Kiss családunk blogja

Az egész heti itthon lét után a gyerekekkel elemi szükségét éreztem, hogy kikapcsolódjunk felnőtt társaságban. Ráadásul a pénteki röpi is elmaradt, Béla elment pókerezni, szerveztem egy lánypókert, olyan már úgy is régen volt. Kint a teraszon iszogattunk, játszottunk, jó volt:). Sokat nevettünk, én kissé be is csíptem, ami irtó jól esett, be kell valljam.

A szombatot itthon töltöttük, délelőtt főztem, bundázott zöldségeket * készítettem sült krumplival, a család addig játszóterezni ment:). Ez a fajta luxus ritkán adatik meg nekem, h nyugton főzhetek, tudtam értékelni:)

Hazaérvén az éhes csapat azonnal leült enni, nem győzték kivárni, hogy kivigyük a kaját:). Abigélt letettük aludni, Én kivonultam napozni, nagyok meséztek, Apa Forma 1-et nézett, mindenki kedve szerint:). DÉlután medencézett egyett a csapat, Apa őrizte őket, én összepakoltam, takarítgattam kicsit, előkészítettem az estéhez a dolgokat, rendbetettem magamat is, ami már időszerű volt, hiszen szabad esténk volt, jött Mesike vigyázni a csajokra. Nagyon megörültek Mesinek a lányok, ez a lány pedig ismét remekül ellátta és szórakoztatta őket, nagy mákunk van vele, h itt van a közelben:)

Fallabdázni akartunk, de elvetettük, lévén, hajat mostam, szépen bekenceficéztem mindenemet, kár lett volna leizzadni mindezt:)), elmentünk venni Bélának egy fürdőgatyót, nekem egy felsőt, majd elmentünk Szalayékhoz, dumálgattunk, később pedig elindultunk a Dómba, hogy felmásszunk a toronyba. Az altemplom hihetetlen hangulatos volt, a benne lévő labirintusszerű utat végig rakták mécsesekkel, nagyon szép volt.

fiúk:

lányok (Cilike itt hiányzik):

Majd megvettük a jegyet a torony-túrához, majd beültünk a John bullba, a Étterem a régi hídnál, vagy mi a neve, Sótartó volt régen, meg Égő arany… Magamtól ilyen étterembe nem mennék, bevallom, nem kedvelem annyira a kék festős, kockás függönyös, rántott hús helyeket, de ez nagyon bejött a csapatnak. Az étterem berendezése nagyon szép, régies stílusú, a kaják pedig finomak, Apa fennséges csülköt evett, Beával egyetemben, ők a csapatban a csülök- és körömosztag:))). Én padlizsánkrémben csőben sütött csirkemellet, ami egész jó volt.

Béla és a csülök:

Bea és a csülök:

A csülök amúgy végigkísérte az esét, lévén, Béla nem tudta betolni az egészet, elcsomagoltatta, felvittük a toronyba is, ahol ahogyan sétáltunk körbe, lassan csordogált a tömet, egyszercsak Béla elkurjatotta magát: “Csülökkel vagyok, tessék vigyázni!”

Fellépcsőztünk, szemerkélt az eső, a kivilágított város képe tárult elénk, csodás volt. Klassz képek készült, by Szalay, azok még nincsenek a birtokomban, saját képekből dolgozom, amik sajnos nem olyan jók. Gyönyörű volt, érdemes volt felmenni, ajánlom jövőre mindenkinek.

Tavaly Beával kettesben mentünk, voltunk a Reök palotában, a Móra múzeumban, mire a Dómhoz értünk, már nem lehetett felmenni a toronyba sajnos, az idén pótoltuk:). A könyvtárba is be lehet menni, régi könyveket is meg lehet nézni, érdemes élni a lehetőséggel, rendkívül hangolatos a nyári város éjszaka, bár tegnap szakadó esőben rohantunk az étteremtől a Dómig:))

Csajok a toronyban:

Szép este volt, kellemetlenül érintettek a hajnali események:)), mostanában rendszeres, h 4-5körül Abigél megébred, és csak rajtam hajlandó aludni, ekkor már mellettem van Bogi, így elég szűkösen vagyunk. Főleg, h Bogi és Abigél is küzd a pozícióért, Abigél tegnap hajnalban rámfeküdt, átkarolt, majd közölte Bogival harcosan: “Enyém anyám!” Néhány éve Bogi ugyanezt, ugyanígy mondta Virágnak:)))))

Mai napunk pihenősen telt, délre főztem egy tejberizst (totál ki vagyunk fogyva midnenből, be kell vásárolni) , volt még maradék tegnapról, du Abigél aludt, én is pihentem, Apa Forma 1, munka, csajok meséztek.

A hhülye az én vagyok, mert nem vagyok normális, azért vagyok hülye. Az úgy volt, hogy jó gondolatnak tűnt Katival gyalogolni egy tempósat délután, a fitnessben már lejárt a bérletem, hogy a gépen gyalogoljak, vagy lépcsőzzek, na meg társaságban jobb mozogni. De Kati migrénezett inkább, kímélvén őt jött a remek ötlet, napozzuk a tetőn. Olyan kellemesen fúj a szél, picit süt a nap, időnként elbújik, épp alkalmas a napozásra.

Felmentem hát, Kati sehol, elálmodozgattam magamban a nyugágyon, mindenféle álomfilmek mentek a fejemben, tulajdonképpen remekül szórakoztam, pedig a könyvet a kezembe sem vettem. Kati sehol, inkább migrénezett tovább otthon, ő tudja, gondoltam:) (igazából nagyon sajnáltam persze, mert irtó szarul volt)

De még ha fürdőruhában mentem volna. A túrót. Úgy éreztem nagy dolgok ma nem történnek barnulásügyileg, meg én sosem napozok (eztán sem!) , egyrészről káros, másrészről nem tudok sokáig egy helyben maradni. Most bezzeg sikerült. Miniszoknya felhúz, póló felhúz, gondoltam, ha a hasamat és a lábamat éri a nap egy kicsit, már jó. Hát érte… Jah, kardinális pont a napszemüveg, ami végig a fejemen volt, naná, TŰZÖTT a nap, az erős széltől persze nem éreztem. Gondolkodtam, h árnyékba vonulok, de egyrészt lusta voltam felkelni, másrészt féltem, h ott (!) fáznék.

Angi 1kor felment, onnantól relax, nem aludtam azt hiszem, inkább csak álmodoztam, megmozdulni sem volt kedvem, olvasni sem, jó volt elmélyülni a madárcsicsergés alapzajában, amit a szél susogása zavart csak meg. 4órakor csodáltam, h még nem hívott a család, Abigél ébredése igen időszerű volt, gondoltam, lassan leslattyogok. Na, ekkor éreztem vmi furcsát, fájt a bőröm, ahogy keltem fel, a lábamon főleg. Kicsit beráncoltam a homlokomat, szszszs.

Lesétáltam még mindig gyanútlanul, a napszemüveget levettem, beléptem az ajtón, belenéztem a tükörbe és nem tudtam, h sírjak, vagy nevessek. Béla kijött a dolgozóból, hangos nevetésben tört ki (mert genyó).

Íme:

Az életben mégdurvább, abszolút kivehetőek a napszemüveg körvonalai… A hasam, a lábam, pecsenyére égett… Egész nap fújtam a first-tel, remélem oké lesz a dolog, és nem hámlik le. Időnként rázott a hideg is. Este volt még egy kis meglepi, fürdés előtt felemelt kézzel belenéztem a tükörbe, hát a felkarom, a póló mentén, épp az a puha, amúgy fehér bőr, amit nap sosem ér, pecsenyére…

Holnap lesz Röszkén Bogi csoportjával a buli, izgalmas lesz közröhej tárgyává válni:)))

Nem sikerült rászokni a napozásra:D

A téli depresszióm már rég a múltté, jól érzem magam a bőrömben, igazán, nyilván ebben nagy szerepe van több dolognak is. Például végre  tudok mozogni, és ugyan mindig esik, mikor futni akarok (vagy akkor akarok futni, mikor esik? :D) , de eljutok röplabdázni, Béla is eljut röplabdázni, időnként fallabdázunk egyet, beindult mindenhol a kert szezon, sütögetés hegyekre vagyunk hivatalosak, időnként meg mi sütögetünk, újjabban csak a  magunk kedvéért is, este, miután letettük a csajokat, plédbe csavarózva gyertyafénynél a nagy szélben, jó is ez:)

Ma pl sütöttünk csirkemellet, cukkiniszendvicset (cukkiniszeletek között a sajt-by Szalay) , soook hagymát, a zembernek újkrumplit, nyamm. Azon töprengek, hogy már késő van elmenni futni. 10 óra. Azt hiszem, már veszélyes is, igen, én félek a sötétben. Sahhajnos ma sem fogok futni. Azért még vívódom. A lellkiismeretfurdalás a késői vacsora miatt.. az az oka a vívódásnak.

1 dolog “hibádzik”, jó lenne mindezt a saját családi házunkban tenni, egyelőre nincs semmiféle előrelépés az ügyben.

A nyaralásunk még mindig nyitott kérdés, eléggé skótok vagyunk sok pénzt költeni 1-2hét héderelésért, főleg, hogy tudjuk, hol a pénzünk helye, nomádkodni, Balatonnál punnyadni, túrázgatni meg nincs nagy kedvünk. Ha vkinek eszébe jut valami, ossza meg velem hamar!

A hetet igyekeztem lazára venni, lévén, ez az utolsó, bár logisztikailag leegyszerűsödik az életünk, nem kell reggel erőltetett menetben lelépni és nem kell délután menni a csajokért:).

Jah, úszótanfolyamot keresek a lányoknak, elvinném őket a nyáron úszni végre.

Annyira édesek, ahogy hozzákészülnek a vetítéshez este:). MEgbeszéljük, mi legyen a mese, Virág lekapcsolja a villanyt, Bogi feloltja a kicsit a vetítő mellett, hogy lássak, Abigél pedig elkezdi lerángatni Virág ágyáról Virág nagy takaróját, egyrészt mert Virág ágya fölé vetítünk és a paplan útban van, illetve arra ülnek rá mindhárman, egymás mellé, közben időnként megfogják egymást, 1-1 simogatás, csakhogy megvan e még a másik, tudom, már sokszor leírtam, sokszor mondtam, de nincs annál nagyobb boldogság, minthogy hárman jó testvérek a lányok, az embernek egészen belemelegszik a szíve… A vetítést a nagyok csendben, figyelemmel végignézik, Abigél a kerékkötője a csendes programnak, időnként eszébe jut ezaz, de már ez is kezelhető, megoldható, olyan okos ez a nem is 2 éves kicsilány, egyre inkább hallgat ránk, megteszi, amit kérünk (nem mindig persze, de egyre gyakrabban)

Én pedig szeretem észrevenni, ha haladunk valamerre, így épp hétvégén mondtam a zembernek, h imitt kell megjegyeznem, h Abigéllel KÖNNYEBB már, nem kell a nyomában lenni, már nem csak érti, amit mondok, hanem esetenként figyelembe is veszi, lassan kezdi a szabályokat betartani, alakulunk szépen:)

Jó velük lenni, nagyon! Jövő héttől nyári szünet, jó lesz.