár beszéltük, hogy Milla és Hanna inkább segítség, mint feladat. Jha, csak közben Millának esti programja adódott (micsoda??? 13 éves, mikor  nőtt ekkorára??).

Itt kell megjegyezni,  h Hanna oriási segítség volt a Mamának, az egy édes, ügyes, talpraesett nőszemély, tiszta anyja. Segített egyenként tusolni az összes kicsinek, bábozott  nekik, altatta, akit kellett, csudalány:). reggel, mikor felkeltem én is, mert hallottam, h fenn vannak, vissza akart küldeni az ágyba, mert ő mindent megold, ad reggelit és kakaót, és nyugodtan aludjak:))

Ott tartottam tehát, hogy fél 5körül átpályáztunk Tápéra, vittünk egy nagy zsáknyi ágyneműt,ruhákat, váltóruhákat, pizsit, magunknak a báli ruhát (piha), cumit, pótcumit,  kedvenc takarókat, alvós plüssdögöket, váltó plüssdögöket (alias vau kutyus) , stb… No meg vettünk 30 zsömlét reggelire:D (ok, itt túlterveztünk, tesóm mondott ennyit:D)

5körül odaértünk, a gyerekek kivétel nélkül nagy lelkesedéssel ölelte meg a többit, és eltűntek itt-ott, egyik szoba, másik szoba, némely szobákba nekünk felnőtteknek be sem szabad(ott) menni, hát ilyen ez:). Befutottak Mamáék is:). Sógi elkezdte egyszer csak a sürgetős dolgot, tesómat ismerve időben, fél órával azelőtt, mielőtt még tényleg sietni kellett volna:P. A tesómmindigelkésik, és mindig meg van sértve, mikor kérdőre vonjuk, mert neki mindig van oka a késésre:)))))

A készülődést paparazzik követték le, hol kamerával, hol fénygéppel leptek meg bennünket a fiúk és a Mama:)

készülődés

készülődés

Elköszöntünk a gyerekektől, anyu igazított rajtunk egyet-kettőt, és csinált néhány fényképet az induló csapatról:

img_5305

Miután mi hárman felöltöztünk, már erősen késésben, lementünk a kocsi mellé, vártuk a tesót, aki jött is, csak még visszaszaladt, gondolom kisúrolta a kádat, vagy nemtom, de alig 3perccel később már jött is :D.

Majd odaértünk, hamarost kezdődött is a műsor, ami lúdbőrzős énekes előadásokkal kezdődött. Először 2 gimnazista énekes lány adott elő egy duett-et, majd egy trió követte, majd 2 lány és 2 fiú csodás előadása, majd táncosok, akik szintén nagyon ügyesek voltak. Az a katartikus élmény volt egyik-másik, miután szívesen odamentem volna szemtől szemben gratulálni és megerősíteni őket ezzel abban, hogy igen, ez az út jó, csak így tovább:).

Majd a tanárok szülők focicsapatának előadása következett, amit mindenki vár ezen a bálon, hiszen minden évben ezek az apukák-tanárok felkészülnek.  Köztük pl. a köztiszteletnek örvendő B.E. aki néhány éve Szeged polgármesteri címéért indult narancs színben, ám nagy sajnálatunkra nem ő lett a polgármesterünk.

{Azóta Alkotmánybíró Budapesten. 9 gyermek édesapja:). A legkisebb Virág csoporttársa. Anyuka gyerekorvos, de talán 1 évet praktizált összesen, amit sosem bánt meg:). Fantasztikusak ők, amitől méghihetetlenebb, egy ember, akit sofőr hurcibál országszerte, 9 gyermek csodálatos, példamutató apjaként időt szán arra, hogy az iskolai bálon szórakoztasson, nagyon is jól, ez példaértékű, kétség kívül :). Milla egy osztálytársa az egyik gyerekük, ők például minden évben egy hétvégét a B. családnál töltenek, ott is alszanak, ilyenkor náluk készülnek fel valamilyen színdarabra, valamilyen iskolai rendezvényre, B.-ék segítenek ebben és ellátják a gyerkőcöket:). Félelmetesek.:) }

A fiúk előadása ismét szenzációsra sikerült, egy régi színpadi komédiát élesztettek újra, színészeket meghazudtoló módon:)

Majd volt Csárdás királynő dalaiból a Szegedi Nemzeti Színház 2 ismert színésze előadásában (jellemzően nem tudom a nevüket), de pl nekünk egész este ez tetszett legkevésbé, mert nem bírjuk az operettet, az operett hangot magát.

Ezután már a vacsora következett, a svédasztal és a RENGETEG finom házisüti, adtunk az érzésnek:D. Mivel választani nem tudsz, muszáj mindent végigenni, ez van 😛

Már tavaly megtetszett nekünk a tanárok-szülők tánca, amivel az estét megnyitják. Készültünk, de talán beszéltem itt erről, hogy végül elmaradt. Ám tesómék beneveztek hálisten, csodás keringőt jártak. Nyilván én elfogult vagyok, de egyértelműen az én tesóm volt a lexebb és legcsinosabb ott:)

20090221karolina-bal-040

Majd a táncnak vége lett, heves vastapsba kezdett a közönség, vissza-vissza, harsogtuk, de csak a lányok jöttek vissza… Majd bejött egy maffiózó, a sógor, szivar lógott a szájából, kalap, napszemüveg, egy revolvert lengetett, megállt középen, a zenekar (DJ) felé mutatott: “ZENÉT” -legyintett. Ekkor berohant egy karosszékkel 2 másik maffiózó, fegyverrel, kalapban, napszemüvegben, a karosszéket letették, lesöprögették és leültették Don Corleone-t. Beindult ekkor a Keresztapa betétdala, ami a klasszikus keringő, amolyan maffiózós változatban:)). A sógor intett az összes pasinak, akik mind maffiózók voltak, hogy “Hozzatok pénzt” és azok elindultak, mind fegyvert rántott és “pénzt vagy életet” követeltek:). Baromi vicces volt, majd a népes asszonysereg lassan a férfiak felé indult, hívó mozdulatokkal, ekkor ledobták a kabátokat és ismét táncba kezdtek. Nagyon szórakoztató volt:)

img_5317 20090221karolina-bal-061

img_5336

Majd a táncosok felkértek a közönség közül 1-1 embert, és táncba vitték. Tesóm Bélát kérte fel:)

20090221karolina-bal-067 Majd Sógi engem kért fel, de ezt nem sikerült leképelni:))

Majd 4 tanárnő az iskolából Abba-t adott elő, mindenki dőlt a nevetéstől:). Nem sikerült a mozgást összehangolni tökéletesre, de mi velük mentünk, mert erre csak rázni kell ugye:). Széles vastaps követte ezt is, de a folytatást már a táncparketten ropták, táncba hívva mindenkit:). Mentünk is:)

img_5339

img_5343

Ez egy isteni kép Erikáékról:)

img_5351

Átroptuk az estét:). Mivel négyőnk közül csak én szeretem a pálinkát, Erikáét és Béláét is én ittam meg:D. Anti később megitta a sajátját, pedig én elcseréltem vele egy koktélra:). Egyszer látogattuk meg a koktél pultot, minden évben egy ügyes tanárnő a bármixer:).

Az estét kisebb-nagyobb szünetekkel áttáncoltuk, majd éjfélkor tombolasorsolás volt, ahol is nyertünk egy nagyon klassz asztali kínálót, mondjuk nálam átavanzsált dísznek minekután teleszórtam potpurival és kaviccsal, mécsessel:). No meg egy mécsest is nyertünk!

Ezalatt frankón leeresztettük, így hazaindultunk. Fél 2kor értünk Tápéra, anyu lelkes beszámolóval várt minket, miszerint a gyerekek tök édesek voltak,  a Hanna pedig szuper segítség:). Mondanom sem kell, hogy a gyerekek mind élvezték, h össze-vissza alhattak, Virág Toti ágya mellett, Bogi Hanna ágyában:).

Lefeküdtünk, apró gigszi, anyu Pollára elfelejtett pelust adni:)), így ő csumára bepisilve felsírt egyszer, 5kor meg kakaót kért, Abigél végig aludt szépen. A népek 8órakor keltek fel, ekkor klassz pizsis reggelinek ültünk neki:)

Szeretjük látni, ahogy körbeülik az asztalt és mi már el sem férünk, csivitelnek, esznek, segítenek egymásnak:). Csodás érzés!

img_5359

Mivel Apának munkája ezer, egész reggel hajtotta a sereget, hogy indulni tudjunk, fél 11körül már itthon is voltunk:). Én ebédfőzésbe kezdtem (kínai szottyos husi, masnival) Apa leült dolgozni, ahonnét este 11kor állt fel végleg:(. Ebéd után a nagyok persze nem aludtak, így mi játszottunk kicsit, majd mesézhettek. Én leléptem, 3-ra kiszaladtam Algyőre meghallgatni egy előadást erről: www.softywalking.com Nos, nem azért, hanem annak ellenére rendeltem Virágnak egy ilyet, amit ott hallottam, borzasztó előadás volt, de már célirányosan mentem, korábban meggyőződtem arról, h a termék kiváló. Akit érdekel, beszéljünk róla, nincs kizárva, h fogom értékesíteni is a cipőket, mert tényleg nagyon jó.

Ennyit a hétvégénkről:). Tartozom még egy farsangos képes beszámolóval, a héten megoldom ezt is.


WordPress Theme & Icons by N.Design Studio
Entries RSS Comments RSS Bejelentkezés