Kiss családunk blogja

Nem lehetünk elég hálásak anyuéknak, akik amikor tehetik segítenek, mostanában több alkalommal hosszabb időre is vállalták a lánysereget, és nem akárhogy elboldogultak velük, a legeslegjobb, mikor a röpis hétvége után lelkesen fogadtak minket, hogy mennyire jó volt nekik együtt, mennyire ügyesekokosakszépek ezek a gyerekek, Apu Abigéllel szimbiózisban “enyém Tatám” * , anyu sütit süt velük, játszanak, szórakoznak, szeretik egymást. Anyai és gyerek szívem ilyenkor együtt dobban:).

Tegnap délután Apával együtt mentünk röplabdázni, apu eljött korábban, hogy időben el tudjunk indulni, majd később érkezett anyu. Apu azzal érkezett, h elviszi őket fagyizni, nincs innen messze a fagyizó, de azért 3 kicsivel elindulni… Nem riadt meg:). Elindultak, integettünk nekik az autóból. Mikor hazaértünk 9kor, anyu gyúrta a fasírtot, Apu Bibivel birkózott a kanapén, Virág pedig (!) vetített Boginak és magának. Anyuék betekerték neki a Piroska és a farkast és ők kettesben nézték, Virág mesélte. Virág: ” Ezt én látom az agyammal, tudom ezt a mesét” :). És tényleg, meséli hibátlanul szinte…

Igazán idilli pillanatok voltak. Kevésbé idilli pillanatok hajnal 4kor: felriadtam! A fasírt! Jézus! Fél 11kor kinéztem rá, úgy ítéltem meg, még egy 20perc pirulás nem árt neki. Ebből lett 6óra pirulás, ami viszont -nem meglepő módon- soknak bizonyult. Nem piros lett a fasírt, hanem fekete. Verekedni elég jól lehetne vele, mivel kettő készült, akár kardozni is. Ez amúgy elég komolyan érintett, eléggé kiakadtam rajta:(((. Megvettük, anyu dolgozott vele, 8órán át ment a sütő, libalibaliba:(. Szőke liba:(

*Tulajdonviszonyok: mostanában Abigél szereti tisztázni a dolgokat. Mi/ki kinek a tulajdona. Én az Övé vagyok, ezt már írtam. Azaz, ha jön egy másik kisgyerek, odarohan hozzám, átkarolja a combom, közben szúrós tekintettel néz a másik babára és mérgesen közli vele, hogy “Enyém anyám!”

Ha Béla hazaér, megölelgeti őt, Bogit, Virágot is, majd hozzám fordul(na), Abigél odarohan, rám szúrja a szemét és közli velem, “Enyém Apám” :). Azaz, én ne puszilgassam. Rendkívül féltékeny mindkettőnkre.

Már a Tata is bekerült a sorba, “ÉN Tatám” mondta tegnap:))).

Kati tegnap ideült a gépemhez megnézni valamit. Abigél addig visított “Az az anyáámé, az az én anyáááééééééé” , hogy abba kellett hagynia:)). Ma Apával dettó, Apa ideült fényképeket buzerálni, abigél addig fetrengett a földön, belefúrva a fejét  a padlóba “Ez az ÉN ANYÁÁÁMÉÉÉÉÉÉÉ” , míg fel nem állt Apa:)

Nem egy elveszett 3.gyerek:). (most épp Bogit keresi az udvaron, rohangál körbe, és ezt kiabálja: “Bogcsikám, bogcsikám, hóóóóvaaaad, bogcsikám, hóóóóvaaaad? Dejeeeee! ” :)) )

Nyaralás: holnap reggel elpályázunk, jóó lesz, 1 óra alatt kb mindent összecsomagoltam, elmegyünk, szerzünk bőröndöt még, veszünk magunknak strandpapucsot, ami itthon marad, az így járt, nem érdekel, belföldön leszünk, bármit könnyedén beszerzünk, ha annyira kell… Mivel félpanzióval megyünk, kaját nem pakolunk,  csak fasírtot viszünk ebédre...

Apropó, ebéd: holnap Szekszárd felé megyünk, anno sokat-sokat dolgoztam ott (is), szép város, szerettem. Bár voltak olyan pontok télen, mikor sikerült kétségbeesnem a hegy tetején, hogy akkor innen most hogy jövök le…

Szóval ebéd. Volt ott egy étterem, rögtön, ahogy Szeged felől beérkezünk a városba, egy olasz tulajdonosa volt, aki egy személyben szakács, felszolgáló, beszerző, minden, időnként alkalmazott 1-1 segédet, de mindig kirugta őket, mert nem feleltek meg, volt családja, de azok is elhagyták, mert durván az éttermének él az ember. De nagyon jól csinálja. Vincenzo, ha jól emlékszem a nevére. Érdemes volt nála enni, az élénken él bennem, nem beszélve arról, h ő egy igazi figura, a maga olaszosságával, a fanatizmusával… 20 éve nem volt szabadságon. Jah, azóta talán 27 :). Ha megtaláltuk, ha ott van még, beszámolok utána, érdemes e arra menni még mindig.

Sikerült hát elég lazán kezelnem a készülődést, ami tőlem nem megszokott dolog. Máskor 3 napig fejt vesztve rohangálok lesfel, vasalok, meg mindenhol ruhakupacokat képzek, aminek a 2/3-át változatlan formában, már bőröndbe begyűrődve hozzuk haza, tanulva az előbbiekből, ma inkább kiszedettem a szemöldököm, pedikűröztettem a lábam, és nyugisan összeraktam mindent, míg a többiek moziba mentek. Abigélnek sikerült 1 órát aludni mindössze, de édesen nézte a tabikat, vele sem volt gond, haladtam.

Szép hetet mindenkinek! Lesz net, lehet, h bejelentkezem majd:)

ps.: halk megjegyzés itt is. Szépen mondogatom mindenkinek, hogy szeptembertől munkába szeretnék állni, gondoljatok rám, ha valami adminisztrációs munkakör felszabadul, szívesen vállalnék részmunkaidőt (4-6órát), de ha nem megy, akkor persze 8-at is. Nincsenek nagy igényeim/vágyaim ezzel kapcsolatban, eléggé nyitott vagyok.

Biztos az sem tesz jót, hogy éjjelente jönnek a pisi-körök, bepisiltem, vagy pisilni kell, főleg, h a legkisebb is csatlakozott a bulihoz. Hajnal 4kor remek dolog “tatálni tell” felkiáltásra ébredni, rohanunk bilire, amibe persze már nem sikerül produkálni semmit:).

Majd hajnal 4kor már nem hajlandó a saját ágyába menni, csak a miénkbe, de miért is ne jönne akkor már Bogi is? Így már csak nekem nincs helyem az ágyban.

NEm éppen kipihenve ébredtem. Délelőtt elmentünk vásárolni a tescoba. Még itthon kiderült, hogy a babakocsi elment apával dolgozni, miért is ne, elmegyünk hát gyalog, elég nagy már Abigél. Mekkora gondolat volt ez tőlem:). Megeszemamitfőzökamintvetekúgyaratok.

Odafelé síma volt a dolog, nagyok biciklivel, kicsi babakocsit tol, ügyelve arra, hogy a baba mindig rendben legyen benne. megérkeztünk a tescoba és felavattuk az új játszóházat, bementek egy órára a csajok, én addig bevásároltam, már amit úgy ítéltem meg, h málhás (babakocsi) nélkül haza tudok vinni. Na jó, kicsivel többet:)

Induláskor paláver kiver, kicsi persze nem akar kijönni a megőrzőből, kifeszít, elrugja a cipőt, lefogom, cipő ráad, nulla türelmem van már nekem ehhez. Elindulunk a déli napban hazafelé, nem nagy távolság, de nem sok az árnyék, Abigél végig nyafog, ki akar hajtani az útra, félúton heves zokogásban tör ki, miszerint én vigyem őt. Ok, Bibi felemel, picibabakocsira csomag rápakol, majd azt húzom, miközben a kicsit cipelem (jajj a hátam). De hazaérünk. Kapnak (bolti) túrós buktát, tán még sosem adtam ekkora szart ebédre, de néha belefér.

Kicsit leteszem, nagyok meséznek, elrendezem a lakást. Du felállítom nekik a sátrat az udvaron, viszek ki mesekönyvet, közben főzni kezdek, várjuk apát vacsorával, lányokra is ráfér egy normál étkezés ugye:)). Sült csirkecomb, rizs, lecsó. Elkövetem ellenük a merényletet, összekeverem a lecsót a rizzsel, ígynemkell. Elvek feladva, kapnak síma rizst, csak haladjunk már, húúúúzzatokaludni, CSENDET akarok.

Apa sehol, hívom telefonon, a felénél jár egy tárgyalásnak, ő sem ér már haza fektetésre sem. Még vacsi előtt megfürdettem őket, azt a szintű koszt ugyanis mosdatással nem lehet levakarni:)).

Adom a vacsorát. Husit kérek, szedd le a csontról, nem, mégis inkább fogós husit kérek, ÉNNEMSZERETEM A LECsÓÓÓÓÓT!! Persze tiszta zsír már minden, Abigél kanál helyett villát kér, majd villa helyett kanalat, nem mintha bármelyiket használná, mert kézzel eszik. Hülyét csinálni belőlem persze mókás dolog:)). Már ha mókás az, ahogy ilyenkor üvöltök, “NEFOGDOSSMÁRÖSSZEMINDENT!!!!” – nem, ez nem mókás egy cseppet sem. Süllyednék el inkább.

Aztán látom Abigélt, aki ül a nappali közepén, és potyog belőle a rizs, persze az etetőszék 1nm-es körzetében minden csupa lecsós rizs (megérdemlem, én erőltettem) , majd miután újra megmosdatom, körbetakarítom a helyét, Virág nyammog a 4.csirkecombbal, én is megpróbálok magamba tolni 1-2 falatot, mire Abigél mellémáll, ütögeti a combomat, h “én isz kéjekszépen, médtéjek, ana öjébe, ANA ÖJÉBEEEEEEEEEEE! ” naneeeeeeeeeeeeem, kezdjük előlről a dzsuvázást, mégazhiányzik. belenyugodott, karonfogta Bogit “Deje Bodita, átszunk!” és bementek a szobába. Huhh. Virággal tömjük a búránkat, végre csend, majd Abigél totyog ki, fura a járása, bepisilt a szobába……… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

De akkor süllyednék el legfőleg, mikor leordítom a gyerek haját, MAJD utána megkérdezem, miért mászott be Abigélhez lápmaoltás után. Virág csak meg akarta keresni a kicsi cumiját.. én meg leüvöltöttem a fejét:(((.

Ma este nem is elsüllyedni akarok, hanem elszaladni, de jó messzire. Hadd ne mondjam meg most, mikor jönnék vissza. Nem tudom.

ÁM! Mivel elmenni, elszaladni nincs módom, megpróbálom a holnapot jobban csinálni. Menni fog:). Ugye nemsokára könnyebb lesz? (a kérdés költői)

Nos kérem, meghatódva észleltük, hogy kicsiny Virágunk fogacskája MOZOG. MAmáéknál töltött hétvége során el is tűnt, kiesett, valszeg lenyelte barackostul:))). hüpphüpp. TÉnyleg ekkora gyerekünk van?

Fogtündér hozott egy kirakót, párna alá tette. Nos, nem okozott nagy örömöt, Virág kb fél percig sem foglalkozott a dologgal.

Kicsi Abigél pedig néhány napja elég emgbízhatóan szól, hogy “Tatálni tell” , vagy pisilni, vagy kakálni kell neki. De szól:). Annyira ügyes, édes, semmilyen érdemem nincs benne, totál magától, 1 nap alatt abszolválta ezt a dolgot. Persze ha elmegyünk itthonról, még kap pelust (ma még kapott, színházban voltunk délelőtt) , és akkor nem is szól, de jó úton haladunk:)

Isteni hétvégénk volt, igazán feltőltődtünk, fizikailag alaposan elfáradtunk, jól esett, nagyon!

Ma este sütögettünk egy jót:

Ami szép, az szép!

Bogi énekel, Abigél és Apa táncolnak:)

Az időjárás monnyon le! 🙁

Mi van már, tévednék, hogy június vége van, csessze már meg magát az eső, de tényleg. Hát igazán felháborító, h 2hete nem tudtam röplabdázni és ha így halad a dolog, holnap sem fogok és a torna is mozgat, de azért az nem röpi, mert utóbbit még élvezem is. Ott szoktam reset-elni, újrabútolok szépen és megint rendben vagyok pár napig:))

A gyökér időt leszámítva remek kis hétvégénk van, tegnap délelőtt dolgoztam anyu helyett (szegények elutaztak hétvégézni egyet..) , majd főztem a családnak börger királyt, amit nagy örömmel fogadtak, naná. Ezután közös csendes pihi, nekünk Apával film, csajok mese, Bibi alvás. Du elmentünk Mórahalomra a fürdőbe, lejártuk végre az ingyen jegyünket. Nem bántuk meg, igaz, jó későn értünk ki, de volt bőven időnk és elég is volt. Az idő miatt kinti fürdőzés csak módjával jöhetett szóba, a nagyon meleg vizű élménymedencében nyomultunk kicsit, amúgy főleg a benti, körbezárt gyerekmedencében. Ami azért nagyszerű, mert elég, ha egyikőnk mellettük van. Így felváltva tudtunk úszni és szaunázni is. Kellemes volt, sokat úsztam, jól is esett. (ugye rég alapszabály, h minden adandó alkalmat meg kell ragadni a mozgásra, ez is egy ilyen volt).

Mivel a gyerekmedencénél szinte csak mi voltunk, senkit nem zavart, h ott tusolom le a gyerekeket, még hajat is mostunk. Kabinokban átöltöztünk (2felé válva, Apa Bibit rendezi, én a nagyokat, gyors és hatékony) , majd hajszárítás, végül kimentünk a kinti részre, h megvacsorázzunk:). Ez a nap a Junk food jegyében telt, ilyen is van.

Volt persze palacsinta, lángos, sült kolbász. Ugyan sokat nem ettem ezekből, de eleget ahhoz, h még éjfélkor is főleg visszajönni akarjon  a cucc. Nem szokta a cigány a szántást, ugye :D.

hazaérvén csak fogat mosni kellett a népeknek és pizsibe bújni, mehettek is az ágyba, nem kellett altatni őket, elájultak nyomban:)). Mi néztünk még 1 filmet. Felejthető filmek voltak…

Itt kell megjegyezzem, h ugyan nem nagy dolog, de Virág több, mint 2hete balesetmentes éjszaka, lekerült az éjszakai pelenka, úgy tűnik, neki ennyi idő kellett, h megérjen. Boginak is vannak sikerei, kb 50%-os a siker, de pelust már ő sem akar venni, gumis lepedő rulez.

“Sokáig”, vagy negyed 9ig aludt mindenki:). Ekkor keltett fel a 2 kicsi, h nyomban mesétdinnyétkakaót kérnek, kaptak is, nem ebben a sorrendben:)). Hagytuk apát aludni ma, mikor felkelt, akkor viszont eltépett a Tescoba, néhány dolgot venni, meg atombiztos függönyrúdért és tartószerkezetért az Obiba. Mindhiába. Csak olyat lehet kapni, amiből már 20+ db-ot (!) vettünk ebbe a lakásba. Én nemtom, máshol hogy van, nálunk a gyerekek a francia ajtókról leszaggatják a függönyt, eltörik annak pálcáját, borzasztó, elképesztő, az egész lakás többnyire háború sújtotta terület, de még a hiányos függönyökkel romlik a helyzet.

Vett hát Apa ugyanolyat, felszerelte, kíváncsi leszek, meddig marad. És ma megint kiakadtam ( ki szoktam) , kifakadtam, h mennyire kicsi ez a lakás, mennyire utálom, h nem fér el semmi és állandó a disznóól, mennyire szeretnék már egy tágas otthont, ahol van nyugizug, itt minden van csak az nem.

Délelőtt mostam-főztem-összepakoltam, rakott zöldbabot * készítettem, jó lett, ették is a porontyok:)

Ebéd után csendes pihi, nekem a tetőteraszon napozás, egész addigmígmegnemáztam. Ittdurrantelazagyam:)

*rakott zöldbab: 1-2nagy hagymát oliván megpárolok, sózom, majd rádobom a fél kg darált húst, jól átpirítom, majd fedő alatt sütögetem, mikor kész, félrehúzom, megy rá pirospaprika, amit jól elkeverek és kb 40-50dkg megmosott rizst adok hozzá, keverem, majd felöntön (!) lobogó forró vízzel (vízforraló), amennyi a rizshez kell, dupla mennyiség ugye, kb, Kevergetem, majd mikor felforr (hamar), akkor fedő rá, ha látom, h szökik a gőz a fedő alatt, elzárom. 20percig lefedve hagyom.

A zöldbabot megpucolom, megmosom, kevés olivaolajon, sózva összeforgatom, majd ugyanígy, mikor szökik ki a gőz a fedő mellett, elzárom. Nem kell hozzá vizet adni, enged annyit, amiben remekül meg tud párolódni, így azonban nem főzzük ki az értékes dolgokat a zöldségből.

Rakok egy sor babot a hőálló tál aljára, majd ráteszem a rizseshusit, majd újra babot, végül nyakonöntöm tejföllel (akár 3-4dl is rámehet). Sütőben nagy fokozaton 30-40perc alatt összesütöm.

*bundázott zöldségek:

Cukkinit, karfiolt, répát, bármilyen zöldséget bundázhatunk a következő módon:

A cukkinit nem kell előpárolni, csak kicsit lesózva állni hagyni, a többi zöldséget érdemes előpárolni. Majd a szokott liszt+tojás+zsmorzsa helyett így panírozzuk: teljes kiőrlésű liszt+tojás+zabpehely. Nagyon finom, rostos, egészséges.

A fagyizás nyilván elmarad:(. Sütök meggyes sütit valszeg…

Mára futást terveztem, remélem addig eláll. Elég rendszeresen eljutok futni, vagy legalább gyalogolni Katival, akár másfél órán keresztül rójjuk a köröket, jó nagyon.