Kiss családunk blogja

Ma érdekes dolog fogalmazódott meg bennem, ahogy a lányokegyütt játszottak. Ui bizonybizony egyre többször foglalják le magukat, táncolnak a zenére, mindketten rázzák a fejüket, megfogják egymás kezét, ezen hatalmasakat kacagnak. Ilyenkor el tudok olvadni. Nem tudom szavakkal kifejezni azt,, amit ilyenkor érzek, ehhez minden szó kevés. Talán életem legboldogabb pillanatai, remélem ezzel a bloggal ezek a pillanatok is megmaradnak. Ma megfogalmazódott bennem, h Bogival nem csak még 1 babám, gyermekem, emberkém született, hanem a gyerekemnek testvére. Milyen szerencsések is Ők, h van testvérük, én is milyen szerencsés vagyok, h van testvérem, aki rengeteget jelent nekem a mai napig, nem bírunk ki egy napot sem beszélgetés nélkül. Még 1 erős kötelék, amikből nincs sok. Az ember kötődik a szüleihez, a nagyszüleihez, a testvéréhez. Jó esetben ezekre az emberekre számíthatunk, tudhatjuk, h az életünknek van értelme, hiszen ők szeretnek minket, tartozunk nekik annyival, h rendesen élünk. És végtelenül örülök, h VIrágnak van testvére, h Boginak van testvére, mert már most látszik, mennyi pluszt jelent… Pl Virág a kortársai többségével ellentétben nem irigy és nem féltékeny. Kérés nélkül, bármit kap, mindenből visz Bogisznak, ha kell eltöri a sajátját. Egy alig beszélő 2éves… Soha nem visított még azért, mert más gyerekét fogtam, vagy Bogit szoptattam. Vannak pillanatok, amikor azt szeretné, h csak vele foglalkozzam, de én tudom, mikor van ez, jelzi nekem, ilyenkor Bogit leteszem, és csak Őt ölelem, szeretgetem. Más gyerekekkel is toleránsak. Bogit pedig hihetetlen módon húzza Virág, márszavakat mond pár hete, puszit küld, integet, kergetőzik, stb…

És elkeserít, h manapság mennyire nehéz idáig is eljutni. És mi sem fogunk több gyereket vállalni, ennek főként anyagi okai vannak:( Kedden 2 barátnőm volt nálunk, 2 rettentően csinos, értelmes lány. Mit lány, nő. 25évesek, dolgoznak, tanulnak. És nem találnak férfit, akivel leélhetnék az életüket… Manapság a féfriak mást akarnak. Pedig nagyon szeretnének szülni mindketten:( A sógorom vezető pozícióban dolgozik. Egy csapattal dolgozik együtt igen sikeresen. Ebben a hónapban 4 esküvőre hivatalosak, mind a csoportjában lévők házasodnak. Egyikük pár hete még a függetlenségről papolt teljes mellszélességgel. Esze ágában nem volt feleségül venni a barátnőjét. Nem volt előtte jó példa, ez manapság nem divat. Aztán beszélgettek… Aztán egy 7végén meglepte a barátnőjét, Pestre utaztak, ott pedig kimentek Ferihegyre. Majd a párizsi gépre szálltak, majd az Eifeltorony tetjén megkérte a lányt… A 4esküvőből 3 garantáltan Sógi jó hatása. A minta, a példa hiányzik. Pedig a legjobb dolog megállapodni és családod alapítani. Esküszöm kormányzatilag kellene erre ráfeküdi és társadalmi célú hirdetésben promotálni a házasság intézményét:)

Visszatérve a testvérségre, nem mondom, h ideális a kis korkülönbség, ez életforma, ezt be kell vállalni. Nagyon nehéz, mi is sokszor kiakadunk, de úgy érzem, ezek a pillanatok kárpótolnak… Meg ugye mi ikrekre készültünk testben és lélekben, talán épp ezért nem értem mai napig azt a keserves próbálkozást, h miért is akartunk mi olyan hamar testvért Virágnak. Mai eszemmel féltem volna. És érdekes módon nem féltünk… De milyen jó, h így történt!!!

A kis besték:). Annyira imádom őket, még ha rendre ki is akasztanak. Még mindig játszik a sarokba fordulva nevetős leszidás, mert amilyen ártatlanul Virág nézni tud ölébe öntött, vagy akkurátusan oda kanalazott ebéddel, azt nem lehet szigorú tekintettel konstatálni…

Ma délelőtti eset: Virág pár napja ki tudja nyitni a kilincsre csukott ajtókat. (már csak ez hiányzott) . Épp indultunk a játszótérre, amikor Őket az előszobába tettem felöltözve, cipő, kalap, miegymás, még visszaszaladtam 3szor ezért-azért szokás szerint. Mire visszamegyek az előszobába, az ajtó nyitva, gyerekek nincsenek. Kirohanok a lakásból, hát a kanyaron is túlértek már, csak a hangos kacajt hallom, meg Bogi kezének, husi térdeinek csapódását a fólyóson, ahogy ROHAN Virág után, aki pedig hívja a huncut tekintetével és viszi a rosszba a kicsit:). Virág már elindult lefelé a lépcsőn, Bogi úgy 10méterre a lépcsőtől… Ajtó mostantól kulcsra zárva szigorúan!

DÉlutáni eset: ebben a kánikulában egy szál pelusban alszanak. Aludnának, ha Virág nem venné le magáról minden alkalommal. MEztelenül alszik. (nem pisil be! ) Mikor felkeltek, megkérdeztem, nem e kell pisilni, persze nem érti még, mit akarok tőle, fél perc múlva odapisilt a szekrény mellé. (persze a hatás kedvéért beletapicskolt) Majd szólt, h “Virág kakás”. Ami láthatóan nem volt igaz, hiszen nem volt rajta pelus. De gondoltam, hátha kakálni KELL, ha így van, ne késlekedjünk, pattanjon a WCre. Ráültettem, persze Bogi kicsattogott utánunk 2 szilvával a kezében. Virág kezében is volt 1 szilva. Majd kiszaladtam a konyhába kockázni a barackot, hallom, h nagy nevetgélés van odabent. Aztán Virág kiabál, h SIKE(r)ÜÜT, majd kacagnak, SIKERÜÜÜT, megint kacagnak… Bevágtázok, nem, nem sikerült a WCbe kakálni. Ellenben sikerült közös erővel az összes szilvát a WCbe dobni Virág lábai között:))))))) Hogy lehet ilyenkor leszidni őket, és komolynak maradni, h értsék, eztténylegnem_szabad legközelebb? 🙂

Csoportkép:

Nagyon jó nyaralásunk volt:). Utoljára talán a nászutunk volt (6éve jajjj) ilyen hosszú kiruccanás, 1hét. Azóta maximum néhány napot sikerült megoldanunk. De be kell lássuk, az igazi kikapcsolódáshoz még az 1hét is kevés… Olyan helyet kerestünk, ami nincs nagyon messze, bababarát, komfortos, van mozgáslehetőség a gyerekeknek rossz időben is (nem egy szállodai szoba). Ezért támadt az az 5letünk, h menjünk Várgesztesre, aholis egy bababarát villát béreltünk ki 3család. 6felnőtt és 5gyerek, a legnagyobb gyerek 3éves:). Volt etetőszék, kiságy, konektorok bedugva, lépcsőrács, bili, wc szűkítő, fellépő, szal sokminden, amit vinni már nem kellett. Odautat sem terveztük egy szuszra, Budán megálltunk és megnéztük a Tropicáriumot, illetve megebédeltünk kényelmesen. A tropicárium hihetetlen mesés, mi most tudtuk csak megnézni. Legközelebb cápaetetéskor megyünk:) Persze az autóban Virág alig aludt, de már meg sem lepődtünk, viszont jól felszerelkeztünk mindenféle játékokkal, illetve sokféle rágicsával, innivalóval (olyanokkal is vész esetére, amiket amúgy nem szokott kapni). Így nekem mint egy beidomított beosztottnak mondta, h opit! (ropit), (k)ettőőőt (félbe kell törni:) ), majd kessszet (kexet), majd szíííjószálast (szívószálas dobozos üdítő) és ezeket felváltva…………. Persze nézegettünk kártyákat is, könyvet, báboztunk, stb… Aztán van, h közli, de persze jó hangosan, h a holtak is felébrednek “Bogiszka aaasziik”. Na, ezután már nem garantált ez a kijelentés:)) Délután birtokba vettük a szállásunkat, hihetetlen klassz házunk volt! Full ikeásan berendezve, komplett konyhával, nekem nagyon tetszett. Első nap lubickoltunk egyet a kültéri medencében, élvezték a lányok nagyon, hamar megbarátkoztak a vízzel. Már akkor elhatároztam, h én bizony este úszni fogok! Meg is beszéltük Gabival, h velem tart. És Béla is lelkesen közölte, h nanáhogy ő is jön úszni este, naná! Naná, h holt fáradt lett estére mindenki:))). “De ha én egyszer azt mondom, h megyek úszni, akkor megyek!” Bélát rábeszéltem (nem volt könnyű), h mégis jöjjön. Nagy kínkeservvel kiment a fürdőbe felvenni a fürdőgatyát. Ahhan csakhogy az vizes volt és ő fázott. Visszatáncolt… De azért elkísért, és én nagyon nagyon tudtam, h akármilyen hideg is van én bizony úszni fogok, mert ezt megbeszéltem magammal! Nem lehet ez már másképp! Levettem a törölközőt magamról, majd vacogó fogakkal a medence közvetlen közelébe érve megrúgtam a víz felszínét. BAKKER, EZ HIDEG!!! Nem baj, megyek! Térdig sikerült belemennem, majd lila számat, vacogó fogaimat látva Béla így szólt: ” Na, gyere ki, sétálunk kicsit, aztán mindenkinek azt mondjuk, h úsztá, jó? 😉 ” Dehogy akarok sétálni, be akarok menni a házba meleg teát inni!!! Aztán persze hazáig ezzel a mondattak szekált: “De ha én egyszer azt mondom, h megyek úszni, akkor megyek!”

Ennyit a hősködésemről első nap:D Másnap viszont belementünk, Gabi és Zoli is, isteni volt, bár naggyon hideg:).

Szombaton megnéztük az élményfürdőt, ami egy zárt komplexum, szaunával, sodrómedencével, pezsgőfürdővel, stb… Isteni hely, a gyerekek odáig voltak érte, gyakice minden nap a délutánt itt töltöttük, ha jól emlékszem. Aztán időnk egy részét kitette a főzés, pakolás, mosogatás. Nekem meg kellett szoknom pl, hogy leüljek! Hogy leüljek, ha eszem. Ehhez kb 3 nap kellett. Aztán arra is ráálltunk, h inkább előbb gyerekeket etettünk, majd mi is ettünk, hogy meg tudjuk adni a módját. Így sikerült nagyon eredményesen zárnom ezt a hetet, plusz 1 kilót mutat a mérleg:). Volt szalonnás hagymás tojás, csülkös bableves, stb… Esténként, miután letettük a prüntyőket általában scrabble-ztünk, vagy römiztünk, ui a jó öreg tick-tack bumm itthon maradt:(. 2nap még borozgattunk is, mennyire jól esett…

2szer voltunk túrázni, Bogi kenguruban apján, Virág sétált, vagy a nyakamban cipeltem. Kullancsunk a kullancsriasztó ellenére akadt sajnos, de szakszerű ellátásban volt részünk:). (aztán kinyírtuk a kis genyókat)

Gabi hátára kötött békésen alvó Bátort tessék figyelni:)

Szóval pihenni nem sok lehetőségünk volt (de gyerekekkel erre nem is számítottunk) , de kikapcsolódtunk. [Semmiképp nem tudnánk itthon hagyni a gyerekeket… Nem gondolom, h lelketlen aki megteszi, csak nekem nem menne. NEm érezném jól magam… Anyuék egyszer mentek el nélkülünk Spanyolországba, asszem a mai napig bánják. MErt sok élményből maradtunk ki. PEdig már tizenésevek voltunk, a mi döntésünk volt, h nem megyünk, jobb volt üres kéróban magunk lenni:)). Én sem szeretném őket semmilyen élményből kizárni.] Annyira jó volt négyesben ez a hét. Apával persze megint összenőttek, főleg Virág apás nálunk. Ma éjjel engem hívott álmában “Aja (h)óó van?” felkiáltással, néztünk is, h észrevette, h a világon vagyok?? 😀 Bogi annál anyássabb:))). Itt jegyzem meg, h egyre inkább biztos vagyok benne, h Bogi mond néhány szót!! Mammma, ez a cumi, vagy a kaja. Aja, ez én lennék, pápá, mondja és integet is a kezével. Eszméletlen… Most lesz 10hónapos. És persze áll, kapaszkodva lép néhányat, mászik, mint a villám:). A gyerekek nagyjából a 3.naptól szokták meg a helyet teljesen, onnantól úgy aludtak el, mint itthon. A bébiőrt feltettük az emeletre a szobákhoz, így akármelyik babó ébredt, szaladt anyja-apja megnyugtatni. Így felváltva is el tudtunk (volna) menni akárhová. Délután egyszer elmentünk élményfürdőzni csak anyukák, na, az nagyon tuti volt. Tudtunk szaunázni is. Aztán másik nap apukák mentek. [Mondjuk nekünk volt azért úszómesternél leadott mobiltelefon, ők otthon is hagyták. Asszonysors;). Vagy milyen nélkülözhetetlenek is vagyunk? 🙂 ] Gyorsan, nagyon gyorsan eltelt a hét. Sajnos az utolsó 2 napban kijött egy kis takonykór, ami miatt nem tudtunk Pesten maradni még 1 napot, mint ahogy az tervezve volt. Ezt nagyon sajnálom, de csak nyúztuk volna a gyerekeket… AZért az ikeába bementünk venni ezt-ezt;), olyan fontos, nélkülözhetetlen dolgokat, amik nélkül itthon nem lehetett volna tovább létezni. ISmeritek a problémámat gondolom;) Ott is ebédeltünk, majd fél 4kor indultunk haza, ömlőszakadó esőben. Meg kell mondjam, kisebb elkavarodás nélkül ki, be és átjutottunk a fővároson. Mikor hazafelé nagy nyugodtan már az MO-án nyomtuk, -és persze apa előz, ha táblát kéne nézni akkor is (GR) -, én rossz helyen mondtam, h kanyarodjon, lementünk Dabas irányába:(. Aztán itt annyira vitatkoztunk, h ki is a hibás, h elfelejtettünk visszamenni:), majd jól visszakanyarodtunk a Oásra Pest irányába:DDD. Még mindig vitatkoztunk, mire persze felébresztettük szegény alvó Virágot. Aztán még mindig vitáztunk, így még egy lejárót elvétettünk:D, majd Csepelnél tudtunk jó irányba visszakanyarodni. Király! Ébrenlévő fáradt Virág és fél óra plusz volt az eredménye ennek a húzásnak. Majd megtanulunk már végre együttműködni az autóban ülve, tájékozódás közben is :)) Fél 7re értünk haza, persze Mamáék azt hitték, csak másnap érkezünk, így nem lehetett kibírni, h ne lepjük meg őket. Elszaladtunk, és annyira örültek nekünk:). MEg mi is nekik persze. Az anyukám meg olyan édesdrága, h kimosott nekünk minden ruhát… Mától élesben vissza a hétköznapokba, főztem ebédet, voltunk lent játszani, de visszahúz a szívem:). Majd még szúrok be képeket!

A 7végét Zalában töltöttünk, apai gyökereim vannak arrafelé. Nagyon rég voltunk, pedig szeretünk menni, szép táj, kedves, ritkán látott rokonok. Hosszan rágódtunk azon, h vajon milyen utazási időpont lenne a legideálisabb, végül szombat reggel 5kor indult a konvoj:). Apuék, mint a málhás szamarak a családi autó hátsó ülései kivéve, és a mi csomagjainkkal, utazóágyainkkal telepakolva, mint falkavezérek, majd a legkisebb gyerek (én) és családja körbefogva Erikáék (tesóm) által, akik 3gyerekkel eléggé megpakolva (értsd, tű ott le nem esik) zárták a sort. Gondoltuk -naívan- a gyerekek majd úúúúgyis elalszanak, hiszen pizsamában csak levittük őket az autóba, majd beájulnak 10 perc utazás után. Ahhan, perszeee:)). Még a Balatonparton is nagy virgonckodás és nyűglődés volt. Bogika aludt kb 1órát 2részletben, Virág pedig fél órát összesen a több, mint 6órásra sikeredett autóúton. FÉl dél volt, mire odaértünk, túléltük az utat. Bár ahogy közelítettünk a cél felé (Gyékényes) egyre erősebben szakadt az eső, egyre erősebben dörgött az ég. Enyhén szólva el voltunk keseredve, hiszen mi egy tóparton töltöttük ezt a 7végét. Az unokatesóim (egypetéjű ikerpár, 1 és 1,2 kg-val jöttek világra 36évvel ezelőtt) és családjaik nagyon szeretetre méltó emberek, sajna ritkán találkozunk, de akkor jól érezzük magunkat. Mivel szakadt az eső, a pici kis weekand ház teraszán tömeglettünk:).

Ebéd után megpróbáltuk Virágot letenni aludni, de sajnos megzavarta a sok újdonság és nem akart aludni. Próbáltuk babakocsiban később, de jót nevetett, ahogy erőlködtünk:). Majd feladtuk. Mondta, h “csicsizik Viláág”, de ezt csak mondta:)))

Szakadt az eső… Ott voltunk abban a pici házban, a ház tövében a gyönyörű tó és nem mehettünk bele. Majd Sógi -aki olyan nekem, mint a testvérem- rádumált, h menjünk bele, a tó isteni meleg (persze, a hideg levegőhöz képest) és mennyire nyuszi vagyok, ha nem megyek bele:)). Bélát meg sem próbálta rábeszélni, ők a tesómmal fázósak, ebben nagyon megértik egymást:). Úgyhogy mindenki megdöbbenésére és köznevetség tárgyaként mi bizony megfürdtünk a szakadó esőben:))). Jó móka volt:)

Este 8kor vacsora után gondoltuk Virág ezek után eldől és alszik reggelig. Ahan, hatalmas behergelős sírás lett a következménye a fektetésnek, sehogy sem tetszett neki, sem ágyban, sem kiságyban, majd feladtam, levittem az ordító gyereket, Mama elaltatta babakocsiban. Úgy vittem fel az emeletre az alvó Virágot, h meg sem érezte, mint egy rongy, úgy hajlott akármerre a picikénk… Bogi nem volt ennyire zűrös, mindezek ellenére 6órakor jó reggelt fújtak a kicsit, 7kor már családostul megjártuk a boltot, Erikáékkal és a legkisebbjükkel, Antikával. Majd volt ismét finom ebéd, híztam 1 kerek kilót ezen a 7végén:((. Nem is csoda, amennyit és amiket én megettem, egy hétre elég lett volna:)). Vasárnap már sokkal jobb volt, a gyerekek is tudtak picit szabadon mozogni, persze szoros (2lépés távolság max) felügyelet mellett, mert elég veszélyes volt a hely 3éves korig.

A tó mesésen szép és azt kell róla tudni, h a parttól 15méterre márivóvízminőségű! Csodaszép tiszta a vize (az egyetlen tó Magyarországon, amiben megél a medúza), mélyre le lehet látni, egyes helyeken állítólag 45méter mély. Nem zsúfolt még szezonban sem annyira, csendes, nyugodt, tiszta, szép.

Apának új szórakozása akadt, pecázott, amikor csak tudott:).

Megmondom őszintén, egy ilyen hobbit én is élveznék. Mert mit is kell csinálni? Bedobni a botot, majd nézni ki a fejünkből:). Eszméletlen pihentető lehet órákig ülni a csendben, közben figyelni a botot, illetve az úszót… Szombat este Sógival pecáztak kitartóan, ui egy férfi szólt nekik nagyon kedvesen, h el ne engedjék a botot, ahová be van dobva, épp nemrég etetett be, várható, h naaagy fogás lesz. Éjfélkor feladták a várakozást:))). Reggelig kikötötték a botot, hát, reggel 7kor még az elázott kukoricaszemek is a horgon voltak:DDD De fogott apa 3kishalat (10-15cm) és hősiesen visszadobták őket Millával és Hannával, akik kishíján megsiratták a kis barátokat:). Aranyosak voltak.

(nincs mindenki rajta sajnos)

Aztán a nagy fürdőzésben, ugrálásban -mert volt délután nagy ugrabugra a mólóról) Apukám beejtette a szemüvegét a vízbe.

Na, kijé ez a láb? 🙂

Mivel már a mólónál 3méter mély és hínáros a víz, síma búvárszemüveggel esélyünk nem volt. Hívtak az unokatesóim pár hivatásost:). (na jó, igazából csak épp arra úsztak:)) ) Hatalmas élmény volt.

Meglett az okuláré:)

Haza este 6kor indultunk, most sem aludtak a lányok:(. Végül már helyet cseréltünk apával és inkább én vezettem, mert kezdett nagyon elfogyni a türelmem. Szegénykéim fáradtak és zavartak voltak ( a sok inger, az otthon hiánya, a kényelmetlen autósülés) , aztán apának este 10-re sikerült őket elaltatni Bajánál. Azaz 4kerek óra autózás után:(. És mivel 2nap alatt sikerült összesen 7óra alvás abszolválnom, én is nagyon álmos voltam. Apa próbált szóval tartani, illetve mosakodtam rendszeresen, de már értem, hogy lehet volán mögött elaludni:(. Persze szerencsésen és nagyon fáradtan hazaértünk. Sajnos az unokatestvéreimmel, a nagynénémmel nem sokat sikerült beszélni:(.

Mai utózenge: mint mondtam, irtóra fáradtak vagyunk, voltunk. Én délután képtelen vagyok aludni, hát ma olyan volt, ami még nem sokszor. Bizony a lányokkal együtt lefeküdtem délben. Telefonokat kikapcsoltam, kaputelefont is levettem. Mire egyszer arra ébredek 2körül, h nyílik az ajtó, hát Gyöngyi az, anyu koleganője. Azt mondja, ok, látja, h minden rendben, anyu agódott, rohan is vissza a boltba:). Hívom anyut, hát szegény elsírta magát a telefonba, el nem tudta képzelni, mi van velünk, már rémeket látott. Ő felhívta, Bélát és a tesómat is, így már hárman aggódtak értünk. Ezentúl mindenki tájékoztatva lesz:)) MEllesleg teljesen megértem őket, asszem magam is kétségbeesnék, ha a tesómmal esne meg ugyanez…

Na, vagy nem írok, vagy ilyen hosszan írok, elnézést ezért:)