Kiss családunk blogja

Biztos a levegőben is benne van ez a mai negatív hullám, de egyrészről halálosan fáradtnak érzem magam, és megint csak elegem van, már sok hete nem éreztem ezt, de most megint úgy érzem, ha nem utazunk el végre vhová a maradék ÜCS-ből, kettesben Béla nem akar, mert hiányoznának a gyerekek, ötösben meg macerás, pff, szóval akkor én majd jól elutazom egyedül. (na persze, sose)

Abigél szegény, szóval kifogta… Egyik gyereknél sem élveztem külön, de legalább jól tűrtem ezeket a történéseket, viselkedést, de mostmár a tűréshatáron túl vagyok sajnos. Nem és nem adom vissza ötödjére a zokniját, szandálját, amit állandóan levesz. Ha bent vagyunk, rombol, szétszor, megsemmisít, ha kint vagyunk, elszökik, amint megnyílik bármilyen kis kapu. Tegnap észre sem vettük, h kilógott, a nagyok motoroztak sebesen utána, csak onnan tűnt fel, h elment a kicsi… Napi 3szor hozom vissza az utca végéről. És semmi kedvem elmenni pl a játszótérre (jöhetnek a kövek, sőt, mindenféle erkölcsi magaslatokból lehet ítélkezni, nem érdekel) , még akkor sem, ha a magam dolgát könnyíteném meg valamelyest.

A héten 5mosást indítottam eddig, a szennyesbe jelenleg nem férnek a ruhák. MIVANITT??? Ez normális?

Hogy mennyire unom már, hogy reggel elszáguldunk itthonról, mindenkire kerül ruha, mindenki kap pár falat vmit, elviszem a népeket, 1óra múlva hazaérek Abigéllel, és itt vár romokban az egész lakás. És akkor kezdhetem. MInden nap. Minden egyes nap… Minden nap megy a mosogatógép, a mosógép, a porszívó 30szor. És pakolok, megállás nélkül. Mégis kupi van.

Nem szeretek már itt lakni, szinte egyáltalán nem… Olyannyira kinőttük, annyira nincs tér, nincs helye semminek, nem szeretem, h nincs privát életünk, mert ez egy nyaralókörzet, ami isteni, csak néha az ember ugye hazamenne a nyaralóból.

Járok hypoxi tréningre, végigjártam a programot, holnap lesz mérés, de érzem, h pár grammon kívül egy dekát nem fogytam:D. Lehet, h ez minden rossz gondolatom okozója, de tényleg a hátam kivan már attól, hogy minden falatot megnézek, átgondolok, h megegyem e, rendszeresen mozgok, és meg sem akar mozdulni a súlyom, széles a csípőm, ami csodás az alacsony termetemhez… És itt a strandröpiszezon, én meg nem is tudom, oda majd mit veszek fel:(

Na, megyek, megcsinálom a napi rutin háztartást, amitől még poros marad a TV (amit nem egész 1 hete töröltem le, de építkeznek velünk szemben, így a portalanítás jelenleg szélmalomharc), de valamelyest rend lesz. Na nem olyan, hogy seggen csússzon a légy, az a fajta, bár itt minden takarítás és rámolás az a fajta, ami 3percig tart.

Én igazán, őszintén, nem bánnám, bárhogy is, de nem bánnám, ha most valaki tekerne 2 évet, és hirtelen Abigél is ovodás lenne, nekem pedig eldőlne a sorsom, hogy mivel is foglalkozom a főállás mellett és talán lenne egy családi házunk…

Ismét egy barátom kérésének eleget téve kérlek benneteket, hogy egy kommenttel segítsetek egy ügyben, amelyet mind átérzünk, ebben nem kételkedek.A barátomat és a férjét, sok-sok év küzdelmes gyermekvárás után mindössze 1-2 hét választ el attól, hogy gyermekük megérkezzen. Nyílt örökbefogadással lesz egy kisbabájuk, akit az anyukája a Gólyahír egyesület jóvoltából, békében, nyugalomban, lakóhelyétől elszigetelten hordhat ki és hozhat a világra, néhány napon belül:).

Ma Magyarországon 2 módon lehet örökbefogadni, vagy nyíltan, vagy titkosan. Nyílt örökbefogadás esetén az életet adó szülő(k) és az örökbefogadók ismerik egymást, az életet adó választhat a listán lévő várakozók közül, majd személyes találkozás után dönthet, hogy kinek adja gyermekét. Szüléskor még meggondolhatja magát. Szülés után, ha kitart döntése mellett, alá kell írnia egy lemondó nyilatkozatot, amellyel hozzájárul, hogy gyermekét más családban anyakönyvezzék, nincs több teendője a kisbabával kapcsolatban, hazatérhet a családjához, nincs több levél, hivatali ügy a megszületett babával kapcsolatban. Az örökbefogadók hazavihetik a babát, teljes bizonyossággal arról, hogy ő már az Övék, senki sem veheti el tőlük. Nincs szorosabb felügyelet, mintha vér szerinti babájuk született volna, szokásos protokoll van csak. Innentől ők is édes szülők, míg élnek. Ezen már nem változtathat senki.

Titkos örökbefogadás esetén más a helyzet. Ilyenkor az életet adó nem választ. Születése után a baba gyermekotthonba kerül, 6 hétig az életet adó megváltoztathatja döntését, hazaviheti, vagy akár maradhat a csecsemőotthonba a baba, várva, hogy egyszer olyan körülményeket alakítsanak az életet adók, amibe hazatérhet, de lássuk be, ez ritkán következik be. Közben nevelőszülőkhöz szoktak kerülni, egy gyermek akár több helyre is, évente máshová, majd ismét egy kis gyermekotthon, más ez, mint a biztonságos családi közeg…

Jelenleg Magyarországon ez a a2 lehetőség van újszülött örökbefogadása esetén. Ezen szeretnének változtatni, jogharmonizálás okán. Európa több országában másképp működik, ehhez idomulna az új törvény, ami törvényjavaslat formájában be van nyújtva, jó eséllyel elfogadja a parlament.

A következőről van szó: A 2 örökbefogadási formát “vegyítenék”. Nyílt örökbefogadás esetén a lemondó nyilatkozat aláírása után hat hétig teljesen bizonytalan lenne a baba sorsa, talán csecsemőotthonba kerülne, szülei nem biztos, hogy hazavihetnék a születése után közvetlenül, hiába hozott az életet adó egy döntést, megadják neki a lehetőséget, hogy további 6hétig meggondolja magát. Kérdés, hogy ez lehetőség, vagy további teher inkább. (itt egy írás egy életet adó anyukától, aki nem lehetőségnek érzi, hanem komoly tehernek: http://orokbefogadok.blog.hu/govat/%C3%A9letet_ad%C3%B3

Az örökbefogadók további 6 hétig izgulhatnak, hogy meggondolja magát az életet adó, és nem indulhat úgy az élete, hogy szülei biztonságos közegében, szeretetteljes otthonban töltené első 6hetét, ami fejlődése szempontjából kulcsfontosságú időszak. Bürokratikusan is újabb gubanc, hiszen az életet adó további leveleket kap otthonába, ahol talán mélyen eltiktolta a terhességet.

Valamit érdemes tisztázni. Minden életet adót, aki képes volt meghozni egy ilyen komoly döntést, akár azért, mert kutyaszorítóba került, akár azért, mert volt annyira bölcs, h úgy döntött, ahogy, tiszteletet érdemel. Melyikünk volna képes hasonlóra? Lemondani egy gyermekről, akit a világra hozunk, az ő érdekében, önzetlen dolog. Önzetlen dolog születésekor lemondani róla, mint azzal hitegetni magunkat, hogy megoldjuk, idővel megteremtjük a körülményeket, hogy hazavihessük az addigra megnőtt kisgyereket, aki megjárt számtalan nevelőszülőt talán. Milyen lehet azzal szembesülni, hogy nekem nincs lehetőségem, módon felnevelni, a gyermekotthonban, nevelőszülőknél talán nem lesz jó helyen, lemondok róla, hogy családban nőhessen fel, hogy édesanyja és édesapja lehessen. Bár ezzel elveszítem a lehetőséget arra, hogy valaha viszontlássam.

Természetesen a gyermek dönthet. A mai örökbefogadott gyerekek előtt ritkán titkolják el, hogyan jöttek a világra. Bölcs dolog ez, hiszen nincs annál rosszabb, mikor egy kamasz megtudja, az édes szülei nem az életet adói. Ők dönthetnek majd, hogy akár felnőttként felkeresik életet adó szüleiket, ebben az édes szülők támogathatják, segíthetik.

A gyermek tehát nem veszít, csak nyer. Nyer egy boldog családot, kiegyensúlyozott, anyagi biztonságban lévő szülőket, akik sok éve várják, hogy gyermekük lehessen. Azt tudni kell, hogy igen komoly procedúra, mire egy örökbefogadó babát kap. Van elővizsgálat, tanfolyam, amelyet el kell végezni, nem mindenki felel meg! Amennyiben átmegy a rostán a házaspár, további évek, mire a listán olyan pozícióba kerülnek, hogy az életet adók választása rájuk eshet. Ez jelenleg Magyarországon 2-3év minimum.

Sok-sok ember dolgozik azért évek óta, hogy a rendszer olyan legyen, hogy az állapotos, bajba került kismama úgy érezze, van kiút, nem kell, hogy gyermekét születése után bántsa, más módon is eltitkolhatja a közege előtt, hogy gyermeket vár. Mi lesz ezután? Melyik kismama fogja vállalni, hogy kihordja a gyermeket másnak, ha további 6 hétig leveleket kap, akár nevére kell vennie a gyermeket, lehetőséget kap arra, hogy amit 9hónap alatt eldöntött, szilárdan elhatározott, azt megmásítsa. Ez biztosan lehetőség?

Félek, hogy ezzel csak több baba kerül bajba születése után, ugye 1 példát sem kell írnom a tragédiák közül, amik az elmúlt években napvilágra kerültek… Hogy hány kisbaba születhetett meg falvakban, eldugva a külvilágtól, akik nem kaptak esélyt az életre. További babáktól veszik el talán az esélyt, hogy megszülethessenek.

A bajba jutott kismamák helyébe nehéz beleképzelni magunkat, mert erkölcsi magaslatról könnyű ítélkezni ugye, de csak 1 percre álljunk meg, csak 1 percig képzeljük el, bármilyen helyzetben képesek lennénk e lemondani születése pillanatában gyermekünkről, az Ő _ érdekében? Részemről tisztelet mindüknek, hogy képesek voltak erre, bármilyen hibákat követtek el életük során, akár jóra fordul az életük ezután, akár minden úgy marad, ahogy. Dönthetnének másképp is, maradhatna a gyermek állami gondozott is.

A kérésem tehát, hogy aki egyet ért a tiltakozókkal, az csatlakozzon! Talán segít…

Ide kell egy kommentet írni, ennyi az egész:

http://orokbefogadok.blog.hu/2009/04/09/tamogato_hozzaszolasok

Előre is köszönöm mindenkinek! 🙂

Nem az a baj, ha lecsökkentik a GYED/GYES időtartamát, lássuk be, ami Magyarországon van, az luxus. 3 évig otthon lenni egy gyerekkel, gazdaságilag az országnak és a családnak sem megtérülő dolog. Mondhatjuk persze, hogy befektetés, mert egészséges(ebb) lelkű gyerekek nőnek így fel * , hogy 3 évig lehet anya szoknyáját fogni, mi ugye ezt látjuk csak, így elképzelhetetlen, hogy 25-30éve épp ebben az országban is másképp volt ez, nemhogy tőlünk Nyugatra, akár Franciaországban, ahol mindössze 6hét (vagy 3hónap?) a szülési szabadság.

NA DE !!!

Ha lecsökkentik a GYES/GYED időtartamát, könyörgöm, mondom KÖNYÖRGÖM teremtsenek mellé MUNKAHELYET, hozzanak létre BÖLCSÖDÉT, legyen program, amivel segítik a munkába állást, pontosabban amivel  ellensúlyozható az a hátrány egy felvételnél, hogy az embernek kisgyereke van (mert igen, ő néha beteg lesz… vagy hamar lesz kistestvére, ezek valós hátrányok ) , azaz mittom, a munkaügyi központ támogassa azt a munkáltatót, aki GYESről vesz vissza anyukát, nem sokkal, csak épp annyival, amivel a zárójeles hátrányt számításba véve nem tekinti előnytelennek fiatal anyuka alkalmazását. Mert így, ebben a helyzetben (ahol a hosszú GYED/GYES rejtett munkanélküliség !!) ezzel a minusz 1 évvel hatalmas gázba kerül sok-sok család majd:(. Akinek nem elég a GYES, az hová fogja tenni az 1évesét, h elmenjen mellőle dolgozni? És ha teszem azt, talál is (nem fizetős!!) bőlcsődét, akkor ki fogja őt alkalmazni?Vagy hová fogják visszavenni? Mikor lépten nyomon leépítenek, a GYESről visszatérőket rendszeresen nem veszik vissza. (igen, tudom, törvény van rá, h visszavegyék, de könnyen kijátszható)

*Nem vagyok meggyőződve róla, hogy jó ez a 3 évig szimbiózis. Persze az sem jó, ha az 1 évest be kell nyomni a bölcsibe 9-10 órára:(((. Én 6 éve vagyok itthon, elég nyitott vagyok és szociális, mindig megoldottam, h ne legyünk itthon megkukulva (ezt a GYESes problémát sosem éreztem magaménak, de létezik), de mindeközben nem mondhatom, h nem rogyott meg az önbizalmam (értek én egyáltalán valamihez? Mihez kezdjek? Felvesznek engem vhová is dolgozni? Ki fog engem alkalmazni 3 kisgyerekkel? … ). Azon lehet morfondírozni és vitázni, hogy a gyereknek hogy a jó, a gyereknek sztem az a jó, ahogyan anya érzi, ha érti és tudja, h nincs más, menni kell, akkor az úgy természetes. Én 11hós koromtól voltam bölcsis, emlékszem rá (!) élénken, ahogy anyu biciklivel kivitt a buszmegállóba és onnan sötétben mentünk busszal a bölcsibe, át is kellett szállni, és én csak aludni akartam az ölében a buszon és nem akartam leszállni. De nem tudtam, h lehetne másképp, így imádtam a bölcsibe járni, csak jó emlékeim vannak onnan. Hogy milyen lehetett anyunak, pfúú, más világ volt, arany életünk van most, az biztos.

Most ez még magam számára is kegyetlen visszaolvasni, mert bennünk meg az van, ebben élünk, h gyereknek 3éves korig, minimum 2éves korig anyja mellett a helye. Át kell ebből váltani, nem lesz könnyű, sok anyuka fog sírni emiatt, és én át fogom érezni, fájni fog.

Főleg, h nincs sok bizodalmam munkahely és bőlcsőde fronton:(((( . Na, nem kívánok én itt foglalkozni a politikával ám:)

Majd írok holnap hétvégi beszámolót is!

Megint egyben fogom örökül hagyni itten az elmúlt napok eseményeit, lévén, nem jutok el odáig, hogy írjak ide tisztességesen, ahogy szeretnék:)

Események márpedig vannak, Virágnak jövő hét kedden lesz az orrmandulaműtétje, amitől nem vagyunk nyugodtak, bár ahogy közelít az időpont, úgy higgadunk le talán. MEgejtettk a megelőző vizsgálatokat, mint pl kardiológia. Múlt hét pénteken Virgával kettesben mentünk el a gyerekklinikára, ahol is volt EKG, és KAtona professzorasszony nézte meg a kisasszony érszűkületét, ami a tüdő felé vezető artérián van. Megvan mini kora óta, nem is fog gyógyulni, felmerült többször a beavatkozás, most nem és mi most nagyon megkönnyebbültünk:)

Teszem hozzá, ha felmerült volna, biztos kérünk kontra diagnózist máshol is, na nem azért, mert nincs bizalom, csak mert ez a gyerek nem fáradékony, eszik szépen, nem alszik többet az átlagnál, azaz tünetmentes. De nem kell hálisten ezen agyalnunk, elég az orrocskával foglalkozni:)

Találkoztunk a jó öreg NIC előtt kedves ismerős arcokkal, mint régi nagyon kedves doktornénink, a főnővér, Erika nővér, mind örömmel fogadták Virágot, aki szépen, szerényen csendesen válaszolgatott a kérdésekre:). Professzor asszonyon is látszott, hogy mennyire örül kicsi Virágnak, azt hiszem, valahol erőt ad nekik a napi munkában.Nekem nagy öröm, hüpphüpp…

Egy kedves doktornő “kölcsön” is kérte 2 ízben is a lányt, éppen előadást tartott orvostanhallgatóknak (vagy vmilyen hallgatóknak) a NICről, illetve az ott élő babákról. Bemutatta VIrágot, mint 6éves, volt kis súlyú korababa, aki remekül van. Nem kicsit voltam büszke és boldog:)

A vérvételről elkéstünk sajnos, így az szombatra maradt, oda is kettesben mentünk. Meg kell mondjam, 1szem ekkora gyerekkel öröm a várakozás. Kiraktuk a kirakókat, amit vittünk, átolvastuk a könyvecskéket, amiket előzőleg kiválasztott. Kérdezett, okosakat, én válaszoltam és mindig, még mindig megdöbbenek, hogy már ekkora ez a gyerek:)

Szombaton vérvétel. Virág elég régóta írtózik a tűtől, nyilván vmi zsigeri undor, a kis kezei és lábai tele vannak apró fehér pöttyökkel, amik rendre visszaidézik bennünk azokat  a csúnya “madzagos” időket… Na néhány igazán csúnya hege is, ezeket pillangónak hívjuk:). Odaértünk, várni sem kellett.. Virágnak gyakice nem volt vénája, nem hibáztatom a doktornőt, h négyszer szúrta meg, de sajnos nem is sikerült így sem levenni a szükséges mennyiséget:((((((((. 4 felnőtt fogtuk le, rémálom volt, rémálom:(. A szívem belészakadt…Most nem tudom, mi lesz, ha csak elkerülhető, nem szeretném ennek kitenni, persze valószínűleg nem kerülhető el.

Délutánra szépen belázasodott, épp anyuékhoz mentünk el, kihasználva a jó időt, de hiába, jöttünk is haamr haza, Virágnál a lázzal nem játszunk. Mivel azóta kutya baja, eltekintve némi orrfolyástól, valószínűleg a stressztől lázasodott a kicsi..

A délelőtt további részét Edivel, a férjével töltötte, majd Bogi is csatlakozott hozzájuk:)). Nagyon jól elvannak, békés házastársak. Tök vicces, mert a frigyüket komolyan veszik, de nagy feneket nem kerítenek neki:))). Gabi meg is ebédeltette őket, mi pedig pizzát rendeltünk, mert közben még a lakást is bemutattuk (beindult most az érdeklődőhullám, van 1-2komoly, drukkok jól jönnek:) ) . Abigél aludt, nagyok játszottak, meséztek, mi pedig filmeztünk egy pihentetőt… Ezután mentünk Mamáékhoz, Apát hagytuk dolgozni, persze hamar hazaértünk a láz miatt:((

Vasárnap előre megbeszéltük, h csak du/este dolgozik apa, így a nap nagy részét együtt töltöttük:). Anyuék hoztak fasírtot és meleg sós kiflit (gyilkos… ) , csak egy krumplifőzeléket kellett rittyentenem hozzá. Sütni is terveztem, de inkább nem komplikáltam a napot, a kertben tettem magam hasznossá kicsit, gazoltam du. No meg mostunk ugye:D

ELtelt a hétvége jól:)

Holnap lenne Abigélnek és Virágnak védőoltás, Abigélnek remélhetőleg lesz is, Virágnak azonban nem tudom lehet e így a műtét előtt… Ma még nem ment Virga oviba, a szombati láz miatt, de nincs baja azóta sem, rengeteget eszik és irtó jókedvű, holnap lesz bábszínház, így holnap már elengedem.

Abgiélnek napok óta szívnom kell az orrát, nincs tőle feldobva a kisasszony… No meg az orrcsepptől sem. Viszont egyre többet karattyol, szeret kint lenni nagyon, és egyre többször igényli, h leüljek mellé játszani:). ” Ana, csücsülj! Annnnaaaaaaa, csücccsssüüülj, ide!” 🙂 és hozza, amivel foglalatoskodni szeretne.

Boglárka továbbra is egy nagy jellem, gondolom ez már így marad, nagyon tudja mit akar, végigviszi tűzönvizen át:)). Imádja a rózsaszínt, a hosszú hajat, az övét folyton fésüli, copfozza, be kell fonni gyakran, lehajol a tükör előtt és úgy nézi, hogy “milyen hosszú már”:))))))). Elbillenti a fejét a vállára és úgy nézi, mennyire lóg már le, a válla alá, és ennek családilag örülünk ilyenkor:))). Amúgy földig tervezi növeszteni:D. Ha az utcán lát egy hosszú hajú nőt, megbámulja, ha olyanja van, rá is mutat és felkiált: “ANYA, NEKEM EZ TETSZIK! ANYA, NEKEM EZ A LÁNY TETSZIK” :)))

“Anya, annak a bácsinak miért hosszú a haja? “

Vele nem az emberi testről, hanem ehhez hasonló intellektuális kérdésekről kell beszélgetni:D

Napi szinten téma, h az enyém miért rövid, és kér, h növesszem meg:)  (én emlékszem élénken, mikor ezt kértem anyutól!)

Sajnos úgy tűnik, alaposan felfáztam a gyomláláskor, persze, papucsban, 1 szál felsőben, szemétkivitel után ragadtam le, grrr. Ennyi eszem van:(

[ Még véletlenül sem akarok politizálni, pártfüggetlenül mondom, amit, hogy vicc, ami itten zajlik:((. Megbukik egy miniszterelnök, és aki helyette jön, az ő gazdasági minisztere volt mindvégig. Ez normális??? És az normális, hogy jön most egy új miniszterelnök, új sleppel, régi sleppnek végkielégítés ofkorz, új slepp mire összeáll, mire elkezd effektíve dolgozni, jönnek a választások… Ilyen is csak nálunk történik:(.  ]

Mondok inkább vidámabbat:). Annyira imádom az ovikánkat, hogy még, mindig mindenre kíváncsiak, ami a gyerekkel történik, együtt éreznek, őszintén, ha gond van, szólnak, üzennek, ha vmiért nem megyünk oviba és másnap vmi klassz program van:). Mint ma pl, bábszínház:). És olyan szeretettel fogadják minden nap a gyerekeket, nem is értem, hogy lehet ilyen mákunk azösszesóvónéninkkel:). És ami még tetszik, hogy mindig van idő megbeszélni az aktuális dolgokat, ha erre szükség van. A szülinap mondjuk beszédes, a rengeteg képpel, amit készítenek ilyenkor, a készülődés:)