Kiss családunk blogja

Ma van a névnapom:). Ami nem egy nagy ünnep, nem is különösebben érdekel, bár  nyilván jól esik, ha a szeretteim köszöntenek. Béla nem az a pasi… Ez hagyján,mert a névnapomat rendszeresen elfelejti, de a múlt héten volt a 10. házassági évfordulónk. Azt nem felejtette el, tudta, mégsem emlékezett meg róla sehogy. Hát ő ilyen. Igyekszem elfogadni. De bevallom, nem könnyű. Elég egyszerű vagyok ám én, elég könnyű engem boldoggá tenni, bírnám, ha legalább megpróbálná…

Mondjuk már nem feszkózom ezen, csak nem esik jól. Ezen túl viszont isteni hétvégénk van, tegnap délelőtt Apa dolgozott, én főztem egy brassóit, ebéd után Prison break maraton, végre végre, nagyon elnyúlt az utolsó évad, kín volt már, de néztük hősiesen:))). Du elmentünk anyuékhoz cseresznyézni, majd átmentünk tesóékhoz, ahol a fiúk tengóztak, 1-et én is játszottam velük (:) ), mi gyártottunk egy csomó szendvicset, a gyerekek fél délután azon dolgoztak, h előadják nekünk a cirkuszi előadásukat, Hanna megrendezte nagyon édesen, mindenki a saját szintjén mutatott be vmi flikkflakkot a hintán, hintaállványon, gyűrűn, ki-hol. Nagy taps volt a jutalmuk:)

Ma délelőtt volt Emma keresztelője (Béla nővérének kisebb lánya), véletlenül másik templomba mentünk:)), így kissé késve érkeztünk. Majd egy étteremben ebédeltünk, ahol a gyerekek ipari mennyiségű kaját toltak magukba, szokás szerint:D. Hazaérvén Abigélnek alvás, nagyoknak mesenézés, nekünk terv szerint filmnézés, én elaludtam rajta (!), ami nagy dolog, lévén, én du képtelen vagyok aludni. A kivétel erősíti a szabályt, ugye:). Azután vicces biciklizést rendeztünk:D.

Az úgy volt, h Apa vagy fél órán át szívott a bringákkal, amiket rég használtunk (a mieink), cserélt szeleptömítést, meg mittoménmit) , felpumpálta őket. Terv szerint elbringáztunk volna a Vadasparkba. ÁM, már a töltés elején elszakadt a lánca a bringámnak, így mi Abigéllel hamar visszafordultunk és hazatoltam a bringát. A többiek mentek szépen, ám Bogacsnak letört a pedálja. Ez még nem fordította haza őket, ám vmi nagyon vicces dolognak köszönhetően a nagy fűbe dőlve röhögtek éppen nagyon Apjukkal, mikor Bogi a nagy röhögésben egyszerűen bepisilt:))). Így 15 perc múlva ők is jöttek haza:D

Este tábortűz a szomszédokkal, sütöttünk saslikot, boroztunk egyet, kellemes este volt. Minek záróakkordjaként felfedeztük, h bizony jön fel a szenny a csatornából az udvaron:D, néhány napja nehezebben megy le a víz, valszeg a mellettünk lévő építkezési törmeléke dugít el vmi főcsövet (vagy mit) , kellemes szag terjeng kint 😀

A fejemben folyamatosan posztok születnek, főleg az autóban, de még nem jutottam el oda, hogy jegyzeteljek, így sajnos elvésznek az éterben, pedig jó lenne minden gondolatot blogba vetni. Praktikák, amikkel élek pl, ilyeneket is le akartam írni, de most csak 1 jut eszembe, majd egyszer összeszedem őket és leírom. Vásárlással kapcsolatos dolgok pl.

A hétvégénket csak leírom röviden, mert a nagy rákészülésnek az a vége általában, h végül nem marad örökül, mert elmarad, h megírjam:).

Szombaton Apa azzal állt elő, h mit szólnék, ha mindkét nap délelőtt dolgozna és még vasárnap este. Ez nekem nagyon tetsző ötlet volt, én szeretem előre fixálni a dolgokat, mert azt nagyon nem szeretem, mikor csak úgy beül dolgozni, mikor belekezdek vmibe abban a hitben, h ő a gyerekekkel lesz, közben kapcsol egy mesét és leül dolgozni. Na persze nem az a baj, h dolgozik, hanem hogy nem szól, nem tudom előre, mert akkor esetleg mást tennék.

Szombat délelőtt tehát Apa dolgozott, én pedig pakolásztam, mostam, a nagyok a szomszédban voltak zsúrban, nagyon jól érezték magukat. Délutánra vendégeket vártunk, pizzát sütöttem, 1kg lisztből (30dkg t.k.liszt, 20dkg zabpehely, fél kg finomliszt) 6kerek csoda lett, nagyon ízlett a népeknek, amit örömmel konstatáltam, ezért megéri dolgozni, a dícséretekért:). A paradicsomot is főztem külön, került rájuk kolbász-hagyma-paprika-paradicsom-gomba, készült haway-i, sonka-gombás-paradicsomos, és gyrosos, naná:). Beáék és Gabiék voltak, a gyerekek istenit játszottak az udvaron, csupa mocsok volt mind. Ilyenkor főleg kár, h nincs egy csúszda-hintánk itt az udvaron…

Szombat este egy film felét néztük meg, aztán beájulás :))). Reggel Apa rögtön beült dolgozni, mi pedig kimentünk, csajok játszottak, én meg körbetörölgettem az ablakkereteket, lemostam a redőnyöket. Délre mentünk tesómékhoz, ahová a Nagymamám, Nagypapám is eljött ezúttal, csodás napot töltöttünk együtt. Apu főzött marhapörit, anyu húslevest, túróslepényt, az udvaron ettünk, a gyerekeknek  egy paradicsom az a ház… A felnőtteknek is mondjuk:). Hangját nem lehet hallani a prücsköknek. Abigélt a NAgymamám altatta el az ölében a napsütésben, majd felvittem a házba aludni, igazi idilli pillanatok… Készültek képek, majd közzéteszem:)

Fiúk játszottak egy Catant a Mamával, Apu és a Nagypapám kártyáztak, mi pedig csücsültünk kicsit a nyugágyban a tesómmal és a Mamával:). Míg nem Mamát elszólította Toti és a könyvek, Dédimama mesélt a fűbe leterített plédeken a gyerekeknek. Tele volt a nap szebbnél szebb, egyszerűbbnél egyszerűbb, mégis élménydús pillanatokkal:). Majd még tengóztunk egyet a fiúkkal, okoztam néhány vicces percet, elég mókásan fejelek ui, állítólag, márpedig az az “erősségem”, rugni ui nem igen tudok:D. Még átszaladtunk Rózsamamaékhoz, Apát köszöntötték fel névnapja alkalmából, sütiztünk, majd jöttünk is haza. Gyerekek a kádba, nem kellett altatni őket:)

Hétfőn Boginak nem akaródzott oviba indulni, elég morcosan ébredt, nála ez kemény, mert mindenért meg kell vele küzdeni és mindenért sírni kezd. Mikor beértünk az oviba, Apa leült vele a kispadra, vmit dumáltak, míg bekísértem Virágot, egyszercsak felpattan a Bogyó, tele vigyor az arcán, elbúcsúzunk, ő is bemegy. MOndom Apának, mit mondtál neki?

Hát hogy milyen szép hosszú a haja, mennyit nőtt, mióta levágtátok. Ennyi elég is Boginak :D. Annyira nő, h az már félelmetes:))))

Virág pedig egész hétvégén visszabeszélt nekem:)). Ami jó, mert ő egy nagyon könnyen megegyező gyerek, hamar letesz a tervéről, ha pl az Bogiéval keresztezi egymást, én örülök, ha kiáll magáért. Na most felesel:). És annyira édesen nyomja, h se haragudni, se leszidni, nem lehet érte:))). Azért nem félek, h a fejemre nő:)

Abigélnél az volt szembeötlő a hétvégén, hogy egyre több mindent megért, egyre könnyebb vele kommunikálni, már válaszolgat nekem, apróbb jelenségeket megért, tudomásul veszi, h vmit KELL, és majd UTÁNA lesz vmi, amit szeretne, haladunk:)

Kati a minap szólt, h mennyi energiám van mostanában, és tényleg, észre sem vettem, ahogy elment a felhő a fejem fölül, azt hiszem, minimum jövő télig felettem kisütött a nap, a téli depresszióval nem tudok mit kezdeni, de tény, h a saját agyamra megyek… A lényeg, h visszatértem, jó a kedvem, haladok a dolgaimmal, most kicsit felgöngyöltem a hátramaradt dolgokat, amiket halogattam, pici pipa került a dolgaimra. Persze sosincs kész mindig minden:)

Megyek, lefestem a függő kaspókat, beültetem virágokkal, délben megyünk ma a lányokért, mert du anyáknapja, így jól rá tudnak készülni:). Van bennem félsz az ünnepséget illetően, mert hn 5kor kezdődik Virágék ünnepsége a tornateremben, 5kor pedig Bogiéké a termükben fent. Képtelenség lesz mindkettőt végignézni, pedig ez az élmény életre szóló, minden évben nagyon élvezem. És főleg attól félek, h mit szólnak a lányok, ha nem vagyok ott, és melyiknél legyek ott? GRRRRRRRRRRRR

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9128162

Ebben a topicban merült fel egy mindennapos kérdés, egy anyuka tette fel a kérdést a többi 3 gyerekesnek, hogy hogy oldják meg a háztartás minden napos nyűgjét, problémáját, hogyan szervezik, h ne gázoljanak térdik a játékban és a szemétben. Mindenki írt jókat, idemásolom az enyémet, mert annak itt is jó helye lesz:)

De jó témát vetettél fel:) Ez a dolog megfelelési kényszerből frusztrál téged (férjed pl, nagyszülők, barátnők?) vagy saját magad igénye. Mind1 amúgy, a megfelelési kényszer is tud olyan motiváló lenni, csak sajnos az erősebben bír frusztrálni:)) Na, nálam úgy van, volt, az elmúlt 6 évben volt midnenféle rendszer és ahogy öregszem, egyre hárklisabb vagyok, régebben sokkal-sokkal lazább voltam, símán ültem a kupi közepén, és játszottam velük, ma már sajnos nem, ma már inkább előbb összepakolok. Mennyivel jobb lenne lazának lenni.. Fél éve mondtam le végleg a takarítónőt, nálam egyszerűen nem sok értelme volt, mivel a napi pakolás mindenképp az én dolgom, ruhákat elpakolni, kupit helyére tenni úgyis csak én tudom (vagy így gondolom:D). Maga a takarítás egy kicsi lakásban 65nm-en lakunk, szal rájöttem, h nem ez az igazi nehéz falat, mert azt darabonként meg tudom csinálni és az nem ér annyit, h emiatt vagy kerülgetünk vkit heti egyszer, vagy emiatt le kell lépnünk, télen nehezen megoldható azért, szal külön macera volt, lemondtam, azóta így működünk: (az én férjem munkahelyen és itthon is dolgozik, a háztartásban már régen nem kérem a segítségét, ha épp ráér, akkor inkább gyerekezzen és tudok haladni kicsit vmivel, de ez kevés idő sajnos). Reggel elviszem a csapatot, Apát dolgozni, nagyokat oviba, én 1 picivel vagyok itthon. Hazaérvén nekifogok berakni 1 mosást (minden nap mosok) , bepakolok a mosogatógépbe (Juci is megy minden nap), összerakom a reggeli romokat, pizsik, szanaszét törölközők, papucsok, játékok. Addig a kicsi vagy kint kavar az udvaron, vagy nekem “segít” 🙂 (21hós). Ami jó tipp lesz tőlem sztem, a porszívó_a_nappali_és_a_konyha_között_lakik. Soha_nem_rakom_el, és soha nem sepregetek. Szép porszívót vettem épp ezért ez is szempont volt, folyamatosan be van dugva és nem hazudok, napi minimum 10szer megy. Nem mánia ez tőlem, csak sokan vagyunk a kicsi lakásban, másképp nem menne. Így soha nincs szemét a padlón, nekem ez a gyengém asszem. Felmosni viszont csak heti 1szer szoktam, de van, h csak 2hetente. Port törölni is hetente szoktam, abszolút délelőtt, ha pl nem főzök, azon a napon, de ez ritkán van. Viszont a főzés gyakran estére csúszik, azaz délben kap a kicsi tegnapi kaját, és este kezdek neki főzni, mikor lefekszenek a gyerekek, 8után. Vagy amíg a kicsi alszik, és laptop megy az asztalra, onnan megy egy sorozat, vagy egy film, így tulképp kikapcsolódás a főzés. A délutáni alvás az mindenképp vmi olyan foglalatosságra jó, amit szívesen csinálok, meg a net ugye:) Ami fontos, én könyörtelenül összehangoltam mindig a gyerekek alvását, és sosem volt opció babakocsiban séta közben alvás, ilyenek. Ha a gyerek alszik, az a “szabadidő”, amikor vagy főzök, vagy netezek, na meg akkor szoktam felmosni. Szóval aludni mindig együtt mennek, a nagyok már csak éjjel alszanak, a kicsinek van még délutáni alvás is. De amíg a kicsi baba volt, és többször aludt, akkor is összehangoltam a nagyok délutáni alvásával, hogy legyen pausa a napban. Fél 4-re megyek a nagyokért az oviba, addigra fel kell kelni a kicsinek, ülünk az autóba, utána vagy játszótér, vagy jövünk símán haza, sok a gyerek az udvarunkon (társasház), így itt adott a társaság, bicikliznek, homokoznak… Onnantól ők vannak 8-ig. Apa vagy hazajön, vagy érte külön megyünk, mondjuk utána is sokszor dolgozik, előfordul, h 1 órát velünk tölt, fürdetni viszont ő fürdet mindig. Mesét vagy ő mond, vagy én, ha Apa ráér, akkor ő. Bevásárolni délelőtt a kicsivel szoktam, sajnos nálam nincs rendszer, ez hülye dolog, kellene, el is irigyeltem Mzstől máris. A mosást alvás után szoktam kiteregetni, szárítógépezni, onnan száradás után mennek ruháskosárba, (van egy zoknis-bugyis ruháskosár, van egy Apa-Anya ruháskosár, van egy gyerek ruháskosár), na, nálunk itt dől meg a tudomány, mert onnan vhogy sosem kerülnek be a szekrénybe:DDD. A szekrénybe akkor kerülnek, ha tele az összes kosár. Ám fogy belőle a cucc, így előfordulhat, h sokáig nem kerülnek ki belőle a ruhák:D. Legkésőbb hétvégén azért elpakolom:))). Jah, és nem vasalok. Szárítógépezek, minden bemegy a szekrénybe, ha mégis kell, felvétel előtt kivasalom. Na, ez egy nagyon átlagos leírás, mert szinte_mindig_van_valami pluszban, intéznivaló, orvososodni vkinek, van egy vállalkozásunk aminek a hivatalos ügyeit én intézem, ha kell. Amire ritkán kerül sor, mert nem tudok alkalmat teremteni rá, pl ablakmosás, szekrény tetjeén portörlés, ilyen nagytakarítósdi. Na, ehhez kellene, hogy legyen néha szitter, vagy Apa többet. A kocsink is egy disznóól legtöbbször, tegnap Apa gyors kipprszívózta pl, de már tényleg gusztátlan volt… A kert is az enyém, most jön a locsolószezon, fűnyírószezon, de beletanultam, már megy:). Jah, és a legfontosabbat kihagytam: néha belebukunk. Mert nem megy, kiakadunk, kapunk kritikát, ami baromi rosszul tud esni… Símán kiszáradt múlt héten egy régi virágom, hát tök rosszul esett, mandulaműtét volt a legnagyobbnak és 2 hétig magamhoz sem tértem emiatt, így szartam a virágokra. Gyakran felgyűlik a mosnivaló, ragad a padló, és nem csak, h nem jutsz el oda, h kisúrold a kádat, hanem egyszerűen napolgatod. Én legalábbis szoktam napolgatni:)). Aztán kampányszerűen belendülök és 3 nap alatt megváltom a világot:D, vagyis a háztartást, akkor az jó érzés bír lenni. Ami rossz érzés, az az, hogy_sosincs_vége, nálam még sosem volt pipa a lakáson, hogy akkor most 1 napig/hétig pihi, mert_minden kész. Mindig van 1 fiók, amit át kéne pakolni (több is:D), mindig lehet évszakváltani a felnőtt/gyerek szekrényekben, a cipők/kabátok között, a gyerekek kinőnek és belenőnek a ruhákba, mi még az unokatesókkal is cserélgetünk, én is állandóan méreteket váltok (terhesruhák, meghízott ruhák, lefogyott ruhák, valaha talán még jó lesz (motivációs) ruhák:D. És mindig ott a napi_nem_kevés teendő, az állandó mosás, az állandó konyha (belegondoltatok már, h napi 4-5ször etetünk a konyhában?)

Megint egyben fogom örökül hagyni itten az elmúlt napok eseményeit, lévén, nem jutok el odáig, hogy írjak ide tisztességesen, ahogy szeretnék:)

Események márpedig vannak, Virágnak jövő hét kedden lesz az orrmandulaműtétje, amitől nem vagyunk nyugodtak, bár ahogy közelít az időpont, úgy higgadunk le talán. MEgejtettk a megelőző vizsgálatokat, mint pl kardiológia. Múlt hét pénteken Virgával kettesben mentünk el a gyerekklinikára, ahol is volt EKG, és KAtona professzorasszony nézte meg a kisasszony érszűkületét, ami a tüdő felé vezető artérián van. Megvan mini kora óta, nem is fog gyógyulni, felmerült többször a beavatkozás, most nem és mi most nagyon megkönnyebbültünk:)

Teszem hozzá, ha felmerült volna, biztos kérünk kontra diagnózist máshol is, na nem azért, mert nincs bizalom, csak mert ez a gyerek nem fáradékony, eszik szépen, nem alszik többet az átlagnál, azaz tünetmentes. De nem kell hálisten ezen agyalnunk, elég az orrocskával foglalkozni:)

Találkoztunk a jó öreg NIC előtt kedves ismerős arcokkal, mint régi nagyon kedves doktornénink, a főnővér, Erika nővér, mind örömmel fogadták Virágot, aki szépen, szerényen csendesen válaszolgatott a kérdésekre:). Professzor asszonyon is látszott, hogy mennyire örül kicsi Virágnak, azt hiszem, valahol erőt ad nekik a napi munkában.Nekem nagy öröm, hüpphüpp…

Egy kedves doktornő “kölcsön” is kérte 2 ízben is a lányt, éppen előadást tartott orvostanhallgatóknak (vagy vmilyen hallgatóknak) a NICről, illetve az ott élő babákról. Bemutatta VIrágot, mint 6éves, volt kis súlyú korababa, aki remekül van. Nem kicsit voltam büszke és boldog:)

A vérvételről elkéstünk sajnos, így az szombatra maradt, oda is kettesben mentünk. Meg kell mondjam, 1szem ekkora gyerekkel öröm a várakozás. Kiraktuk a kirakókat, amit vittünk, átolvastuk a könyvecskéket, amiket előzőleg kiválasztott. Kérdezett, okosakat, én válaszoltam és mindig, még mindig megdöbbenek, hogy már ekkora ez a gyerek:)

Szombaton vérvétel. Virág elég régóta írtózik a tűtől, nyilván vmi zsigeri undor, a kis kezei és lábai tele vannak apró fehér pöttyökkel, amik rendre visszaidézik bennünk azokat  a csúnya “madzagos” időket… Na néhány igazán csúnya hege is, ezeket pillangónak hívjuk:). Odaértünk, várni sem kellett.. Virágnak gyakice nem volt vénája, nem hibáztatom a doktornőt, h négyszer szúrta meg, de sajnos nem is sikerült így sem levenni a szükséges mennyiséget:((((((((. 4 felnőtt fogtuk le, rémálom volt, rémálom:(. A szívem belészakadt…Most nem tudom, mi lesz, ha csak elkerülhető, nem szeretném ennek kitenni, persze valószínűleg nem kerülhető el.

Délutánra szépen belázasodott, épp anyuékhoz mentünk el, kihasználva a jó időt, de hiába, jöttünk is haamr haza, Virágnál a lázzal nem játszunk. Mivel azóta kutya baja, eltekintve némi orrfolyástól, valószínűleg a stressztől lázasodott a kicsi..

A délelőtt további részét Edivel, a férjével töltötte, majd Bogi is csatlakozott hozzájuk:)). Nagyon jól elvannak, békés házastársak. Tök vicces, mert a frigyüket komolyan veszik, de nagy feneket nem kerítenek neki:))). Gabi meg is ebédeltette őket, mi pedig pizzát rendeltünk, mert közben még a lakást is bemutattuk (beindult most az érdeklődőhullám, van 1-2komoly, drukkok jól jönnek:) ) . Abigél aludt, nagyok játszottak, meséztek, mi pedig filmeztünk egy pihentetőt… Ezután mentünk Mamáékhoz, Apát hagytuk dolgozni, persze hamar hazaértünk a láz miatt:((

Vasárnap előre megbeszéltük, h csak du/este dolgozik apa, így a nap nagy részét együtt töltöttük:). Anyuék hoztak fasírtot és meleg sós kiflit (gyilkos… ) , csak egy krumplifőzeléket kellett rittyentenem hozzá. Sütni is terveztem, de inkább nem komplikáltam a napot, a kertben tettem magam hasznossá kicsit, gazoltam du. No meg mostunk ugye:D

ELtelt a hétvége jól:)

Holnap lenne Abigélnek és Virágnak védőoltás, Abigélnek remélhetőleg lesz is, Virágnak azonban nem tudom lehet e így a műtét előtt… Ma még nem ment Virga oviba, a szombati láz miatt, de nincs baja azóta sem, rengeteget eszik és irtó jókedvű, holnap lesz bábszínház, így holnap már elengedem.

Abgiélnek napok óta szívnom kell az orrát, nincs tőle feldobva a kisasszony… No meg az orrcsepptől sem. Viszont egyre többet karattyol, szeret kint lenni nagyon, és egyre többször igényli, h leüljek mellé játszani:). ” Ana, csücsülj! Annnnaaaaaaa, csücccsssüüülj, ide!” 🙂 és hozza, amivel foglalatoskodni szeretne.

Boglárka továbbra is egy nagy jellem, gondolom ez már így marad, nagyon tudja mit akar, végigviszi tűzönvizen át:)). Imádja a rózsaszínt, a hosszú hajat, az övét folyton fésüli, copfozza, be kell fonni gyakran, lehajol a tükör előtt és úgy nézi, hogy “milyen hosszú már”:))))))). Elbillenti a fejét a vállára és úgy nézi, mennyire lóg már le, a válla alá, és ennek családilag örülünk ilyenkor:))). Amúgy földig tervezi növeszteni:D. Ha az utcán lát egy hosszú hajú nőt, megbámulja, ha olyanja van, rá is mutat és felkiált: “ANYA, NEKEM EZ TETSZIK! ANYA, NEKEM EZ A LÁNY TETSZIK” :)))

“Anya, annak a bácsinak miért hosszú a haja? “

Vele nem az emberi testről, hanem ehhez hasonló intellektuális kérdésekről kell beszélgetni:D

Napi szinten téma, h az enyém miért rövid, és kér, h növesszem meg:)  (én emlékszem élénken, mikor ezt kértem anyutól!)

Sajnos úgy tűnik, alaposan felfáztam a gyomláláskor, persze, papucsban, 1 szál felsőben, szemétkivitel után ragadtam le, grrr. Ennyi eszem van:(

[ Még véletlenül sem akarok politizálni, pártfüggetlenül mondom, amit, hogy vicc, ami itten zajlik:((. Megbukik egy miniszterelnök, és aki helyette jön, az ő gazdasági minisztere volt mindvégig. Ez normális??? És az normális, hogy jön most egy új miniszterelnök, új sleppel, régi sleppnek végkielégítés ofkorz, új slepp mire összeáll, mire elkezd effektíve dolgozni, jönnek a választások… Ilyen is csak nálunk történik:(.  ]

Mondok inkább vidámabbat:). Annyira imádom az ovikánkat, hogy még, mindig mindenre kíváncsiak, ami a gyerekkel történik, együtt éreznek, őszintén, ha gond van, szólnak, üzennek, ha vmiért nem megyünk oviba és másnap vmi klassz program van:). Mint ma pl, bábszínház:). És olyan szeretettel fogadják minden nap a gyerekeket, nem is értem, hogy lehet ilyen mákunk azösszesóvónéninkkel:). És ami még tetszik, hogy mindig van idő megbeszélni az aktuális dolgokat, ha erre szükség van. A szülinap mondjuk beszédes, a rengeteg képpel, amit készítenek ilyenkor, a készülődés:)