Kiss családunk blogja

Minden a legnagyobb rendben velünk:). Csak épp nem jut idő posztolgatni, dolgozó nő vagyok, vagy mi, olyasmi:)).

Kezdem az elején. A lányok oviznak, élvezik, mennek örömmel, nyugodt a szívem:). Abigél egyetlen könnycsepp nélkül szokott be a bölcsődébe:))))). Ha nem velünk történik, el sem hiszem…

Annyira igaz az, h a nagyokat egyszerűen ÉN nem tudtam elengedni, ezért még hónapokig sírtak az oviban (nem bölcsiben!!), míg a kicsit már símán el tudtam engedni, tudtam, jó helyen lesz, jól fogja magát érezni és SOKKAL jobb neki ott, mint velem kettesben itthon. Ez nekünk már nem lett volna pálya.

Irtó büszke vagyok rá:). Na jó, sokat nincs még ott, 9kor viszem, és 3 után megyek is érte. Majd folyamatosan nyújtjuk ki a határokat. De szeretném, ha a későbbiekben sem sírna, olyan megnyugtató ez így:)).

Én pedig itthon írogatok, az anyuci.hu -n lehet majd találni cikkeket tőlem:). Sok munka van vele, egyelőre gyakornok vagyok, de szeretnék mihamarabb továbblépni. Beiratkoztam könyvtárba és a témában szakkönyveket kölcsönzök, és itthon tanulok. Újságírást. Sajnos már nem érzek sem kedves, sem erőt, sem ambíciót, h tanuljak 5 évet felsőoktatásban, így ez már kimarad az életemből… Lusta vagyok hülyeségeket tanulni. Ami érdekel, ahhoz volna is kedvem, de a vizsgákhoz és a hülyeségekhez nincs:)

Persze mindig van elintéznivaló, vásárolnivaló, no meg szeretnék itthon etaponként mindenhol rendet tenni, jön a gyerekruháknál az évszakváltás, GRRRRRRRR, haladgatok is a dolgokkal, és ez jó:). Mondjuk szusszanásnyi időm nincs másra, de majd sorban szépen minden meglesz, remélem:)

Valamelyik nap vicces dolog történt:). Evéshez készülődtünk, megterítettem, idetoltam Bibi etetőszékét az asztalhoz, majd szórakozottan felkaptam Virágot, és magasra emeltem, majd próbáltam a lábait beilleszteni az etetőszék megfelelő lyukaiba, de ő csak kalimpált, nem hagyta, én meg majd megszakadtam, szokatlanul nehéz volt és magasra kellett emelni, míg rájöttem egyszercsak, hogy rossz gyereket fogok:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))). Virág azóta is, ha eszünkbe jut, földön fekve röhög ezen, gurgulázva, édespofa:))))

Még mindig szokása cifra dolgokat mondani, közölni velünk. Főképp alvás helyett, kimászkálva mond olyat, h képtelenek legyünk rá haragudni:))). Pl kijön és közli velem, hogy a hormonok is sejtek, és a hátukon úsznak, (közben mutatja a kis kezeivel, hogyan) , és beszél róluk, nem emlékszem pontosan már, mit is mondott, de tök jól mondja mindig:))).

Kijön 10 perc múlva, és közli, hogy a kromoszóma ígymegúgy, hosszan beszél erről is.

Újabb 10 perc múlva símán közli, hogy naponta 2milliárd új vörösvértest képződik a vérünkben. Erről is mesél hosszasan, mindig mutogat mellé és sokatmondóan komoly képet vág mindehhez.

Egészen addig komoly, míg be nem zavarjuk, mert akkor röhög, és mondja, “jóóóóóóóóóóóóóóóóól van, megyek” -lemondóan :)))

Abigél pedig azt gondolom,h nagyon jól beszél korához képest, rendkívül kifejező, értelmes, ragad rá nyilván:))).

Ilyet mond pl nekem bölcsiből kijövet: “Képzeld el, Anya, a bőcsibe hamiztam, és csicsiztam is vauval, stb…”

És gyakran kezd így mondatot: “Szejintem”

Ha a nagyokkal játszik, mond ilyet: “Mondjuk Bijág, h játékból én vauvau vadok”

És tényleg símán szerepjátszik a nagyokkal:)

A kicsi határozottan Bogisodik tovább, ő is színésznők gyöngye, van kitől tanulni, van hová fejlődni, Boglárka mutatja az utat. Bár, itt kell megjegyezzem, Bogi sokat változott, jó irányban, persze látjuk, h sosem lesz ő az az elmélyülős tipus, anyja fajta, pörög és szenved, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy kigondolta, de az élet ilyen:D.

Mondja a legkisebb rendbontó teli torokkal üvöltve, mikor is merészeltem felemelni a hangom, amiért a nedves popsitörlős doboz teljes tartalmát beledobálta a WC-be… És rászólok, mérgesen, felemelem a hangom, “ABIGÉL MIT CSINÁLTÁL? ” és erre kapom válaszul a fentit:

“ANYAAAAAA! (de az a hangsúly… kikéri magának, fel van háborodva) NEM CABAD KIABÁÁÁÁÁÁLNI !!!” avagy “JÉCCIESZ NE KIABÁJJJ A BIBIVEL!!!”

Behalunk tőle:))). Kész.

FOlyton becézgetjük.

Kicsipici… Bibi! Kicsipici vagy?

felháborodva: Nem vadot kicsipici.

Hát mi vagy?

Abidéj vadok. Kissz Abidéj Májia.

:))))

Virág és az egyszervolt az élet. Napi szinten beszélgetünk a vírusokról és baktériumokról, a sejtekről, édeseket kérdez. Csak  alegjobbak:

Virág köhög. utána:

“Anyaaa, amikor köhögünk, a sejtek mit csinálnak bennünk? “

“A sztafilokokkusz baktérium ellen antibiotikumot kell bevetni. “

Ma kérdezi: A medvénél melyik állat erősebb? Az elefánt? A dinoszaurusz?

mondom, Virág, a dínók már nem élnek.

Jah, tényleg, kihaltak. Amikor régesrégen becsapódott az a meteorit.

Ma lehorzsolta a lábát, mert a strandpapucsban rohangált kint (DEMIÉRT???) és 1-1 apró kicsi felületi sérülés lett, kb 5mm átmérőjűek. Virág nem bírja a fájdalmat és nem bírja, ha hegek vannak rajta. Fél órája üvöltött a kanapén, hogy jajjdefáj, jajjdefáj, már mindkettőnk ölében ült, vigasztaltuk, már volt “Ok, Virág, most már tényleg hagyd abba, ha nem figyelsz oda rá, észre sem veszed, menj fürödni!” , mikor megszólalt, még mindig sírva-hüppögve:

“ANYAAAAA!!! Mikor fogják meggyógyítani a vérlemezkék a bibimet? “

:DDDD

Apához jött egy ügyfél tárgyalni, a teraszon ültek le, ott talán nyugisabb. Én addig vacsoráztattam, fürdettem, hajmosást, koszmótalanítást is terveztem. A nagyok még ettek, a kicsi már a kádban, uuuuutál hajat mosni,kb úgy menekül előlünk ilyenkor, mintha megnyúzni készülnénk, képes teljesen kétségbe esni, de hát néha muszáj:). Ordította kádban, én meg kapirgáltam a koszmóit közben, majd szólongatom a nagyokat, h jöjjenek már.. kinézek rájuk, látom, Virág vmit törölget a padlóról egy piros konyharuhával.

Gondoltam, leesett a barack és szétnyomódott, vagy ilyesmi… Kérdezem, mi történt itt (nem épp türelmesen), mire kezdi magyarázni, h “Anya, nagyon nevettem, mert a Bogi …. (vmit vicceskedtek nyilván), és pukiztam egy nagyot és… és igen, yes, jött sógorostul, ahogy azt a falun mondják.

Kicsi üvölt a kádban, Béla az ügyféllel a teraszon, remélem nem zavaró a ténykedésünk, halkan ordítottam, (lehet), és már meg is bántam, mert nyilván nem tehet róla, bár inkább azon akadtam ki, h miéééért akarja feltörölni, miéééééért nem szólt?, no mind1, elrendeztem mindent, folytattuk a gyerekkínzó hajmosást, mire mindenki fogat mosott és pizsiben volt, Apa is végzett:)

Kéretik újabb adag drukkot idekoncentrálni nekem, holnap interjúra megyek! 🙂

A tökéletes nap. Ilyen volt a mai. Sok-sok ilyen napot kívánok magunknak. Mondjam úgy, ameddig a karomat fel tudom emelni és ütni tudom a labdát, röplabdázni fogok:)

Elindultunk egy amatőr strandröplabda kupán, Bélával párban, nyűgösen indult, nyűgösen szerveződött, de nagyon tudtam, h ott a helyünk, mert tétje nincs számunkra, nem vagyunk dobogóesélyesek (szinte sosem játszunk együtt), de játszunk pár meccset, bíróval (dekomoly), és az jó buli lesz.

{ Amit nem csak én vettem észre, sokkal jobban játszom bárki mással 1 csapatban, mint Bélával. Béla jelenléte frusztrál vhogy, lenyom, nem is értem, ő az ügyes (mert ő tényleg nagyon nagyon ügyes), maximum a keze alá dolgozhatok, de nem érzem, h bármi esélyem lenne mellette, hülyedologez. )  }

Anyuék ma dolgoztak délelőtt, így nem tudta vállalni a csajokat, itt jött a képbe a jó öreg Mesi,aki azonnal vállalta őket. Mondta, ha gond lesz, szól anyának a szomszédban, és jön anya segíteni. Tudtam én, h Mesi megoldja, ügyes csaj, a gyerekeinek arany élete lesz, határozott, kedves, aranyos, ügyes, soha jobb bébiszittert!! Persze előkészültem mindennel, megfőztem, rendet tettem, stb…, símán szót fogadnak neki, hallgatnak rá, mindeközben pedig imádják a lányok. Mesi megoldotta a napot, ahogy azt előre megbeszéltük, adott ebédet, délután uzsonnát, Abigél elaludt, játszottak, meséztek, minden volt, anyuék pedig 4kor jöttek a csapatért, és tesómékkal együtt bementek a városba bulizni, volt ott ugye pöttyös rudis hajó, hajósinasképzéssel, túró rudi osztogatással, 2szer ettek fagyit, majd az estére a koronát a börger king vacsora tette be, lennék a szüleim unokája, azt hiszem:)). Fél 8kor futottak be, utánunk alig néhány perccel, feldobva, boldogan, meséltek-meséltek, dőlt belőlük a szöveg, vkitől “megtanultak” hipnotizálni, így most azt játszák, h Virág beszél (kövesd az ujjam, és aludj el, aluuuudj, piheeeeeeenj, mintha álmodnáááááál” stb, közben Bogi a szemével átélten követi Virág apró kis mutatóujját, beszartunk a röhögéstől:))).

Volt kalandos része is a városi túrának, mivel Virág előreszaladt a séta alkalmával és egyszercsak eltűnt. Leizzadt a csapat arra a 3 percre, míg nem volt meg, de okos kiscsibe felállt a nagyáruház előtti lépcsőre, átkarolta a korlátot és onnan nézte (fentről-okos), h merre vannak Mamáék. Meglett, volt fejmosás, itthon is volt fejmosás, “Nem minden ember jó ember, nem dönthetjük el, ki a jó és ki a rossz, mindig egymás mellett, kézenfogva, nem rohangál, sétál, stb.”) .

A kis csipogóknak annyira tudtam örülni, ahogy már régen, mondom én, h arra lenne szükség, h hiányozzanak, de ha folyton velem vannak, úgy nehéz, sőt. De most igazán nagyon élveztem a velük létet, az egész estét, ahogy meséltek, csacsogtak, percekig olyan érzésem volt, h el sem  hiszem, h ezt a 3 csodát én hoztam a világra, aznemlehet…

De kezdjem az elején: reggel 8-ra mentem fodrászhoz, új helyre, mert újat akartam, mást, de nem jött össze ANNYIRA, folyton lebeszélnek a fodrászok a nagyon rövidről, nem is értem, miért hagyom magam, olyan meggyőzőek, no mind1, a hajam szinte ugyanolyan, de jóez, viszont olyan helyre mentem, h ihajjcsuhajj, élni tudni kell, recepció (!), majd kanapén foglaljhelyetkérlek, majd a mosóban fejmasszázs, lábfelemelős szék, h addig is lazulj, majd egy tanonc hű fegyverhordozó eligazgatja rajtad a leplet, h tökéletesen álljon, és a májsztrónak adogatja az eszközöket végig, közben megkérdezi, kérek e KV-t, vizet, bubisat, vagy mentest, öö. Bírnám én ezt:)).

ROhantam haza, mert persze már kicsúsztam az időből, és még szendvicset akartam gyártani, á, még zsömlét is elfelejtettem venni, bepakoltuk a sok vizet és üdítőt, amit behűtöttem, betettük a 2 nyugágyat, merazfontos, jó, na, röplabdát elfelejtettünk vinni, midnen nem juthat az ember eszébe, nyugágy fontos, röpiversenyre, labda úgy is van ott sok;), hiszen visz mindenki:D

A piákat símán kinthagytuk a kocsiban, szinte forráspontig melegedtek estig, sebaj, vettünk aranyárban a büfében, hiszen lusták voltunk kimenni az autóba a felmelegedett vízért (sportemberek ugye). Kajaszintű elkurvulás abszolválva, volt hotdog és sült krumpli, és holnap sem lesz böjt, ilyen is kell. Végülis átmozogtam az egész napot, talán ennyi belefér.

{Viszont absztinenciát fogadtam, legközelebb november 27-én iszom alkoholt, 30.szülinap, annál hamarabb nem. Sikerült 2 hete egy pénteki napon túlzásba esni:) }

No, ott tartottam, h nagynehezen kiértünk, becsekkoltunk, sorsolás következett, 18 csapat, 4 csoport,  a csoportok körmérkőztek, majd délután következett a döntő, ahol már egyenes ági kieséses ment. Viccesen a saját csoportunkba épp azokkal kerültünk össze, akikkel én heti 2szer játszom, házibajnokság, gondoltuk, meg volt még 1 fiúpár, de nem voltak túl  ügyesek, így azzal nem volt gond. A D. testvérpár mindenkit levert (nagyon ügyesek, vegyes páros), sajnos még minket is, rajtuk kívül viszont hoztuk a meccseket. Mivel a csoportmásodikak is továbbjátszottak, döntősök lettünk, ahol is sikerült azzal a csapattal összekerülni, akik az egész tornát nyerték, magasan, nem volt csapat, aki kijött volna a 8ból ellenük (15-ig játszottuk a szetteket).

Megfogalmazódott hát a cél, ki kell jönni az 5ből. Azaz, míg ők csinálnak ellenünk 15pontot, mi csinálunk 5-öt. Tudni kell, hogy a 2 srác igazolt válogatott játékos teremben, sajnos ezt a szervezők nem kifogásolták, így magasan megnyerték a tornát. Félelmetesen szépen és pontosan játszottak, öröm volt még nézni is.

Felálltunk hát, első szerva az enyém volt, átütöttem, és bakker, nem tudták fogadni. Jó-jó, persze, fel sem szívták magukat ellenünk, hát látták, h zsebben a meccs, de ez igazi sikerélmény volt akkor is. 6 pontot csináltunk, irtó büszkék voltunk magunkra:))

5óra után megszülettek a dobogós helyek is, gyönyörű játékokat láttunk, és amit bármikor szívesen nézek, mikor egy lány igazán szépen és erősen üt, arra igazán tudok lelkesedni, mert ok, hát a fiúk ütnek, mert erősek és magasak, de a lányok ugye nem, és látom, hová kell és lehet fejlődni, húz magával a dolog.

Majd játszottunk 7óráig még, baráti meccset a szokásos csapattal, rengeteget nevettünk, igazán felszabadító volt az egész, komplett feszültségoldó lelki welness (eztdeszépenmondtam) , nagyon ránk fért:). Símán tudnám ezt főállásban csinálni, az az igazság:))

Hogy mit nem csináltam egész nap? Nem ültem a nyugágyban:)). De fontos volt kivinni,  merugye a lehetőség, h beleülhetnék , ha akarnék:)). Viszont nagyon vicces még az is, hogy símán nem kentem be magam naptejjel (hogylehetekekkoraidiótaamúgy??), viszont a bírósráchoz meg símán odamentem (szegény, fent ült egész nap a napon ugye) , hogy már le van égve, és ugye keni magát óránként vastagon magas faktorossal, és ne haragudjon, de kibújik belőlem az anya. Rá fél órára, “Angi, te nagyon le vagy égve” ehh. 😀 (volt már ilyen máskor is amúgy)

Szenzációs volt. Az egész nap. Jövő hét vasárnap 4 labda kupa. Azseleszrossz:). Ott 4 fős csapatokkal indulunk 4 számban, röplabda, pinpong, tollaslabda, kosárradobás. Tavaly jók voltunk,  idén mégjobbak leszünk:)

http://www.youtube.com/watch?v=89Zu2-NIsqc