Kiss családunk blogja

A legeslegfontosabb hírünk, hogy tegnap, azaz április elsején megszületett a legjobb barátaink első gyermeke, Székács Éva Eszter:). 4 héttel hamarabb érkezett, mint a gyorsvonat, 1 óra alatt kibújt a picilány, 2650gramm, hatalmas hosszú haja van és édes kis angyali pofija:))). Az úgy volt, hogy Gáborék az elmúlt hétvégét Székesfehérváron töltötték kastélynézőben. Még egy utolsót kirándultak:). Senki sem gondolta, h a következő hétvégén már hármasban a kis család:)

Az áprilisi tréfa azonban nem csak Eszter meglepetésszerű érkezése, hanem az, hogy egy másik jóbarát házaspár második babája is megszületett tegnap:). 3 órával később Komócsin László Pál is meglátta a napvilágot:)). A fiúk ki-bemászkáltak a szülőszobákban:), majd a lányok egy szobába kerültek, így Maci tud segíteni Évának, mint rutinos motoros:). Ezért nem is mennek a VIP szobába, így legalább ketten vannak:).

No persze, mivel nem bánták rögtön ott termettem este némi tejszaporító meleg sütivel, meg ilyenkor szükséges holmikkal, és egy percre be is mentem az éppen akkor elfoglalt szobába. Még 1 képre is volt idő:)

Most pedig épp mindent megtesznek a fiúk, hogy a lányoknak sok teje legyen, zajlik a tejfakasztó buli:)

hír2: Van egy klassz weboldal, amire nemrég bukkantam rá, és egy elég elhanyagolt receptes menüpont is volt rajta. Gondoltam, írok nekik, és ajánlom magam. Ingyen is csináltam volna szívesen:). Íme: http://www.pingvinpatika.hu/ajanlo_recept.php Amint zöldet kaptam, már a következő hajnalban megterveztem a struktúrát, majd megírtam az első recepteket. Ajánlom figyelmetekbe! 🙂

hír3: Ma beszéltem Virág óvónénijével, megkérdeztem, hogy mik az észrevételek a lánnyal kapcsolatban, menjünk e nevelési tanácsadóba, vagy bármilyen fejlesztőhöz, és nemmel felelt:). Az ovit halasztani fogjuk egy évvel, ezzel ő egyet is értett, de hozzátette, h nem az esze miatt kell visszatartani, de mivel van rá törvényi lehetőségünk, éljünk vele, hadd játszon és nőjjön még! ÍGy is lesz! Tornában nagyon ügyes, feladatokat érti és végrehajtja, fegyelmezett, rendszerető (így van!) , aranyos, kedves, barátságos:). Majd logopédushoz megyünk el, mert ugyan beszédhibája nincs , de elég zártan artikulál, emiatt néhány hangzót furcsán képez.

Bogi újra és újra megdöbbent a szövegeivel, vág az esze, mint a borotva, mindenre van egy jó válasza, ezért tele vagyunk gyerekszájjal, amiket le kellene jegyezni, mert épp egy sem jut eszembe:((

A legkisebb meg teper, kúszik, kezdi felhúzgálni a térdét, szóval lesz ebből mászás is, néhány napja felült, és továbbra is zabagéééép:)

Az első két szülésem utáni napok sajnos nem túl szép emlékek. Elsőre még érthető is, másodikra már nem, de sajnos a személyzet, a fájdalmaim, a maximalizmusom, Virág hiánya nem könnyítették meg. Ezért, ha látogatni mentem bármelyik barátnőmet szülés után, és én mindig nagyon örültem nekik, és a boldogságuknak, de bevallom, legbelül sajnáltam őket, h szegények ott fekszenek és derosszmostnekik. mert nekem az volt. És most beugrott, ahogy amikor a szüleimhez sikerült kicsoszognom, és ültem mellettük görnyedten, mert mindenem fájt, kívül és belül, és csak sírtam és apu nem is értette, hiszen Bogi 4 kg volt és makk egészséges, én meg valszeg depressziós is, de közben csak azt akartam, h hagyjanak minket békén… és mehessünk haza. De akkor még ez életveszélyes volt. Bizony, ki lettem okítva, h bizony ha a gyerek súlygörbéje nem indul el felfelé, akkor bizony közvetlen életveszélyben van otthon. ehh. No persze csak azért nem indult el a súlygörbéje, mert úgy ki voltam borulva, h nem indult meg rendesen a tejem. A babakor Boginál már lényegesen jobb volt, ő is egy tündéri baba volt, de ott még magamnak csináltam gondot mindenből, meg ugye volt egy másfél évesem, aki örökmozgó volt… De most. Hát most ebben a percben is meghatódom az emlékeimtől, azoktól az élményektől, amiket már a klinikán átéltem. Azt a túláradó boldogságot, amit az adott, h életet adtam méltó körülmények között, kedves emberekkel körülvéve, a családom és a gyerekeim velem lehettek, majd nagyon hamar már itthon is voltam. Tegnap kért egy kis lelki támaszt tőlem egy kedves ismerősöm, aki ma feküdt be a klinikára, és valszeg ismét császárja lesz és fél mindentől, és rájöttem, nem is sajnálom:). Hovatovább, irigylem néhány leendő pillanatát. (Na persze nincs az az isten, h én mégegyszer, de ennek már nem a szülés körüli élmények, a szoptatás, a meghízás, a torzulás az okai, hanem egyszerűen határainkat feszegetjük így is, teljes családdá váltunk Bibivel. )

És folytatom, hogy Bibike mindenki szerint, aki már látta őt közelebbről egy álomgyerek, és tényleg, szokták kérdezni viccesen, h szokott e sírni, és bizony a kérdés nem is vicces, mert hát hallottuk már sírni, de igazán keservesen csak néhányszor:). Mert ő nyöszög, meg sikít, és sokféleképpen kommunikálja a szükségleteit, de ritkán sír. Ahhoz nagy gondnak kell lenni. Kibújt az első 2 foga, 2 egymást követő éjjelen, ő pedig mindkét éjjel reggel 7 ig aludt:). Nem kell tőlünk irigyelni, harmadjára járt ő nekünk:))).

Ma felült egyedül, így innentől engedélyezem az ülést neki néha. Nem mászik, továbbra is kúszik, és bármikor meglát, rögtön fülig szalad a szája, kacag, nevet, gagyog sokat, babababa, mamamama:)

No, csak arra akartam kilyukadni, h az egészségügyben mennyire fontos a személyzet, a személyzet embersége, nem tudom, velem miért volt mindenki kedves ezennel, szeretném hinni, h mindenkivel ilyen rendesek, de félek, h csak valamilyen protekció volt ez, amit esetleg az orvosom eszközölt ki a borzalmas emlékeim miatt, amit nem titkoltam előtte, nem tudom. De mennyire más így…

Amúgy tiszta Bogi mindenki szerint a kicsi:)). És tényleg. Ahogy kerekszik, mostanában rohamtempóban a főzeléknek köszönhetően:), egyre Bogisabb:)

Mai napunk istenien telt, nálunk az oviban van tavaszi szünet, így könnyen készülődünk:)

Elmentünk ma tesómékhoz, már reggel 8kor, mivel bevittük apát dolgozni menetben… Naaagy tojásfestős buli volt, tojásleves és fánk volt az ebéd:D. Kifújtunk 30 tojglit, a nagyokkal írókáztunk is, a kicsik temperával nyomultak. Majd az összeset lefestjük lakkal, amitől gyönyörű fényesek… Az írókásaim elég jól sikerültek, én nem látom túl szépnek őket, de a lányok és Erika is nagyon dícsérték, kénytelen vagyok hinni nekik:). Nagyon klassz még üvegfestővel rajzolni a tojglira, pl én csináltam egy szép mintát arany kontúrral egy alap pirosra festett tojásra, szép lett az is.

Szóval valami varázslatos ám, ahogy ennyi gyerek összegyűlik, majd beállít Mama munka előtt 30percre, körészaladnak, ölelik, majd körbeüljük az asztalt reggelinél, ebédnél, és ugyan vannak apróbb konfliktusok, de alapvetően érzik ők, h várni kell a sorukra. Az ad mindenkinek vizet, aki vmiért feláll, vannak szabályok:). Hogy ki kinek segít… Aztán Tata munka után ugrik be, őt is körbeszaladják és hoz túró rudit, de ő hoz nekünk is, ami jó, mert nagyon szeretjük Erikával, csak sosem eszünk, hiszen ilyet egy családos már csak a gyerekeknek vesz, ha… (de inkább sütünk ugye:) ) Aztán letettük a kicsiket-közepeseket aludni, h a nagyokkal tudjunk igazán festeni, másra figyelés nélkül, de persze a közepesek nem alszanak, így engedélyezve egy mese. Egy kikötéssel: fekve nyugton kell nézni, mert aki hangoskodik, vagy minket akadályoz, az megy aludni:))). Persze volt affér is, Bogi felébresztette Pollát, de szerencsére visszaaludt. Hogy a legnagyobb rajong a legkisebbért, és könyörög, h hadd etesse, mondjuk gyakorlott, nem okoz gondot… 🙂 Hogy kiakad a kamaszunk, hogy miért nem ébresztettük fel, mikor odaértünk, pedig épp akkor értünk oda, és jól esett, h nem azért sípol, h hangosak vagyunk és felébreszjük:) Annyifélék, mégis mind annyira jó fejek:) Hogy hagy engem a tesóm, h fessek, amikor fennforgás van, hiszen figyelünk mi egymásra, mivel átérezzük egymás gondjait, a lehető legjobban.

Egy igen kedves barátomtól kaptam ezt az indián verset, 5 fia van, ő fogja érteni a fenti soraimat:). Ezzel kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepet!

Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.

Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tieddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott.

Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

Sajnos ritkán jut időm írni továbbra is. Menet közben volt itthon Virág 2 napot, “vártuk”, h lerobban, orrfolyás és köhögés utalt erre, de végül némi hurutoldóval teljesen jól van… Itt mától tavaszi szünet van, csak húsvét után mennek újra:). Ma apa elment röplabdameccsre Szarvasra, először csípőből nemet mondott rá, de rábeszéltem, h menjen el, ennyi neki is jár. Sajna elég keveset vagyunk együtt, úgy igazán, apa állandóan dolgozik, és igen sok a teendő is ugye, de összességében remekül vagyunk hálisten:) Időközben volt egy családi szülinap is, amiről majd teszek fel képeket, remekül sikerült, finomakat főztem, mindenki elégedett volt. A tortagyártásba nagyon belejöttem, ezentúl én sütöm a tortákat, van fantázia benne bőven:)

A tavaszi szünet egyik nagy feladata lesz, h Virág is megtanuljon teljesen egyedül öltözni, ugyanis nagyon lusta a kisasszony és sokat kell neki segíteni. És 5 éves már, Bogi a kikészített bugyitól kabátig szinte teljesen egyedül öltözik, gombol és zipzároz rutinosan!! Ma először bekeményítettem ezzel kapcsolatban, volt is sírás Virág részéről, de máskor erre nincs idő, hogy kivárjuk nagyságát, 2 ruhadarab között bambul percekig. Most megmondtam, h csak akkor lehet mesézni, festeni, udvarra menni, ha felöltözött és nem segítek neki, no meg Bogi sem segíthet. Bogi gyakran segít neki. 1 óra alatt, 2 sírással felöltözött egyedül. Van vagy 10napunk, h tökélyre és rutinra fejlesszük, utána mindenkinek könnyebb lesz. El sem hiszem, h ezentúl csak 1 gyereket kell majd öltöztetnünk:)

Bibikének még mindig nem bújt ki 1 foga sem, ilyenkor a nagyoknak már régen volt:). Viszont cserébe szegényemet egyszerre gyötri 6 fog, mind alul és igen, a szemfoga van legjobbnan kicsúcsosodva…. Vicces lesz, ha először bújuk ki a szemfoga:D. Minivámpír:D. Eszik gyönyörűen, sokat, akár 2 üvegnyi bébipapit is bevág. Általában megfőzök neki előre 1-2napra, nagy kedvenc még mindig a brokkoli. A banánt kézből eszi, csak törögetni kell neki. Kapott szép új ikeás etetőszéket, feszít benne:).

Voltunk lányprogramon, anyunak kiállításra kellett mennie, így tesó, Polla, Bibi és én elkísértük:)))))). Nyilván voltunk az Ikeában is, ahol jóó sokáig nézelődtünk, vásároltunk, beszereztem sok hasznos dolgot. Az elvonás kb 2 év volt, de visszaestem:D. Azaz vagy 2 éve nem voltam már Ikeában. Béla teljesen elégedett volt, jó dolgokat vettem. Legjobban asszem a gyönyörű borospohárnak örül, amivel megleptem. Az új haza már hosszú volt, fáradt volt mindenki. Utitársunk és elvileg segítőnk volt Karcsibácsi, a GPS. Háááát, 3 nő, javarészt szőkék, meg egy “nincs GPS jel” Karcsi, nem mindig voltunk összehangolódva:D. Például odafelé állandóan le akart minket küldeni az autópályáról. MInden_lehajtónál:). Mire kiderült, h a kiindulópont és a cél összecserélődött, így állandóan haza akart menni:D. No, azért később már boldogultunk, mikor ő is úgy akarta…

Eddig 2 kilótól sikerült megszabadulnom, 5 hét alatt. Hozom a formám:D. Lassan fogyó, hájhoz ragaszkodó alkat vagyok:D. Alapelvek a szokásosak, CH bevitel kevés, és délután, este már nem, akkor is csak teljes kiörlésűeket, puffasztottat, vagy pelyhet. Soksok zöldséget eszem, nyersen és párolva is. Isteni tejbezabit eszünk, meg zabpehelypalacsintát, finom, Bélának nagyon ízlik.

Még akartam néhány dolgot, de ennyit most:)