Kiss családunk blogja

A nap fénypontja, amikor lefekvés előtt betakarom az alvó gyerekeket:). Csodásak, ahogy horkolnak, ahogy békésen szuszognak. Ezúttal mindenki a saját ágyában aludt el, ez nem mindig ilyen egyértelmű, van, h keresnem kell őket, aztán találok plusz 2 lábat a lenti ágyban:)

Néztem az előbb a kicsit, milyen békés és gyönyörű, és így mennyire nem látszik rajta, hogy ő szélvész kisasszony:)). Ma többször rimánkodtam azért, h teljen már el gyorsabban ez a kritikus néhány hónap, ameddig tök hiába mondok bármit és fenyítek, h nem miért  nem lehet az asztalra mászni, miért is nem jó szétdobálni a tarhonyát, miért nem úgy iszunk, mint a kiskutya, miért ne a kezével lapátolja a gyümölcslevet a szájába (!), miért ne pakolja szét a nagyok puzzle-ját, dominóját, ha földhöz vágja a baribe-házat, síkitani fog a Bogi, nemcsak a barbiebabák, stb…:)))). Az teljen el, hogy ha nem hallom és látom a kicsit, akkor ugyan gyorsan meg tudok csinálni ezt-azt, de vmit utána össze kell pakolni, meg kell ragasztani, ki kell dobni, mert tönkremegy, stb. Kicsit strapás folyton a kisasszony utáni kupit pakolni.

Kajafronton Virágra ütött, nagy zabagép a baba, bármit megeszik és jóízűen, mond ilyeneket, hogy “medettteeeeeeeeem, télek médt, télek méééééééédt, Ajaaaa, medettteeeeeeeeeem, télet médt, Aja! ” Rászokott arra, hogy miután befejezte a kaját, amit az asztalon talán maradékot, a nagy székekre ül és még ott is eszik. Ilyenkor megsértődik, ha visszatesszük az etetőszékbe:)).

Anyunak szerdán megoperálták a jobb lábát, ami irtó csúnya visszeres volt, megérett a műtétre. Rászánta magát az Anyu és túlesett rajta, hálisten nem bánta meg, mert nagyon jól viseli, úgy tűnik, hamar fel fog épülni.

Szerdán feküdt be, fél 1kor vitték be a műtőbe. Abban maradtunk, hogy csak este látogatjuk meg, ezt ő kérte, h ne ácsingózzunk ott a korházban, aztán tesóval egész nap ment a forró drót, majd fél 3 körül nem bírtuk tovább, megbeszéltük, h elindulunk. Ő otthon tudta hagyni Pollát a sógorra, Bibit felöltöztettem, h magammal viszem és majd felváltva felmegyünk anyuhoz. De szembe jött a szomszéd, így nála hagytam, Zs.bácsival úgy is csípik egymást, és Zs. készségesen segített:).

20perccel azelőtt tolták ki anyut, mint ahogy odaértünk, még kába volt, látszott, h elég jól érzi magát, buli van odabent:)). Azt mondta az édes, mert annyira nagyon édes volt, imádtuk:)), hogy “Pónivilágban vagyok… még most is a játékokkal álmodok. Meg a gyerekekkel, Virággal” És nevetett ő is magán, mert ez az a kába állapot volt, mikor fel tudta mérni, h csak álmodik, de élvezi:)). Nagyokat és jókat aludt, este még bementünk persze, 8körül már lábra is állt, reggel, mire mentem érte, hogy viszem haza, összecsomagolva várt, épp toporgott, fel volt öltözve. Jól leszúrtam, h maradjon már nyugton, nincs 24 órája, h műtötték, de a dokival mondatta el nekem, h neki ezt szabad, sőt, kell. Mondtam az adjunktusnak, h anyukámat kár bíztatni, mert alapból sajtkukac.

{ No, ha már ott voltam alapon, megnézettem a hasam az adjuntussal. A hasammal az van, hogy 2 császár után csodásan visszalakult, a harmadik után már nem:(. Volna rajta csemegézgetni való egy plasztikai sebésznek, a hegem eléggé behúz, a bőröm ugyan szép, de látszik, h a hasizmom sem tart rendesen, elég passzívnak érzem a hegem feletti zsírréteget, amit a doki megerősített.

Nem volna szükség nagy hasplasztikára, csak minire, megmaradna a köldököm is (nagy plasztikánál új köldököt preparálnak, a régi elvész) , és az eddigi méretű heggel megoldható lenne.Sajnos néhány éve már nem finanszíroz a TB ilyen jellegű műtéteket:(. 180 ezer pénz lenne, de azt eldöntöttem, h egyszer megcsináltatom, mert nagyon zavar. Mondjuk ha lesz végre házunk, kijárták a lányok az egyetemet, mindet férjhez adtuk, akkor besorolok a hasplasztikámmal a családi büdzsébe :DDD.}

Hazavittem tehát anyust, akire rá kellett szólnom az autóhoz menet, h lassítson, mert alig érem utól:D. Otthon elrendezgettünk mindet, kiszedtem a mosagatószivacsot a kezéből, átfásliztuk a lábát, majd végre leült és feltette a lábát. Otthagytam, de saját bevallása szerint sikerült túlerőltetnie, mert estére fájt neki. Persze sosem tudni, h mennyire vallja be a fájdalmat, azt mondja, nem kellett bevennie fájdalomcsillapítót. Nyilván ennyire normális, h fáj.

Nagyon hosszú, több, mint 2 órás műtét volt, számtalan metszéssel, nagyon csúnya volt a lábszára. Biztos csupa zúzódás az egész. Ma is jól volt, de pihen, csak hétfőn kezd leltárt írni, van behoznivaló munkája…

Élvezi a kényszerpihenőt, a klinikán jól kipihente magát:)). Műtét után is jól nézett ki, pirospozsgás volt a bőre, látszik, h kicsattan az egészségtől!

Apa szombaton versenyezni volt Szarvason, hetedikek lettek a 9 indulóból. Ez nem rossz eredmény, lévén, a csapat mindig előtte 1-2 nappal áll össze. Későn ért haza.

Mama és Tata elvitte Virágot, Bogit és Totit Algyőre a Borbála fürdőbe, vagy 3 órán át pancsikoltak, a lányok fel voltak dobva teljesen:). Este maratont vetítettem nekik, élvezték nagyon:)

Vasárnap délelőtt felkerekedtünk és kimentünk a Vadasparkba. Jó döntés volt, sokáig hezitáltunk az idő miatt, végül senki sem fázott. Mondjuk a lányokra adtunk overált is, olyan fázósak ugyebár. Abigél vígan ismételgette utánunk az állatok neveit:)). teve=tebe, és a többi, nagyon bírta őket a kiscsaj, tetszett neki minden állat.

Béla a Vadaspark elején még kifejtette nekem, h amennyiszer itt járunk, csak erősödik benne egy hülye félelem, miszerint vmi vadállat kiszabadul és a gyerekekre támad. Na, nekem se kellett több, innentől már ketten féltünk:D. Az oroszlánok segítettek mégjobban beparázni, lévén, vmi párzási morgással “szórakoztattak” minket, méteres közelségből. Nagyon félelmetes volt…

Mindketten álmodunk amúgy ilyen rémségeket, nem tudom, mi az oka, de folyton menekülünk, mentünk, borzasztó álmaink vannak:(. Már meg sem osztjuk egymással, annyira megrázóak.

Kellemes séta volt, Bogi visszafelé már nyafogott, így felállt a babakocsira, Virág még kifelé is szaladt, előre-vissza, előre-vissza, ő kétszer annyit ment, mint mi:D. További meglepetés várt a lányokra, mert ebédelni a burger king-be mentünk:)). A kicsi is szuperül nyomul a csúszdán, így mi is nyugodtan tudunk ott ebédelni. hazajöttünk, tettünk egy harmatgyenge kísérletet, h esetleg aludjanak a nagyok, de neeeeem, olyan nincs:D. Mi néztünk egy filmet, Abigél nagyot aludt, nagyok meséztek és rajzoltak, majd kimentek az udvarra.

Később sütöttem egy nagy tepsi almás pitét, és isteni ragulevest (tk galuskával). A pite tésztája persze fele t.k.fele finomliszt, sok lenmaggal, az alma közé és alá zabpelyhet szórtam (morzsa helyett). Apa húzta a száját, mert hagyományos pitére számított, majd felhívtam a figyelmét, h bízhatna jobban bennem:D. Nem volt panasza rá, sőt, el volt alélva, milyen finom. Tényleg jó lett, majd teszek róla képet, kérésre receptet is írok, kivételesen mértem a mennyiségeket:))

Mivel lehet igazán elfárasztani egy 4-5-6 éves gyereket? 3 órás pancsolás smafu, korcsolyázás smafu, Vadasparkban nagy futkározás-séta smafu, ezek együtt is smafu:))), Boglárka ma reggel is 7 előtt ébredt, pedig este volt fél 9, mire ágyba kerültek 😀

Egy ideje feltűnt nekem, hogy Bélával folytatott beszélgetéseinkbe,  alattomos módon beköltözött ez a szó… Mert én kérem ki magamnak magamtól, hiszenénis fiatal vagyok:)

De komoly, hiszen ha látunk a TV-ben vkit, vagy jönnek lakást nézni pl emberek, akiknek a nevét elfelejtjük, akkor vmit rájuk aggattunk akaratlanul is, pl “az idősek”, ” a fiatalok”, “a büdösek”, “a hülye nő meg a pasija”, stb… :D.

Tegnap mindketten eljutottunk röpizni a saját csoportunkhoz, édes Mama jóvoltából:), aki munka után vigyázott a csajokra, akik ettől persze irtó boldogok voltak. De főleg mi, mivel élménnyel teli értünk haza mindketten, tele sikerélménnyel. Bélának szombaton versenye lesz, úgy jött haza tegnap, h nincs ki a csapat, ha ő nem megy (úgy volt, h nem megy), akkor nem tudnak elindulni. ÍGy elküldtem, hadd menjen, ráfér a kikapcs, a mozgás meg főleg… Centert fog játszani, amibe nyilván kishíjján belehal majd, mert ahhoz nagyon pörgősnek kell lenni, de más nem tudja játszani, muszáj a veteránnak:)

Nekem is irtó jól ment, 2 jó ütő között álltam, amit szeretek nagyon, jó bejátszásokat adni nekik. És jó fejek voltak, mert sok-sok labdát kaptam én is, amiket nem is olyan rosszul ütöttem meg:). Fejlődök, amit nagy örömmel konstatáltam tegnap.

Mivel élményekkel teli értünk haza, beültünk egy nagy kád vízbe (Béla még hamarabb hazaért, mint én, ő letette a csajokat, én még 6 előtt megfürdettem őket, h Mamának csak vacsiztatni kelljen és játszani) , ahol eltöprengtünk:). Épp ezen a mennyire vagyunk fiatalok dolgon, és arra jutottunk, hogy 10év múlva lesz egy helyre kis házunk (mármint ház nemsokára lesz, ha mindenki úgy akarja, de helyre is lesz pár éven belül:) ), biokert, medence, ha ügyesek leszünk. No, lesz egy házunk, 3 NAGY lányunk, akikkel már mindent lehet csinálni:). Télen síelünk, snowboard-ozunk, nyáron strandröpizünk, persze dolgozunk és sikeresek vagyunk:). Addig nem szabadjobbanelhíznunk (lefogyni sem volna hátrány 😛 ), vigyázni kell a csontjainkra (nekem az ütővállam nagyon kattog) , az egészségünkre.

Ilyen jövőképpel azóta vigyorgok:))). Még a vizespohárba akkurátusan bekanalazott rizst szétkenve a falon, padlón, asztalon is jókedvűen takarítottam fel:DDD

Végezetül Bea barátnőm ma reggeli sztorija:

“A hétvégi nemzeti ünnep miatt a gyerekek ünneplőben mentek suliba, mindenhol ez a szokás az ünnepségek kapcsán.