Kiss családunk blogja

Igazi tavaszi hétvégét tudhatunk magunk mögött. Szombaton esett az eső, mintha dézsából öntenék, ezért én délelőtt főztem sok finomságot, amíg a többiek vásároltak, hagyva engem kibontakozni:)

A hazaérkező csapat éhesen, megázva érkezett, el voltak alélva az asztalra kerülő finomságoktól:)

Készítettem borsólevest:

Zöldséges krumplit sajttal-sonkával töltött karajjal és párizsival.

Délután közös punnyadás, én sorozatot néztem, mert már nem erőlködök azon, h aludni próbáljak:)), Béla és a lányok durmoltak egy nagyot…

Sikerült is elkésnünk délutáni programunkról, régi restanciánk volt már, h meglátogassuk régi barátaink picibabáit, gyönyörű piciket láttunk:). És bizony fura, nagyon fura, h a komolytalan srácokból apa lett:). Hiába múltak el 30évesek… Pedig mindketten nagyon jól szerepelnek:))

A mai napot úgy terveztük, hogy nem főzök, hanem megesszük a havi szarkaja adagunkat, így a lányok nagy örömére, a csúszdás mekdonálcban ebédeltünk Rékáékkal, ugyanis apáknak fontos dolgokat kellett elcserélniük, laptoppal és pendrive-okkal felszerelkezve érkeztek:). A várgesztesi fotókat, ami sztem is fontos lett volna, nem sikerült átmásolni, de sebaj, kivárjuk:D. Virágnak sikerült ismét rekord idő alatt elpusztítania a hamburgerét, kb 3 perc elég is neki:D. Apának pedig sikerült bénázni egy sort, Bogi narancslevét el akarta húzni az asztal szélétől, nehogy kiboruljon, ám ezzel a nem annyira megfontolt mozdulattal kiborította a saját fél literes cukros löttyét, egyenesen szegény Virágra. Ők gyorsan L haza másik gatyóért, én pedig a nagy tüsténkedésben hamar kiborítottam még Virág narancslevét is, biztos ami tuti alapon:D

Természetesen ma sem sikerült felszerelkeznünk a fotógéppel, pedig csúcs képek készülhettek volna a 4 lányról a meki csúszdánál… Ezután mi úgy döntöttünk, h mivel ez a nap 1 órával rövidebb, ne aludjanak a csajok. Így biciklikkel felszerelkezve célba vettük a belvárost. Vmi mesés a sok szebbnél szebb virág, a tereken gyönyörű képek készülhettek volna, mert a lányok csak úgy szedték csokorba a vadvirágokat. Engedélyeztünk egy-egy fagyit is, mindketten rózsaszín fagyit választottak:)). Sajnos zöld nem volt, pedig Bogi azt szeretett volna. Mindketten utolsó falatig elpusztították. Ezután kimentünk Mamáékhoz, ott hintáztak egyet a lányok, és vittek Mamának is virágot:)

Bogi elaludt a kocsiban hazafelé, de csak a hintaágyik hozta be Béla, ott aludt a drágám, vagy fél órát még:). Aztán segítettek kertészkedni kicsit, eldugdostam egy csomó virághagymát. Beígértem egy játszóterezést is, de sajnos többször sem fogadtak szót, elmotorztak kenyába, stb…, így kénytelen voltam beváltani a fenyegetést, ami úgy szólt, ha rosszak lesznek, nem fogadnak szót, nem megyünk játszózni. Sajnos sokat-sokat kellett erről a síró Virággal beszélnem, h megértse.

6 órakor jöttünk be, gyakorlatilag egész nap kint voltunk:). Még kicsit festettek, majd irány a kád, néha olyan rosszanya dolgot követek el, hogy kádban vacsizhatnak:). Mint az éhes fiókák a fészek szélén tátogva, úgy néznek ki:). Nekik ez buli, én meg megspórolom az utánuk takarítást. Ilyen vagyok:D. Így vacsi után rögtön fogmosás, pizsi, szokásos mesék, majd sztem nagyon hamar el is aludtak. Nem volt kimászkálás:)))

De hogy AZT miért csinálják velünk, hogy amíg külön-külön viszonylag kezelhető gyerekek, megvan mindkettőhöz az “eszközrendszer” amivel elég jól kezelhetőek a hisztik, konfliktusok, addig együtt egyszerűen tojnak arra, amit mondunk… Ez annyira nagyon idegesítő:(. Hiába ordibálok utánuk az utcán, egymásra néznek, összeröhögnek és csinálják tovább, amit elkezdtek… És ez megy egész nap és néha úgy érzem, nem vagyok más, csak 1 két lábon járó darálógép, aki csak darál-darál, “Gyere le, gyere vissza, fejezd be, hagyd békén a testvéred, azonnal fejezzétek be” stb…

Íme egy félidős pocak és az új verda (vagyis csak a feneke:D):

Elnézést a csendért, de egyszerűen nem jutok el addig, hogy írjak…

Amint láthatjátok, az oldal és a blog átalakulóban van, ahogy Béla kevés szabadideje engedi, rendezgeti, reméljük hamarosan kész lesz és minden a helyére kerül.

A hét híre, hogy a 2 lány együtt jár az oviba, ott is alszanak, nagyon büszke vagyok rájuk:). Bogi reggelente egy kicsit elszontyolodik, -amihez Virág hamarost csatlakozik is rendszerint-,  de egyértelműen csak a cumiért megy a hajcihő, rájöttek, h ilyenkor hamar megesik a szívem és odaadom… Pedig ugye már rég csak alváskor cumiztak, de most ez a vigaszuk. Virággal ma megbeszéltük, h ezt befejeztük, semmiképp nem cumizhat, és ne sírni segítsen Boginak, hanem inkább vigasztalja meg. Nagyon lelkesen ismételgette, amiket mondtunk neki, de azért reggel még ő is bepróbálkozott, de nem nyert:). Bogi pedig amint meghallotta, hogy joghurt a reggeli, rohant be:))). Símán és gyorsan elalszanak, engem pedig repesve fogadnak kettőkor, ébredéskor:). Csak úgy szaladnak hozzám, ez a nap fénypontja:). Tegnap mondta Zsuzsinéni, hogy Bogi nagyon klasszul veszi az akadályt, viszont Virágot most megviseli ez a változás, ezelőtt már nagyon jól érezte magát, most viszont ha Boginak eszébe jutok, rögtön csatlakozik és végül őt nem lehet megvigasztalni… De úgy látom, ez még néhány nap, majd előre félek mi lesz, ha elkezdik otthon érezni magukat:D

Én pedig szabad óráimban leginkább takarítok, hihetetlen, h néhány órába mi minden belefér, ha nincs kisgyerek “segítségként” az ember mellett… Jövő héten talán ablakot is mosok, és lekerül végre a karácsonyi műhó, kicsit vicces a mellette álló nyúl:D. 11 ablakunk van, ebből 5 erkélyajtó, GRRR. És minden nap lefekszem 1 órát olvasni, vagy filmet nézni.

Szépen beállt ez a ritmus, én pedig remekül vagyok, Várgesztesen sikerült búcsút mondani egy rókakomával végleg a rosszullétnek, ismét félidőre múlt el, épp, mint a lányoknál:). Ödönke rendkívül sokat és erősen mozog, már kívülről is érzékelhető. Úgy tűnik, mégsem vagyok elszámolva, most vagyok kb félidős, tehát a célidő az talán augusztus 4, de ezt csak én számoltam ki.

Az a jó ebben az ovizásban, hogy délután csak az övék vagyok. Így sok jófejség is belefér tőlem, pl 2 napja saraznak a homokozóban, és ez nagyon nagy móka:). Első nap még rutintalanul nem öltöztettem át őket, így este komplett ruha, kabátmosás volt. Tegnap már gumicsizma játszott és játszósruha.  Sütünk együtt sütit, festünk, játszóterezünk, amit csak akarnak. Mesét most alig néznek, egyszerűen az nem fér bele, este fél 8kor kezdünk mesélni, majd 8-ra alvás van. Azért furcsa így a csendben egyedül, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy vágyom a zsivalyra, nagyon is jólesik ez most nekem:). Jó helyen tudva őket nyugodt vagyok és készülök sok olyan dolgot csinálni még szülésig, amire 4éve nincs időm. FÉnyképeket rendezni, átválogatni dobozokat, fiókokat, falat festeni, turkálni járni, és magammal foglalkozni.

A hosszú 7végét Várgesztesen töltöttük, nagyon jó volt, majd készül róla egy képes beszámoló.

Nagyon eseménydúsan teltek az elmúlt napok, hetek, ezért hanyagoltam kicsit naplónkat. De most igyekszem bepótolni:). Elnézést, ha csapongósra sikerül…

Ezt muszáj megmutatnom:D

Nem üres a doboz:)))))

Ezt Virág rajzolta az oviban, bevallom, konkrétan sírtam, amikor megláttam…. (aki ért hozzá, megoszthatná velem a kiolvasható infókat)

Az elmúlt hét eredménye pedig, hogy még 1 ovis gyerekünk van:). Boglárka beszokott ovisnak tekinthető azt hiszem:). Virág beszoktatta a kicsit. Első nap ottmaradtam velük, de annyira rosszak voltak, h óvonéni azt mondta, menjek csak el másnap. Azért inkább hűen csücsültem a folyosón, ez megnyugtatott engem:)). Bogi sírt kicsit, Virág először vigasztalta, majd segített sírni neki, khm. De már szerdán nem is volt gond, csütörtökön pedig ott is aludt mindkét poronty:). Kézenfogva aludtak el az édesek… Annyira büszke vagyok rájuk! Az udvaron kézenfogva flangálnak:)). Annyira nagy szerencsénk van velük…

És hát Zsuzsinéni hozza a formáját, beszokós gyerekek mellett is van ideje ilyeneket gyártani a kicsikkel:

by Bogcsi:

by Virág:

Mai Bogiszáj:

• Anya, te beletetted a pocakodba a picibabánkat?
• Nem, apa tette bele.
• Igeeen? …
• Apa, te beletetted picibabát anya pocakjába?
• Igen.
• És beleférett? … :D:D:D

Családunk új tagja, alias Űrtehén:). Majd mutatok képet is róla, lecseréltük hű barátunkat, Suzyt, akibe sajnos miss Ödönkével együtt már nem fértünk volna el:). Az űrtehén elég nagy hálisten, egy Renault grand scenic, ami azt illeti, nem szűkölködünk benne:)

Végül egy kép, ami rólam és a tesómról készült, nekem nagyon tetszik:

Ezzel még adós vagyok, pedig nagyon jól sikerült, klassz képek is készültek.

Szuper volt látni, hogy Virág milyen felszabadultan viselkedik, pátyolgatta Bogit, aki nem igazán akart résztvenni a forgatagban.

Majd volt közös fánkevés is:)