Kiss családunk blogja

Sűrűn telnek a napjaink. Szeretnék jönni képekkel is, de az legalább fél óra, annyit ritkán ülök ide egyszerre.

Fent van a 2. adag recept is, sok fantáziát látok ebben az oldalban, imádom! www.pingvinpatika.hu (receptek)

A hétvégénk rendhagyó módon zajlott. Már rég megbeszélték anyu és a lányok, h nemsokára ott alszanak. Most szombatra esett, h mindenki ráért és mindenkinek megfelelt:). Pénteken elkezdtük tervezni Bélával, h mit is csináljunk, tulajdonképpen Bibikével bárhová lehet menni (mert ő ugye még hgozzánk van nőve ), így megbeszéltük, h korai John bull, majd póker esetleg nálunk, vagy összeröff. Majd szombatra lecsupálódott a program, már csak Gáborékhoz volt kedvünk elmenni, mert Béla meg akarta kuksizni ÉvaEsztert, aki gyönyörű és annyi haja van, h még… Jó volt náluk, így idő mmár nem maradt John bullozni, hazajöttünk, majd megbeszéltük, h alszunk egy jót, ez lesz a mi nagy szombat esti szabad programunk:D. Rendletünk pizzát (ezer éve…), néztünk egy filmet, majd elaludtunk, és én ugye közben keltem párszor, de 10ig aludtunk délelőtt:D. Bibivel 7től fél 9ig az ágyban játszottam, majd ő is viszszaaludt:D

Elképesztő, h ide jutottunk, h bárminél többre értékelünk egy jó alvást…

Vasárnap én elmentm a csajokért, annyira jól érezték magukat, és anyuéknak is nagyon jó volt, nagyok már, együtt működőek, édesek:). Elbűvölték Tatát is:). Még ott ebédeltünk, majd benéztünk másik Mamához is, ott is időztünk kicsit, majd hazaérvén már értelmetlen lett volna lefeküdni (fél 3), kirobbantottuk Apát a gép elől és elmentünk fagyizni, játszózni a városba. Isteni volt!!! Hazaérvén visszaült szépen a gépe elé:DDD, mi pedig kint voltunk sötétedésig. Gazoltam, kapáltam, ők meg rohangáltak, játszottak. Apa este vetített egyet, gyors beájulás volt, hehe.

Ma Bogit is elvittem a fül-orr-gégészetre, Virággal már megjártuk. Virág orrmanduláját ki kell venni, rég sejtjük, tipikus orrhangon beszélő, horkol, gyakran tátott szájú, szájlégző. Lehet, h tubus is lesz a fülében. Boginak az egyik füle állítólag nem szellőzik, de nála más probléma nincs. Lesz majd egy kontroll, ha addigra jó lesz a jobb füle, akkor vele nem lesz semmi. Máj. 9-én orrmandulaműtét tehát, Virágnak biztos:). Valaki beköltözik vele éjjelre, Mama vagy Apa, nappalra én, jó buli lesz:)

Már megint annyi és olyan hosszú verset, mondókákat tanult Virág, h folyton csak meghatódunk rajta… ügyes.

Bibi feláll 4kézlábra:). És felül. És készül felállni, 2 héten belül mászik és feláll sztem… No meg tolulnak a fogai.

Bevallom, a blogírás ihlete a gyerekeim felnőttkora, azaz hogy majdan ők visszaolvassák, nekik mesélek. Hogy közben ti olvassátok, csak mégszebbé teszi az egészet. Köszönöm mindenkinek, aki megtisztel! Sokszor elképzelem és akként faragom a sorokat, hogy a felnőtt, vagy kamasz csajok nagyokat kacagva idézgetnek a kis családi naplóból és ekkor előre meghatódom:).

Rögtön néhány új és kedvenccé vált képem:

(haláli, ahogyan Virág az első képen átöleli a hugit…)

Az első hó:

A karácsony mesésen és gyorsan telt. 24-én hoztam a formám, Béla türelemmel viselte sorsát, naná, h idegbeteg asszonyság őt rótta egész nap. Node talán engem is meg lehet érteni, mikor megkérem, h pucoljon meg 3 hagymát, az a következőképp zajlik: Nagy nyögés kíséretében már a harmadik kérésemre feltápászkodik, majd elCSOSZOG a spájzig, ott keresi a hagymát (“Hoooool van??” -na hol lenne, a hagymáskosárban:) ), majd visszacsoszog vele, hoz egy vágódeszkát, egy kést, a legnagyobb tálat, majd LEÜL, és ugyan van valami baromi érdekes a TVben (pl pokermeccs, darts, box, K1, Hogyan készül? , természetfilm, stb….) ami percekig leköti a figyelmét és ilyenkor nem jár a keze, de végül csak megpucolódik általa az a hagyma, nem is tart tovább nézzük csak, fél óránál:). Közben elhasznált 1 deszkát, 1 kést, 2 bazinagy tálat, az aprításra már nem kérem meg, inkább:). {Anginál ugyanez, hagymáért elrohan, kivesz, kézben konyhába visz (oké, igaz, villany égve marad, ajtó nyitva:D), kuka fölött állva megpucol, összesen 3 perc, 1kés mosatlan }. No szóval ő ilyenkor nagyokat derül rajtam és szeretem is én, amikor ő jókedvű, és még hozzá is teszi trallalázva, h “Fogsz te még ma tőlem ezért bocsánatot kérni” és bakker, már megint igaza van, így lett:).

Szóval nem épp idilli módon, de annál viccesebben zajlik nálunk évről évre a 24-ei készülődés. Készült kacsacomb, csülök, almás sajtos-tejszínes csirkemell. 2 féle krumpli, párolt káposzta. A szüleimnek is készítettünk, mivel ők még szent napján is dolgoznak mindig és csak 26-án találkozunk, meg voltak hatva a sok kajcsi láttán:).

3kor Virág és Bogi apával elmentek megnézni a Betlehemet a Dómba, nagyon tetszett nekik, apa pedig meghatódva nézte, ahogy az általa nem ismert és eddig nem is hallott dalt mindkét lány hangosan énekelte:). Tesómék és Mamáék is ott voltak, sajnos mi Ebikével a nyugodt szentesténk érdekében itthon maradtunk készülni, de jövőre juszt is tartom magam a már rég megfogalmazott fogadalmamhoz, miszerint nem készítek ennyifélét… (Angi mindenhez úgy áll hozzá, h ááá, ez nem tart semeddig, ezt csak be kell tolni a sütőbe, akkor már legyen 2féle, nem több munka az sem…-noperszeháhogyne)

Mire a család hazaért, a Jézuska iderepítette nekünk a karácsonyfát és alá az ajándékokat. A lányoknak 2-2 könyvet hozott, aminek örültek a maguk módján, mert ugye korábban már említettem, h igazán nem érdekli őket semmilyen játék… De belevetettük magunkat a könyvekbe, jókat választottam (öhöm, mármint a jézuska). Én kaptam egy Philips senseot, aminek nagyon örültem, és azóta is imádom. Így nincs a KVnkban csersav, no meg mivel annyira hosszú KVt főz, fele adagokat iszunk Bélával a szokott módon (megadjuk a módját a KVzásnak, bizony) tejhab és fahéj, mint mindig. A senseoval sokkal gyorsabb. Béla kapott egy sportzakót, ami sajnos kicsi lett, bár ez nem is meglepő, tulajdonképpen rendesen elnéztem:(. Mivel ünnep előtt elég beteg voltam, nem jutottam el sehová, hogy alaposan körülnézzek és jót válasszak. Sebaj, kicseréljük.

Mikor hazaértek a templomból:

(Itt látható a hajam, valamint a “nagyember és a kisember”)

Karácsony napján, azaz 25-én Mamiékhoz mentünk, ahol isteni ebéd volt, majd kellemesen töltöttük el a délutánt.

Ettünk ilyen finomságot: (libamáj zsírjában sült hagymával, libatepertővel)

majd még libacombot….nyamm:)

Majd jött a Jézuska és hozott a csajsziknak szépséges kabátokat:

Apa kicsit elpilledt, Bibi azonban résen van:)

Mama mesélt könyvből a csajszikáknak:

Apa báboz a nagyoknak, a kicsi pedig Konsztantinnal ismerkedik: Konsztantin 1 nappal fiatalabb, mint Abigél:)

26-án, karácsony másnapján Mamáékhoz mentünk. Ebéd előtt jött már a Jézuska, hiszen senki nem tudta kivárni, hogy bontatlan várják meg sorukat a csomagok, míg mi ebédelünk:). Előtte persze énekeltünk közösen, a gyerekek mindannyian körben táncoltak:

Mama és a legkisebb; Milla, Bogi, Abigél; életképek az ajándékbontogatásból (leginkább hátak láthatók:D)

Az ebéd isteni volt ofkorz, majd Anyu játszott a fiúkkal és a nagylányokkal egy Catan partit, amire Mama már rég ácsingózott, no de épp annyi a kisgyerek, hogy nehezen jön ez össze:). Mi dumáltunk tesóval nagyokat, a gyerekek játszottak, szép délután volt.

Sajnos hamar vége lett, no de elkezdhettünk készülni a szilveszterre. Az idén már nem volt szívünk lenyomni a csajokat, mindenképp azt szerettük volna, ha közösen ünnepelünk és bulizunk egy olyan társaságban, ahol gyerekek és felnőttek is vannak, azaz midnenkinek jó:). Megbeszéltük a szomszédokkal, hogy főzünk valami jót (szakács a szomszédunk hehe, jókat diskurálok vele a főzésről) és együtt leszünk, a gyerekek ugye folyton együtt lennének, ha tehetnék:). Egy ilyen megbeszélés alkalmával történt úgy este 8tájban, hogy fociztak a csajok a szobában, amikor Virágnak sikerült olyan szerencsétlenül esnie, hogy felhasadt az álla, gyakice az állcsontja kiszúrta a bőrét……….. Mikor zokogva kirontott a szobából, Béla már ment felé (félelmetes, hogy érezzük őket.) és azt hiszem nagy dícséret jár nekünk, amilyen higgadtan megnéztük, majd ragasztottuk, majd vita és idegeskedés nélkül konstatáltuk, h akkor most ügyelet. Az is teljesen egyértelmű volt számunkra, h Virágot apa fogja vinni és az is egyértelmű lett volna, hogy Bogit pedig én. Ki tudja miért tudjuk mi ezt? Érdekes…

Szóval Gyermekklinika A részleg ügyelet este fél 9körül. Várakozás, majd mentős beteg előreenged, majd várakozás, és még 1 kis várakozás után az első ügyeleti napját töltő medika megvizsgálta Virág állát, megállapította, h ezt bizony varrni kell mindenképp. Lehívta volna az ügyeletvezetőt, ám ő nem ért rá, és őt is felkérte magához. Átirányították őket az Újklinika ügyeletére, ahol ugyan nem fogadnak gyerek betegeket, de némi “léccilécci” után végülis engedtek a medikának, megígérték, h összeöltik ott Virág állát.

Átsétáltak, majd ott már nem mondhatni, h tárt karokkal fogadták őket, első körben elküldték volna őket, h itt gyerekeket nem és a többi, de Béla ekkor kezdett morci lenni és a megbeszéltekre hivatkozott. Némi várakozás és még 1 kis várakozás után végül előrevették a szétnyílt állával este 10kor (ült apa ölében és nagyokat beszélgettek, ekkor már 17órája ébren volt a kicsim…). Ott viszont nagy meglepetésre kilépve a nagyüzemi szokások hatalmából, emberi alakot öltött a személyzet és végtelen kedvességgel, emberséggel álltak a mi kicsikénkhez. A doktorbácsi sokmindent megkérdezett Virágtól, ami fontos, például, h mi a jele és mi a tesó jele, majd mindent sorban elmesélt, h mi fog történni. Először “lefestette” Virág állát, ami még rendjén volt. Majd sajnos jött a lidokainszuri, amire Virág bepánikolt (a szuri sajnos nem barátja) , és 3 ember kevés volt lefogni:((((((((. Végül nem volt mit tenni, le kellett takarni, h ne lássa az eszközöket………… 3 öltéssel összevarrták, fél 11-re már végeztek is. Azóta hősiesen viseli a hegét, nem fáj neki, nem piszkálja, tulajdonképpen eszébe sem jut. Csütörtökön varrat szedés lesz. No, az még érdekes lesz….

Folyt. köv a szilveszteri beszámolóval.

Abigél: továbbra is hihehetetlen szerelem ez a kislány mindenkinek:). Gyönyörű, csupamosoly szopigép:). Ő sem egy hízóbajnok, mint anno Bogi, de a heti 150ek átlagban megvannak. Vicces, mert az első hónapban behozta a kettőjük között lévő 400grammos születési súlykülönbséget, majd onnantól grammra pontosan együtt híznak, 3 hósan mindkettő kerek 6kiló volt:). Jó sokáig átaludta az éjszakát, majd kelt 5körül, most napok óta kel már 2 körül és éhes, kell neki enni adni. Szóval most tanácstalan vagyok, mert Boginál dettó így volt, szépen el is romlottunk, 1 évesen még 5ször szopott éjszaka… Ezt most nem akarom, így az pl egész biztos, h Ebinél nem várom ki majd a 6 hót, mert Bogi akkor lendült nagyot a hízásban, amikor már mást is kapott, ő biz már éhes volt. Szóval egyértelmű, ha az esti szopi, ami rendszerint egy maratoni 1 órás összebújás, az már neki nem elég. A naponta összegyűlő tejet eddig lefagyasztottam és elosztogattam más babáknak. Lehet, h este oda kellene adnom pohárban Bibinek? Nem hiszek már a kőbe vésett elvekben, és a leghősebb anya címre sem pályázok:), viszont a családi nyugalom, béke feltétele, hogy ne boruljon az éjszakánk. Főleg, h Bogi már 1-2 körül az ágyunkban van, ahonnan nem is tervezem kiebrudalni, mert szükségünk van az összebújásra, olyan sokat van oviban. Szóval éjjel technikai gondok is vannak, sokszor akkor kell tárgyalásokat foyltatunk, mert ő Abigél és közém akar bújni, csak úgy nehéz szoptatni:DDD

Amúgy pedig az utóbbi napokban összesen 3szor hasról hátra fordult, nagyon ügyes 3,5 hós nagylány, a nagyok sosem forogtak, úgy látszik Ebi ebben más lesz:). Napközben már játszószőnyegen nyomul, sokat van ébren, és kiabál, sikít, dumál, hogy figyeljünk rá:))). Kint nem igazán szeret lenni, mi mind fázósak vagyunk, ő sem lesz kivétel úgy tűnik:). Azért minden nap igyekszem kicsit kitenni babakocsiban, de nem repes, ritkán alszik el már odakint.

Emmával, az unokatesómmal:

Bogi félelmetes nagy franc, áá, tiszta én mindenben, hangulata mint a széljárás, egyik végletből a másikba, visít és toporzékol, ha valami nem tetszik és társaságban provokál (ezt én is csináltam a szüleimmel, még nagyobb koromban is, hááány kínos helyzetvolt :D). Például nyujtogatja rám a nyelvét, ilyesmi:)). Kis szaros. Amikor leteszem elé az ennivalót, rögtön rávágja megjátszós hangon, h “Én ezt nem szeretem” , aztán van, h tényleg nem hajlandó megkóstolni sem. Így hülye anyja, aki én volnék szépen új szokást vezetett be, mert úgyis ráér, eteti a 3évest, aki ezt már 1 évesen sem hagyta. Bogi 1 évesen kézzel-kanállal ahogy esett úgy evett, de nem engedte, h bárki lapátoljon neki. Na most bírja a feje, hogy csak tátogni kell:D. Én meg egy hülye vagyok és félek, nehogy étlen menjen aludni, inkább etetem:D. Oviban dettó, mesélte óvónéni is.

Cumirólszósem esik, néha elmesélik másoknak, h ők már nem cumiznak. Abigélé egy másik kategória, eszükbe nem jut ellopni, bekapni, bármi, az Abigélé. Érdekes, h milyen különbséget tesznek. Tulképp 2 nap alatt túlvoltunk rajta. A kicsinek szívesen odaadják, ha sír és szórakoztatják is, szeretgetik, a kicsi feje meg bírja, h 4től körülötte forog a világ és mindenki kedvét lesi:)

Virág egyre nagylányosabb. Nála nem érzékelem, h több figyelemre szorulna a kicsi, vagy az ovi miatt. Új szórakozása, de ÁLLANDÓAN, hogy labdázik. (örülünk neki nagyon apával, titkon reméljük, h röpizni fognak:) ) Még be sem jöttek, már keresi a labdát és támad le engem, Bélát, Bogit, h valaki focizzon vele. Megengedtük a folyosón a focizást, meg a szobájukban, tanul pattogtatni is, de még nem nagyon megy, ebben Bogi mintha ügyesebb lenne (anyja lánya:D ). Viszont a labdát bal lábbal rugja Virág és nagyon ügyesen!! Mi lehet az oka? Amúgy jobb kezes, Bogi tűnik most már egész biztosan bal kezesnek. Virág számtalan dalt és mondókát tud. Hosszúakat, rövideket, naponta hoz haza újat,én már nem tudom őket megtanulni, így ha elakad, akkor nem tudok segíteni, meg kell gugliznom:). Édes, mert szerzőt is mindig mond, vers címe, szerző, majd elmondja. Hihetetlen jól memorizál, persze ebben a korban ez normális.

Továbbra is családi puzzle őrület van, a csajok nagy biztonsággal rakják már ki az 50-60 db-os kirakókat egyedül is. Az aprókat is. Kaptunk egy csomót ajándékba, jókat, húú, de örültem mindnek. És ezt én is nagyon szívesen játszom. Bár érdekes, sokszor gyorsabban rakják, mint én és egész más szisztémával. Pl nem nézik a képet és nem a keretet rakják először, hanem képrészleteket raknak össze, majd illesztik képpé az egészet.

Apa: Szombaton buliztunk egy jót, a Gringoosban ( www.gringos.hu ) megünnepelvén az őt ért elismerést. Mint megtudtuk, szakmai zsűri döntött, nagyon komoly elbírálás volt. Béla azért külön büszke erre az oldalra, mert teljesen egyedül csinálta, folyamatosan fejlesztenie kell, kellett, nagyon nagy projekt. Teljesen ciki, hogy (egyelőre) a munkahelye semmilyen módon nem jutalmazta, még csak egy pezsgő sem durrant, nemhogy bármilyen anyagi juttatás. Ez kicsit demotiválja, mondjuk nem csodálom:(. De kárpótolja, h az ismerősök, barátok, család, mindenki nagyon gratulált és még aznap befutott egy megrendelés a céghez már az elismerésnek köszönhetően.

A buli király volt, rég jöttünk össze így és ennyien. Jót dumáltunk, muszáj lenne rendszert csinálni belőle:).

Béla még szülinapjára egy hiperszuper elektromos grillsütőt kapott Gáboréktól, amit vasárnap gyorsan fel is avattunk.

Én szokásos szülés utáni kissé megrogyottság, önbizalomhiány, oda a jó fej terhes énem sajna… Kicsi vagyok és jelentéktelen, hogy idézzek a Jégkorszakból:))). Miből is idézhetnék, ha nem egy meséből, a filmeken elalszom, színházba pedig bajosan jutnék el:D. Jah és kövér is vagyok. No nem vagyok kiburolva szerencsére, illetve néhány naponta bőgök egy sort, és Béla kapja belőlem a javát, aztán ilyenkor helyrepofoz és megint rendbejövök. Majdcsak rendeződnek már a hormonjaim, vicces, ahogy tiszta fejjel látom kívülről a megborult magamat, kellő kritikával, iróniával, hát… ez is én vagyok.

Ülünk az őszi szürkületben a meleg nappaliban, apa meglepetésfilmet néz a lányokkal, az ölében ülnek mindketten… Ha Ebi nyafizni kezd a pihiszékben, valamelyik lány odamegy és benyomja a cummangóját. Amúgy apához bújva kacarásznak.

Én közben ezt (http://tundi30.blogol.hu/ ) olvasom és sírok, sírok emiatt a kicsifiú miatt, annyira nagyon drukkolok nekik… És boldog vagyok, hogy soha többet nem kell már NICre mennem és azért rimánkodom, hogy felnőjjenek épségben és mindig ugyanilyen boldog szeretnék lenni, mint most. És hogy ők ilyen boldog felnőtt anyukák legyenek, mint én, ilyen rendes férjjel, mint az apukájuk. Mostanában sokszor eszembe jutott a leendő felnőttkoruk és igazán aggódom, hogy lehet e még ebben a világban rendes pacákot összeszedni, remélem… Mert jajj annak az embernek, aki nem bánik szépen a lányainkkal. 😉

Közben Abigél elaludt, ez a pillanat pedig hála a notebooknak már örökre megmarad:). Vicces így posztolni:)

{ régóta nem írtam Regináról, pedig itt volt a halottak napja is… Azt gondoltam 2-3éve, h az idő ezen nem fog segíteni és bármennyi gyermek sem fogja csökkenteni a mérhetetlen fájdalmunk és gyászunk. Nos, már könnyebb. Igaz, hogy direkte nem akarom már régóta újraélni, amit terápiás céllal néha bizony muszáj és akkor nagyon mélyre kerülök újra és újra, de erre régóta nem ragadtattam magam. Így aztán virágültetéssel, koszorúval, közös családi látogatással Reginánánál el is telt a halottak napja. Nem telik el nap, hogy ne jutna ő eszembe, de megvan a békés helye a szívemben. Nem mintha, el tudnám fogadni, inkább csak lenyugodtam… }