Kiss családunk blogja

Hétfőn reggel indultunk, GPS beélesítve, holott jól ismerem az utat arra. Jól elnavigált minket másfelé, no, nem volt ez baj, de okozott pár fejvakarós pillanatot. Nem hiszek én eléggé a technikának:))). Pályán nem akartunk menni, mert ugyan gyorsabb lett volna, de hosszabb, meg a pályadíj. És szép utakon jártunk, kicsit kalandosan, de végül szépen odaértünk. Nagyon örülünk, az út során mértünk bocifogyasztást, 7,1 l eszik százon a drága, meg vagyunk vele elégedve!

2 órakor értünk oda, átvettük a csodás kis szállásunkat, hamar kipakoltam, minden ment, mint a karikacsapás. Aztán elmentünk hamar a Balcsiba. Nem volt igazán strandidő, a víz is hideg volt, de hát muszáj volt strandolnunk. Gyorsan ettünk a strandon “fillérekért” , ott szabad rablás folyik sajna mindenhol:(. Fürödtünk egyet, hát, én nem dobódtam fel ettől a mocsártól, pocsolyától.. Grrr, belelépek, bokáig süllyedek az iszapba, egyszer voltam hajlandó belemenni… Hazafelé megtámadtuk a helyi boltot, vettünk szalonnát, Apa tüzet rakott, majd Apa szinte egyedül sütötte a szalonnát:D. Én palacsintát sütöttem a házban. Ez is kalandosra sikeredett, lévén, elfelejtettünk olajat venni:D. Elszaladtam a boltba, ami már sajna bezárt. Mindkettő. Az egyik boltnál még ott voltak az eladók, épp felmostak. Elmondtam a szitut, hátha kiadnak egy olajat, de bunkó módon nulla segítőkészség:(. Felküldtek egy másik boltba a faluban, ami hétfőn egyáltalán nincs nyitva, nem hogy ilyen “későn”. Nyilván tudták, csak le akartak rázni… Na de nem olyan fából faragtak, aki ilyen könnyen feladja, palacsintát ígértem, lesz is:). Bementem a helyi étterembe egy kis bögrével, és kunyiztam egy kis étolajat. Kaptam, kedvesek voltak:)

Kellemes este volt, lányok hamar beájultak, elfáradtak nagyon… Fent aludtak az emeleten ők hárman, együtt, este sosem volt gond, elájultak szépen:). Egy délután tettünk kísérletet alvásra,nem jött össze, de ez nem is meglepő.

Bélával vittük a gépem, és ezer filmet, így minden este filmeztünk, kellemes volt nagyon. Általában ittunk 1-2 pohár bort is. Teljes harmónia:). Ez jellemző volt végig amúgy, tulajdonképpen egy szóváltás sem volt köztünk. Ám sokat beszéltünk a jövőnkről, terveink vannak lakás téren, én már nagyon továbblépnék, Béla realistább ugye, ő várna még. Annyit elértem nála, hogy nézelődünk, figyelem a piacot, időnként megnézünk 1-1 házat, telket. Tájékozódunk:).

Kedden bementünk KEszthelyre, hajókáztunk és bevásároltunk. A hajózás istenien sikerült, nagyon élveztük mindannyian. Vicces volt, ahogy már az autóval parkolóba begördülve borzasztóan készségesen, kedvesen irányítgattak minket, majd már a parkolóban jegyet válthattunk. Aztán láttuk, h azért nem bízza a Hajózási társaság a véletlenre, h veszünk e jegyet, mert a kikötőnél nem kicsit direkt marketinggel támadják meg más hajósok is az arra sétáló gyanútlan turistákat:))). Vicces volt.

src=’http://www.kissvirag.hu/blog/wp-content/uploads/2008/09/img4256.thumbnail.JPG’ alt=’img4256.JPG’ /> Ki van Apa lábai alatt-között? 🙂

Ezután bevásároltunk a keszthelyi Tescoban, hazamentünk, begyúrta Béla a fasírtot, főztem egy zöldborsófőzit, megsütöttük a fasírtot, ebédeltünk, majd irány a szabad strand, lévén, a belépős sem volt nagy szám… Hát, ez sem volt se jobb, se rosszabb, bokáig érő iszap, 400métert besétálsz, már ér derékig a víz. Én bele se mentem. Gyerekek jót lubickoltak:). Mindig csodálom a strandon, pléden alvó gyerekeket, nekem ez még az életben nem sikerült, h ott aludjon a gyerek. Igaz, nem is tudunk 2-3 óránál több ideig strandolni, annyi idő pont elég is. Sőt. Én amúgy imádom a vizet, szeretek úszni, ugrálni, és csúszdázni. A Balatonban egyiket sem lehet. Ezért nem barátkoztunk mi össze most sem.

Este TV-t néztünk, amit itthon ritkán teszünk, lévén, internetre buzulunk, vagy filmet nézünk, vagy dolgozunk. A TV nem igen fér már bele. Béla néha néz sportot, vagy zúg néha háttérzajnak és akkor ragad ránk valami. Nos, most egész rábambultunk a Hal a tortán című remekre, ami nekem tényleg tetszik, én szívesen részt vennék egy ilyenen, és nagyon érdekes számomra, ki mit és hogyan főz. És kiakadtam, hogy az Esztergályos Cecília milyen egy hisztis hárklis vén banya lett. Totál leakadtam rajta…

Mivel maradt sok fasírt, ment másnap zsömlébe, mi pedig irány a Kis-Balaton, megnéztük a csodás bivalyrezervátumot, átmentünk a fa hídon, felmentünk a lepukkant kilátóra, ahonnan mesés táj tárult elénk… Jujj, összekeveredtem, bár lényegtelen, mert ez már a csütörtökii nap volt, előtte volt még egy szerdánk.

Szerda: Mivel még a kikötőből láttuk a városnéző vonatot, megígértük a csajoknak, h másnap ez lesz a program. Szerdán tehát már időre mentünk, a Festetics kastélytól is induló városnéző vonatra. Nos, ez a vonat gyomorforgató, kirázott belünk mindent:))), és közben nem is volt városvezetés, nem beszélt ott senki semmit…….. Mentünk az apartmannegyedbe, tulajdonképpen nem sok látványosság volt az út során. Mind1, a gyerekeknek izgi volt nagyon.

Majd megnéztük a csodálatos Festetics kastélyt. Gyönyörű volt, bár a bejáratnál nem kicsit döbbentünk meg, hogy mennyibe se kerül oda bemenni:((. Fizettünk majd 4ezer ft-ot. Nem akarom, h az hallatszon ki a beszámolómból, hogy zsugoriskodtunk, de nagyon is hozzá tartozott a magyar tengeres fílinghez az a magyar rablás, ami a környéken zajlik. Hogy még a MC Donalds is más árakon dolgozik, és nincsenek meg az itthoni kedvezmények, tényleg megdöbbentett… Elgondolkodtató és sajnálatos:(. És úgy megy ott a pénz, h észre sem veszi az ember, de asszem mi ügyesen csináltuk a lehetőségekhez képest. Hogy bemegy az ember ilyen belépő mellett még 100-as a WC. Nem a száz forint, csak az elv… Ócska jégkrém a gyerekeknek 300/db. Ugyanmár:(

A kastély amúgy gyönyörű volt, álomszép műveket láttunk, nem bántuk meg, hogy bementünk.

Hazaérvén átsétáltunk az utcában lévő étteremben, ahol kellemes meglepetésként isteni ételeket ettünk nagyon is baráti áron. megpróbálkoztunk egy csendes pihivel, nem sok sikerrel, de egy fél filmet meg tudtunk nézni azért:)). Aztán Apa ismét tüzet rakott kint, és megfőztük a marhát. Egész jó lett, főztünk hozzá tésztát, nagyon jót ettünk:). Készítettem egy nagy adag salátát, tejföllel, fokhagymával, nyamm.

Bibike délutáni alvás híjján kihagyja a pörkölt főzős bulit, alszik a tűz mellett:) Én addig a csajokkal kirakóztam, majd társasoztunk végre a törölközős társassal:). Hát, elég kis bénák a számolásban, ezt apjuktól örökölték. Hajam égnek áll, h nem megy nekik, így legközelebb inkább Béla lépegetős társasozott velük, én ehhez türelmetlen vagyok:))). Viszont kipróbáltuk újra az Activity kindert, és kezdik pedzeni a lényeget. Bár inkább én beszéltem és mutogattam nekik, NAGYON élveztük mindannyian:). Mindezt a tűz mellett, őriztük apát:). Én még ezek közben csak gyorsan feltettem egy nagy adag brassói húst másnapra, h csak a krumplit kelljen majd hozzá megsütni pénteken:). Ilyen ügyikén szerveztük a kaja témát, bizony:). Nem volt megterhelő ez a mennyiségű főzés egyáltalán.

Persze reggel-délben-este a teraszon ettünk, csodálatos volt…

Ezen az estén Virágunk olyan sokat és sokáig evett, hogy már behoztuk a házba, nehogy a szúnyogok megegyék a gyereket. Meg szegény kint ült egyedül, többiek ejtőztek rég, én mosogattam. Ő csak evett, csak evett… Az édes este 11kor hasfájásra ébredt, sírt is a kicsikém:(. Nagyon bekajált.

Csütörtökön tehát Kis-Balaton, bivalyrezervátum volt a program, sikerült a hét legmelegebb napját választanunk:))). A bivalyrezervátum egy szépen rendben tartott, igazán látványos hely.

No, ez nagyon tetszett nekünk, Béla végigkérdezte az összes lekvár fajtáját, mit mivel kevernek, gyönyörűek voltak a standok, igazán dícséretes ezektől a helyi asszonyoktól, ez hungarikum a javából.

Megettük a maradék fasírt zsömlével, majd irány haza. A nagy meleg miatt csábultunk a Balcsiba, ám viszolygásom nem lanyhult továbbra sem, megbeszéltük, hogy megpróbálunk keresni egy beach-et, egy homokos partot. Legközelebb Lellén van ilyen, sebaj, mivel a gyerekek úgy is beájultak a kocsiban, még fél óra alvás útközben és legalább jól kipihenik magukat:)

Nos, nem bántuk meg, hogy elautóztunk Lelléig. Igazán korrekt a helyi strand, 400ft a felnőtt belépő, leszámítva a rémesen elszaporodott vizibolhát, ami mindenhol ott van, borzalmas, tényleg egy igen klassz hely, gyönyörűséges és tiszta, csúszdás gyerekmedencével. És ugye a Balatonpart is olyan, ahol lehet homokozni, sétálni ki-be a gyereknek is, kézfogás nélkül. Abigél csak ment, csak ment, majd letottyant, felállt, ment tovább, csodaédes pofa volt:)).

Apa bérelt egy kajakot, és felváltva elvitte a csajokat, nagyon élvezték.

A lellei strandon van egy élményfürdő is, oda külön kell belépőt venni, 2 órára 500ft, azaz ez sem drága, na, ott nagyokat csúszdáztunk a csajokkal, és sodrómedencéztünk. Élveztük mindannyian:)

Hazaérvén elkészítettük a krumplit a husihoz, Virág megint durván bekajolt:))). Rengeteget eszik ez a lány, főleg a fogára való kajákból:))

Pénteken már nem kísérleteztünk, azonnal Lellére indultunk. Reggel palacsintasütés, ez elég gyakori volt ott berényben, még este bekevertem egy tésztát, és reggel sütöttük, 2 serpenyőben, haladtunk vele, és nagyon örültek a gyerekek. Mivel nálam a palacsinta nagyon egészséges, ezért ez egy laktató, rostos, édes kaja, amit szívesen esznek. gyorsan megfőztem a kukoricát, hogy vigyük ki a strandra, ööö, kukorica, !! 8 cső, majdnem mind elfogyott még indulás előtt:DDD. Lellére érvén nagyon fújt a szél, nagyon szép volt a Balaton… De hideg is. PErsze azért mentünk, nyomultunk, főleg Béla a nagyokkal, irtóra élvezték, hogy hullámzik a víz…

Innen haza, megettük a maradék kajákat, sikerült is, még sütöttünk egy utolsó palacsintát délután:). Este szokásos filmezés, beájulás…

Szombaton családilag 9ig aludtunk, ami valami hihetetlen:)). ersze kicsinek volt szopi 6kor, de visszaaludtunk. Épp szombaton, mikor már úton “kellett volna” lennünk, irány a Kolping, a paradicsom… No, becsomagoltunk, összerámoltunk, majd elindultunk már 11 kor:)). Bélának majd Keszthelynél jutott eszébe, hogy basszus, a pen drive-okat, némi pénzt, bankkártyát, autó pótkártyát ott hagyta a házban a rejtekhelyen:DDD. Ez egy belső gerendás ház volt (csodálatos!!!!) és a gerendázatra rejtette ez a cseles fiú:D. Jól kicselezte magát. Visszamentünk érte, ezután már csak az elem töltőt hagytuk ott:D. Jön utánunk postán, hihi.

Szóval szombaton Kolpingba el, innen folytatom (sztem holnap) a beszámolót:)

Néhány kép a nagyon kellemes szállásunkról, bátran ajánlom midnenkinek:

Pilates Isteni… Továbbra is imádom. Mióta járok, híztam 1 kg-t:D. No, ez persze nem a tornának köszönhető, hanem a kajafronton elkurvulásnak, most újra figyelés on. (és persze sosem gondoltam, h a tornától fogyni fogok, mert tornától nem lehet fogyni!!! )

Ha már kaja. Miért van az, hogy a legtöbb szülő szájából naponta elhangzik százszor a gyerek evését noszogató mindenféle, hogy pl “ameddig nem eszed meg a krumplistésztát, addig nem kapsz barackot”, és “tessék hozzá kenyeret enni, mert megfájdul a hasad”, hogy jó ég, nálunk a gyerek bármikor ehet gyümölcsöt, és sosem tuszmákolom bele az olyan kaját, ami zsíros-tele szénhidráttal és nincs benne zöldség-érték, szóval miért van az a teljesen fals szemlélet, hogy 1 a lényeg, tömjük tele a gyereket, hogy szép nagy legyen? Nem tudom, érthetően írtam e le a dilemmámat, hogy én ezt egész másképp csinálom. Én nem hízlalom a gyerekeimet, ! nem is fogyasztom:D !, hanem csupán úgy és olyannal táplálom őket, amit szívesen megesznek és lehetőség szerint egészséges is. No, ha nem akarja megenni, én aztán nem diktálom bele. 1 szabály van, mindent meg kell kóstolni, de lehet olyan, hogy nem ízlik. Lehet csak a krumplit, vagy csak a húst kienni, mert hiszek abban, hogy a gyerekekmégtudják, hogy a szervezetüknek épp mire van szüksége, fehérjére a növekedéshez, CH-ra az agyi fejlődéshez, még nem korcsosult el ez a dolog, mint a felnőtteknél. Mindig hidegrázást kapok, ha vhol látom, hogy tömik a gyereket, mert épp ebédidő, főleg, mikor egy amúgy is sztem duci gyereket tömnek az ebéddel, hááát.

Jó példa, a gyerekek soha nem ették meg nálunk a paprikát-paradicsomot. 2 napja Bogi megevett 1 egész paprikát:D. És azóta is folyton kéri. Csak magában is… Ha korábban belediktálom, tutira nem kér tőlem majd 4 évesen paprikát.

Okoskodok már tovább, más témában is. Figyelem magunk körül az embereket… Hogy élnek családok. Tele szabadidővel, szabadsággal, délután hazaérnek a munkából, mégsem csinálnakegyüttsemmit. Miért nem tudják értékelni azt, hogy van idejük? Mi tudnánk:)) Kaptunk egy megjegyzést erre nemrég, nem akarom részletesen leírni, de benne volt, hogy Béla sokat dolgozik és nincs a családjával eleget. Ez igaz… Ám ha együtt vagyunk, akkor_igyekszünk tényleg együtt lenni, élményeket szerezni. Nagy bánatunk, hogy a gyerekeket alig lehet behajtani az udvarról, a társaság néha csalogatóbb, mint mi, mondjuk ilyenkor könyörtelenül behozzuk őket, mert egyszerűen kell, hogy beszélgessünk, együtt együnk, stb… ŐSztől ez könnyebb lesz, nem lesz ekkora élet az udvaron:)). Ami amúgy nagyon tuti..

A hétvégénk istenien telt, nagyon kellett már ez:). Béla úgy szervezte, hogy csak vasárnap (ma) dolgozzon, azt is csak délutántól (kifulladásig). Pénteken csodálatos vihar volt este, ami nem jött, hanem egyik pillanatról a másikra itt volt… Abigélt már letettük aludni, a nagyokat plédbe csavartuk és kiültünk a teraszra velük… Rendeltünk vacsorát, amit mi, hát, szinte soha nem teszünk:)), én erre skót vagyok nagyon. De most nem:). És vártuk, hogy megjöjjön a kaja, és néztük, ahogy szakad az eső, isteni volt… A lányoknak nagyon izgi volt, hogy bácsi autóval hozta a vacsorát:DDD. Még a fogkeféket is odakészítettem, h a csajok vacsi után gyors ivás-fogmosás-pisi kör után fussanak aludni. Így is lett. A vihar folytatódott, az erdő fáit majd kicsavarta, mi meg összebújtunk Bélával plédbe csavarva, és megnéztünk egy filmet a teraszon latopon. Szuper este volt!!

Szombaton anyuval dolgoztam a boltban, vagyis dolgoztam volna, mert uborkaszezon van, alig volt vevő sajna:(. Mondjuk végigdumáltuk a délelőttöt, ami jó volt! Sok elmaradt dolgot megbeszéltünk, persze lett volna még mit:D

Anyu vendégei voltunk egy ebédre, a Szote menzát vettük célba, régi nagy kedvencünk, mikor Virág a NICen volt, akkor jártunk oda… Nosztalgia ide, vagy oda, ugyanott a teraszon, 3 lányt etettünk most, akik tündériek voltak végig:). Jó volt na… Még egy séta+fagyi kör, aztán haza, Béla a bringámmal tekert haza, én az autóval:)

Délutáni alvás szóba sem jött persze, sütöttem egy sütit, vacsira szendvicseket készítettem csak, és megint a teraszon ettünk, megint készülődött a vihar:) Este eldőltek a csajok, mi megint filmeztünk, húú, de hiányoznak az ehhez hasonló beszélgetős-borozós-filmezős esték nekünk. Kevés közös esténk van sajnos.

Mai nap anyuékhoz mentünk, volt húsleves, bográcsban csirke:). Dinyne, jégkrém, anyu sütött túrós lepényt, sós kiflit, hát nem maradtunk éhesek:D. Szokásos társas, apu aludt Totival, Pollával, a lányok a nagyokkal nagyon jól eljátszanak, mi meg a tesómmal Bibit altattuk:DDD, azaz házakat néztünk ezen tevékenység ürügyén. sétáltunk egy kicsit. Sajna jönnünk kellett hamar, temető megint elmaradt (egyre gyakrabban marad el… ami azt hiszem, inkább jó, mint nem jó) , Béla munka, én pakolás, gyerekek játék.

Nemrég tesóméknál nyaralt Kata, aki egy zalai kislány, unokatestvérünk kisebb lánya. Millával egyidős, ezért jött a meghívás részükről, ápoljuk a rokoni kötelékeket, igyekszünk figyelni erre. Bár nehéz. A gyerekekkel talán könnyebb. No, ennél jobban nem sülhetett volna el, mert annyira összenőtt a 2 lány, hogy kikönyörögtek még 1 hetet, Kata 2 hetet töltött Szegeden, majd zokogva, egymás nyakába borulva búcsúztak az édesek egymástól:). 1 éjszakára elkértem őket, hát irtó édesek. Igyekeztem meglepni őket, rendeltem nekik pizzát, húúúú, de nagyon boldogok voltak ettől:))), főztem kukoricát, és Milla névnapjára megleptem egy süthető gyurmakészlettel, kiegészítőkkel. És éjfélig csináltuk a gyöngyöket, el voltak ájulva tőle:)). Jól sült el nagyon a nálunk töltött este…

Találtunk szállást, Balatonberénybe megyünk, egy nagyon klassz kis házba. Reméljük közelről is olan klassz lesz, mint a képeken:)

Péntek este kimenősök voltunk. Béla főnöke kibérelt egy kicsi mozitermet, ahol a kedvenc filmjét vetítették le nekünk. Hm:))). Nem bírtunk maradni a feléig sem. Egy 80-as évek beli művészfilm volt, aminek se füle se farka, se eleje, se vége, ááá. Szörnyű nagy kutyvasz volt:D. No, még fel kell nőnünk ehhez a szinthez, bár félek, sosem fogom én érteni ezeket a műveket. Sétáltunk egyet inkább, majd a tejivóban nosztalgiáztunk. Észre sem vettük, hogy eltelt az idő…

Szombat délelőtt anyu helyett dolgoztam a boltban, nagyon jól esett kimozdulni, mást csinálni… Már 6óta nyomultam, rendet tettem, reggelit adtam, stb…, h Bélának minden ok legyen. Ebédet hoztam fél 2kor, szóval csak velük kellett lennie… Még így is csúnyán kiakasztották:)))))))))). És akkor és azóta érzem a szavaiból az elismerést. És ez nem is volt igazán mély víz… Kell néha egymás bőrébe bújni, hogy el tudjuk ismerni a másikat. Du kertészkedtünk, végre együtt, szóval szombaton nem dolgozott a zember egyáltalán, de jóóó volt.

A medence nagyon jól bevált!! Imádják a gyerekek, órákat eltöltenek benne, főleg társasággal… Nagy bandázás megy a kertben, tényleg nyaraló fíling van itthon:))

Este Gabiciékkel pókereztünk, hmmm…Jól elvertek minket, elnyerték a pénzünket:DDD. Ez egy szuper játék, lehet fejlődni benne, leköti folyamatosan a figyelmet, klassz na.

Vasárnap Béla egész nap meló, vmikor éjfélkor kelt fel a székről… Mi elmentünk anyuékhoz a csajokkal, apu altatta a nagyokat ebéd után, tiszta idill náluk egy ilyen nap. Mi meg kimentünk a napra ebéd után anyuval, sztem napszúrást is kaptam, én idióta… hányinger, fejfájás befigyelt. Du hazajöttünk, na, akkor apa pár órára velünk volt, szóval ismét jó volt, kicst együtt voltunk…

Mikor hazafelé jöttem a csajokkal Tápéról, beszélgettünk. Hogy a Keresztmamit, Keresztanyunak is lehet szólítani? És hogy a Mamának az anyukája a dédimama, és a Rózsamama anyukája ki? és így tovább… És akkor mondtam, hogy Rózsa mama anyukája már meghalt sajnos. Virág kérdése zsigerből: “És ki mérgezte meg? ” :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Aztán minden kérdésükre válaszoltam, még a nehézre is, “igen, egyszer mindenki meghal” és akkor ők nagyon hevesen mondták együtt, h nem akarnak meghalni, nehéz ezt ekkorákkal jól megbeszélni, kis drágák, várok még kérdéseket a témában…

A csajoknak anyu ragasztott a fülébe ragasztós fülbevalót, aminek nagyon örültek. Este nem akartak elaludni tegnap, bementem, már kiabáltam, kilátásba helyeztem a fülhúzást, majd többszöri bemenetel után tényleg meghúztam Bogi fülét. Erre totál sértődötten, duzzogva ezt ordította nekem vissza lebiggyesztett szájjal a drága: ” Egy ilyen szép kislánynak, akinek ilyen szép fülbevalója van, nem is szabad meghúzni a fülét” :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

No, és a legkisebb:). Mondja, hogy hintapalinta, anya, gyere (deje), apa, tátá… És tegnap megállt kapaszkodás nélkül:) Sokat gondolkodom mindenféléket, sokmindent szeretnék is ide leírni, pl a Gyesről, családban lévő munkamegosztásról, meg még sok témában, ami most eszembe sem jut:D. Majd egyszer, ha nagyon ráérek:)Egyszer…

Egy nagyon szép hétvégét töltöttünk székes fővárosunkban, még a 15-ei hétvége péntek-szombat-vasárnapját. Csütörtökön még a szomszédokkal buliztunk egyet, szokásos szalonnasütés, grillezés, mulatás sokáig kicsiknek nagyoknak, mindig nagy buli:). Virág jó étvággyal tömi a szalonnát, amit türelmesen süt meg magának, nagyon élvezi a tűzrakást…

Már péntek reggel elindultunk és az aznapot Reményéknél töltöttük, no meg ott is aludtunk. Nagyon nagy élmény volt a gyerekeknek, a család semmit nem változott, mindenki ugyanolyan jó fej, mint volt:))). A srácok sokat változtak, mind nagyobb lett. Számolgattunk, hát, tulajdonképpen jóval több, mint 1 éve nem találkoztunk… De a gyerekek emlékeztek egymásra, és továbbra is szuper jól kijönnek:).

A kis ház még mindig szenzáció a lányoknak, az udvaron alig láttuk őket…

Bibi így alszik:)))))

Nos, ez durva volt:DDD

A legdurvább jelenet az volt, mikor Virág felállt, majd táncolva ezt kiabálta: “Nekem puncim van, nekem puncim van” 😀

Virág és Kristóf szerelme és összhangja töretlen:

Fürdés után közös meghitt mesenézés:

Majd a közös reggeli:

Közös kirakózás:

A 2 legkitartóbb be is fejezte:) : Virág és Kristóf:

Levente bábozik Abigélnek:

Ehhez el kell mondanom, hogy a srácok irtó édesen bántak a kicsivel, körberajongták… És igazán szépen, kedvesen, finoman bántak vele.

No meg bármit kezdett Noémi mesélni a fiúkról, rögtön rávágtam, hogy Virág is, vagy Bogi is… de mindig ugyanazok a párok, Virág és Kristóf nagyon hasonló jellemek, borzasztó mozgékonyak, mégis borzasztóan érdeklődőek, és ha valami érdekli őket, akkor sokáig képesek elmolyolni. Bogi és Levente pedig faksznisak, akaratosak, érzékenyek, szeretnivalók, barátságosak…

Vasárnap délre már Erzsiékhez is értünk, Erzsi anyu legfiatalabb huga. A városligetnél laknak, ami nagyszerű, mert ott 2 nagy, klassz játszótér is van:

Bibi itt sem aludt:D

Gáborral vicceskedtünk:DDD

Ez a csörlős homokozó bigyó nagyon tetszett nekem!!! A gyerekeknek is:) És folyton Totit emlegettem, ő kész lett volna ettől…

Egy szinte alvó lovat simogatnak:))

Kötélpályás:

Nagy hinta:

Mivel itt már erősen szemerkélt az eső, gyorsan hazaindultunk. Zsófi hamar Bogi kegyeibe férkőzött, ugyanis leült vele kicsit játszani, na, onnantól Bogi csak Zsót kereste:))). Aki persze rendes kisfelnőttként ment dolgára, no meg készült az érettségire. Ő ugye nemzetközi érettségit tesz most le, ahol 7es a legjobb jegy. Így ha ötösökkel elevickél is tök jól hangzik:D. Mondjuk amennyi egyetemre felvették, már asszem tök mind1, hogy sikerül az érettségi. Erzsi megmutatta a lányegyetem bemutató filmjét, hááát, nagyon megnyerő, nagyon klassz. Egy csodálatos nagy területen fekszik, vízparton, fullos ellátás, mintha csak egy szállodában lakna a lány 4 évig. Közben 1 évet elmehet másik egyetemre bárhová. Csodálatos és gazdag az a hely, reméljük nagyon jó lesz ott a lánynak:). Nem messze van tőle a Harward, állítólag az ottani fiúkkal szoktak ismerkedni az itteni lányok:) Próbáltam megtalálni az ideológiát abban, hogy nincsenek fiúk, és nem volt nehéz megtalálni. Az egyetem szlogenje is valami ilyesmi: Mi nők, megváltoztatjuk a világot. Hát persze, az iskolákban általában a fiúk a zsenik, rájuk vhogy jobban odafigyelnek. A lányok figyelmét gyakran elvonják a fiúk, illetve feszélyezhetik egymást a közös munkában. Így nincs zavaró tényező.

Bogyóka eléggé elfáradt:D, tv-zés közben elaludt ülve.. gyönyörűm…

Este jött Oszi (Béla volt kollégája) és elindultak a gyerekek a Sensation white-ra:) még a hajuk is fehér volt:DDD

Az éjjel egészen eseménytelen volt hálisten. Még Noémiéknél Virág éjjel fulladni kezdett, és a béna anyja nem vitt neki asztma gyógyszert:(((, de tesómék épp mentek fel kiállításra, így hoztak egy ventolint. Tulajdonképpen erre már nem is volt szükség:). Többször nem fulladt, aludt éjjel is szépen. Reggeli után elindultunk a Gellért hegyre, csúszdázni. Meglepő módon Apa is felébredt, pedig reggel 7kor feküdt le aludni. 10kor felkelt és jött velünk. Hm, erre nem számítottam, bevallom:D

Kőkápolna:

A várva várt csúszdaparadicsom…

Én és a legkisebb:

Még ebédeltünk egyet, majd hazaindultunk. Béla hazavezetett, ami nem kis teljesítmény tőle… Anyuék vártak minket egy sült kacsával:))), így alkalmunk nyílt kipróbálni Antalka új bringáját, ami az apjáé mögé van kötve nagyon praktikusan:

Reményéktől kaptak a lányok 1-1 bukósisakot bringához. NAgyon örülnek neki:)), Bogi így mondja: bukósi sisak. Virág rendre kijavítja, “Bogiii, nem bukósi sisak, hanem … bukósak. :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

No, azóta volt még 1-1 anyák napi ünnepség, még 1 kellemes hosszú hétvége, majd ezekről is lesz talán beszámoló.

Még annyi, hogy Béla majdnem 2 hete itthon van, ami isteni… Kisimultunk, egymásra hangolódtunk, a munkás utolsó időszak már nagyon nehéz volt nekünk. Minden toleranciánkat, sokszor diplomáciánkat be kellett vetnünk, h működjünk normálisan, volt bőven összezördülés is, kissé besavanyodtunk. Most nagyon jó, van türelmünk egymásra is figyelni, ami nélkül nem működik egy kapcsolat sem. Van 1 cég, akikhez valószínűleg elmegy dolgozni, az itthoni melókat akkor valamennyire le fogja építeni. Mert most is el van látva bőven, nem unatkozik itthon hálisten. Hát ennyi, eldőlök:)

Jah, a 9hónapos Bibi épp olyan, amitől tartottam:

Pakol, rámol, odacsuka az ujját, bemássza a lakást, feláll, lassan bármit elér, amit nagyon akar, mindent megesz, amit talál, visít, ha valamit elveszünk tőle, amit nem szabad, a játékok totál hidegen hagyják, csak cipőt, szőnyeget, újságot és alufóliát jó kóstolni:). Szóval rendes gyerek lett belőle, vége a mintagyerek, bezzeggyerek korszaknak, amivel lehet dicsekedni:D