Kiss családunk blogja

Írom a km elszámolást, írom a papírra, hogy JIK-815 nagy rutinnal. Megmutatom Bélának, hogy jó e így, nézzen rá, már 2 hét kész, erre aszondja, ok, de azt tudod, hogy nem ez a rendszámunk, hanem 811 :)))). Bakker. Sztem én autópályamatricához, bárhol kérdezik, JIK-815-öt diktálok nagy magabiztossággal:D.

gyerekszáj:

A legédesebb kérdés, ami gyerek száját elhagyhatja: “Anya, te mindent tudsz? ” 🙂

Bogi és Virág gyakran imádkozik evés előtt, ezt tanulják az oviban, hát mi is csatlakozunk persze. Bogi elkezd bohóckodni, átkölti nevetgélve az imádságot, rászóltunk sokszor, h ez nem szép dolog, egyen, stb…, de nem lehetett leállítani és csak folytatta. Ekkor kicsúszott, amit nem szoktam mondani, “legközelebb elmondom Marikanéninek, h a szép imával, amit tanított neked bohóckodsz”. Erre visszaröhögve aszondja: ” Én meg úgyse megyek oviba, mert hazajövök egyedül, be-be-beee. ” Kérdem, igen, és hogyan? Hazatalálsz? “Majd én hazajövök, tápcsővel és térképpel. ” Hogy minek a táPcső, aztnemtom:)))

Csajok játszanak:

Virág kezében egy kisautó (ő elég sokat játszik autókkal és vonatozik is pl, sok más fiús játékot is szeret), Bogi kezében egy hencegnő barbi. Virág autója szól:

• Szólj a rendőrnek, hogy, tartóztassák le a békát, mert kinyújtotta a nyelvét!!

Bogi babája válaszol:

-De én anyuka vagyok és megyek a bálba a hercegnő ruhámba, majd szólok a kislányomnak, hogy tartóztassa le a békát!

Virág autója: De a kislány nem tud letar-tar-tar-tartóztatózni, azt csak a rendőr tud!!!!! Érteeeed, BOGI??

Bogi: jóó, de… (és megmagyarázza, hát persze:)) )

Még szerencse, hogy ők értik. Azért édesek ám, mert tök más érdeklődésűek, Virág egyáltalán nem bukik a barbikra, mégis remekül eljátszanak és elbeszélgetnek.

Voltunk 2 alkalommal korcsolyaoktatáson, hatalmas sikerélmény volt. Első alkalommal fél-fél óráig nyomultak a kerettel, azután már egyedül “elcsoszogtak”, és megtanultak elsőre felállni is. Másodjára már mindez ment, felállás, közlekedés, Virág néha már “szaladt”:))). Mindenféle vicces feladatok vannak, labdáznak közben, fogóznak, stb… A lányaim belesimultak tökre a többi közé, pedig másodjára voltak. Nagyon ügyik:). De olyan fáradtnak még nem igen láttam őket, mint tegnap este…

És most aztán megláttam, hogy miért is nem szabadna nekik egy csoportba-osztályba járni sosem. Nekem a szívem mindig azt búgja, hogy milyen megnyugtató lenne, ha ők egy csoportba járnának. De az eszem tudja, hogy nem. A korcsolyán vmi félelmetesen aranyosak voltak egymással, ha a feladat az volt, keress egy ladbát és vidd a túlsó palánkhoz, Virág addig keresgélt, míg nem talált kettőt, mert ugye vitt Boginak is, aki drukkolt neki középről, majd ment segíteni és estek-keltek, mert folyton egymásba kapaszkodtak:))). Arról nem beszélve, milyen bonyolult dolog is egyszerre labdát fogni, felállni, majd menni. Eleséskor lehet a földön kúszni a labda után, ami persze folyton elgurul, mikor felvenné:))) De a drágáim végig mindent vigyorogva-kacagva csinálnak, nagyon élvezik:). Ma megpróbálok képet készíteni. Amit még nem tudom, hogy oldok meg, lévén, Bibit pesztrálom a palánknál ugyi.

🙂

Angi antitálentum, ha varrásról van szó, vagy papírmunkáról. Mindkettő feneket igénylő dolog, nekem meg ugye…;) Na jó, nem kicsi a fenekem (nagy), de ülni nem igen szeretek rajta. 2 szakma van, amit őszinte csodálattal tisztelek, becsülök: a könyvelés, és a varrás. Pedig egyikhez sem kell különös képesség.

Az úgy volt, hogy szóltak az oviban, hogy a kesztyűket varrjuk fel, mert el fognak veszni. Nem akartam mondani, h az nem baj, mert van sok kesztyűnk, akinek gyereke van, annak néha muszáj tűt-cérnát ragadni:))). Este lejött Kati, hogy kirakózzunk, de végül varrás lett belőle, pedig próbáltam elodázni.

Mondja Kati, hozd a varrósdobozodat. És kihoztam azt a tütyőt, ami 10*10cm-es, és anyukám vette nekem egyszer, mikor kiderült számára, h ebben a háztartásban nincs tű és cérna. És akkor azt mondta, hogy egy háziasszonynak ilyesminek kell lenni itthon. Hájó:)

Na, annyira nem vicces ez, próbáltam befűzni a tűbe a cérnát, ez nem ment segítség nélkül, fogtam a tűbefűzőt, amit egyetlen nem hozzáértő mozdulattal tönkretettem. Aztán leejtettem a tűt és elszakadt a cérnám. Még jó, h ott volt Kati, és befűzte az enyémet. Ekkorra már összevarrta Bogi overáljának a pántját, ami renoválásra szorult. Felvarrtam a kesztyűket, továbbá át kellett varrni Bogi overáljának 2 gombját még, hogy még az idén végig tudja használni. És felvarrtam:). Nagyon büszke vagyok magamra, hehe.

Inkább megfőzök egy 3 fogásos kaját, 3 alkalommal, mint tűt ragadjak, evvan.

Más. Ijesztő ez a gáz-dolog, tőlünk 15km-re, Szerbiában ma délben lekapcsolták a gázt:((. Nekünk nem sok alternatívánk lenne, legfeljebb megrakjuk a lamináltat a szoba közepén. Az ember meg kiröhög, mikor mondom neki, hogy vegyünk már egy villanyradiátort, mielőtt beüt a krach, mert addigra elfogy és majd itt fagyunk meg…

Sajnos idéntől nem kapunk gázártámogatást, annyira bonyolultak a pénzügyeink, hogy nem merek igényelni, alig kapnánk támogatást, így inkább nem is, nehogy ránk szálljanak. Ehhez hozzájön még, hogy elég hideg ez a január, azt mondják, lehet számítani plusz 20% fogyasztásra háztartásonként. És akkor én eldöntöttem, hogy megreformálom a szokásainkat, amiket szeretünk a gyerekekre fogni, de igazából Apa melegigénye az extra, ő fázik folyton. Nálunk 23-24 fok van mindig. Mondjuk még így is a legkisebb fogyasztók vagyunk a házban, mert nagyon jó a szigetelés, a nyílászárók, a fűtési rendszer, a kazán, déli tájolás ugye, na de így sincs ingyen és most ezekkel a körülményekkel akár a duplájára is nőhet a fűtési költségünk idéntől.

Ezért azt találtam ki, hogy mikor elmegyünk reggel ovi-munkahely, akkor mindent kinyitok, míg haza nem érünk, ha süt a nap, még utána is nyitva hagyom, őrület, ha délig nyitva minden, akkor sem hűl 19,5 fok alá a lakás!!! És mi napközben Abigéllel felöltözve 20-21 fokban leszünk, mert kiválóan lehet ennyiben élni, fel kell öltözni. És csak este durrantunk rá jobban, de beszigorítottam, 22 foknál nem lehet magasabb hőfokon a termosztát. Egyik sem. Punktum:).

Nem ismer valaki hőtérképet készítő embert? Meg kellene csinálni a lakásunk “zöld kártyáját”, nem tudom, erre van e mód így önszorgalomból, hivatalosan nem valószínű, de egy hőtérkép pár ezer ft-os költsége nekem megérne annyit, hogy kézzel foghatóan tudjam bizonyítani az érdeklődőknek, hogy ez egy gazdaságos lakás. Normál hőigénnyel én állítom, hogy 800-900 m3 gázzal ki lehet fűteni egész évben!

Csodálatos volt ez a 2 hét, leszámítva a pms-t, ami okozott némi borulást, a kedélyállapotom hagyott némi kívánnivalót maga után, szerencsére a zember már fel sem veszi, tudja, hogy csak 1-2nap és magától elmúlik… Ezt leszámítva, csúcs volt az elmúlt 2 hét, folyamatosan együtt voltunk, ha valaki, hát mi tudjuk ezt értékelni:))). Valami csoda folytán Apa nem is dolgozott, csak nagyon keveset, ezért aztán reggelente sokáig ágyban fekvés, hempergés,már amennyit hagytak minket a csajok, sok film nézés, pókerpartik barátokkal, mozi a gyerekekkel, mozi kettesben, volt program bőven:). Sikerült mindeközben fenntartanom a rendet, Abigél miatt kell ugye folyamatosan szinten tartani:)))

Ám itthon is sokat voltunk, ami jó, mert csak úgy tétlen keveset vagyunk itthon. Szinte tanulnunk kell, hogyan kell itthon csak úgy lenni. Pontosabban ezt nekem kell tanulni:). Zabszem effektus ugye. Idilli volt ez a szabadság, Bélával este szinte búcsúzkodtunk, hogy kezdődik a meló és derossz…

És derossz lett persze a reggel, mert elaludtunk, a francba is, fél 9kor csörgött a telefon, még jó, rohanás, idegbaj:(. Számítottam rá, hogy Bogi nagy jelenetet ad az oviban, mert napokkal ezelőtt elkezdte, h neki biz esze ágában sincs oviba menni, ő már majd csak iskolába fog járni:)). Szóval nagy kiakadás az oviban, közben a szandálja is elveszett, grrrrrr. Ovinál Bibike sírt a nagyok után, munkahelynél pedig Apa után. “APAAAAAAAAA, APACIIII, APAAAAAA” hazáig, és szó szerint zokogott a kicsikém.

Aki már remekül fel tud mászni az asztalra, ha épp nem szétrámol vmit:)))

A nap többi része már jól alakult, Apa bepörgött a munkahelyen, továbbra is imádja *, én meg itthon. Lakásnéző is volt, egész pozitív:). Délután elvittem Éva barátnőmet CTG-re, szegényke, már nagyon nehezen mozog, és régóta fekszik. Mentem a csajokért, 2 mosolygós angyalkát hoztam haza… Du főztem gombás husit tésztával, a közös vacsorát, nagy hancúr követte.

*Béla munkahely. Jól elfelejtettem csomó dologról beszámolni, többek között a cég záróbulijáról, ami remek kis mulatság volt. Készültünk, lányokra Mesi vigyázott. Mesi megbízható, ügyes, talpraesett lány, nagyon ügyesen bánik a gyerekekkel, az enyémek pedig jól ismerik, hiszen itt lakik a szomszédban:). ELőfordul, hogy vigyáz a csajokra, nagy könnyebbség, hogy lehet őt hívni… MEgfürdettük a gyerekeket, vacsorát készítettem, Mesi pedig megetette és lefektette őket szuper mód:).

Mi pedig tök nyugodtan buliztunk, ugyan nem táncoltunk, de jókat beszélgettünk és ettünk-ittunk egész este. Finom koktélok voltak, és svédasztal, nyamm, irtó jó kaják voltak… Van egy régi bútordarabnak számító kollegina, akit én is ismerek, még régről, egy tündér, veszélyeztetett kismamaként otthon kellett maradnia, vele videókapcsolat létesült az este során többször is, őrület:)

A főnök nem egy béna, álságos, szokványos beszédet mondott, frappáns volt és őszinte, tőle elvárhatóan elvont és kifejező:). Sok-sok jó fej dolgozik Bélával együtt, így igazán nem okozott gondot vegyülni. Fél kettő után léptünk le:)

megint más: 3 napja nem volt szopi:))). Mióta elkezdőtött az ovi-munka, reggel kiugrok az ágyból, gyors felöltözök, neki meg azonnal adok enni, így nem jutok eszébe:)). Ma mondta, hogy “Szciszciii” :))