Kiss családunk blogja

Annyira jól telik a nyár, nagyon nem szeretném, hogy vége legyen. Mához 2hétre kezdünk Virággal az oviban, vegyes érzelmekkel állok elébe, ő egész biztosan óvodaérett, én még asszem nem, de van 2 hetem összeszedni magam:). Furcsa lesz Bogival kettesben itthon, főleg, hogy egyre jobban elvannak együtt, egyre jobban kötődnek egymáshoz, nagyon jó fejek:).

Jelenlegi kedvenc képeim:)

Tegnapi grillparty Bobusékkal. Srácok tüneményesek:))

Botond enyhén mocskosan:))

így ettek:

Bogi nagyon csípi a szomszéd babát:))). Minden babát nagyon szeret, Csilluskát különösen. Ilyen, amikor két dundi ölelkezik:)))

VOlt naaaagy csúszda-party: háton csúszás, hason csúszás, csúszda tetejéről ugrálás, stb…

Naaagy közös fürdés:

Túráztunk is kicsit. Van a Vértesben egy gyönyör 200éves kis falu, Vérteskozma. Az évek során_ 4szer telepítették újra, összesen 90ház van a faluban, de helyi látványosság, olyan rendben van, takaros, rendbentartott parasztházak sorban, 2utca az egész, leginkább visszatelepült svábok lakják.

Angyalok színeznek:

Együtt fürdés:

De persze volt sok őrültködés is:). A nappaliban asztalról való kanapára ugrálás sztenderd program volt, közben fejhangon ordítással:

Mi meg közben annak örültünk, h ebben legalább elfáradnak;)

A legkisebb a legjobban:

Egyik este néztünk a híradót, hírt adtak arról, hogy valahol “labdányi jég esett”, ezt ki is írták a képernyő aljára, miközben közvetítettek a helyszínről. Valaki kérdezi, “hol történt ez?” Mire én rávágtam: “Labdányban” SZŐŐŐKESZŐKESZŐŐŐKE 😀

Az élményfürdőben nem sok kép készült, fürdés közben nehéz fényképezni:P

Bogi mostanában azzal szórakozik (itthon is), hogy kiment valami klassz csavaros tetejűt a fürdőszobából, elrejtőzik vele vhol, majd lecsavarja és lehetőség szerint adott idő alatt a legtöbb helyre keni szét. Bár, a szemspirállal pl TÉNYLEG a szemét festette ki múltkor, szép volt:D Most a fogkrém esett áldozatul, de időben észrevettük:

2 boldog jégkrémtulajdonos:

Ezt ők választhatták, de aztán NANÁ, h a mi jégrémjeinket ették meg… meg aztán még ezt is…

Remek gyerekprogramok voltak (meg felnőtt is, csak azt mi nem tudtuk kihasználni) , pl rendszeresen van az un. Afrika táborban kézműveség, apa épp eközben lesifotóz minket:

A játszóházban pedig volt sok játék, illetve ott is lehetett kézműveskedni, ott gyöngyképet készítettünk. Virágot rövid ideig kötik még le ezek, de addig is nagyon élvezzük mindketten:)

Utolsó nap Bogi leesett a lépcsőn, gurult vagy 10lépcsőfokot:((((. Nagyon megijedtünk, de szerencsére semmi baja nem lett, Virág lelökte, de véletlenül, legalábbis Béla így látta, végülis ez mind1, a lényeg, h szegénykém most csupa kék-zöld-lila folt:((.

Hazafelé utunk kicsit kanyargósra sikerült, ugyanis régi kedves barátainkat meglátogattuk Vértesbogláron, még nem voltunk az új házukban. Érdekes volt őket ebben az új közegben látni, de nagyon jól állt nekik, régi lepusztult parasztházat vettek, kis vájogviskót, amiből nagyon klassz, ízléses, természetes kis lakhandit varázsoltak. A kertben megtermelik a zöldséget, minden bio, nem használnak nem lebomló dolgokat, húst nem esznek. Isteni kölesgolyót ettünk náluk! És a poén az egészben, hogy Petibarátunkról régebben sosem gondoltuk volna, hogy efféle ambíciói lesznek, aztán mégis, nagyot nőttek a szemünkben:)

Együtt mentünk el Visegrádra a Lovagi játékokra, nos, a magam részéről kihagyható program lett volna, de a fiúk nagyon élvezték. A lányok is egész jól bírták úgy 1óráig, utána hangos műsort nyújtottak a körülöttünk ülőknek, nagyon drágák voltak, egymást piszkálták, csikizték, röhögcséltek hangosan:)))

Bár az egészben asszem a kűrtőskalács-evés volt a legjobb:))

Hazafelé beájulás:

Annyira édes…

Végül éjfélre értünk haza. Az idén igen, már pihenni is tudtunk, sokat nőttek a lányok, csak nem vesszük észre, de sokkal könnyebb már velük! És szeptembertől ovi, Virág nagyon várja, nagyon büszke, h ovis lesz. Kíváncsi vagyok, Bogi hogy bírja majd itthon Virág nélkül:)

Idén hosszas keresgélés után a jól bevált tavalyi üdülőfalut vettük célba, most sem bántuk meg. Most kicsit hosszabb időre, 10napra mentünk, ez is jó döntésnek bizonyult, mindenki le tudott lazulni a 3.napra, majd úgymaradtunk a hazaútig:). Az odaút megint viccesen indult, 7kor volt a találka nálunk, kedves Gabi barátosném felhívott 6-10kor, idézem: “Jó reggelt, mi van, nem engedtek be, itt állunk a ház előtt?” Én persze még félig aludtam, de a pánik megvolt, elkezdtem rohangálni a lakásban, hablatyoltam zavartan a telefonban, meg persze kerestem egy órát, de időközben elárulta, h vicc volt:D. Kis vicces, nem baj, visszakapta:PPP Tavalyhoz hasonlóan az odaúton Tropicárium, ebéd a Camponában, bevásárlás a tescoban. LEhet, h ebből hagyomány lesz? 🙂 Tropicárium nagyon tetszett a gyerekeknek, meg a felnőtteknek is. Odaérvén kipakolás, majd rögtön fürdőzés következett. Az első fürdőzésre visszagondolva vegyes érzéseim lesznek, ugyanis összességében remekül sikerült, a gyerekek hamar megbarátkoztak a vízzel, nagyot lubickoltunk a nagy (mély) medencében úszógumival, majd a gyerekmedencében (lábáztató) ugráltak, pancsoltak… Virág a kis medence széléről ugrált bele a vízbe, apa a nagy medencében úszott, mikor Virág gondolt egyet és odaszaladt. Láttam, ahogy átfut az agyán, hogy mi lenne, ha most ebbe beleugranék, abban a pillanatban meg is tette:((. Béla kb 3méterre volt tőle, odaúszott, kiszedte az ázott kis verebet, aki szerencsére nem nyelt vizet, csak jól megijedt:(((. Meg mi is. Innentől medence közelébe csak úszógumi+karúszó kombóval lehetett menni, bár többé nem is akart beleugrani… Angi (én) gondolta, majd milyen harmonikus lesz, ha mesél este a 4gyereknek ( Bogi (1,5év), Bátor (2), Virág (3), Flóra (4) együtt és el is altatja őket, kímélve ezzel a többi szülőt. Jófejségem odáig hatolt, h megfogalmazódott bennem a gondolat szikrája, h mi lenne, ha egy szobában aludna az összes gyerek, milyen buli lenne már, de ezt idő előtt elvetettük:))). Na, szóval nagy kedvenc könyvünkből kezdtem mesélni, Pötyi kutyáról. A dolog kudarcba fulladt, én nagyon csalódott és dühös, h miéééért nem rendes kölköket hoztunk nyaralni, akik csöndben végighallgatják a mesét, majd elájulnak, amikor is olyan szépek:D. No, többet nem meséltem a 4nek együtt, meséljen nekik, akinek 3anyja van:)))). Aznap 11órakor már aludtak is, mi a szobaajtók előtt strázsáltunk és próbáltunk halkan kiabálni ki-ki a sajátjaival, h “azonnal tessék menni aludni 600zal, különben nem lesz holnap fürdés” és társaik, azért halkan ordítva, hátha a szomszéd szobában “alvó” másik testvérpár épp elalvóban van, de hát nem:))). Másnap ebéd után aznapi első felvonás, ugyanez pepitában, altatás másfél óra, tömény szívás és idegesség. Másfél óra altatás után 2óra alvás, amitől este 11ig megint minden gyerek nagyon energikus volt, így este ismét halkan ordítós altatás, szoba előtt strázsálás, ezúttal a (mégtürelmetlenebb) apukák voltak soron, ne csak nekünk legyen jó, ennél sokkal jobb program lent mosogatni:D. Összeült a nagy nyaralós kupaktanács, elég nagyok már a gyerekeink, aki álmos alszik, ahol tud napközben, rendezett fektetés csak este lesz. Ennél jobb döntést nem hozhattunk volna, lett 4 egész nap bűbájos gyerekünk (a kicsik néha autóban beájultak pár percre), akik este fél 9-re legkésőbb MIND aludtak:)). Így mi felnőttek borozgattunk és nagy Catan partik voltak (amit többnyire én nyertem, amatőr bagázs :P). A gyerekek jól kijöttek, mindenki megtalálta a maga párját:

Bár Bogi gyakran a párját ritkította, lévén, verekedős kedvében van mostanában, így szegény Bátor, sokszor csak azért kapott, mert épp ott volt… De nevéhez hűen tűrte a miniboszorkány tettlegességét, ritkán ütött vissza, igazi lovag:)).

Virág rengeteg okos dolgot tanult Flórától, a mi nagylányunkat kicserélték, elkezdett rajzolni, színezni… Mi meg csak ámulunk.

Csákváron az Eszterházy kastély lépcsőjén:

Nem gyönyörűek?

Majd az udvaron. Sajnos a kép nem adja vissza azt a gyönyörű teret, a természet végtelen csodáját, amiben ott a gyerekek apjaikkal rohangáltak, Béla reptette az összes gyereket, lepkéket kergettek, én meg szolidáltam a kismamával, a tüdőszanatórium (mert az a kastély) kertjében feltett lábbal henyéltünk és nyilván arról beszéltünk, mit kéne enni:D

A kirándulást egy nagyon klassz étteremben zártuk, bár a kiszolgálás gyorsasága ellen volt némi kifogásunk, még jó, hogy szóvá is tettem (1 kerek órát vártunk, kisgyerekekkel, szal jogos volt asszem…), korrekt hely volt, ingyen kaptunk fagyit és KVt:)))

A park területén 3 (kisebb és nagyobb) fajátszótér van, mind nagyon klasszak, sok időt is töltöttünk mindegyiken.

Ami külön jófejség a parktól, hogy vannak felnőtthinták is:D. Ez, amin alant a nyanyával nyomjuk a gyengébbik, a másik játszón rendes fahintaágy volt, na, az az igazi:))).

Bográcsozás:

Zoli OLYAN babgulyást rittyentett nekünk, h ihaj, 10ujjunkat megnyaltuk utána…

Itt asszem fürdőzni indulunk:)

Bátor megszereli a kistesót:

Gulyás után jól jön a palacsinta:

Nem, nem csak a pasik főztek:DD. Gyakorlatilag mindenki főzött, a lényeg az volt csak, hogy amint kezd elmúlni a gyomrunkban az a kellemetlen teltségérzet, gyorsan rátankoljunk vmi kaját, különben sose leszünk szép kövérek:D. De tényleg, folyamatosan ettünk és nagyon finomakat:).

Voltunk egy tanyán, ahol sok-sok állat volt, bagolytól a pónikig, így etettek a gyerekek:

Virág letevézte a pónilovat, nem volt ciki, ááá:)))

Aztán ültek hintón is a skacok, de csak állóhelyzetben, menetben drága lett volna:D

Ott a pónilovak mellett hangzott el a lányok között a következő beszélgetés: Flóra imádja a pónikat, de kifejezetten ezt a my little pony-t, (sajna Virágot is megfertőzte, nem a szíven csücske ez a rémség). Fló elmondta, melyik póninak mi a neve (a saját pónijairól nevezte el), így lett az egyik Szivárvány. Virág utánozta, “Az a Szibájbány”. Fló kijavította: Nem szibájbány, hanem SZI-VÁR-VÁNY. Virág: Szi-báj-bány. :)))

Családunk legifjabb tagja, Bogi trónfosztója Bálint Polla:). Édes kis filózós nőszemély, 2006.06.08-án látta meg a napvilágot, mármint a napvilágot csak reggel, éjjel 4 10perckor született.

Negyedik bébi ugye, Erika rutinosan és nyugodtan indult be a már eléggé besűrűsödött fájásokkal: