Kiss családunk blogja

Az egész heti itthon lét után a gyerekekkel elemi szükségét éreztem, hogy kikapcsolódjunk felnőtt társaságban. Ráadásul a pénteki röpi is elmaradt, Béla elment pókerezni, szerveztem egy lánypókert, olyan már úgy is régen volt. Kint a teraszon iszogattunk, játszottunk, jó volt:). Sokat nevettünk, én kissé be is csíptem, ami irtó jól esett, be kell valljam.

A szombatot itthon töltöttük, délelőtt főztem, bundázott zöldségeket * készítettem sült krumplival, a család addig játszóterezni ment:). Ez a fajta luxus ritkán adatik meg nekem, h nyugton főzhetek, tudtam értékelni:)

Hazaérvén az éhes csapat azonnal leült enni, nem győzték kivárni, hogy kivigyük a kaját:). Abigélt letettük aludni, Én kivonultam napozni, nagyok meséztek, Apa Forma 1-et nézett, mindenki kedve szerint:). DÉlután medencézett egyett a csapat, Apa őrizte őket, én összepakoltam, takarítgattam kicsit, előkészítettem az estéhez a dolgokat, rendbetettem magamat is, ami már időszerű volt, hiszen szabad esténk volt, jött Mesike vigyázni a csajokra. Nagyon megörültek Mesinek a lányok, ez a lány pedig ismét remekül ellátta és szórakoztatta őket, nagy mákunk van vele, h itt van a közelben:)

Fallabdázni akartunk, de elvetettük, lévén, hajat mostam, szépen bekenceficéztem mindenemet, kár lett volna leizzadni mindezt:)), elmentünk venni Bélának egy fürdőgatyót, nekem egy felsőt, majd elmentünk Szalayékhoz, dumálgattunk, később pedig elindultunk a Dómba, hogy felmásszunk a toronyba. Az altemplom hihetetlen hangulatos volt, a benne lévő labirintusszerű utat végig rakták mécsesekkel, nagyon szép volt.

fiúk:

lányok (Cilike itt hiányzik):

Majd megvettük a jegyet a torony-túrához, majd beültünk a John bullba, a Étterem a régi hídnál, vagy mi a neve, Sótartó volt régen, meg Égő arany… Magamtól ilyen étterembe nem mennék, bevallom, nem kedvelem annyira a kék festős, kockás függönyös, rántott hús helyeket, de ez nagyon bejött a csapatnak. Az étterem berendezése nagyon szép, régies stílusú, a kaják pedig finomak, Apa fennséges csülköt evett, Beával egyetemben, ők a csapatban a csülök- és körömosztag:))). Én padlizsánkrémben csőben sütött csirkemellet, ami egész jó volt.

Béla és a csülök:

Bea és a csülök:

A csülök amúgy végigkísérte az esét, lévén, Béla nem tudta betolni az egészet, elcsomagoltatta, felvittük a toronyba is, ahol ahogyan sétáltunk körbe, lassan csordogált a tömet, egyszercsak Béla elkurjatotta magát: “Csülökkel vagyok, tessék vigyázni!”

Fellépcsőztünk, szemerkélt az eső, a kivilágított város képe tárult elénk, csodás volt. Klassz képek készült, by Szalay, azok még nincsenek a birtokomban, saját képekből dolgozom, amik sajnos nem olyan jók. Gyönyörű volt, érdemes volt felmenni, ajánlom jövőre mindenkinek.

Tavaly Beával kettesben mentünk, voltunk a Reök palotában, a Móra múzeumban, mire a Dómhoz értünk, már nem lehetett felmenni a toronyba sajnos, az idén pótoltuk:). A könyvtárba is be lehet menni, régi könyveket is meg lehet nézni, érdemes élni a lehetőséggel, rendkívül hangolatos a nyári város éjszaka, bár tegnap szakadó esőben rohantunk az étteremtől a Dómig:))

Csajok a toronyban:

Szép este volt, kellemetlenül érintettek a hajnali események:)), mostanában rendszeres, h 4-5körül Abigél megébred, és csak rajtam hajlandó aludni, ekkor már mellettem van Bogi, így elég szűkösen vagyunk. Főleg, h Bogi és Abigél is küzd a pozícióért, Abigél tegnap hajnalban rámfeküdt, átkarolt, majd közölte Bogival harcosan: “Enyém anyám!” Néhány éve Bogi ugyanezt, ugyanígy mondta Virágnak:)))))

Mai napunk pihenősen telt, délre főztem egy tejberizst (totál ki vagyunk fogyva midnenből, be kell vásárolni) , volt még maradék tegnapról, du Abigél aludt, én is pihentem, Apa Forma 1, munka, csajok meséztek.

Abigél belázasodott, már du hőemelkedése volt, de estére 39 fölé ment a hője. Orra folyik pár napja, Virágnak is amúgy, és köhög is picit, de még kordában tartható a dolog. Annyira édesdrága a kicsi, mert ahogy az lenni szokott, mindenféle betegség, nyavalya, láz, tünet ellenére ugyanolyan, mint bármikor, “josszcsont” 🙂

Bogica nagyon kész van, amiért már csak neki nincs nagy (16collos) biciklije, jogos a felháborodás, ma körülnéztem, mit adnak mennyiért a városban, majd végül úgy tűnik, fővárosból rendelünk egy Hello Kitty-s csodát neki, asszem lesz boldogság, ha végre megérkezik:). Elég kedvezményesen sikerül hozzájutni hálisten, csak kellene egy fuvar hozzá, itt is kérem épp ezért, ha vki esetleg a jövőhéten jön Szeged felé, jussunk eszébe:). THX.

Este megjártam a rendőrséget is, sikeresen, tanúskodnom kellett, vicces volt, rendkívül vicces, tartok tőle, h nem szab nekem erről részletesen beszámolnom imitt és sehol, így ez marad az én viccem.

Az én torkom is fáj néhány napja, orrom is folyik, épp ezért tegnap és ma is visszautasítottam Zoli invitációját a lámákig futásra, hát ma le”árulózott”. Nekem senki se mondja, h nem vagyok kemény papírkutya vagyok, elmentem hát futni vele, de csak egy Teve utcás nagy kört futottunk. Vettem egy forró zuhanyt, de még mindig sípol a tüdőm, egyszer már csak megedződik:). Remélem nem szúrtam ki magammal és nem robbanok le, de nem hiszem.

“Nekem senki se mondja, h nem vagyok kemény, babettával járok, anyámmal lakom, macskát tartok, nekem senki se mondja, h nem vagyok kemény” – by Csoki Üvegtigris 1.

hát kb:D

Holnap a hét utsó munkanapja, itt volt az ideje, végre röpi, amit ugyan a felénél ott kell hagynom, mert Apa megy pókerezni, de én meg szerveztem egy lánypókert* idehaza, az már úgy is régen volt.

*Hát amikor többet beszélünk, mint játszunk:))

Mivel nem tudok aludni, elmesélem a mai napunkat, ami igen remekre sikeredett. Kimentünk Röszkére Bogica csoportjával, hogy elbúcsúztassuk az évet, vagyis nem tudom miért, de az mind1 is. Lényeg, h buli legyen:)

Isteni marhapörköltet főztek az apukák, nem lehetett segíteni, sem hagymát pucolni, sem uborkát szelni, mindent ők csináltak. Sütihegyek voltak, kajafrontú elkurvulás abszolválva, kapkodtam mellé a garciniát, no meg este már nem ettem semmit, talán ezért nem tudok elaludni, hangosan korog a gyomrom…

A medencében hideg volt a víz, ezért előre megbeszéltük, hogy nem lesz fürdés, de aztán jöttek a gyerekek azzal az olcsó trükkel, amivel a farkas a mesében, “Csak a lábamat hagy dugjam bele” és ugye bevettük, naná, h fürdés lett a vége, Virág így is göthös, biztos használt neki, h szétfagyva jött ki a tényleg hideg vízből. De élvezték:)

A társaság jól összebarátkozott, Béla is haverkodott az apukákkal, itthon hagyta az antiszoc énjét, még ivott is, mondjuk én is, reggel toltam egy páleszt és egy kis rosét, jó is volt mindkettő. És megvilágosodtunk nyaralás ügyben, ha Apa még nem rendelte meg, holnap lesz a napja, kell nekünk mini DVD a gyerekeknek az autóba, háthogyaviharba ne kellene? Enélkül utazni? Még a végén a gyerek kénytelen lenne az uncsi tájat nézni, közben játszani vmi utijátékot… Mi bejártuk a szüleimmel és a Wartburggal fél Európát (na jó, amennyit lehetett anno) és egész jól elvoltunk enélkül. Na, mind1, tény, h a tengerig elmenni nagy segítség lehet egy ilyen kütyü.

Hazaérvén apa azonnal folytatta a munkáit (egész szombaton is dolgozott) , csajoknak kapcsoltam egy mesét, én kicsit gazoltam, majd Katival kitakarítottuk a medencét (GRRR algás volt nagyon és koszos is) , majd még meglocsoltam a kertet, végül 10 órakor elindultunk futni:). Annyira nagyon jól esett, többször váltottuk a futást iramos gyaloglásra. És most meg fél 2 és holnap piszok álmos leszek………………

A hhülye az én vagyok, mert nem vagyok normális, azért vagyok hülye. Az úgy volt, hogy jó gondolatnak tűnt Katival gyalogolni egy tempósat délután, a fitnessben már lejárt a bérletem, hogy a gépen gyalogoljak, vagy lépcsőzzek, na meg társaságban jobb mozogni. De Kati migrénezett inkább, kímélvén őt jött a remek ötlet, napozzuk a tetőn. Olyan kellemesen fúj a szél, picit süt a nap, időnként elbújik, épp alkalmas a napozásra.

Felmentem hát, Kati sehol, elálmodozgattam magamban a nyugágyon, mindenféle álomfilmek mentek a fejemben, tulajdonképpen remekül szórakoztam, pedig a könyvet a kezembe sem vettem. Kati sehol, inkább migrénezett tovább otthon, ő tudja, gondoltam:) (igazából nagyon sajnáltam persze, mert irtó szarul volt)

De még ha fürdőruhában mentem volna. A túrót. Úgy éreztem nagy dolgok ma nem történnek barnulásügyileg, meg én sosem napozok (eztán sem!) , egyrészről káros, másrészről nem tudok sokáig egy helyben maradni. Most bezzeg sikerült. Miniszoknya felhúz, póló felhúz, gondoltam, ha a hasamat és a lábamat éri a nap egy kicsit, már jó. Hát érte… Jah, kardinális pont a napszemüveg, ami végig a fejemen volt, naná, TŰZÖTT a nap, az erős széltől persze nem éreztem. Gondolkodtam, h árnyékba vonulok, de egyrészt lusta voltam felkelni, másrészt féltem, h ott (!) fáznék.

Angi 1kor felment, onnantól relax, nem aludtam azt hiszem, inkább csak álmodoztam, megmozdulni sem volt kedvem, olvasni sem, jó volt elmélyülni a madárcsicsergés alapzajában, amit a szél susogása zavart csak meg. 4órakor csodáltam, h még nem hívott a család, Abigél ébredése igen időszerű volt, gondoltam, lassan leslattyogok. Na, ekkor éreztem vmi furcsát, fájt a bőröm, ahogy keltem fel, a lábamon főleg. Kicsit beráncoltam a homlokomat, szszszs.

Lesétáltam még mindig gyanútlanul, a napszemüveget levettem, beléptem az ajtón, belenéztem a tükörbe és nem tudtam, h sírjak, vagy nevessek. Béla kijött a dolgozóból, hangos nevetésben tört ki (mert genyó).

Íme:

Az életben mégdurvább, abszolút kivehetőek a napszemüveg körvonalai… A hasam, a lábam, pecsenyére égett… Egész nap fújtam a first-tel, remélem oké lesz a dolog, és nem hámlik le. Időnként rázott a hideg is. Este volt még egy kis meglepi, fürdés előtt felemelt kézzel belenéztem a tükörbe, hát a felkarom, a póló mentén, épp az a puha, amúgy fehér bőr, amit nap sosem ér, pecsenyére…

Holnap lesz Röszkén Bogi csoportjával a buli, izgalmas lesz közröhej tárgyává válni:)))

Nem sikerült rászokni a napozásra:D