Ma van Regina halálának 2.évfordulója. A születésnap sem volt könnyű, mert ugye az Regina születésnapja is. Nehéz magunkban tisztába tenni a dolgokat, de muszáj. Virág ünnepe február 28, nem árnyékolhatja be semmi. Erre oda kell majd figyelnünk!
Sajnos nem könnyebb a megemlékezés, hiába telt el 2év. Ritkulnak a rágondolások, de ilyenkor akaratlanul is újraéljük azokat a szörnyű napokat. Talán nem rossz ez, ki kell jönnie valahol a Bennünk lévő feszültségeknek, amik talán véglegesen nem űríthetők ki soha:(
Ilyenkor jobban figyelünk egymásra, azt kell mondjam, h 28-ától eddig a napig tulajdonképpen folyamatosan a fejünkben van az emlék, sok-sok estét töltünk beszélgetéssel, ugyanazokat a dolgokat emlegetjük többedjére, de ez kell.
A gyerekeink csodásak, és rettentően fájdalmas arra gondolni, h itt lehetne még egy kis tünemény, akit már sosem fogunk látni felnőni:(((.
A most is égő gyertyák hordoznak azonban egy nagyon fontos üzenetet a számomra: nem szabad hagynom, h a mindennapok nehézsége legyűrjön, és emiatt sajnáljam magam. Az életem MOST csodálatos, és ezt élvezni kell, a problémákat, nehézségeket meg kell oldani, át kell hidalni. Itthon vagyunk 2 egészséges, átlagosan fejlődő kislánnyal, akik Tőlünk függenek, remélem elég jó, ahogyan nevelgetjük Őket:).
TÖrtént éjjel valami kísérteties: Virág nagyon nyugtalanul aludt. Többször (sokszor) nyöszörgött. Majd hajnaltájt kimászott az ágyából, és kijött Hozzánk. Rámmászott, és hason elaludt rajtam. Körbefont a kis kezeivel, lábaival. Néhány perc múlva átmászva Bogin Bélára feküdt ugyanígy, és aludt egy keveset. Majd ismét visszamászott Rám. Utána visszament a szobájába, be a kiságyába, és aludt reggelig. SOha eddig nem csinált ilyet… Nem tudok elvonatkoztatni, talán hiányzik Neki is Regina.
Nekünk is hiányzik……….
Nyugodj békében!