Kiss családunk blogja

Mivel sajnos Antika beteg, Mosdóson van tüdőszanatórimban a szüleivel. Így a tavaszi szünet idején a lányok nálunk és a másik uncsitesóknál vannak. Asszem nem bánják, remekül érezzük magunkat:))). Tegnap óta itt vannak, komoly segítséget jelentenek alkalmanként. Dobok néhány képet zanzásítva:

Míg Bogi fogát mostam valamelyik nap….

Vasárnap reggel ejtő még az ágyban, alvó apa mellett: 4gyerek: Reggeli bambulás a TVre:

Homokozás a félkész házunk előtt:

Kiéhezve naaagy lángosparti:

Milla mossa Bogcsi “fogaját”, ez azért érdekes, mert nálam szinte kivétel nélkül sír:))

Meseolvasás:

Atyám, az első “gyerekünk”, akit mindenki körberajongott, már 10éves és mesét mesél a kicsiknek… Nagyon furcsa és hátborzongató ebbe belegondolni. Ezek a napok viszont nagyon jólesnek, mert rájöttem, hogy ugyan imádom a tesóm gyerekeit egytől egyig, sajnos kevés időt tudunk együtt tölteni… Ma tojást festettünk, meg készítettünk néhány húsvéti dekorációt, tegnap sütöttünk kenyeret, klassz ilyen nagy gyerekekkel nagyon!! Szerda délutánig a mieink, majd akkor is beszámolok, hogy hogy vannak az idegeim, meg egyáltalán;)

Csacsognak, egyfolytában csacsognak:) Bogi elszámol tízig, több rövid mondókát és dalocskát tud, nem győzünk csodálkozni… És nyelvújító a gyerek, ui imád őnévi igeneveket alkotni. Mint pl: foganni= fogat mosni. Mivel imád fogat mosni (enni a fogkrémet) , folyton rohangál a fogkeféjével és kiabál, h foganni, foganni, erre ma apja odaszólt neki flegmán: “Mit akarsz kislányom, már egyszer megfogantál” kulcsolni=kulcsot zárba gyömöszölni, kulcsot mindenféle lukakba dugdosni. De nem mind1, milyen kulcs, amit mi nem használunk, az neki sem kell, kizárólag a napi forgalomban lévő kocsikulcs, lakáskulcsok felelnek meg:))). motorni: motorozni:)

Virággal rendesen beszélgetnek, nagyon nagyokat nevetünk, főleg, amikor vitatkoznak:)

Virágnak is vannak aranyköpései, mindig elfelejtjük felírni:(. Már elég jól ragoz, de rendszeres ez a hiba: Bogi lábája, fülejem, kezejem, stb… És a kérdés: Mit csinál a repül a madár? Mit csinált a vonat dudált? És amikor így kezdi a mondandóját: Amikor, amikor, amiiiiikor, aaaa, amikor, öööö, amikor Bijág picibaba vótam, anyának ebből a cicijéből szopiztam (rámutat). Bogi meg ebből:)

Voltunk délelőtt a Vadasparkban (Babaspajk) és annyira nagyon jó volt, gyönyörűek voltak a csajok és végigmotorozták azt a 2órát, vittünk 2motort, 1nagybabakocsit (ha Bogi elfáradna-1percet ült benne, mondjuk málhásnak jó volt), vittünk egy kisbabakocsit babával, na, ezeket tolták felváltva:))). Bogi, ha egy gyerek csak messziről ránézett motorozás közben, elsikkantotta magát, h “ENYÉM MOTOJ” =nem adja oda :DDD. Virág végig példásan viselkedett, komolyan, na, a végén kirohant a Vadasparkból az autóút irányába, de ez volt az egyetlen rosszaság.

Próbálkozunk a szobatisztasággal, bármilyen okosságot, tanácsot szívesen fogadok:). Úgy tűnik, h fizikailag teljesen megérett rá, vissza tudja tartani, szól, minden pelenkába pisilés előtt, de vmiért nem akar bilibe, WCbe… Ezt a gátat kellene áthárítani vhogy. Tegnap este és ma reggel is sikerült bilibe pisilni, ezután ő húzhatja le a WCt, aminek nagyon örül. De most délben szólt, h pisil, gyorsan bilire ültettem, de sírt pelenkáért, hát adtunk rá. Nem hajt a tatár, ráérünk, de mivel látom, h menne ez már, csak vmi bibi van, próbálkozunk… Aztán legfeljebb marad még pelusos.

[…]Ha ezt a jelet látjátok a postomban, az azt jelenti, h szomorú rész következik, általában Regináról szól. NE olvassátok el, ha úgy érzitek jobbnak. Nekünk életünk része ez is, ez a napló arra van szánva, h emléke maradjon a csajoknak, ehhez ez is hozzátartozik.

más: Ma voltunk Virággal pulmonológián. Mivel már 2 erős befulladása is volt az utóbbi 2hónapban, indokolt volt, hogy állandó puffra legyen állítva. Kár-kár, de reméljük ezzel teljesen meg tudjuk előzni a rohamokat. Virág nagyon szépen viselkedett, kettesben voltunk és annyira jólesett vele beszélgetni, a váróban meséltem neki, szal nem kellett kettészakadnom:). Béla pedig elment addig Bogival az okmányirodába, hogy átjelentsék a lakcímünket. És ők is remekük érezték magukat, Bogi a várakozást végig ülve abszolválta, ami meglepő, de így világos, h Virág miatt zizi a kicsi is, ő alapban nyugodt gyerek lenne:). Fogunk majd ilyen párosban programokat csinálni, úgy látszik, mindenkinek jólesik:)

[A pulmonológus doktornéninknek mondom ma, amire már régóta készültem, csak össze kellett szednem hozzá az erőmet… Megkérdeztem, emlékszik e még arra, amikor a lányaim születtek 3éve. Azt mondja, persze, emlékszik, és arra is, hogy az ő ügyelete alatt veszítettük el Reginát. Mondom épp erről szerettem volna önnel beszélni, szeretném megköszönni a lehetőséget, h méltó módon tudtunk tőle elbúcsúzni. Azt mondja, ez csak természetes. ÁÁ, mondom, nem az, akkor bennünket az osztályvezető úgy tájékoztatott (nem a NICről, hanem az ITO-ról van szó, Regina ott halt meg), h nem értesítenek bennünket, ha bármi történik a gyermekünkkel. “Szerencsére” ügyeleti időben, vasárnap reggel történt, és a doktornő felhívott minket (előtte este könyörögtem a nővérnek, h hívjanak fel!) , majd lehetővé tette, h megvárjuk, míg lekapcsolják körülötte a gépeket, elhalkuljon minden, majd kezünkbe foghattuk, a szüleim és a testvéremék is velünk lehettek akkor… Hihetetlen nagy dolog ez, enélkül nem hiszem, h egészségesen tovább tudtunk volna nézni/lépni… Ilyenkor olyan sokat gondolunk rá, és én most olyan fáradtnak és kimerültnek érzem magam, biztos ezért is ]

Sikerült “rendben” átköltöznünk, hála a sok nagyszülői segítségnek! Virág sajnos napkig fulladt, Bogi pedig lázas volt, de szerencsére maximálisan megbízom a szüleimben ilyen téren is, így az éjszakák miatt sem aggódtunk. A lakás nagyon klassz, irtóra élvezzük, ahogy lassacskán saját kezünk által otthon lesz belőle, nem is akarjuk, hogy ennek az alakítgatásnak vége legyen, mert olyan jó csinálni:). FOlyton fúrunk, csavarozunk, rámolunk, és naponta Xdobozt teszünk KI a kukába. A KI a lényeg, folyton ugratjuk egymást, hiszen már nem LEvisszük a szemetet, csak KI és ez nagyon szuper dolog. Igaz, hogy még se út, se járda, raklapokon közlekedünk, de már így is sokkal könnyebb, mint az emeletre mászkálni. Minap vásárlás után Béla a konyhába vitte a karton tejet. “Hohó, HOVÁ viszed azt a tejet ember??!” kérdeztem, mire nevetve közölte, hogy hmhm, tényleg, ez a spájzba való, mert ugye ilyenünk is van itt már:)))). Jövőhéten kész lesz a térelválasztó, így a dolgozósarok is le lesz választva, reméljük VIrág nem mászik át a 140cm magas falon:))). Amúgy a lakás nagyon bababarát, így mindenkinek sokkal könnyebb. A hálók egy csendesebb részen vannak, máramennyire 65nm-t el lehet osztani részekre:)). Szal ez sem egy hodály, de kislakáspárti vagyok, illetve épp akkora helyen szeretek élni, amekkorára szükségem van. Najó, azért ennél nagyobb lenne az álomkéró, de nem sokkal. Tavaszra lesz talán út, járda, kerítés, és egy pici kert. Akkora tényleg nagyon klassz lesz:))

Ma ünnepeltük Virágom születésnapját, majd írok részletes beszámolót erről is, annyit előljáróban, hogy irtó jó volt 3éves szülinapot tartani, mert már ő is megélte, nem sokkolta a sok családtag, hanem feldobta, örülni tudott a tortának és az ajándékoknak, várta a napot, előre emlegette, elmondta, mi fog történni, szal nagyon klassz volt, majd mesélek még:)