Még mindig megráz és felháborít a szegedi szülészet embertelensége… Kati huga szült a napokban, hasonló élményekkel “gazdagodott” , mint oly sokan ott császármetszés után. Gondolom nem csak itt ez a helyzet az országban:(. És a helyzet egyre rosszabb.
Reggel 6kor elfolyt a magzatvize. 8órakor már csepegett az oxitocin (miért??). 14órakor már a műtő felé tolták (miért??). Mert nem tágult elég gyorsan. Vicc. Minden tankönyv szerint az első szülés akár 12-14 óra is lehet. Tekintet nélkül a munkaidő lejártára…
2korspinálisérzéstelenítést kapott a hugi, nyilván az EDA-val kifutottak volna a munkaidőből. Igaz, h az kisebb beavatkozás, kevesebb kockázattal és mellékhatással, de kétségkívül sokkal lassabb.
Első szülése tehát császármetszéssel végződött, ami nem katasztrófa, ha szükséges. Ám ha nem szükséges, akkor az embernek eszébe jut, hogy milyen hátrányokkal is bír ez a NAGY HASI MŰTÉT:
későbbi összenövések (nekem durvák)
az első napokat komolyan megnehezíti, a felépülés késlelteti a babára hangolódást, az első napot semmiképp sem tölthetik együtt
a tej későbbi belövellése
testvérek számának korlátozottsága (na jó, ez legtöbb esetben nem probléma, akinek az, annak viszont komolyan az)
szülésélmény elmaradása.
A heget direkt nem írtam, mert az bagatel, és a fent írtak mindegyike bagatel, ha életmentésről van szó. Ám mindez más fajsúlyú probléma lesz, ha csak a szülészeten dolgozók kényelméért alakult így.
És ez még nem minden. Spinál után elvileg 24 órát kellene szinte mozdulatlan feküdni. Katihugit 10óra múlva kiugrasztották, elvonszolták zuhanyozni, majd vissza, szegény kicsilány azt sem tudta, hol van. (Mélyen emlékszem az első császárom utáni éjszakai zuhanyzásra, de nekem volt szerencsém egy csodálatos idős nővérkéhez, aki akkor minden kedvességével azon volt, h megkönnyítse a dolgom.)
Nem telt bele 24 óra, leküldték a gyerekágyra. A lány így fogalmazott, szó szerint: “Lehajtottak, mint egy barmot”. Amikor Kati ezt mesélte, könnybe lábadt a szemem, mert igen, megfogalmazta végre… Ugyanígy éreztem én is, az első császár utáni költözéskor jöttek, összehányták a cuccaimat egy kis kocsira (emlékszem, h az egyik bugyim lógott felül, undorító kupi volt az egész) no meg én ott laktam akkor már 2 hete, ergo, volt cuccom bőven. Szóval 1 perc alatt összehányták a cuccom, és a nővér tolta előttem a kocsit, és sürgetett… Én meg jó kisdobos módjára “téptem” utána. Kísérve a lágotatók pillantásaival, át a klinikán, szinteket áthágva, rémesen megalázó, kiszolgáltatott érzés volt.
Majd persze a gyerekágyon nincs kapacitása segíteni mellre tenni a császáros anyukának az újszülöttjét… Így szegényke présel egy csepp tejet, amit a baba édesen leszopogat, majd heves üvöltésbe kezd, de kezdő, ügyetlen, nehezen mozgó frissenszült nem tud odafordulni, mellre tenni egyedül.Elviszik az éhes babát az anyja mellől (akinek már van teje!!) és megetetik tápszerrel.
Tudom, h ezeknek mindnek van anyagi oka, személyi problémák, nincs elég ember, aki van, az irtó keveset keres, de sokszor csak a jóindulaton múlik, múlna… És megértem a fásultságot is, azt is, h senki nem akar ennyi pénzért túlórázni senki kedvéért.
De ez egy szülészet. Ahol kisbabák életük első perceit, napjait töltik, családok születnek, édesanyák születnek. NAGYON nem mind1, milyenek az első élmények…