Kiss családunk blogja

Mesélek kicsit a gyerekekről:). Ma délelőttünk remekül sikerült, semmi extra. Apa elvitte az autót, ezért nekivágtunk a játszótérnek dupla kocsi és motor kombóval. {Azon sokat agyalok, h kellene venni egy !kutyapórázt, azt az engedőset, Virágra rákötni a mellényes hevedert (kényelmes), majd erre tenni ezt a pórázt, amit ha nem engedek tovább, nem mehet. Mert egyszerűbb lenne, mint ÁLLANDÓAN ordibálni az utcán, h “állj meg jönnek az autók”, stb… Mert Virág irdatlan tempóban nyomja a motorral, szal veszélyes üzem. De mégsem vehetek egy kutyapórázt a gyerekre:DDD. } Szal félelemmel vegyes lelkesedéssel indultam el velük, odafelé Virág a kocsiban akart ülni, ezzel nem volt gond. Játszótérre érvén eleredt az eső (lógott a lába azelőtt is), mindenki hazatepert a játszóról (lámák), mi maradtunk, bementünk a fedett homokóza, míg el nem állt. Aki ki akart menni, kapott kapucnit. Elállt, Virág elment a nagy várra, függőhíd, nagy csúszda, mászóka, falmászó, miegymás. Ez elég messze van a homokozótól, békésen lapátoló Bogit ott is hagytuk. Virág Kristóffal nyomult a váron, vagy fél órát… Mi anyukák békésen tudtunk beszélgetni, Boga néha lecsekkolt, h ott vagyok, kaptam egy széles vigyort, majd elmélyedve tovább lapátolt. Félóráiglegalább. Aztán egyszercsak elindult felém ismét széles vigyorral, valami hihetetlen angyal arccal, én közben Virágot feltettem a várra. PErsze beszélgetünk tovább, mikor Ági szól, h nézd, Bogi épp csúszik le hasonlíton (=hason csúszás, Kristófszáj:) ) a kiscsúszdán, basszus, a kicsi felmászott, majd intézős fejjel (ezt így hívjuk aptyukkal, kifejtem: szal amikor a gyerek minden mosoly nélkül, mintha ez valami szoros határidős feladat lenne, ráül pl a hitamacira, nyom rajta párat, aztán leszáll, mintha “jajj, de sokat időztem itt, vár a formaberakó” 😀 ) lejött a csúszdáról és elindult felém a messzeségbe. Annyira édes volt:)))))))))))))))) HAzafelé Virág motorral jött, de egész együttműködő volt, meg is dícsértem, miután hazaértünk. Minden délelőttünk így teljen!!! 🙂

pár Virágszáj: este: V: Nagyon fáradt vadok…” (hangsúly: fájdalmas és lemondó) Anya: Ohh, menjünk kislányom aludni? V: Iken. (hangsúly:ugyanaz) Anya: Azért a vacsorát még meg tudod várni? V: Iken. (hs: uaz) :DDDD

Valamelyik nap indultunk itthonról, Virág persze már reggel óta sapkában (sapkamánia gyógyítható, kinőhető? ), mikor mondom neki, h vegyük fel inkább ezt a meleg rózsaszínt, ezt felelte: “Nem, pijos csijosabb” . Mellékesen jegyzem meg, h egyedül a pirost színt ismeri, nem is értem:PP

És annyi Virágszáj van még, csak mindig elfelejtem felírni:((

A 7végét székes fővárosunkban töltöttük, remekül éreztük magunkat:). Már az odafelé út sem volt egyszerű, sikerült a 10órakor kezdődő talira fél 12re odaérnünk, olyan kocsisor volt a nulláson, 1! sávot zártak le, ez ilyen torlódást okozott. Megint nyugtáztuk, h nem költözünk Pestre. A koraszülött találkozó remekül sikerült, a babák sokat nőttek, fejlődtek, jó dolog látni, ahogy a kis minibabákból gyerek lesz:). Fél 2kor indultunk el innen, a másik tetthely egy 5percre lévő másik bölcsőde lett volna, de miért is ne menjünk el arra a másfél órára a kenyába lévő ikejába, addig legalább elalszanak a gyerekek. Ahan, maradjunk annyiban, hogy Bogi pipa, Virág viszont jött velem az ikeába, Béla lent maradt Bogával. Végigloholtuk az áruházat, majd fél 3kor elindultunk vissza a roppant egyszerű úton, mindketten naaagy magabiztossággal konstatáltuk, h IGEN, erre jöttük, jó írányban vagyunk:). Ühüm, majdnem, csak épp az ellenkező irányba tartottunk, felmentünk egészen Krisztinavárosba, Budafok lett volna a cél, totál másik irány:(. Na, onnan naaaagynehezen kikeveredtünk, sikerült végre megtalálnunk a jó utat, megint konstatáltuk, h EZ AZ AZ ÚT, ott a léghajó, stb…, majd már túl régóta mentünk 110el az autópályán, nem történt semmi… Oksa, Érden lejöttünk a pályáról, ott egy frankó útlezárásnál még vesztegeltünk is, de mit kerestünk ott??? :D. Akinek ez nem mond semmit, Budától mégdélebbre, azaz megtaláltuk a jó irányt végre, de 2várossal odébb csúsztunk, autópáélya rulez:D. Kérem, mi vidékiek vagyunk;) Aztán szépen visszamentünk Budafokra, ahol lassan már egész jól kiiesmerjük magunkat:))). És nem vesztünk össze, ok, most én voltam a béna, Béla azt mondta, h tévedek magammal kapcsolatban, biztos az előző életemben tudtam tájékozódni, de már elmúlt:D Az a tali is szenzációs volt, igaz másfél órás késéssel estünk be ide is. Innen Reményékkel együtt indultunk haza, azaz hozzájuk, ahol az éjszakát töltöttük. Egy útlezárásnál szem elől tévesztettük őket, a Lágymányosi híd után 2felé ágazott az út, na, mivel nem láttuk őket, naaagy magabiztossággal tereltem Bélát a felüljáróra, hogy TUDOM, h arra kell menni, erre mutat le a mellettünk lévő útra “Ott suhannak Reményék” integettünk nekik:DDD. Na, akkor már nagyon nagyon nevettünk:))))))))) DE, slusszpoén, h hamarabb odaértünk hozzájuk, mint ők maguk, mondtuk is nagyképűen, h “ismerünk egy rövidebb utat”:) A gyerekek persze pörögtek, sajnos kevés volt a felnőtt a fényképezéshez, pedig tuti jó képek készülhettek volna. Együtt fürödtek mind, aztán a terv az volt, h Virág a fiúk szobájában alszik, de nem volt kedve elaludni. Így végigpróbálta Reményék összes ágyát, Gyuszi kb 6szor mesélt neki, amiket szépen végighallgatott, majd útjára indult:). FÉl_12kor aludt el, a Madár meccset nézve a mi ágyunkban. Persze reggel már kukorékoltak:)

Másnap kint játszottak az udvaron, persze sár volt, de nagyon élvezték:

Volt földön, sárban szőlőevés is:

Az ikrek, nyáron voltak 3évesek, gyönyörűen beszélnek, óvodába járnak, egyre együttműködőbbek, nagyon szeretik egymást és az öccsüket, kinőttek minden koradolgot hálisten, de még mindig irtó mozgákonyak:)

Apákok levezették (volna-ha lett volna idő) a feszültséget:DDD

Délben indultunk haza, lányok aludtak az úton hálisten:)

Ma megünnepeltük Bogi szülinapját, nagyon jól sikerült kis buli volt, naaagy hangoskodással:) Még reggel Béla elvitte a lányokat anyuékhoz, így 3ig_kettesben voltunk, megállás nélkül takarítottunk és főztünk, hihetetlen jó kikapcsolódás volt, felért bármivel, akár egy mozival is, hiszen a tiszta lakás most kárpótol a fáradozásokért, ilyen takarítást gyerekek mellett csak pattanásig feszült hangulatban lehet, vagy leg nekünk másképp nem megy. A kajcsi sztem nagyon finom lett, magam készítettem a tortát is. menü: kakukkfüves krumpli, amin apukám vagy fél óráig nevetett, és javasolta, h jojó, de legközelebb azt a kakukkizét ne tegyem bele, úgy jobb lesz:))). juhtúrós rizs párolt karfiollal, brokkolival, répával, hagymaágyon sült csirkecombok, fasírt karameltorta, aminek a tésztája diós volt, a krémet magam készítettem, egész jó lett.

De jöjjön a lényeg, az ünnepelt:) Nagyon jó passzban volt a csaj, produkálta magát vég nélkül, irtó helyes volt. Amikor felcsendült a boldog szülinapot, amit_Virág is énekelt helyenként, teljesen odavolt. Jó magam annak rendje módja szerint meghatódtam ekkor:

Ízlett neki a torta:). Késsel villával;)

Aztán kézzel lábbal:D

Itt épp táncol:

Egy családi kép rólunk:

Remek nap volt, olyan fura, h 2 ilyen nagy gyerekünk van… Fel vagyunk töltődve, kell néha nélkülük egy kicsit, hogy aztán élvezzük, amikor együtt vagyunk.

Klassz hetünk volt, ünnepeltünk:). Apa megint öregedett egy évet, ezt nagy duzzogva vette tudomásul:DDD. MEgvigasztaltam, mit tud mit tenni, ő sem fiatalodik, persze láccik, láccik, de én így IS szeretem:))))))))).

Aznap így vártuk haza:

Kapott ajándékot is, illetve Virág helyenként énekelte velem a BOldog születésnapot című dalt, sztem örült:).

Mostanában Virág folyton a cipőmben nyomja, van, h van rajta még sapka és kesztyű is:

A 7végénk fenomenálisra sikerült, leírom részletesen. Szombat délelőtt egy túracsapatot vártunk virslis kiflivel:)). A túra szekció játszott egy kicsit a lányokkal, majd tovább álltak:

Szombat este pedig kimenőt szavazott nekünk a család, azon fellelkesülve, h Bogit sikerült lebeszélni az éjjeli szopiról, Mamáéknál aludtak. Se ne voltam ideges, sem nem hiányoztak, be kell valljam töredelmesen. Annak rendje móda szerint szépen elaludtak fürdés, vacsi után, majd jókedvűen ébredtek fél 7kor. Mi apával vásároltunk, KVztunk, moziztunk, vacsoráztunk, majd hangosan néztük a TVt, ééééés aludtunk 9ig. Ilyen 3éve nem volt. Mm, h egyben 8órát aludjak:). Aztán persze már sietve mentünk a lányokhoz:)))). Tápén volt egy kis rendezvény, minek keretében bábszínház is volt, elmentünk. Nagyon klassz volt, Virág, Bogi végigülte, Bogi mutogatott, édes volt nagyon, majd mikor vége lett, Virág keserves sírásba kezdett, vagy fél óráig nem lehetett megvigasztalni:(. Sajnálta, h vége. Kis drága:)) Későn, 2felé értünk haza, de lányok 3ig szórakoztak, szal akkor aludtak el, majd mi is elbóbiskoltunk, így ismét aludtunk kicsit:))). Negyed 6kor már zajongtunk, h felkeljenek:)).

ÉÉéééés, a 7híre, h ELADTUK A LAKÁST! Egy nagyon szimpi fiatal srácnak, a barátnőjével fognak ideköltözni, nekik szívesen adjuk el, bár így is vérzik a szívünk ezért a lakásért… Itt fogantak a agyerekeink, ide hoztuk haza őket, itt még Regina is velünk volt. Minden apró dolog, a képek a falon, a csillárok, mindenhez emlék köt, a dolgoknak itt története van. Nagyon vártuk anno, h ideköltözhessünk, így mikor kulcsot kaptunk, itt aludtunk a mocskos lakásban egy szivacson:). Sokáig nem volt mindenhol világítás, az utolsó polc, kép nemrég került a helyére és most itt hagyjuk. FÁJ! Persze amott jobb lesz, de a másik lakásban még nem érzem azt a falakból áradó energiát, mint ami itt van, TUDOM, h ott is érezni fogom:)

Ja, Bogi dumál:))). De rendesen, szavakat mond. Tudom, h írtam már, de eddig csak a kaját kérte, meg nekem szólt, ezen kívül viszont csak papagáj üzemmódban működött. Most viszont szépen használja a legfontosabb NEM szót, ami mellé rázza a kis fejét, de annyira, h majd leesik, nagggyon laza a csaj:))). Mindenre okosan rávágja, h nem, mondja, h vauvau, jajj, meg még sokmindent, eszembe sem jut.