Kiss családunk blogja

Nem sok kell, hogy az ember jobban érezze magát:)). Néhány jó szó elég is:)

Ezt remélem mindenki látta, de újranézni is érdemes, nagyon nagy : http://www.indavideo.hu/video/KINEHAGYDDAMesterszakacs_akcioban

Oviba délben mentünk a héten Bogacsért, mert Virágot még itthon tartottam, ilyenkor Bogi azt kéri, menjünk érte ebéd után. ODafelé megnéztük a bölcsit, jövő hét kedden lesz nyílt nap, megyünk játszani:). Szeptembertől nagyon remélem, h tényleg lesz helye, másképp nem lehet:).

És ma jött a nagyon rossz hír, lehet, h ez is indította el a lavinát bennem, Virág óvónénije szólt, hogy neki jutott a feladat, h nehéz szívvel közölje velem, hogy szeptembertől másik csoportba kell járnia Virágnak, 7 másik iskolába menő társával együtt… A szívük megszakad a nagyokért, de nincs más lehetőség, meg is értem, hiszen a korosztályos nagycsoportból 8an elmennek suliba, luxus lenne elküldeni a piciket, és 13gyerekkel nagycsoportot indítani… Logikus, hogy a vegyes csoportból oda menjenek a nagyok, és kicsiket vegyenek fel.

Öröm az ürömben, hogy így mindkét nagy az iskola épületébe fog járni szeptembertől, és nem kell 3 felé hordani a gyerkőcöket, csak 2 felé. A Karolinában úgy van, hogy a 2 legnagyobb csoport az iskola épületbe jár, egy ott kialakított ovirészlegbe. Nagyon édes az is, a gyerekek pedig igen büszkén járnak oda. Most azon agyalok, elmondjam e Virágnak, vagy csak az év végén elég lesz, addig felesleges, h e felől aggódjon. Bár, ha a többi gyerek tudja, akikkel átmegy, akkor ne tőlük tudja meg (asszem túlkomplikálom).

7végén lazítunk egy kicsit Apával, a cége jóvoltából:), elmegyünk squasholni, szaunázni, és anyuéknál alszanak a gyerekek. Hála nekik érte:)

Na, lassan nekilátok a már szokásos pénteki palacsintasütésnek:). Vhogy úgy alakult mostanság, h pénteken palacsinta. És ma patikázunk, receptezünk este, grrr, fáradt vagyok ahhoz is. Bélának munka után 2 megbeszélés, amikre jobb híján mi szállítmányozzuk, bár lehet, h hazahoz minket és megy az autóval, még nemtom, zajlik az élet, szokott módon:)

Azt hiszem, tudatlanul is abszolút hergeltük egymást frankón előre, vállt vállnak vetve nem aludtunk, rágtuk a kefét, hogy mi lesz ott a mi kicsilányunkkal, aki szenvedett már annyit, h egy egész életre elég volt. És azt hiszem, mindketten féltünk őt odaadni, megint másra bízni, az egészségét, az életét, a lelkét.

Újra nem mesélem azért a sztorit, néhány dolgot helyesbítek, vagy inkább leírom, én hogy láttam, Apa posztjához képest. Igen, az orvosunk, aki beviharzott a műtőbe szó nélkül, az épp nekem esett rosszul. De nem vagyunk kisegítve egy “minden rendben lesz” félmondattal, az ilyesfajta vigasztalásnak semmi értelme, miért is hiányoljuk?. A figyelmessége jól esett volna, de nekinemez a dolga, jó előre mindent megbeszéltünk már.

A mi elvárásaink ezzel kapcsolatban nagyobbak az átlagnál, hiszen Katona prof asszony, Máder drnő, Gellén dr anno elkényeztettek minket a NICen, részletes beszámolókkal a gyerek állapotáról, a várható esélyekről, kezelésekről, stb… Hiába várjuk, hogy olyan legyen a hozzátartozó-, betegfelvilágosítás, mint az ER-ben, ez Magyarország:)). No, továbblendülök ezen a nem fontos dolgon. Apa félelmetesen megnyugodott a műtő előtt, én továbbra is izgultam, akkor nyugodtam csak meg, mikor ébredezett, végre nem szörcsögött, hortyogott és sehonnét sem folyt véres trutyi belőle.

A dologhoz tudni kell, hogy Szegeden az Újszegedi gyerekkorházban (már az is klinika-B részleg) van gyermek fül-orrgége, ahol futószalagon, meglehetős rutinnal kapkodják ki több megye gyerekeinek a kböző manduláit napi akár 7-8 alkalommal. Ám ott nem érezzük otthon magunkat, és a begyöpesedett fejünkben a tiszaparti klinika a klinika továbbra is, azaz ott érezzük a kiemelkedő szaktudást, gyerek ITO pl ott van, így annak közelében szerettünk volna lenni, a pulmonológusunk is ezt javasolta. A gyerekklinikával szemben van a fülorrgége kl, ott ajánlotta nekünk Gellén dr. Bella Zsolt dr-t, aki végül operálta Virágot. Sokan mások is ajánlották őt azóta nekünk.

Nincs okunk panaszra, minden rendben zajlott, elvétve volt gyerek a klinikán, így kiélvezhettük mindenki szimpátiáját, a sok felnőtt között az ottaniaknak gondolom felüdülés 1-1 kisgyerek:). Virág meg ugye egy bájos, türelmes, jó kislány, nem okozunk gondot sehol.

Meglehetősen jól éreztük odabent magunkat, pedig a körülmények cseppet sem voltak ideálisak, nem törődtünk vele, őszintén szólva, nagyon élveztem, hogy egész nap kettesben lehetek csirgivel, hogy mellette “alhatok”, hogy hosszú ideig csak puszilnom és ölelnem kell őt, mert csak ez a dolgunk:). 1 ágyunk volt, de nem okozott gondot.

A nénik engem nem zavartak annyira, igyekeztem minimálisra venni a kommunikálást velük, általában egymást fúrták, ha a másik kiment, és vicces párbeszédeket nyomtak, de nagy egyetértésben instruktáltak engem, hogy mit csináljunk, hogy oldjuk meg, hogy vegyük fel a papucsot, vagy tegyük le, hogy ne vigyem azt a nagylányt, sétáljon (branül volt a  lábában). De ezek csak szórakoztattak:))). Ha 1 hétig kell bent lennünk, talán bosszant, 1 napig símán kibírtuk:))).

Pedig idősebb néni nem igen szerette a friss levegőt, és a fényt sem, grrr, folyton alkudozni kellett vele, h ablakot nyissunk és ne húzzuk már le a redőnyt áprilisban… Szerencsére másik néni megvívta vele a csatákat, addig sem unatkoztak ugye:))).

2-3alkalommal elpöttyent Virág, hogy “mikor megyünk már haza?” és ő sírás előtt mindig húzgálja az orrát, mintha a szemüveget tolná fel, annyira édes, na, ilyenkor áldás volt a laptop, amin mesét nézett egyfolytában. Na, annak nagyon örült, h korlátozás nélkül mesézhetett:)). Este teljesen rendben elaludt. Próbáltam nézni fejhallgatóval Ally mcBeal-t, de egyik néninek a szemébe világított , így kikapcsoltam. Nem is volt annyira gond, mert elég fáradtnak éreztem magam, helyezkedtem, Virág köré fontam magam, majd csak nem jött álom a szememre. Hajnal 3kor még az órát néztem… Kijárkáltam pisilni, iszogattam, gondolkodtam, de leginkább megpróbáltam Virágot úgy ölelni és puszilni, h meg ne zavarjam az álmát. És mérhetetlen boldogságot éreztem, h végre vége, felkészültem, h lesz még  1 éjszaka, azt sem bántam annyira. Ugye ez a fülorrgége, ergo 1 kivétellel mindenki horkolt a szobában, kánonban nyomták, ez sem segített az elalvásban:DDD. Fél 4körül elhumtam, de 5kor már jöttek a lázmérővel:D.

A személyzet tök aranyos volt, mindenki segítőkész volt és kedves, le a kalappal. Nagyon kevesen vannak, nem láttam nővért lábat lógatni sosem:(. Az anesztes doktornő nagyon-nagyon rendes volt, előre kértem tőle, hogy a branült csak bódítás után, mondta, hogy persze, és a lábába építette végül, amiért nem lehetek elég hálás, csak utólag tudta meg Virág, hogy ott neki tű volt.

Csütörtök reggel megnézte Bella dr. Virágot, és azt mondta, ő szíve szerint tartaná péntekig, azaz még 1 éjszakát, de ha nagyon nem bírunk magunkkal, akkor saját felelősségre hazaenged. Nyilván utóbbit választottunk. Nem értem amúgy ez az óvatosságot, rutin szerint adenotómia után 24órát szoktak korházban lenni a gyerekek, ha nicns gond, nálunk nem volt. Telefonáltam apának, nagyon örültek a jó hírnek, összekapta  a lányokat (de tényleg, pl nem fésülte meg őket és nem mostak szájat fogmosás után, felkapták a tegnapi, nem éppen makulátlan ruhát :DD) és rohantak értünk:))). Hamar oda is értek, én addig komótosan összepakoltam és kivetettük Virág branüljét, aminél sírt kicsit, de nem volt vészes. Nagyon örült, h jöhetünk haza:)). Még megkapta a drága a “diétás” reggelijét*.

Délután neki kötelező volt aludni, de Bogit nem sikerült rávennünk, h aludjon, mi is ledőltünk Apával, persze aludni nem tudtam. Mamáék 6kor eljöttek látogatóba, Virág megmutatta, hogy tud fejen állni, majd’ rosszul lettem:)). Elvileg nem s zabadna kimennie a levegőre, hát mi fülvédővel kiengedjük, csodás idő van, ő meg annyira vágyik ki a többiekhez. Próbálom visszafogni, ne szaladjon, ugráljon, bár az előbb átrugtaa szomszédba a labdát. Most épp kirakóznak a teraszon:)

*Aki elárulja nekem, mitől pépes, vagy diétás étel a darált parizer fehér kenyérrel, annak adom fele királyságomat:))). Hogy azt az amúgy sem ínycsiklandó parizert minek kell hányásra (pardon) darálni, haamúgy3 szelet fehér kenyeret kell hozzá megenni? MErt így összességében se nem pépes, se nem diétás. Na meg a parizer amúgy is le van darálva:DDD. Bár, mivel ehetetlen elég diétás és elég pépes is:D

Még nem festettünk tojást, nem is takarítottam és kupacban áll a szennyes ruha. Nincs még sonkánk sem, be kell vásárolnunk. Nem mondom, h túl tettrekész lennék:D

Megint egyben fogom örökül hagyni itten az elmúlt napok eseményeit, lévén, nem jutok el odáig, hogy írjak ide tisztességesen, ahogy szeretnék:)

Események márpedig vannak, Virágnak jövő hét kedden lesz az orrmandulaműtétje, amitől nem vagyunk nyugodtak, bár ahogy közelít az időpont, úgy higgadunk le talán. MEgejtettk a megelőző vizsgálatokat, mint pl kardiológia. Múlt hét pénteken Virgával kettesben mentünk el a gyerekklinikára, ahol is volt EKG, és KAtona professzorasszony nézte meg a kisasszony érszűkületét, ami a tüdő felé vezető artérián van. Megvan mini kora óta, nem is fog gyógyulni, felmerült többször a beavatkozás, most nem és mi most nagyon megkönnyebbültünk:)

Teszem hozzá, ha felmerült volna, biztos kérünk kontra diagnózist máshol is, na nem azért, mert nincs bizalom, csak mert ez a gyerek nem fáradékony, eszik szépen, nem alszik többet az átlagnál, azaz tünetmentes. De nem kell hálisten ezen agyalnunk, elég az orrocskával foglalkozni:)

Találkoztunk a jó öreg NIC előtt kedves ismerős arcokkal, mint régi nagyon kedves doktornénink, a főnővér, Erika nővér, mind örömmel fogadták Virágot, aki szépen, szerényen csendesen válaszolgatott a kérdésekre:). Professzor asszonyon is látszott, hogy mennyire örül kicsi Virágnak, azt hiszem, valahol erőt ad nekik a napi munkában.Nekem nagy öröm, hüpphüpp…

Egy kedves doktornő “kölcsön” is kérte 2 ízben is a lányt, éppen előadást tartott orvostanhallgatóknak (vagy vmilyen hallgatóknak) a NICről, illetve az ott élő babákról. Bemutatta VIrágot, mint 6éves, volt kis súlyú korababa, aki remekül van. Nem kicsit voltam büszke és boldog:)

A vérvételről elkéstünk sajnos, így az szombatra maradt, oda is kettesben mentünk. Meg kell mondjam, 1szem ekkora gyerekkel öröm a várakozás. Kiraktuk a kirakókat, amit vittünk, átolvastuk a könyvecskéket, amiket előzőleg kiválasztott. Kérdezett, okosakat, én válaszoltam és mindig, még mindig megdöbbenek, hogy már ekkora ez a gyerek:)

Szombaton vérvétel. Virág elég régóta írtózik a tűtől, nyilván vmi zsigeri undor, a kis kezei és lábai tele vannak apró fehér pöttyökkel, amik rendre visszaidézik bennünk azokat  a csúnya “madzagos” időket… Na néhány igazán csúnya hege is, ezeket pillangónak hívjuk:). Odaértünk, várni sem kellett.. Virágnak gyakice nem volt vénája, nem hibáztatom a doktornőt, h négyszer szúrta meg, de sajnos nem is sikerült így sem levenni a szükséges mennyiséget:((((((((. 4 felnőtt fogtuk le, rémálom volt, rémálom:(. A szívem belészakadt…Most nem tudom, mi lesz, ha csak elkerülhető, nem szeretném ennek kitenni, persze valószínűleg nem kerülhető el.

Délutánra szépen belázasodott, épp anyuékhoz mentünk el, kihasználva a jó időt, de hiába, jöttünk is haamr haza, Virágnál a lázzal nem játszunk. Mivel azóta kutya baja, eltekintve némi orrfolyástól, valószínűleg a stressztől lázasodott a kicsi..

A délelőtt további részét Edivel, a férjével töltötte, majd Bogi is csatlakozott hozzájuk:)). Nagyon jól elvannak, békés házastársak. Tök vicces, mert a frigyüket komolyan veszik, de nagy feneket nem kerítenek neki:))). Gabi meg is ebédeltette őket, mi pedig pizzát rendeltünk, mert közben még a lakást is bemutattuk (beindult most az érdeklődőhullám, van 1-2komoly, drukkok jól jönnek:) ) . Abigél aludt, nagyok játszottak, meséztek, mi pedig filmeztünk egy pihentetőt… Ezután mentünk Mamáékhoz, Apát hagytuk dolgozni, persze hamar hazaértünk a láz miatt:((

Vasárnap előre megbeszéltük, h csak du/este dolgozik apa, így a nap nagy részét együtt töltöttük:). Anyuék hoztak fasírtot és meleg sós kiflit (gyilkos… ) , csak egy krumplifőzeléket kellett rittyentenem hozzá. Sütni is terveztem, de inkább nem komplikáltam a napot, a kertben tettem magam hasznossá kicsit, gazoltam du. No meg mostunk ugye:D

ELtelt a hétvége jól:)

Holnap lenne Abigélnek és Virágnak védőoltás, Abigélnek remélhetőleg lesz is, Virágnak azonban nem tudom lehet e így a műtét előtt… Ma még nem ment Virga oviba, a szombati láz miatt, de nincs baja azóta sem, rengeteget eszik és irtó jókedvű, holnap lesz bábszínház, így holnap már elengedem.

Abgiélnek napok óta szívnom kell az orrát, nincs tőle feldobva a kisasszony… No meg az orrcsepptől sem. Viszont egyre többet karattyol, szeret kint lenni nagyon, és egyre többször igényli, h leüljek mellé játszani:). ” Ana, csücsülj! Annnnaaaaaaa, csücccsssüüülj, ide!” 🙂 és hozza, amivel foglalatoskodni szeretne.

Boglárka továbbra is egy nagy jellem, gondolom ez már így marad, nagyon tudja mit akar, végigviszi tűzönvizen át:)). Imádja a rózsaszínt, a hosszú hajat, az övét folyton fésüli, copfozza, be kell fonni gyakran, lehajol a tükör előtt és úgy nézi, hogy “milyen hosszú már”:))))))). Elbillenti a fejét a vállára és úgy nézi, mennyire lóg már le, a válla alá, és ennek családilag örülünk ilyenkor:))). Amúgy földig tervezi növeszteni:D. Ha az utcán lát egy hosszú hajú nőt, megbámulja, ha olyanja van, rá is mutat és felkiált: “ANYA, NEKEM EZ TETSZIK! ANYA, NEKEM EZ A LÁNY TETSZIK” :)))

“Anya, annak a bácsinak miért hosszú a haja? “

Vele nem az emberi testről, hanem ehhez hasonló intellektuális kérdésekről kell beszélgetni:D

Napi szinten téma, h az enyém miért rövid, és kér, h növesszem meg:)  (én emlékszem élénken, mikor ezt kértem anyutól!)

Sajnos úgy tűnik, alaposan felfáztam a gyomláláskor, persze, papucsban, 1 szál felsőben, szemétkivitel után ragadtam le, grrr. Ennyi eszem van:(

[ Még véletlenül sem akarok politizálni, pártfüggetlenül mondom, amit, hogy vicc, ami itten zajlik:((. Megbukik egy miniszterelnök, és aki helyette jön, az ő gazdasági minisztere volt mindvégig. Ez normális??? És az normális, hogy jön most egy új miniszterelnök, új sleppel, régi sleppnek végkielégítés ofkorz, új slepp mire összeáll, mire elkezd effektíve dolgozni, jönnek a választások… Ilyen is csak nálunk történik:(.  ]

Mondok inkább vidámabbat:). Annyira imádom az ovikánkat, hogy még, mindig mindenre kíváncsiak, ami a gyerekkel történik, együtt éreznek, őszintén, ha gond van, szólnak, üzennek, ha vmiért nem megyünk oviba és másnap vmi klassz program van:). Mint ma pl, bábszínház:). És olyan szeretettel fogadják minden nap a gyerekeket, nem is értem, hogy lehet ilyen mákunk azösszesóvónéninkkel:). És ami még tetszik, hogy mindig van idő megbeszélni az aktuális dolgokat, ha erre szükség van. A szülinap mondjuk beszédes, a rengeteg képpel, amit készítenek ilyenkor, a készülődés:)

A nap fénypontja, amikor lefekvés előtt betakarom az alvó gyerekeket:). Csodásak, ahogy horkolnak, ahogy békésen szuszognak. Ezúttal mindenki a saját ágyában aludt el, ez nem mindig ilyen egyértelmű, van, h keresnem kell őket, aztán találok plusz 2 lábat a lenti ágyban:)

Néztem az előbb a kicsit, milyen békés és gyönyörű, és így mennyire nem látszik rajta, hogy ő szélvész kisasszony:)). Ma többször rimánkodtam azért, h teljen már el gyorsabban ez a kritikus néhány hónap, ameddig tök hiába mondok bármit és fenyítek, h nem miért  nem lehet az asztalra mászni, miért is nem jó szétdobálni a tarhonyát, miért nem úgy iszunk, mint a kiskutya, miért ne a kezével lapátolja a gyümölcslevet a szájába (!), miért ne pakolja szét a nagyok puzzle-ját, dominóját, ha földhöz vágja a baribe-házat, síkitani fog a Bogi, nemcsak a barbiebabák, stb…:)))). Az teljen el, hogy ha nem hallom és látom a kicsit, akkor ugyan gyorsan meg tudok csinálni ezt-azt, de vmit utána össze kell pakolni, meg kell ragasztani, ki kell dobni, mert tönkremegy, stb. Kicsit strapás folyton a kisasszony utáni kupit pakolni.

Kajafronton Virágra ütött, nagy zabagép a baba, bármit megeszik és jóízűen, mond ilyeneket, hogy “medettteeeeeeeeem, télek médt, télek méééééééédt, Ajaaaa, medettteeeeeeeeeem, télet médt, Aja! ” Rászokott arra, hogy miután befejezte a kaját, amit az asztalon talán maradékot, a nagy székekre ül és még ott is eszik. Ilyenkor megsértődik, ha visszatesszük az etetőszékbe:)).