Kiss családunk blogja

A dugulás megoldódott:). Reggel 8kor egy oriás szippantós autó végezte a dolgát, naná, h nem az építkezés okozta a dugulást, hanem mi :D. A nagy Kiss család, ugyanis 3 darab nadrágpelenkát találtak a dugulás szent helyén :D. Kommentáljam? Inkább nagyvonalúan továbblendülök:)

Délelőtt segítettem anyunak a boltban, anyu ugyanis nyit egy apró kis ajándékboltot a passage-on, a boltjától nem messze. Először nem tűnt jó ötletnek, a mai gazdasági helyzetben örüljünk annak, ami van, nem érdemes új dolgokba fogni, ám ez egy nagyon helyes kis népművészeti bolt, ami eddig is elevickélt, de nem kereskedők üzemeltették. Anyu csodás szajrét szerzett be, áraztunk, pakoltunk, és nagyon-nagyon megszerettem máris a kis ékszerdobozt:). Jó lesz, működni fog szépen.

Ebédre hoztam börger királyt a családnak, amit a teraszon toltunk be, volt öröm, bár én közben szomorúan konstatáltam, h egyre gyakrabban eszünk junk food-ot, ami nem kedvemre való:(. Mivel mindenki túlélte az ebédet, Abigél ment aludni, nagyok meséztek, Apa dolgozott, én pedig megnéztem azt a filmet, amin előző éjjel elaludtam (Will Smith – A 7 élet http://www.gamestar.hu/het-elet-seven-pounds-film.html  ), forog bennem a sztori azóta is, nagyon jó kis film, megrázó, elgondolkodtató, szomorú. Magyarul, bőgtem egy sort.

Ezután a vészjósló időjárás ellenére kitéptünk Tápéra, anyuéknál letettük a gyerekeket, mi pedig elmentünk röpizni. Lassan gyűlt össze a csapat, majd játszottunk egyet, de meg kell mondjam, frusztrál engem Béla jelenléte, elég régóta jellemző, ha együtt játszunk, nekem nem megy. Na, nem volt vészes, de érdemes lesz minimum másik csapatban játszanunk ezután, ha erre kerül sor, h együtt eljutunk. Mind1, mozogtunk, jól éreztük magunkat és ez a lényeg:). A csöpögő eső még nem vetette vissza a fanatikus csapatot, a szakadó eső azonban megtörte a lendületet, mentünk gyorsan a gyerekekért:)). Annyira esett, h beálltunk autóval az udvarba, hogy a gyerekeket könnyen beültessük, majd az őrült férjem még kiszállt és szedett egy szatyor cseresznyét, bőrig ázott, naná:)

Hazaérvén kádba dobtuk a csajokat, el is aludtak hamar. Majd Béla villám ötlete: grillezzünk a teraszon! Hm, tőle szokatlan ez az nonkomform dolog, mert kint ugye hideg van, csípnek a szúnyogok, vagy meleg van, ritkán jó. Most hideg is volt, szakadt is az eső, mégis elszántam pakolászta ki a cuccokat. Összedobtam egy salátát, ő meg sütötte a husikat, felöltöztünk jól, és isteni kis este kerekedett belőle:). Közben boroztunk, és próbáltuk kitalálni hol és hogyan volna érdemes és jó nyaralnunk. Nem sokra jutottunk:D. Magyar fenékkitörlős welnesses gyerekfelügyeletes cucchoz skótok vagyunk (vagy inkább a majdani házunkra költenénk), a tenger jó lenne, de attól kicsit tartunk. Mert az ugye hosszan utazós móka és önellátó. Egyikkel sincs gond alapvetően, de akkor fáradtabban jövünk haza, mint ahogy elmentünk:)). Nem kardinális a kérdés amúgy, majd alakul, szezonban frankón le tudom alkudni a szállás díjakat az üres szobákra:)). Ötleteket szívesen fogadok!! Balaton kilőve, elég volt tavaly az a 2-3nap.

igen-igen, a fényképek, lesznek, délután.

közérdekű: A Rossmannban is megjelentek az általam preferált ökocuccok, keressétek a megjelölt termékeket. A Dm Alverdének is van ott alternatívája, még a dizájn is hasonló (mily meglepő) , ugyanaz a német “gut, sehr gut”  jelölés található a termékeken.

Lételemem nekem a mozgás, bizony, meg is őrülök, mikor nincs lehetőségem mozogni, az elmúlt 6 évre ez elég keményen jellemző, hogy bizony hol a terhesség, hol a szoptatások miatt nem hódolhattam eme szenvedélyemnek. És amikor éppen nem szoptatok és terhes sem vagyok, akkor igen nehezen szabadulok el a családtól:)

Hálás  is vagyok a zembernek, amiért minden csütörtökön lehetővé teszi, hogy röpizzek. Alig vártam a strandröpi szezon indultát, ma voltam először, isteni volt a játék, jól éreztem magam nagyon-nagyon. DE: kissé megfeledkeztem az időről, no meg a telefonomat a szokott módon vhová elhánytam és nem hallottam, h Apa hívogat ezerrel, mert nem tudta eldönteni, h símán a Tiszába fulladtam bele, vagy pár tápéi kemény legény letepertmegnyúzottkirabolt és azután dobtak a Tiszába. Nem vacillált sokáig, szólt a Sógornak, h hopplá ugorjon már ki az Ativizighez (ott voltam), és ha ott talál, akkor ugyan hívjam már fel.

Én bizony símán játszottam, nem fulladtam a Tiszába, az időről azonban elfeledkeztem alaposan, fél 9 volt, én 7utánra haza ígértem magam. Béla nem kicsit volt kiakadva, megkérdezte, h felelősségteljes anyának érzem e magam, szemlesütve csak nemmel tudtam felelni, a francba, a francba, én már sosem feledkezhetek meg az időről, az van.

Szemlesütve hazakullogtam, bepakoltam a hátizsákokba a kirándulóscuccot a csajoknak (ovis kirándulás), sütöttem egy diós-mazsolás sütit nekik, és éjfélkor sem jön álom a szememre, itt pötyögök, mert egyrészről király kis este volt, másrészről meg kinyír a lelkiismeretfurdalás… A zember mondjuk már nem haragszik (annyira), azért nyugodt nem vagyok…

Szombaton kimenősök voltunk, anyuéknál aludtak a prücskök, nem kis örömükre, mi pedig kimentünk a Sziksósra leküzdeni a félelmünket:)). Mindketten félünk a magaslatokban, így kitaláltam jól, h meglepem az embert egy vicces kis kalanddal, menjünk már a fák lombjai közé biztosítókötéllel, hevederrel kötéltáncolni… ( www.csusziki.hu ). Mivel fogalma nem volt, hová megyünk, mentünk:). Tavaly a Kolpingban nem volt  módunk kipróbálni, csak a gyerekek mentek a gyerekpályán végig, nayon élvezték.

Nos, ezek az akadályok olyan kb 7-8 méter magasságban lehetnek, ami nem hangzik félelmetesen, még látványra sem vészes, én pl egyenesen nevettem, mikor láttam, h már a létrán felmászván is biztosítják magukat a kalandvágyók. “Felszaladok egy létrán símán, tériszony ide, vagy oda, nemár, h biztosítsam magam” . Aztán hamar rájöttünk, h ez haveros buli, ehhez társaság kell, (vagy legalábbis ezzel palástoltuk a cidrit) , ám a csúszást mindenképp ki akartuk próbálni. Ugyanilyen magasságból egy hosszú sodronyon csúsztunk le kb 30méter hosszúságban.

Nagyon kemény… ÖÖ, már a létrán is biztosítottam magam, be…..rás volt lenézni. Mikor felértem a fára, csak ölelni bírtam a nagy növényt, annyira gááááz volt lenézni. A lábaim remegtek, a fogaim vacogtak. És nem volt visszaút sem. Egyrészről azért mentünk, megcsináljuk, másrészt a franc mászik vissza, az is gáz, visszamászni… Még 1 opció volt, h hívjuk a tűzoltóságot, és 1-2 szép tűzoltó példány leszed engem onnan azzal a klassz mentőkosárral:))))

Apa ment először, előttem, ő viszonylag gyorsan úgy döntött, h “essünk túl rajta” és egyszerűen lecsúszott:). Ezután jöttem volna én, de nem akartam elengedni a fát:)). Mondta a srác, aki ott mint egy pók mászkált le s fel, hogy ki kellene állnom a raklap szélére, hogy be tudjon kötni. Én ugyan nem, de aztán rájöttem, h jobb túlesni rajta, haladjunk, mondjuk ezen a ponton elgondolkodtam, h konkrétan normális vagyok e, hogy azért fizetünk, hogy szétcidrizzük az agyunkat, de ezen továbblépve nem volt más hátra, mint előre, és nem.

Nem és nem akaródzott elindulni, nagyon nagyon nehéz ám lelépni a semmibe… És itt ez volt a feladat. Lelépni a semmibe. De mivel Béla lent várt és integetett, nagy nehezen, harmadik “nekifutásra” leléptem. Ami ezután következett, az vmi királyságos dolog, nagyon nagyon jó csúszni, de nem éri meg az azt megelőző parát, így nálunk nem jött be a marketingszöveg, miszerint “Aki egyszer lecsúszik, jön többször is”. Úgy száguldottunk el onnan, mint annak a rendje:)

Átmentünk a Maros fitt squash részlegébe, ahol fallabdáztunk egy órát. Hagytam nyerni a zembert, hadd örüljön ;). Az igaz pedig az, h mocskosul elvert vagy 5 alkalommal:). De jól kifutkároztuk magunkat, isteni volt:). Azután várt minket a felmelegített jakuzzi és az infraszauna, csak tessék bennünket sajnálni nagyon:). Miután kiszauntuk magunkat, elmentünk az elmaradhatatlan John bullba és ettünk egy finom vacsorát. Kerek este volt:). Délelőtt ki sem szálltunk az ágyból, sorozatlemaradásunkat csökkentettük egy kicsit. Du mentünk a csajokért, onnan át Erikáékhoz, ahol estig sütötgettünk:). Anyunak és a fiúknak még egy Catan party is beelfért, majd majdnem tengóztunk is egyet. majd legközelebb:)))

Igazán kerek hétvége volt, hála a nagyszülőknek érte:)

Még mindig visszafelé haladva, pénteken volt a Factory csapatépítő munka nélküli napja, Mórahalom mellett egy tanyán, nagyon jó kis nap volt, komoly eszemiszom volt, a lányok a kifogott halakat (!) simogatták naphosszat:). Abigél szépen aludt a babakocsiban ebéd után, többszöri nekifutásra, de alaludt. A bandát 5 csapatra bontották, minden csapat kapott némi kelléket és egy népmesét, amit elő kellett adni. Bélával külön csapatba kerültünk, A kerek kő című mesét kellett előadnunk. ÖÖ, eléggé eltértünk az eredeti verziótól, volt abban drogos, meg maffiafőnök, meg kukabúvár, meg minden, jól sikerült a kis darabunk nagyon 🙂

Sok-sok képet fogok feltenni, amint időm lesz rá, komoly elmaradásban vagyok, de pótolni fogom, ezt most magamnak ígérem.

Most vettem észre, hogy elmaradt a beszámolóm, pedig ezentúl esküszöm, ha másképp nem, majd felsorolásszerűen leírom ide, hogy hol jártunk és mellébiggyesztek egy jelzőt, h jóvót, vagy nemvótjó, mert rossz, h lemaradnak az élmények, nem marad nyomuk, nem jó ez így…

Még pénteken elutaztunk, h szombat reggel ne azzal kelljen kezdeni:). Erzsiék annyira drágák voltak végig, alaposan vendégül láttak minket már megint, amitől híztam is, naná:)). Volt vagy 9, mire odaértünk, csajokat fürdettük, ágyba dugtuk, aztán még szórakoztak kicsit, de hamar megértették, h a Vidámpark kerül veszélybe, ha szórakoznak.

Reggel friss péksütik, és lángos került az asztalra, meg SOK zöldhagyma, nekem ugye onnnatól végem van, mindenhez zöldhagymát eszem újabban:D. Hosszúúúúú sor fogadott bennünket a bejáratnál,ami még nem is haladt sehová, egyre türelmetlenebbül vártuk, h végre bejussunk.

Majd azt sem tudtuk, merre induljunk:))). Isteni volt… Ám meg kell jegyezzem, h Abigéllel voltak kellemetlen pillantok, mert szinte semmire nem ülhet fel szegényke:(. És ő látta a nővéreit, ott voltunk együtt, eléggé zokon vette a diszkriminációt.. Aztán ezt úgy hidaltuk át, hogy az ébrenléti részre tettük a mesecsónakot, a tükörlabirintust, ahová be tudtuk vinni, mikor elaludt, akkor nyomultak a csajok a dodgemmel, és a buggy-val, amit be kell lássak, komoly felelőtlenség volt tőlünk megengedni nekik. Nem gondoltuk, h ez egy rendes robbanómotoros minigokart (akkor mit gondoltunk? Nemtom:D) , de mikor apró lányaimra ráadták a hatalmas bukósisakot, kész voltam, és sipítoztam Béla fülébe, h ezt nem szabad, hozzuk ki őket, de nem volt visszaút, mert a lányok nayon lelkesek voltak. A járgányban féket és gázt kellett nyomni és kormányozni… Nyilván a motorjuk le volt szabályozva, azért szép sebességgel száguldoztak a kanyargós pányán. Mikor elindultak és láttuk, h tök rendben kezelik a csajok a járgányt, fantasztikusan veszik be max sebességgel a kanyarokat, kész voltunk, irtó büszkén húztuk ki magunkat, ez a mi 2 lányunk:))). (én szőke létemre igen jól vezetek és szeretek is vezetni nagyon, nyiiiiilváááán ezt tőlem örökölték :DDD)

Fél 4ig élvezkedtünk, Erzsi csomagolt nekünk rántott húsos zsömlét, fél 3kor könyörögtem, h álljunk meg 1 percre és egyenek pár falatot:))).

Majd átmentünk a Lágymányosi híd budai hídfőjénél lévő plázsra, ami egy csodás építmény, hatalmas parkosított, játszóteres partszakasz, hol teraszos-térköves, hol homokos part, csúcs. I-ékkel voltunk, jó volt látni őket, végre a kicsit is megdögönyözhettük, a nagylányok pedig mintha csak most találkoztak volna, úgy csacsogtak, gurultak le a domboldalról:)))

Erzsiék isteni vacsival vártak bennünket, majd fürdés, Béla készülődött a SW-ra, 9körül mentek el Oszival. Nem volt olyan jó nekik, mint a tavalyi… Azért nem bánták meg, h elmentek persze:))

Erzsiéknek van egy kutyájuk, Charlie, egy rég elpusztult gyönyörű skótjuhász leszármazottja, erősen bekeveredett közben:)), de egy édes állat, Boginak időbe telt, mire a félelem visszafejlődött síma tartássá, én amúgy nem bánom, h nem csókol össze minden állatot, mint Virág és Abigél. Na, ők ketten élni is alig hagyták szegény párát:D

Vasárnap reggel igazából el is indultunk haza… Persze a Decathlont útba ejtettük, megvettük a görit, védőszerkóstól, minden rózsaszín, naná:)), én is kaptam magamnak végre jó áron tornagatyát, amiben röpizhetek, felsőt is, a szegedi árak harmadáért, ehh. Csajoknak rögtön ment a göri, ügyesek, főleg Bogi:).

A hét híre pedig, h Bogacs is megtanult kétkerekűzni:). A szomszéd kiscsajokkal együtt, így most nagy brigna és görkori menetek vannak, de már a medencében is melegszik a víz, szinte várom a nyáriszünetet, jó lesz:)

Annyi minden történik velünk, kis betegség, nagy buli, sebészet, stb:)))

Valószínűleg kalici vírusunk van, ami csak a 2 kicsit érinti, Boginak éppen szombaton, a buli délutánján kezdett el fájni a hasa, majd fel is szökött hamar a hője. Kapott lázcsillapítót, amit lendületből visszahányt, ez volt az egyetlen hányás, más nem is volt, már vasárnap kutya baja nem volt, evett-ivott, jó kedve volt:). Abigélnek nem volt láza, ám napok óta többször van kaka, ami nála eltér a normálistól, kicsit hígabb is, szal ő is beszedte valszeg. Mi, többiek remekül vagyunk, semmi bajunk. A szomszédban, az oviban szintén felütötte a fejét ez a nyavalya, mi szerencsére ezeket a gyomorvírusokat (rota, kalici) jól vesszük, csak símán fosós-hányós vírusnak hívjuk:D, általában 1 napig tart.

Ma (kedden) azonban itthon maradtak, Bogi már tegnap sem akart oviba menni (mint az hosszú hétvége után, szünet után lenni szokott), kikönyörögte, h ebéd után menjek értük. Ma viszont engedtem, azt mondta, fáj a hasa, én meg ezt bevettem:)), gondoltam legyen egy szabadnapjuk, töltsük együtt:). Jó döntésnek bizonyult, klassz kis délelőttünk volt, elkezdtem pörögni fél 9kor, onnantól 10ig mindent elpakoltam, mostam 1et, előkészítettem az ebédet, majd elindultunk vásárolni, szeretnek tescoba, DM-be menni… Persze kaptak túró rudit, tumitutjot, pudingot, ennyit az elvekről:D. Hasfájós gyereknek puding, piha:)

No,ez eddig volt vicces, most végeztem Virág hasának masszírozásával, vagy beszedte a kalicit ő is (amin nem lepődnék meg), vagy símán összeveszett a gumicukor, krumplifőzelék, puding a gyomrában:((. Vagy ezek kombója, ami asszem a “legjobb” lenne. Jó lesz önkritikát gyakorolnom, most olyan voltam, mint egy fékevesztett nagymama… (megvettem majdnem mindent, amit kértek, hülye én)

No, kezdem az elején, pénteken Mórahalomra voltunk hivatalosak fürdőzésre, Nóriék mint lakosok bemehettek ingyen, minket pedig bevihettek magukkal, így éltünk a lehetőséggel:). A lányok nagyon örültek, kaptak fagyit, néztük egy darabig a műsort, majd a benti fürdőben fürdőztünk is:). A csajok egy zárt falú gyerekszobában medencéztek, ami azért tuti, mert felváltva is elegek voltunk őrizni a kicsiket, ígí egyikünk mindig szaunázott-úszott addig. Összesen 1 órát, ha voltunk:)

Én ugye hármójukkal mentem az öltözőbe, teljesen zökkenőmentesen átöltöztünk, megkértem őket, h legyenek okosak és szófogadóak, itthon úgy pakoltam, h minden kéznél legyen. Nagyon büszke voltam rájuk:).

Fürdőzás után Nóriéknál lángosoztunk, hoztak be a kertből friss zöld-lila-fokhagymát, ez a gyengém, a hagymák:))). Kérdezte is Bogi, puszikor, hogy mi ez a büdös, anya?????? (ööö)(Bélával mindig összhangban hagymázunk, ő nem nyomja olyan keményen, mint én (én símán tolok egy csokor zöldhagymát fél szelet kenyérhez:D) , de a szag az egyforma, és így nem zavarjuk egymást:)))

Símán elaludtak, naná:). Szombat reggel apa megcsinálta, amit este kellett volna, leült dolgozni gyorsan, már korán, én pedig nekiláttam takarítani. Később Apa elment Abigéllel vásárolni, addig haladtam jó csomót, felmostam, ilyesmi. Mikor Abigél elaludt, kitakarítottunk a teraszon végre tisztességgel, eddig csak ímmel-ámmal söprögettem, pakolásztam, most végre olyan, amilyennek szerettük volna:). Csodásak a függő kaspók a fehér virágokkal, majd dobok képet róla, igazán hangulatos lett.

Majd beugrottak Mamáék villámlátogatni, mert anyák napján Bpestre utaztak kirándulni egyet, így nem találkoztunk. Később megérkezett Gyuri és Nelli a marhahússal, Béla tüzet rakott, és feltették a pörit, őrizgettük együtt. Eközben lett Bogi rosszul, és aludt el mellettem a kanapén, miközben simogattam a  fájó pocakját… És istenem, milyen kis édesek, mikor betegek, mikor rám szorulnak… Milyen jól esik ez nekem…

Majd megérkeztem a vendégek, sajnos nem tudott mindenki eljönni, így is szép számmal eljöttek, volt gyerek is, és sok felnőtt. Terítettünk, 2 asztalnál, kint persze, majd ettünk. Jól sikerült a pöri:). Képek remélem lesznek hamarosan:)

A kisbabások hazamentek, aki tudott, visszajött, vagy ittmaradt és beszélgettünk hosszan, majd fél 2ig nyomtunk egy pókert is:D. Kellemesen eliszogattunk, sikerült éjfélre eléggé vigyorgó ábrázatot öltenem az unicum nextől:D. (ami finom!)

Másnap pihenősre vettük a figurát, bár én anyák napja alkalmából is 7kor keltem:D, muszáj volt a mosással is haladnom, mert a szennyes dugig tele volt, na meg ugye volt sok összehányt cucc is, az én családtagjaim mindig gondoskodnak róla, ha hánynak, akkor lehetőleg mindenre, ezzel nyomatékosítják, h ugye de ritkán is hánynak ők, ezt ne felejtsem el:D. Ebédre maradt tészta (pöri mind elfogyott!) , adtam sajtos tésztát a népeknek. Délután egy szóváltást követően megkaptam a legszebb anyák napi köszöntést, ami ugyan spontán volt és semmi köze nem volt az anyák napjához:)), de arról szólt, h Béla mennyire büszke rám, milyen sokra tartja az összes tevékenységemet, mennyire szeret és mennyire jó anyának tart. És ez oly mértékben jól esett, h megint egy jó időre kibőgtem magam…

Még csak le sem törtem, mikor kiderült, h a kettesbeni bpesti kiruccanásunk megint dugába dől, mert csak anyuval felejtettem el egyeztetni:D, ők pedig akkor tartják Apu névnapját, ez náluk egy elég nagyszabású program. És bevallom, nem bánom:). Ugyan akkor Terror háza lett volna, így pedig Vidámpark lesz, vagy Közlekedési múzeum, vagy Állatkert, vagy ezek mind, nem tudom, de jó lesz velük menni:). Apa elmegy a Sensation-re este, mi pedig Erzsivel majd beszélgetünk egy nagyot:). Alig várom.

Az idő csodás, képek ezreit nem tettem közzé, amit szerettem volna, és elkezdtem jegyzetelni, amiket szeretnék itt megosztani a nagyérdeművel, veletek, na meg eltenni öregkoromra olvasnivalónak és a gyerekeimnek:). remélem a napokban tudom ezeket pótolni.

Vasárnap du indultunk volna Mamákat köszönteni, temetőbe, de eleredt az eső, ami azt mondta nekünk, jobb lesz már itthon maradni. Kicsit megörültünk neki, csajokat beültettük már 4kor egy  kád vízbe, túlestünk a hajmosáson (Abigél igen zokon veszi) , majd elfordítottuk a kanapét, besötétítettünk és    moziztunk :). Azaz ment egy új mese, és ölbe vett tányérból kézzel ehették a sült krumplit, rántott húst:). Abigél még nem igen értette, h ez most külön buli, de azért jött velünk :). Majd ezt követő hancúr a nappaliban, ugrálás a kanapé háttámlájára, majd arról le, be akarták vonni a kicsit is, Virág húzta fel a kezénél fogva, és jól meghúzta a kicsi kezét, megrándult, nagyon sírt a kicsike:(((. Egész éjjel fájlalta, a nurofen ellenére, így én jobbnak láttam elvinni a sebészetre, a hétfő délelőttöt ott töltöttük:D. Persze semmi baja, megrándult, meg sem röntgenezték. Felkötötték neki, de délután már nem is fájlata, azóta szépen használja.