Kiss családunk blogja

Mivel már picikét dolgozom, hétköznap délutánonként másfél órát, szombaton pedig délelőtt, ezért a csajok apázással kezdték a hétvégét, ehhez karácsonyig hozzá kell szokni:). A nap fénypontja, bevillamosoztak hozzám, nagyon boldogok voltak:) Főzni nem kellett, Rózsamama csomagolt nekünk ebédet. Délután szieszta LETT VOLNA, ha Boglárka nem dönt úgy, hogy kipihente magát az autóban azalatt az 5perc alatt, míg aludt… Apa, aki amúgy nem akart aludni elaludt, én, aki szerettem volna aludni, megkaptam Bogit. Sebaj:). Rendrakás, majd játék az “esős-nyúlós-hideg-kinemmegyünk, ha nem muszáj” időt bentről nézve:). Sütöttünk kakaóscsigát is. Este csajkák mamáéknál aludtak, hiszen mi lakásavatóra voltunk hivatalosak. Lányok megint nagyszülők idegein táncolva, nem aludtak el egykönnyen… Persze jól érezték magukat, mint mindig:)

Lakásavató is jól sikerült, beszélgettünk sokat, potyognak a gyerekek, esküvő, mindig van valami fejlemény a társaságban családügyileg. Olyan jó… Annyira tudok örülni minden jó hírnek, mégiscsak tizenéve vagyunk barátok. Néha jó tudatni egymással azt is, hogy hahó, itt vagyunk, ránk számíthattok. Fontos. Peti nagyon szép toast-ot mondva ezt szebben fogalmazta meg, jó volt hallgatni:)

Vasárnap eltéptünk a gyerekekért már egészen 11kor ott voltunk, addig aludtunk:))). Még ebédet is kaptunk, tegnap sem kellett főznöm, hála mindkét mamának ezért. Alvás után meglátogattuk Egont, aki újdonsült tagja babás társaságunknak, a babás nem is biztos, hogy jó kifejezés, hiszen a nagyobbak már ovisok. Mostanában minden bébi hízóbajnok, tuti, h vmit injektálnak pluszba a mellükbe ezek a banyák, ennyire dagit, mint Egon:))). FOgtam a kezemben is egy kicsit, Béla is, de asszem nem jött egyikőnknél sem az a “jajjdekell nekünkegyilyen megint” érzés:D. Pedig irtó édes kiskrapek:). Teszek majd be fotót.

Nóri megjegyezte, Virág mennyit fejlődött mostanában, tényleg. Nagyon sokat beszél, ha olyan közegben van, ahol szívesen kinyílik, bár az is igaz, h kevés ilyen közeg van:). Antiszociális, mint az apukája, nincs ezzel semmi baj, megválogatja a társaságát:). Bogi mostmár ki merem jelenteni, szobatiszta. Jó ideje többé kevésbé biliben végződik a könnyítés, a nagydolog mindig. Furcsa, Virágnak a kakához sokáig pelus kellett, Bogi azt már nem nyomja pelusba semmiképp. Napközben egész nap bugyiban van, előferdül baleset, de pl du-i alvásnál nem volt még gond. Büszke vagyok rá nagyon:)

Ezzel a hendikeppel indult november első hétvégéje, de nem hagyjuk, hogy a rossz idő kedvünket szegje. Megint igyekeztünk úgy szervezni, hogy pihentető is legyen és mindenki ki tudjon kapcsolódni is. Fontos.

Péntek este pizzáztunk egyet, hm, nem lett rossz…

Virág így tolta:

Mamaszerelem és hatalmas huncutkodás (ez Boginak egy nagyon jellemző arca, nagyon huncut tud lenni:) ):

Szombat délelőtt próbáltuk bejárni még a temetőket, sikertelenül:(. Bogi indulás előtt a kezembe nyomta a cumiját: ” Tedd a dobozba csicsizni a cumimat, itthon marad” állunk leesett, mi szoktuk erre megkérni, hogy tegyük a dobozba a többi cimbihez a cumikat és hagyjuk itthon, most ő ajánlotta fel. Ennek ellenére már odafelé rázendített, bár csak a szokásos incidens akasztotta ki. Nevezetesen, hogy folyamatos konfliktus az autóban, mit hallgassunk. Több lehetőség van, talán ez is a baj:). Virág (és én) Grillus (Vilmos)bácsi rajongó, Boga pedig (Halász) Jutka nénit szereti. Így mikor elindulunk, mindketten rázendítenek, JUTKANÉNIIIIIT!!! GRILUUSBÁCSIIIIIIIIIIIIT!!!!!! NEEEEM GRILLUS BÁCSIT, JUTKA NÉNIIIIT és így tovább…. Van, hogy sikerül dűlőre jutnunk, de legtöbbször megelőzi a kompromisszumot A (!) csend:). Apa vagy én megunjuk, kikapcsolunk mindent és hátraszólunk, hogy vagy eldöntik, mit akarnak, vagy nem hallgatunk semmit. Bogi a temetőben már nagyon sírt, vissza akartam ültetni a kocsiba, hogy nyugodjon meg, indulunk haza és cumizhat, de nem hatott, befeszített, alig tudtam bekötni az ülésbe. Nagyon sajnáltuk, mert annyira kikelt magából szegény, nem hallgatott semmire:(. Aztán hazaúton megnyugodott már. Ebédre paprikás csirkét főztem tésztával apa kívánságára, finom lett. Mama főzte céklát ettünk hozzá:). Délután aztán nagy felfedezőútra indultunk. Nagyon sajnálom, hogy nem vittünk fényképezőgépet, Szegeden nyílt egy hatalmas (és drága) játszóház. Csúcs szuper nagy labirintus, naaagy csúszdával, amin nekünk is le szabad csúszni, rengeteg gyönyörű játék, gyerekparadicsom:). TÖbb, mint 1 órát töltöttünk ott, Virág gyakorlatilag megállás nélkül rótta a köröket, egy darabig féltettük és mentünk utána, de szégyen nem szégyen, nem bírtuk a tempót:)). Kis gizi testével olyan gyorsan girnyózott fel mindenhová, hogy számunkra követhetetlen volt:). De mindig megérkezett épségben, nem is aggódtunk igazán;) Bogival nagyokat főztünk a sok kis házikó, sok kis konyha többségét kipróbáltuk, több csúszda, mini, kicsi, nagyobb:). Bogi érkezés után nem sokkal kezébe vett egy (csúnyácska) babát és onnantól nem engedte:). Ölelte végig, míg el nem jöttünk, együtt csúszdáztak, de volt, hogy előbb a baba, majd a Bogi, érkezéskor megölelte, beszélt hozzá, annyira édes:). Kis anyuka:). Meg persze szeretgette az igazi babákat is, tolt babakocsit…

Maratoni fürdés, majd diavetítés, még mindig ez a nagy sláger, mondhatni nagyrészt leváltotta a mesenézést, aminek én nagyon örülök. Letettük őket, nem sokra rá megérkeztek Gábor és Éva, fondueeeeeüüüü 🙂

Fincsi lett, ipari mennyiséget fogyasztottunk el némi szamorodni is csúszott vele szokás szerint.

Reggel csajok korán keltek, de mi neeeem:), nézhettek mesét, én 8kor, apa 10kor kászálódott ki az ágyból, szégyen gyalázat:)). Hamar elkészültünk és kimentünk mamáékhoz. Csajszik elaludtak az autóban nagy meglepetésünkre… Hagytuk őket aludni, majd meglepetéééééés, az ebéd paprikás csirke:D. De nem untuk meg:) Nagyon klassz délutánunk volt, Béla és sógi játszottak egy party Catant anyuval, ez arról szól, hogy végig froclizzák egymást:). Mi, ha épp szerencsénk van tesóval, tudunk beszélgetni fülünkre nőtt telefon nélkül élőszóban:P. Később otthagytuk a csajokat, mi pedig elpályáztunk felnőttprogramozni, MOZIba:). Elég rég voltunk moziba, most sikerült megnéznünk a neten egy rossz portálon a műsört, tévesen volt kiírva:(. Sebaj, megnéztünk egy vicces filmet a 2 letargikus helyett, amiket első helyre tettünk volna, Borat-ot néztük, amire végülis kíváncsiak voltunk, régen a Viasaton néztük, filmben sem volt rossz, rengeteget lehet nevetni, bár helyenkén még nekünk nem prűdeknek is irtó közönséges és broáf volt. Mire mentünk a csajokért, anyu megfürdette őket, hajat mostak, körmüket levágta, tudom, szerencséses vagyunk egy ilyen mamával:)

ENYHÜL az időőőő:)

Elterveztem, hogy ezentúl mindig leírom valóban “blogszerűen” a 7végéinket, hiszen mindig nagyon jól sikerülnek, mozgalmasak és nyugalmasak egyben, nagyon élvezzük.

Na, a szombat délelőtt ez alól a kivétel, a szombat délelőtt általában a zsörtölődésé:))). Én zsörtölődök, mert Béla lustálkodik, a gyerekek pizsamában nyomják még 10kor, én ugye rendet tennék, ebédet készítenék és várnám, hogy mindenki pattogjon velem, hiszen délután mindig programunk van, a délelőtt sem a henyélésé, ragaszkodom a délelőtti játszótér, udvar, akármi, csak a levegőn programhoz. Így minden szombat délelőtt lejátszuk a meccseket, én haladnék, Béla szerint a 7vége nem a arohanásé:))

Azért végül lett ebédünk is, borsóleves és palacsinta volt a kívánság. Délután letettük a gyerekeket aludni, mi pedig befeküdtünk a TV elé, megnéztünk egy filmet. Najó, a többes szám így nem igaz, mert én elaludtam:). Gyakorlatilag az egyetlen helyzet, amiben képes vagyok fényes nappal elaludni, az a filmnézés ember ölében. Mikor felébredtek a prücskök, uzsi után bringára szálltunk (lányok utánfutóban) , elmentünk a szomszéd kertvárosba megnézni a játszóteret. Lányok teljesen szabályosan mérleghintáznak:). Csajoknak maratoni fürdés, diavetítés apával, majd gyors ágybakerülés lett volna a terv, de sajna a projekt sikertelen volt, így még találkoztak kis boszorkák a vendégekkel. Ahhoz képest nem is volt gáz, viszonylag hamar elaludtak jó pár kimászkálás után. Mi pedig némi tokaji társaságában megnyitottuk a téli esti fondue szezont Gáborral, Évával, Petivel és Andival. Jóóóó lett a cucc nagyon, Éva nagyon sok zöldséggel készült, eddig leginkább csak répát és uborkát mártogattunk, illetve próbáltunk már párolt brokkolit és karfiolt, az is nyamm, de most hozott paradicsomot, paprikát, retket, répát, uborkát, (!)póréhagymát. A bagette-t frissen sütöttem, a sajttal egy időben készült el, szal friss meleg-ropogós volt még, nyamm:)

Óráátállítás rulez, jó lenne minden szombatról vasárnapra nyerni egy órácskát:)). Báris, adnám ezt az órát a korai sötétedésért:((.

Reggel csajok nézhettek mesét, míg mi durmolunk:). Aztán piac, majd temető. Sajnos épp akkor kezdett el szakadni az eső, amikor kiértünk, de ott voltunk mind. Anyu, Apu, Erika, Sógi, Milla, Hanna, Antalka, Polla, Virág, Bogi, Béla és én.

[a kis sírunk: http://www.kissvirag.hu/indexre/osz032.jpg]

Majd mind elmentünk a Halászcsárdába ebédelni. Jó hangosak voltunk:)))). Anti megszólalt egyszer: ” Hű, amikor 15éve elkezdtem Erikának udvarolni, ki gondolta, hogy egyszer ennyien leszünk és ilyen hangosak?? :))) ” és tényleg.

A kép hátterében látszik a falon a jelölés, melyik évben meddig ért a víz. Ez a Halászcsárda ugyanis az ártérben van, azaz, ha kiönt a Tisza, rendszerint, évente 2szer vízben áll az épület. Az idei árat sajnos már nem tudták az épületen belül jelölni, hiszen ennél is magasabban volt, csak az épület külső falán találtunk 2006-os jelölést:

fiúszakasz vonatozik:

A 2 tojás:

Mama és a legkisebbek:

Délután maratont aludtak a lányok, mi pedig filmeztünk. Nagyon jót pihentünk. Délután eljöttek Rózsamamáék, hoztak matjóskababát Moszkvából, játszottak, beszélgettünk, jó volt:). A korai sötét most inkább olyan békés és nyugalmas volt nekem… Könyörtelenül itt a tél, hát keressük benne a szépséget (nehéz megtalálni) 🙂

Édes kis prücskeim lerobbantak teljesen:(. Illetve a fránya láz felszökött, főleg Boginál, amitől persze hervadtak és levertek… Már maga ez az állapot annyira szeretetreméltó náluk, hogy az ember minden türelmetlenséget és hangos szót megbán, bármit csináltak, bármilyen módszeresen készítik ki pl elalvás előtt a zanyjuk idegeit…

Mire hazaértem a boltból (anyunak segítettem egy órát), tüzeltek, apjuk megkapta szegény a beosztását, hogy nem vette észre Bogi 39 fokos lázát:(. Gyorsan nurofen, majd hűtőfürdő következett. Többször mondták, hogy hideg. Majd megadtam magam és kivettem őket, először Virágot, aki egyszerűen nem akart kiegyenesedni, megszólalni és nagyon levegőt venni sem:(. Nagyon megrémültem, nem is tudom, mit gondoltam, próbáltam minden higgadtságommal végiggondolni, mi lehet, talán fullad… Adtam neki ventolint (asztma gyógyszer) , szépen puffantott, de továbbra is nagyon szakaszosan vette csak a levegőt… Eléggé kétségbe estem, de ilyen helyzetekben hálisten sikerül megőrizni a higgadtságom. Gyors telefon az épp lakógyűlő apának, no, ő rájött, h Virág csak fázik és rosszul van, más baja nincs, épp elég a láza, a hideg, a takony…

Jó most megnyugodni:) Már alszanak. Ilyen sem volt még, Bogi elaludt már a 2.mesén:). Sosem alszanak el mese alatt. Figyelnek, szövegelnek és rendetlenkednek általában:). Most csak nézett egy darabig a kis beteg szemeivel és elaludt.

Szóval azt hiszem, Virág szegény még mindig elszenvedi tőlünk a tök általános első gyerekes parát, plusz még a koraszülöttsége miatti parát, pedig azt hittem, nagyon vagányan állok én hozzá, hiszen tudom, mennyire stramm ygerek:). Aztán tessék:)

Gyógyuljatok prücskök hamar, holnap doktornéni, lesz nagy öröm, imádnak orvoshoz járni:)))