Kiss családunk blogja

Az idő nagyon kegyes hozzánk, csodálatosan sütött a nap egész hétvégén, sokszor 20fok fölé is szökött a hőmérséklet itt a napfény városában.

Szombat délelőttre Gryllus koncertet programoztunk, ám szomorúan vettük tudomásul még_szerdán, hogy nincs már jegy:( (illetve csak erkény legfelső soraiba, de onnan a lányok semmit nem láttak volna). Így írtam a mi Gryllus bácsinknak pár sort, hogy ha már szerdán telve a mozi a szombati előadásra, akkor gyanítom, hogy akár 2 előadás is lefuthatna úgy, hogy minden jegy elkel, de ha ezt nem is, legalább jöjjön gyakrabban Szegedre, nagyon régen volt már. A levelemet továbbította a szervezőknek és válthattunk pótjegyet:). Néha megéri írkálni:). (Néhány hete így kaptam vissza a pénzem, a bankban vettem fel készpénzt, és csak itthon vettem észre, hogy 7ezer ft-tal kevesebbet kaptam. Másnap bementem, írtam egy reklamációt, elbírálták, mivel kijött aznap este többletbe, sűrű elnézés közepette visszakaptam:) )

Szombat reggel felébredtünk, Bogi kinyitotta a szemét és megszólalt: ” Megyünk az oviba? ” és vigyorgott. Ki kellett ábrándítanunk, hogy szombaton sajna nincs ovi, a kis édes majdnem elsírta magát:). Én pedig ettől nem kicsit vagyok boldog, hiszen ez is azt mutatja, hogy nagyon jól érzi ott magát. De azért megbékélt a sorssal, hogy ovi helyett Gryllus Vilibácsi koncertjére megyünk. Picit később indultunk, mint terveztük, de így is időben odaértünk volna, HACSAK nem támad kedve sok-sok népeknek keresztülfutni szervezetten a belvároson. Én tisztelem ezt a sportot, és tisztelek mindenkit, aki még élvezi is, de miért nem parkokban, át a hídon, szóval szabad levegőn teszik ezt? Miért az apró belváros, pici, egyirányú utcáin keresztül-kasul?? Amikor beálltunk egy kocsisorba az aktuális lezárt utcához, a rendőrök negyed órát ígértek, hogy annyit kell vesztegelnünk… MEgfordultunk inkább és “hömpölyögtünk” a többi autóval lépésben:(. Elkéstünk, de nem szegte kedvünket, a lányok azonnal vad tapsolásba, fejrázásba, éneklésbe kezdtek, amint felcsendültek az ismert nóták:)

Gryllus Vilmos:

Aki igazi értéket képvisel, akit mi felnőttek is nagyon szeretünk. A Maszkabál, amely ennek a koncertnek a témája is volt, nagy kedvenc nálunk. Azért szeretjük, mert rengeteg féle hangszert használ, itt épp csellózik, de koncertjein rendszeres a gitár, a nagybőgő, szájharmónika, furulya, doromb, mindenféle dudák, kolompok… És amitől mégnagyszerűbb mindez, hogy el is szokta magyarázni, hogy a hangszerből hogyan nyer hangot, zenét, majd igyekszik bemutatni a gyerekek számára érdekes módon, hogyan is szól, mire hasonlít…

A koncert után Inecsg Gabiékkal közös ebéd, ismét a megdögben, majd alvás következett itthon. Délutánra szülinapi zsúrba voltunk hivatalosak, így odamentünk és igyekeztük végigenni a nagyon finom sütiket és tortákat:). Virág 4 szelet tortát tolt be, házi sütésű tejszínes málnatorta volt, mennyei… A gyerekek igazán felszabadultak voltak mind, fogócskáztak, bújócskáztak, ugráltak az ágyon:). Szülinapos Edink 3 éves lett, amikor anyája hozta be a tortát, elkezdte énekelni a Boldog szülinapot, hihetetlen édes volt:))). Bogi és Virág pedig megfoghatták az incifinci 2 hónaos kishugát, Esztert, aki hihetetlen édes és szép kislány…

Este jött a Mama, mi pedig leléceltünk moziba és vacsizni egyet, ezer éve nem voltunk sehol… A lányok Mama legnagyobb meglepetésére szépen elaludtak, pedig szívesen szórakozott volna velük, fel volt rá készülve:))). Meseolvasás után ajtócsukás, majd beájulás következett. Mostanában ez tényleg így megy nálunk. Főleg mióta jó idő van és szinte egyfolytában kint vannak… No meg az oviban is alaposan elfáradnak.

Én előre közöltem a zemberrel, hogy kizárólag vicces filmet nézek, semmi apokalipszis, amit végigbőgök, majd 2napig lelkibeteg vagyok… Így esett volna a választás az új Rowan Atkinsonos filmre, amit mindenki lehúzott, így megnéztük -igaz gyanakodva- a Hasutasok című magyar alkotást. Egyszóval: borzasztó. Hernádiról többet gondoltunk, de csak ez a mondás jutott róla eszünkbe: ” Van az a pénz…” Volt 1-2 jó poén, de kár volt érte a pénz és az idő.

A vasárnap a nyugalom és a pihenés jegyében telt, délelőtt főztem, a gyerekek az udvaron a szomszéd gyerekekkel, homokoztak, cukrot (!) ettek, bringáztak, motoroztak… Délután közös szieszta. Lett volna. Ha. Ha ezek a kis büdösek elalszanak. De nem:). Másfél óra alatt szétkapták a szobájukat, majd úgy döntöttünk, fél 3-kor már senki nem alhat, nyomás a városba:). Öltözés, amit az is nehezít, hogy keményen válogatnak már. Virág a “lózaszín poltcipőbe” és a poncsójába akart menni. (A poncsót később a játszótéren apja kezébe nyomta sűrűn szuszogva: “mindig rálépek, nem kell”). A lányok napok óta fagyiért könyörögnek, hát megkapták:). Lózaszínt választottak mindketten:).

 

A játszótérhez érvén Bogi a kezembe nyomta a tölcsér csücskét, ami persze szét volt ázva és lötyögött benne a szétolvadt fagyi. Többszöri kérdésemre, hogy kéri e még, határozott nemekkel felelt, így én laza mozdulattal bekaptam:) (konyhamalac vagyok, a maradékaikat legtöbbször megeszem, randa szokás, tudom) Hinta, csúszda, vár, minden volt. Én Bogira felügyeltem, Béla Virágra.

 

Virág a mászóka azon pontjához ért, ahol egyik magas pontról a másikra függeszkedve, egyik rúdról a másikra “lépegetve” kézzel lehet áthaladni, ajánlott kb 6éves kortól. Elkezdett rá felmászni. Fel! Annak a tetejére. Én a vár másik végéből sikítva rohantam, hogy ugye ezt nem engedi meg neki a zapja, de ő sem tudott mit tenni, lévén, nem érte el. És hiába sipákoltam -Béla szerint oly röhejes módon-  a gyerek csak vigyorgott és szépen felmászott…

Majd így mászott le, amúgy teljesen egyedül, Béla csak segíteniakart, de a kisasszony nem kért belőle, szépen kimászik oldalra.

Majd persze Bogacs is ott toporzékolt, hogy felmászik, de nem engedtem neki.

Bizalomjáték apával:

Virág már gyakorlottan:

Végig pedzegette Virág, hogy felmászik a kötélhíd_tetejére, de nem engedtük. Kicsit rázta a lábát és borzolta a szemöldökét:), de elfogadta… Aztán mikor szóltunk, hogy utolsó csúszás, akkor ő nem a csúszda felé kanyarodott, hanem a híd felé. Mikor észrevettük, már mászott fel rá, lentről el sem érjük abban a magasságban, így Béla végig alatta vigyázott rá.

Lemászás:

Ezután megkérdeztem Bélát, hogy miért akar ő fiút egyáltalán?? Itt a fia, tessék:). Jogos a kérdésem asszem. És persze mérgesen közöltem, hogy 2évig nem vagyok hajlandó erre a játszóra jönni, addigra talán elfelejti Virág, milyen klassz is a magasban mászkálni…

A slusszpoén, már a Klauzál téren jártunk, amikor Bogi hirtelen felcsattant, hogy ” ANYAAAA, TE MEGETTED A FAGYIMAAAAT” Na, ez a trükk nem jött be:). Persze mindketten rázendítettek,  hogy másik fagyit kérnek inkább… De hát mi kemények vagyunk, mint a vídia, nem kaptak:)

Volt még szomszéd gyerekekkel játszás az udvaron, majd vacsora után 7kor beájulás:). Ma, -mostmár rutinosan- elmentek apával az oviba, rohantak be reggelizni:). Én pedig lemostam a maradék ablakot, kimostam a maradék függönyt, még főztem is és pihentem is:))

Délután orvoshoz mentem. Bogi megkérdezte, hová megyek:

• megyek a doktorbácsihoz, megnézi a kistestvéredet a pocimban, hogy jól van e.
• Igeen? (oly jellemző ez a visszakérdezés Boginál)
• Igen, majd sietek haza.

Miután hazaértem, beléptem az ajtón ezzel a kérdéssel fogadott: “kivette a doktorbácsi a babánkat a pocakodból?” Kis drágám:). Ha az ilyen gyorsan és könnyen menne,nagyon boldog  lennék:)

• Elmegyek én a boltba drágám ne cipekedj!

• Nem, inkább én megyek, gyorsan összekapkodom, ami kell!

Valami ilyesmi hangzott el köztünk, mielőtt elviharzott a Lidlibe. Bíztam benne, hogy nem fog cipekedni, hiszen “Ödönke” majd kirúgja Anya pocakját, de hiába csitítom, minden áron be akarja bizonyítani, hogy a terhes nők ugyanúgy képesek bevásárolni, mosni, főzni, ablakot pucolni, röplabdázni (!!!), mint “hagyományos” társaik.

Mikor hazajött, azért gyorsan elvettem tőle a két böhömnagy szatyrot és elkezdtem kipakolni. Ahhoz képest, hogy csak pár apróságért szaladt be, igen-igen meg volt pakolva a cumó, ráadásul szép lassan előkerültek a turpisságok, vagy, ahogy mi szoktuk mondani: a “peti”-k.

(A Dumb és Dumber című filmből való az idézet…)

A ropi okés, meg a sok tábla csoki is, de hogy egy hatalmas doboz négercsókot húzzak ki a szatyorból, sosem gondoltam volna, hogy megtörténik. Pislogtam csendben majd megkérdeztem:

• Ezt meg, hogy és miért?

• Jól van na, megkívántam! – jött a válasz! 🙂

A Jóbarátok után a legnagyobb sorozat… Valami elképesztő, nem is maga a történet, hanem a személyiségek, nagyon jól eltalálták a színészeket.

Michael Scofield pedig hihetetlen, szét vagyok csúszva tőle teljesen, pedig rám ritkán gyakorol nagy hatást férfi filmvászonról. Hát neki sikerült:))

Elnézést a csendért, de egyszerűen nem jutok el addig, hogy írjak…

Amint láthatjátok, az oldal és a blog átalakulóban van, ahogy Béla kevés szabadideje engedi, rendezgeti, reméljük hamarosan kész lesz és minden a helyére kerül.

A hét híre, hogy a 2 lány együtt jár az oviba, ott is alszanak, nagyon büszke vagyok rájuk:). Bogi reggelente egy kicsit elszontyolodik, -amihez Virág hamarost csatlakozik is rendszerint-,  de egyértelműen csak a cumiért megy a hajcihő, rájöttek, h ilyenkor hamar megesik a szívem és odaadom… Pedig ugye már rég csak alváskor cumiztak, de most ez a vigaszuk. Virággal ma megbeszéltük, h ezt befejeztük, semmiképp nem cumizhat, és ne sírni segítsen Boginak, hanem inkább vigasztalja meg. Nagyon lelkesen ismételgette, amiket mondtunk neki, de azért reggel még ő is bepróbálkozott, de nem nyert:). Bogi pedig amint meghallotta, hogy joghurt a reggeli, rohant be:))). Símán és gyorsan elalszanak, engem pedig repesve fogadnak kettőkor, ébredéskor:). Csak úgy szaladnak hozzám, ez a nap fénypontja:). Tegnap mondta Zsuzsinéni, hogy Bogi nagyon klasszul veszi az akadályt, viszont Virágot most megviseli ez a változás, ezelőtt már nagyon jól érezte magát, most viszont ha Boginak eszébe jutok, rögtön csatlakozik és végül őt nem lehet megvigasztalni… De úgy látom, ez még néhány nap, majd előre félek mi lesz, ha elkezdik otthon érezni magukat:D

Én pedig szabad óráimban leginkább takarítok, hihetetlen, h néhány órába mi minden belefér, ha nincs kisgyerek “segítségként” az ember mellett… Jövő héten talán ablakot is mosok, és lekerül végre a karácsonyi műhó, kicsit vicces a mellette álló nyúl:D. 11 ablakunk van, ebből 5 erkélyajtó, GRRR. És minden nap lefekszem 1 órát olvasni, vagy filmet nézni.

Szépen beállt ez a ritmus, én pedig remekül vagyok, Várgesztesen sikerült búcsút mondani egy rókakomával végleg a rosszullétnek, ismét félidőre múlt el, épp, mint a lányoknál:). Ödönke rendkívül sokat és erősen mozog, már kívülről is érzékelhető. Úgy tűnik, mégsem vagyok elszámolva, most vagyok kb félidős, tehát a célidő az talán augusztus 4, de ezt csak én számoltam ki.

Az a jó ebben az ovizásban, hogy délután csak az övék vagyok. Így sok jófejség is belefér tőlem, pl 2 napja saraznak a homokozóban, és ez nagyon nagy móka:). Első nap még rutintalanul nem öltöztettem át őket, így este komplett ruha, kabátmosás volt. Tegnap már gumicsizma játszott és játszósruha.  Sütünk együtt sütit, festünk, játszóterezünk, amit csak akarnak. Mesét most alig néznek, egyszerűen az nem fér bele, este fél 8kor kezdünk mesélni, majd 8-ra alvás van. Azért furcsa így a csendben egyedül, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy vágyom a zsivalyra, nagyon is jólesik ez most nekem:). Jó helyen tudva őket nyugodt vagyok és készülök sok olyan dolgot csinálni még szülésig, amire 4éve nincs időm. FÉnyképeket rendezni, átválogatni dobozokat, fiókokat, falat festeni, turkálni járni, és magammal foglalkozni.

A hosszú 7végét Várgesztesen töltöttük, nagyon jó volt, majd készül róla egy képes beszámoló.