Kiss családunk blogja

A hhülye az én vagyok, mert nem vagyok normális, azért vagyok hülye. Az úgy volt, hogy jó gondolatnak tűnt Katival gyalogolni egy tempósat délután, a fitnessben már lejárt a bérletem, hogy a gépen gyalogoljak, vagy lépcsőzzek, na meg társaságban jobb mozogni. De Kati migrénezett inkább, kímélvén őt jött a remek ötlet, napozzuk a tetőn. Olyan kellemesen fúj a szél, picit süt a nap, időnként elbújik, épp alkalmas a napozásra.

Felmentem hát, Kati sehol, elálmodozgattam magamban a nyugágyon, mindenféle álomfilmek mentek a fejemben, tulajdonképpen remekül szórakoztam, pedig a könyvet a kezembe sem vettem. Kati sehol, inkább migrénezett tovább otthon, ő tudja, gondoltam:) (igazából nagyon sajnáltam persze, mert irtó szarul volt)

De még ha fürdőruhában mentem volna. A túrót. Úgy éreztem nagy dolgok ma nem történnek barnulásügyileg, meg én sosem napozok (eztán sem!) , egyrészről káros, másrészről nem tudok sokáig egy helyben maradni. Most bezzeg sikerült. Miniszoknya felhúz, póló felhúz, gondoltam, ha a hasamat és a lábamat éri a nap egy kicsit, már jó. Hát érte… Jah, kardinális pont a napszemüveg, ami végig a fejemen volt, naná, TŰZÖTT a nap, az erős széltől persze nem éreztem. Gondolkodtam, h árnyékba vonulok, de egyrészt lusta voltam felkelni, másrészt féltem, h ott (!) fáznék.

Angi 1kor felment, onnantól relax, nem aludtam azt hiszem, inkább csak álmodoztam, megmozdulni sem volt kedvem, olvasni sem, jó volt elmélyülni a madárcsicsergés alapzajában, amit a szél susogása zavart csak meg. 4órakor csodáltam, h még nem hívott a család, Abigél ébredése igen időszerű volt, gondoltam, lassan leslattyogok. Na, ekkor éreztem vmi furcsát, fájt a bőröm, ahogy keltem fel, a lábamon főleg. Kicsit beráncoltam a homlokomat, szszszs.

Lesétáltam még mindig gyanútlanul, a napszemüveget levettem, beléptem az ajtón, belenéztem a tükörbe és nem tudtam, h sírjak, vagy nevessek. Béla kijött a dolgozóból, hangos nevetésben tört ki (mert genyó).

Íme:

Az életben mégdurvább, abszolút kivehetőek a napszemüveg körvonalai… A hasam, a lábam, pecsenyére égett… Egész nap fújtam a first-tel, remélem oké lesz a dolog, és nem hámlik le. Időnként rázott a hideg is. Este volt még egy kis meglepi, fürdés előtt felemelt kézzel belenéztem a tükörbe, hát a felkarom, a póló mentén, épp az a puha, amúgy fehér bőr, amit nap sosem ér, pecsenyére…

Holnap lesz Röszkén Bogi csoportjával a buli, izgalmas lesz közröhej tárgyává válni:)))

Nem sikerült rászokni a napozásra:D

Fantasztikus hétvége áll mögöttünk:)

Megfogalmazódott bennem, mi hiányzik nekem, hát hogy hiányozzanak a gyerekek:). Néha, kicsit, hiányozzanak. Pénteki kiakadásra jött ugye, hogy lehet menni welnesselni, sportolni a Maros fitt centrumba, rögtön be is jelentkeztünk már szombatra, és anyuval jól megbeszéltem, hogy a gyerekek ottaludjanak náluk.

Szombaton délelőtt Apa dolgozott, én főztem egy gulyáslevest, mostam, takarítottam,  sütöttem rétest *, Abigélt letettem aludni. Anyuék el is jöttek értük délután, mi pedig fagyiztunk, sétáltunk egyet a városban. Ott összefutottunk Gyurival és Nellivel, akiket rögtön meginvitáltunk, hogy vacsizzunk együtt a John bullban. Igaz, hogy eredetileg kettesben készültünk, de megjött a kedvünk a régi barátokhoz, akikkel csak munka ügyben szoktunk beszélni.

5re mentünk squasholni, hagytam Bélát nyerni, hadd örüljön;) :D. MAgyarul, minden meccset megnyert, naná, ügyes, erős, jó mozgású:)). A jó mozgásától, a sportos megjelenésétől mindig újra és újra beleszeretek, rém vonzó ő számomra még mindig, és az is marad már:). Utána welnesseltünk, egy picike teremben van egy jakuzzi, egy finn sauna, egy merülőmedence, zuhany, ennyi. Nem is volt ott rajtunk kívül senki, kettesben, meghitten, csak vigyorogtunk, hogy mennyire jó dolgunk van és hogy ilyen kell nekünk majd a házunkba, legkésőbb öregkorunkra:)

Egész délután a jövőnkről beszélgettünk, vannak terveink… Mindketten egyértelműen a gyálaréti házban látjuk magunkat kis időn belül. Egészen messzire képesek vagyunk elmenni a tervezgetésben:)). Ami olyan jó érzés. Jó érzés álmodni róla, reméljük meg is valósul. Megbeszéltük jól, hogy a kis házban hátul mégiscsak dolgozó-tárgyaló lesz az egyik szobában. A másik szoba sorsát kell még eldönteni, én játszószobát gondolnék a gyerekeknek, Béla saunát, kondigépeket álmodna oda (amely álmok elég messze vannak a lehetőségektől, hehe, de az álmokban az a jó, h kicsit elhiszed közben és az jó:) ).

Az én sorsomról is beszélgettünk, terv szerint belefolyok lassanként a munkának az ügyfelekkel kapcsolatos részébe, Béla nem igen szereti az egyeztetéseket, megbezséléseket, nem igen kedveli, szereti az embereket unblokk, nekem pedig fekszik ez a dolog, rég tudjuk, hogy jól kiegészítenénk egymást… Van 1 olyan projekt, ami ha elkészül, akár továbbértékesíthető, ez is az én dolgom lesz. Na meg lesz kert és minimum tyúk (tojónak) a háznál.

Ismét konstatáltuk, hogy nekünk vannak a legjobbfej, legszuperebb gyerekeink a világon:). És hogy minden nehézség, szívás, lemondás ellenére sem bántuk meg 1 percét sem az elmúlt 7évnek. Nem könnyű, de egyre könnyebb lesz…

Majd elmentünk vacsizni, előtte tettünk 1 kört a Kárász utcán is, majd Gyuriékkal vacsiztunk egy jót, és elmeséltük, kivel mi van, a baráti körben is kiről mit tudunk, infót cseréltünk. Jól megbeszéltük, hogy 2 hét múlva szombaton nálunk megtartjuk a GYörgy és Béla névnapot, főzünk, vagy sütünk vmit… És hát mind sajnáljuk, h kissé széthullott a csapat:(

Majd hazaérvén még csatlakoztunk a szomszédokhoz, volt buli most is, de ebből most kimaradtunk, hallé, sült kárász, azért csipegettünk:D. Beszélgettünk éjfélig, aztán szunya. Rég aludtam ekkorát… Béla képes volt órára kelni, mert Forma 1 volt, én visszaaludtam még fél 11ig:). Nagyon-nagyon jólesett, boldogan ébredtem, tudván, h behoztam vmit az alváslemaradásból:)

Felkeltünk, virágboltban beszereztünk eztazt, majd anyuékhoz futás, hogy megölelhessük a kis csodákat, akik addigra nagyon hiányoztak nekünk:). Boldogan futottak elénk, bár Bogi rögtön elkámpicsorodott, hogy akkor nem megyünk Keresztmamiékhoz??? Deeee, mentünk, ott ettük meg az Apu által főzött isteni marhapörit. Meghitt pillanatok, finom ételek, társasjátékozás, kártyázás, minden volt… Abigél rajtam aludt a nyugágyban, majd a babakocsiban, mert ehhez volt kedvem, hogy csak összebújjunk, volt türelmem elaltatni, volt türelmem úgy maradni, kártyázni Hannával… MAjd a fiúk még tengóztak egyet, utána jöttünk haza. A gyerekek méltón felavatták az új hintaállványt, le se jöttek róla egész du:)). Képek lesznek!

Még du elszaladtam az utolsó hypoxira, lemértek, csípőből 4cm, derékból 2cm, kg-ban egy deka sem ment le. A zsírszázalékom azonban majdnem normál tartományig süllyedt.

Hazaérvén már csak vacsiztatni kellett, Apa megfürdette őket. Mese után 1 szó nélkül aludtak el, semmi kimászkálás, külön móka:DDD

Sikerült feltöltődni, igaz, apa egész este dolgozik cserébe, én pedig mosok, meg a többi, de sebaj. Köszi Anyu, imádlak:)