Kiss családunk blogja

Járok úszni:). Így 5alkalom után ez kijelenthető? Nagyon jól esik, mindamellett, h nem tudok úszni:)). Illetve sem nem szépen, sem nem helyesen, sem nem haladok vele, de nekem jól esik:D. AKikkel megyek (barátnők, testvérem) mindenki lehagy, szal velem van a gond, most kezembe vettem a dolgot, ma figyeltem a jól úszókat a medencében és már össze tudom hangolni a fejem bedug, levegőt vesz és közben tempóz is kézzel-lábbal dolgot. Ami nem kis dolog:)) A mai úszás poénja: úszom szemben a barátnőmmel: Angi: Úszunk vazze? Évi: Úszunk vazze. Aztán hazamegyünk és fejünk vazze :DDDDD

NAgggyon jól esik visszacsöppeni az életbe. Az itthon olyannyiszor elhangzott mondás, miszerint keresem Angélát, akit valahol 3éve elvesztettem, szeretnék kicsit kettesben lenni vele, most kezd realizálódni. Egyre több időt teremtek magamnak a kikapcsolódásra, ebben a nyár sokat segít. Na nem a gyerekek teszik ezt lehetővé, hanem kizárólag este fél 9től tudok kitalálni valamit. Tegnap barátnőkkel traccspartiztunk nálunk, Béla moziban, mi iszogattunk, pletyiztünk:) Nagyon jólesnek ezek, másnap sokkal jobb a gyerekekkel együttlét is. Nem kell ebbe beleőrülni, már látom, h van élet a kisgyerekes idők után is! Sőt, mondok jobbat, már most érzem, h lesz idő, mikor visszasírom… Hiszen annyira édesek. Már egyikőjük sem egy kiabáló csomag, már mindketten működnek. Virág rengeteget beszél, amitől naponta szökik könny a szemembe, hiszen megélni azt, ahogyan értelem költözik belé és ezt le is tudja kommunikálni, valami hihetetlen csoda. Ahogyan pedig a testvérével bánik, az valami eszméletlen… Ha Ő kap valamit, feltétlen kér “Bogisz”nak is. Ő nevezte el így a kishugát:). Illetve még “Bogiá” -nak, illetve “Boga”-nak hívja:)). Boga persze néz rá, mint egy bálványra, és követi minden csínytevésben:). Bizony, már együtt pakolják a fiókot, már együtt kapcsolgatják ki-be a számítógépet, Virág adja a falatokat Boginak, sőt, a minap kanállal etette, aminek Boglicsek hihetetlen mód örült:)) Bogi pedig eszméletlen ütemben fejlődik. Már símán sétál kézenfogva, mászik, mint a villám, mindenhol feláll, leül, !!!pá-pá -zik… És nagyon anyás:)). Nem szabad eltűnnöm a színről, mert akkor botrány van:). Ám Mamát még nálam is jobban bírja!! Tőle még hozzám sem jön! Hálátlan:)) Szal így vagyunk, elvagyunk, mindig van programunk, délelőtt, délután, általában úton vagyunk. Várjuk a nyaralást, amikor apával össze leszünk zárva egy 7ig, miért kell neki dolgozni egyáltalán?:)

Kezdem ott, h ezen a budapesti hétvégén sokat kellett autóznunk, egyik helyről a másikra. Én_jól tudok tájékozódni:)). Mindig összekapunk Bélával ezeken az utakon, mert Én hamar ideges leszek attól, hogy Őt sokkal jobban érdekli, h az utánunk jövők hogy érzik magukat attól, h mi picit lassabban megyünk, ezért Ő nem is megy lassabban, nem áll félre, ha mondom, a szitu a következő: Én térképezek és ordítok egyszerre, Ő pedig nagyon unja az egészet:))). Próbáltam fejből tájékozódni, mermegyazmárnekem, de inkább elővettem a térképet újra, cirka 1óra mostmárlátomhogyezleszaz után:)

Vasárnap délután meglátogattuk Remény családot :). Még mindig irtó helyesek és mocskosak a srácok. Nagyon élvezik, h végre van udvar, ahol szabadon játszhatnak, le kell vezetni azt a rengeteg energiát valahol. Én nem is tudom, a szüleik hogyan bírják ezt ép ésszel… Mondjuk Mr Reménynek fel van kötve egy boxzsák, időnként megpüföli:DDD

A kis Boldi túltesz a nagyokon is, tegnap feszt a csúzda tetejéről ugrált ki oldalt, merazjómóka:), nézni viszont szörnyű volt… Egyszer sikerült leugrania onnan, símán fejest ugrott a földbe, majd felkelt, nevetett egyet és ment (volna) még 1 kört:D A nagyok nagyon szépen beszélnek, ha az egyik kap valamit, feltétlen megemlíti a másikat is, számon tartják, melyik kié, stb… Nagyon okosak!

Így játszottak Virággal:

Majd együtt is ettek:

Virágot tisztába kellett tenni, Mr.Remény nagy lelkesen jelentkezett, vannak itt szabad kapacitások kérehheehhem:DDD Aztán Virág nem lelkesedett az 5letért, bár Virág már semmiért sem, eléggé el volt fáradva.

Ennek ellenére hazáig szórakoztatott minket. Bogi épp annyit aludt, ami ahhoz volt elég, h utána 10ig ne aludjon el, Virágot az út második felében már csak azzal lehetett a székben tartani, ha az apjával kánonban énekeltük a Mintamókust, illetve hasonló komm indulókat. El lehet képzelni:DDD

De tulajdonképpen minden terv szerint alakult, nagyon jól éreztük magunkat:)

A 7végét székes fővárosunkban töltöttük, ahol ugyan remekül éreztük magunkat, egyik program követte a másikat, és rengeteg barátunk él ott, de semmi pénzért nem hagynánk itt a szegedi életünket. Szeged nem épp kisváros, de Pest után hazaérvén mindig így érzem. Bérhová eljutunk 10 perc alatt. és mi azon gondolkozunk, h kiköltözzünk e a külvárosba, ami plusz 5perc autózás, most biztos minden fővárosi nevet ezen:)

A fantasztikus rég várt koratalira, ami 10 órára volt meghirdetve, 9 58 perckor értünk oda:). Tudunk közlekedni jól;) Nos, itt olyan rég ismert arcokkal találkozhattunk nagy végre, akik sokat jelentenek Nekem a mindennapokban. Nagyon sokat. Fontos ez a topic (http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9087008) azoknak, akik rátalálnak a bajban. Mindig megpróbálok visszaemlékezni a szülés utáni érzéseimre, a kétségbeesésre, hogy mennyire hisztérikusan kerestünk olyat, aki ezt előttünk már végigcsinálta, és törte volna Nekünk az utat… Nem is tudom, hogyan tévedtem rá erre a fórumra. Előtte életemben nem fórumoztam. Rengeteg segítséget kaptam itt. Anyukám nemrég azt mondta, hogy szerinte ha nem lett volna az internet, most nem lenne Bogi. És lehet ebben valami… Láttunk sok jó példát arra, h a szülői szeretet, hit mire képes. Anyatigrisek vannak köztünk, akiket nem tántorít el akárhány diagnózis sem attól, h hinni tudjanak a saját gyerekükben. Mindenkire felnézek ezért! Sokuk előtt emelem kalapom! És kaptam egy olyan “bókot”, amit míg élek nem felejtek el, Ágizoé-ék mondták Nekem, h az első időkben Én segítettem Nekik, h átvészeljék ezt az egészet. Ilyenkor érzem, h van értelme követni mindig az újakat, mert talán haszna is van, nemcsak az Én kötődésem ez az egész. Képeket nem illesztek be, mert a mieink sajnos nem jól sikerültek, ugye 2 gyerek mellett még fényképezni is…:)) De minden baba gyönyörűséges volt, Nekem nagyon szépek a korababák:)

A szünetnek semmi komoly oka nem volt, csupán a temérdek szabadidőmet inkább láblógatással töltöttem:) AZ utóbbi időben gyakran elmegyek esténként valahová, altatás után, voltam már úszni, fallabdázni, vasárnaponként röplabdázni, meg kell mondjam, irtó jót tesznek ezek a dolgok berozsdásodott testrészeimnek:D. De méginkább a lelkemnek. Kicserélődök attól, h mástcsinálhatok… Másnap sokkal jobb a lányokkal lenni. Virág még mindig irtó mozgékony, de már tisztába lehet tenni pl, általában egyhelyben marad. És hihetetlen sebességel bővül a szókincse. Pl “elénekli” a “csigabiga told ki szarvadat” ritmusra, dallamra a következőt: csigacsiga csiiiiiiiiiga Bogi pedig mászik ezerrel:))). Annyira édesek, “együtt játszanak”, ketgetőznek. PErsze szigorú szülői felügyelet szükséges:)).