Kiss családunk blogja

Minden kedves olvasómnak ezzel a verssel kívánok nagyon Boldog Új Évet:)

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!

Bőrgyógyászat 2.felvonás:

Tegnap visszamentünk a bőrgyógyászatra, egyrészt hogy megkérjem a doktornőt, kérjen Bogcsitól bocsánatot, másrészt, hogy járjunk már a végére ennek a bigyónak. Ám “sajna” nem az agresszív banya volt, hanem egy idős és irtó bizonytalan doktornő. Nagyon készséges és kedves volt, bár folyton “izé-zett”, minden második szava izé volt, Bogi másik vállához ment, mikor már ötödjére látta, nem tudta eldönteni, feküdjön, vagy üljön, stb…

Aztán eldöntötte, h feküdjön hasra, majd mutatta nekem, h “pszt”, és odalépett egy pici kanál végű szikével. ÖÖÖ, ki akarta vágni ott helyben!!!!!!! Mondom, érzéstelenítés nélkül??? Aztán megint némi IZÉ, és azt mondta, “Áh, nem, túl nagy. ” Vazze……

Aztán lefagyasztotta, de azt is olyan bizonytalan kezdő módjára, de végre, majd kaptunk egy beutalót a sebészetre, csak nem ússzuk meg:( Viszont este leesett a lefagyasztott heg, ömlött a vér belőle, ám mostanra szépen gyógyul, hátha megúsztuk az egészet.

Ehhez még annyit, 4 orvos látta összesen, egyikbe sem tudnék bizalmat vetni, velem lenne baj???

A szilveszterünk nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de nem bánkódtunk nagyon, jól éreztük magunkat, a nagyok boldogok voltak, h fennt maradhattak:). Sz-ékat vártuk volna, de sajnos Katusnak nagyon ment a hasa, így nem tudtak eljönni. A sok malachús, párolt káposzta, krumplipüré mind ránk maradt, még holnap is fogjuk enni:)). Abigél 10-ig bírta, utána társasoztunk a csajokkal éjfélig. Fáradtság nem látszott rajtuk, meg kell mondjam:). A TV műsor vérgáz volt, siralmas… Hol a Lart’ pour lart, a Galla?? Nem is igen néztük. Nagyon megható pillanatai voltak az estének a koccintás, a Himnusz, elmondtuk a nagyoknak, miért kell csendben, vigyázban állva tisztelegnünk, míg szól a Nemzeti Himnusz, és aki tudja, az énekelheti is, stb…. Hogy magyarázzuk el, egy órát, naptárat nem ismerő gyereknek, mi jelentősége ennek az ünneplésnek? :))). Próbálkoztunk:)

Elvarázsolta őket a kristálypohárban buborékozó gyerekpezsgő, a csend, a koccintás, minket pedig ők varázsoltak el , mint mindig, a rácsodálkozásukkal, a kérdéseikkel, a szépségükkel, a humorukkal, amivel az egész estét átitatták. Beléptünk az alvó Bibihez is, feltartott kézzel aludt, az elégedett nyugalmával, neki is mondtuk, hogy Boldog Új Évet, de leginkább, Boldog Életet mindüknek:). Csodalányok.

2008. Mozgalmas évünk volt:). Azt hiszem, 2007-et úgy emlegettem, mint életem legjobb évét, fenntartom továbbra is, nem győzte le 2008:)).

Sok szempontból sikeres év volt, Béla munkahelyváltása, fejlődő vállalkozásunk egy anyagi jobblétet hozott, na, nem kell semmi komolyra gondolni, főleg, hogy most fogunk adót fizetni és ez bizony elkeserítő… Ám nincsenek napi, havi szintű anyagi gondjaink, mint 2-3-4 éve… Nagy vágyunk vált valóra, Béla reál bére megyezik a hivatalossal, november óta. A vállalkozásunk is fehér, mint a ritka holló, ez nagy elégedettséggel tölt el engem.

Itt kell megjegyeznem, hogy borzasztóan büszke vagyok a férjemre, mert amit kitűzött célnak, elérte. Átküzdötte minden akadályon, akár rajtam is, bár remélem, inkább támogattam, mint hátráltattam ebben.

Persze ára van a sikereknek, főleg időben, igyekszünk, igyekszik ezen változtatni, szerencsére lassacskán nem szorul rá itthon minden apró munkára.

Épp ezért itthon rám sokkal több hárul, és ezt gyakran rosszul viselem. Abigél már nagyon pakol, mindent elér, az összes lányunk ebben a korban teljes embert kíván, mert önveszélyes, a lakás pedig többnyire hurrikán súlytotta területnek néz ki, amit ahogy öregszem, egyre rosszabbul viselek, gyakran érzem, hogy belefáradtam én már ebbe:). Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy már csak 1 év, és kicsi bibi is fogja az adást teljesen majd, és nem lesz ő sem hurrikán:). A nagyokból is egész rendes gyerek lett, holott … főleg Virágunk, huhh:). Mikor a másodikon állt az ablakpárkányban… minden nap… és ült a kiürült fiókokban, majd lépcsőnek használta őket…

Ami még nehéz emiatt, a lányok csak az emeletes ágyon tudnak aprókkal játszani, vagy pl ott társasozunk, mert kicsibibi már az asztalra is felmászik:))). Nemsokára az emeletes ágy jön, tudom én 😀

Nehéz még az is, hogy sokat éjszakázom még mindig, és akármennyire arany ember Béla, ebben nem segít, ha a fene fenét eszik sem, na jó, nagy ritkán. Összességében 6 éve nem aludtam át egy éjszakát sem:).

És mindeközben kicsi bibi a legédesebb a világon, és annyira dagi lett hirtelen, rengeteget eszik, hogy fér ebbe a kicsi lányba ennyi kaja, fogalmam sincs:))). Dumál, mindent megismétel, amit mondunk neki, mindenkit nevén szólít, rajong Tatáért-Mamáért, ha közelítünk a bolthoz, vagy a házukhoz, ugrál a kocsiban és kiabál:). A nővéreiért is rajong:). És legfőleg a ciciért még mindig, reggelente még szopik a kisasszony, de nem bánom:)

Összességében tehát, szép, mozgalmas, sikeres, boldog évet zártunk, ami mindannyiunktól több türelmet kívánt volna, hát az néha elfogyott, talán belefér:)

Amit tervezünk 2009-re: 2009-ben legyen egy klassz, fenntartható családi házunk, Szeged kertvárosában:). Vegyszermentesen konyhakertet gondozni, fenntartható méretekben:). Gyümölcsöt eltenni télire, mindig, és sokat!

Sokkal több időt, kiemelt figyelmet a gyerekeknek, főleg a nagyoknak, (Bibinek alapból jár folyamatosan:)) ), több nyugodt, békés itthonlét (ez nálunk hiányzik, folyton programjaink vannak, jövünk-megyünk-hozzánk jönnek)

Továbbra is a reform konyha irányában maradni, hogy az ne legyen elrugaszkodott, maradjon ízletes.

Le kell fogynom. Sajnos nem megy az elfogadás, már pedig akkor le kell fogyni. Cél, 60kg alá menni.

Többet olvasni.

Többet kimozdulni gyerekek nélkül és nem szabad ezzel kapcsolatban skótnak lennünk.

Kérni, vagy elfogadni a segítséget, főleg gyerekvigyázás terén.

Nem elaprózódni.

Megalapozni, kitalálni lassacskán, amivel foglalkozni szeretnék, ha Abigél ovis lesz.

Hát ennyi:)

Annyira csúcs ez az ünnep, nem hiába várom minden évben. Igazán szép karácsonyi emlékeim vannak, gyerekkoromban mindig kaptam szép dolgokat és álmaim teljesültek, most a gyerekekkel pedig hihetetlen csodás…

Mi már nem készülünk annyira , nem őrülünk bele, legalábbis igyekszem:). Pl elfogyott a mézeskalács és a hókifli is, már tegnapra:)), bejglit készültem sütni, de Béla lebeszélt, és elmentek inkább venni a tescoba, én pedig sütöttem 2 csülköt a sütőben, készült hozzá isteni párolt káposzta, tört krumpli és ennyi:). Na jó, betöltöttem a képviselőfánkot is, ami egész jó lett.

Ünnep előtt besegítettem anyunak a boltba, csak napi néhány órát, jó volt, és örültem, hogy végre tudok picit segíteni neki, és viszonozni mindazt, amit kapunk tőle nap, mint nap. Bár nem hinném, hogy akár csak megbillent volna a mérleg nyelve…

24-én mindenki marad otthon, ám a csodálatos Betlehemet megnézzük minden évben, ezúttal anyuék vitték el a 2 nagyot, és lám, mire hazaértek, a Jézuska is megjött:). Volt vigazság:). Mindenki klassz dolgokat kapott, semmi felesleges kacat. Én már úgy vagyok vele, hogy vagy semmi, vagy értelmes dolog, ami igazán örömet okoz. Így lett, hogy Apa kapott egy határidőnaplót, amit muszáj lesz használnia (nagy szüksége lenne rá..) és egy térdvédőt:). Ugyanis röpin mindig az enyémet használja, ha együtt játszunk, felezünk, de biztos ziher, hogy a másik térdünkre vetődünk:)). Én kaptam tőle egy szuper felső-kombót, épp, amilyen nagyon jól áll és tetszik is, illik hozzám, remek na, szuper izlése van, méret perfekt ofkorz:). Hozzá illő bizsu-kombót, csúcs ez a pasi:). Továbbá kaptam 2 szilikonos sütőformát, és 2 magas spagettitartót, amire rég vágytam:).

A lányok… hát édesek:). Abigél végig gondot okozott, mert nincs szüksége semmire, és nem játszik játékokkal:). Aztán rátaláltam egy klassz kis formabedobóra, amibe golyókat kell belekalapálni, hát nagy siker volt, még a nagyok körében is:). A nagyok megkapták az új Ki Kicsodát, szuper, már tudnak vele szinte egyedül játszani, tök édesen nyomják:)

No meg megkapták a luvnyák házát, hogy ne legyenek már hajléktalanok a kurvinkák sem (barbibabák). Hatalmas siker, fennt pihen az étkezőasztalon tárva nyitva, és ott játszanak, amikor csak itthon vagyunk:))).

Ma csodás reggelre ébredtünk, leesett a hó:). Első ránézésre szánkózásra alkalmatlan volt, de mi nem adtuk fel. Hatalmas hócsatát vívtunk a szomszédokkal, aztán csak elsétáltunk a töltésig, ahonnan ki hogy tudott, lecsúszott. Apával összeölelkezve lehemperegtünk, majd csak nevettünk a friss hóban, a gyerekek meg fentről szurkoltak, vicces volt:). Persze fel voltunk öltözve, én síruhában nyomom ilyenkor, csak és kizárólag, és síkesztyűben és vízhatlanban, másképp ez nekem nem menne. Béla azonban körberöhögött, mikor kikészítettem a sínadrágját. Közölte, hogy ez már nem jó rá. Kihízta:))). Adta magát a helyzet, hogy az orra alá dörgöljem, rám biz még jó a lánykori sínadrágom:))). (mert jó nagy és nyúlik:D)

Ma délután Béla anyukájánál jött a Jézuska, gyarapszik a család itt is:). Összesen 9 felnőtt, 7 gyerek:))). A ház sajnos nem adja a lehetőséget ennyi ember több órányi szórakozásának, szegény prücskök nem igen tudnak játszani. A bútorokra persze vigyázni kell, így eléggé beszűkülnek a lehetőségeik, ha épp nem jön Jézuska, vagy nem eszünk. Nyáron az udvaron más, így télen megoldhatatlan. Így sokáig nem maradtunk, de ettünk egy nagyon jót és együtt voltunk, más nem is számít.

Holnap anyuékhoz megyünk, anyu évek óta igyekszik nem faxizni, lesz töltött káposzta nagy mennyiségben, meg húsleves, valami ezazmég esetleg, de sokkal inkább készül pókerezni, vagy Catanozni, velünk lenni. Remélem sikerül:)

Holnapután a nagyszüleim 60.házassági évfordulója, majd 28-án még karácsonyozunk Béla Tatáékkal is, hát, nem unatkozunk:))). És rettenetenesen hízunk, azt hiszem :/

No, ami még van belőle, mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánunk:)

Kissek

Vannak ilyenek, kérem, ki nem látta, még meg sem született. Hiszen van az úgy, hogy olyan egészségügyi személyzettel találkozunk, aki mindenhatónak képzeli magát és csak_azért, mert valamilyen pozícióban van és ott otthonosan érzi magát, azt hiszi, már bármit megtehet velünk, betegekkel. Megalázhat, csúnyán beszélhet, elfelejthet kommunikálni…

Mintha minden szó, amit a száján kiejt, kínosan fárasztó és degradáló lenne. Mintha minden információval méltánytalan előnyhöz juttatna minket, holott csak elégséges és méltó információkhoz juttat azzal, hogy válaszol tisztességgel a kérdésünkre.

Na, elárulom, mi az, ami ennyire felhúzott, mai történet, ami tegnap kezdődött:)

Boglárka vállán nőtt egy hemangióma (érdaganat) , amit felismertem, tudtam is, hogy nincs vele teendő, de a kis dög nőni kezdett és két hét alatt fél cm átmérőjű lett. Ez már azért aggasztó, már maga a folyamat is, és féltem, hogy sérülésnél erős vérzés lép fel. Elmentünk hát a klinikára, hátha találunk egy bőrgyógyászt, aki megnézi. Több okból is ellátogattunk oda, kardiológiára és nephrológiára (éjszakai bepisilés okán) is akartunk időpontot kérni, no meg megnéztük a dobozokat, a NICen is boldog karácsonyt kívántunk. Az általános ambulancián egy nagyon kedves orvos továbbirányított minket a sebészetre, ahol egy nem megnyerő sebész adott időpontot 30-ára, egy befekvős égetésre-kimetszésre, amit altatásban végeznének el. Ezzel a megoldással nem voltunk kibékülve, kicsit túlzó macerának éreztük, ezért gondoltuk, mielőtt még ennek alávetjük a gyereket, megnézetjük bőrgyógyásszal is ténylegesen.

Reggel telefon, van gyerekrendelés, kifejezetten bőrgyógyászati gyerekrendelés, 13h-ig, Szent István tér. Elmentünk hát, 10körül értünk oda, persze parkoló nem igen volt, megálltunk hát messzebb, kitettük a parkolócédulát és elsétáltunk a hideg szélben odáig a 3 csajjal. Mentünk, mint a deltában:))).

Odaérvén odaadtam a TAJ kártyát a nem kedves asszisztensnőnek, aki szófukar módon kérdezett: ” Időpont?” -öö, nem mondták délelőtt a telefonban, ezért mi csak jöttünk…

Ő megkérdezte a doktornőt, hogy ennek ellenére ellát e bennünket, mikor kijött, ismét nem ment a bővített mondatos verzió, csak a “Kérem a TAJ kártyát!” -Ezek szerint ellát bennünket a doktornő? -kérdésre, ismét én voltam a hülye, mert ő ráutalt a TAJ kártya kéréssel, hogy igen, de azért kicsúszott az az IGEN.

Hibás vagyok, nem tudtam érezni, hogy velem lenne gond:))

Aztán bement előttünk aki a váróban ült, majd azok is, akik később érkeztek. Mikor megkérdeztem, minket mikor szólítanak, mert 3 kisgyerekkel vagyunk és fogy a türelmük, azt felelte “kikéri magának stílusban”, “Majd ha elfogytak az időpontosok”.

No, akkor mondtam neki, hogy arról nem volt szó, hogy végig kell várnunk a rendelést, ha ezt előre mondja, elmegyünk és nem várunk itt órákat. A gyerekek akkor már hangosak voltak, nevetgéltek, próbáltuk csitítani őket, de ez csak ideig-óráig ment. Énekelgettek, csip-csip csóka, volt minden, de a széken ülve röhögtek Virággal főleg.

Egyszer kinéz a rendelőből egy ismeretlen fej, aki igen morcos volt, pásztázta a váróterem népét, de nem köszönt és nem is mondott semmit…. Mikor visszadugta haragos fejét, mondtam is Bélának, hogy neki is jó napot, milyen kedves ember… Mint kiderült, ő ott a főorvosnő.

Néhány perc múlva ismét kidugta a fejét, megint pásztázott a szemével, majd Bogi felkacagott, a FŐORVOSNŐ odament hozzá, fél kézzel megmarkolta Bogi felkarját, lekapta a székről, odébb rakta ingerülten még két lépésnyit, mélyen a szemébe nézve közölte a kicsivel, “NEM TUDOK ÍGY DOLGOZNI”.

Kezem-lábam-gyomrom remegni kezdett, és úgy éreztem, felrúgom a holdba ezt a nőt, mit képzel, kvázi kezet emelt a gyerekre, agresszív, idegbeteg módon viselkedett, a neveletlenségről nem is beszélve. Utánarontottam a rendelőbe és kikértem a gyerek TAJ kártyáját, mondtam nekik, hogy “Itt nem láthatják el a gyerekem”.

Majd felkabátoltunk, Apán láttam a tehetetlen dühöt, nekem sikerült ezúttal szavakba is önteni, így csak visszakopogtam még egyszer és mondtam, még1szer, hogy nem az ő és saját szórakoztatásunkra jöttünk ma ide, “Melyikük mondta nekem ma reggel, hogy itt ma 13-ig rendelés van? MErt nem tette hozzá, hogy időpontra kell jönni? ”

Majd egyikük leintett, hogy várjunk kicsit, mindjárt megbeszéljük az egészet. No, ezt kíváncsian vártam, meg ha már vártunk +1órát, szerettük volna, ha megnézik a gyereket, mert nem akartuk kés alá vinni 30-án.

Így csak bementünk. Ekkor újra elmondtam az időpntos mizériát, és közöltem, “Ha Ön kommunikálna és mondaná, hogy várni kell, stb…, akkor nem alakult volna ki ez a helyzet” Majd a doktornőhöz fordultam és vele közöltem, hogy ” Ne merészeljen még1* a gyerekemhez nyúlni, világos? Ha gondja van vele, nekem szóljon! ” -annyira fel voltam húzva, hogy ez már a visszafogott verzió, szarom le konkrétan, milyen főorvos, tőlem akárki lehet, nem tűröm, hogy a gyerekkel így viselkedjen.

És akkor szólt az aszisztensnő, a másik, mert kettő volt (magyar egészségügy) , “Akkor el se lássa a főorvosasszony? ” És akkor a dac megint szólott belőlem, NE, köszönjük az eddigieket. És akkor a fŐORVOS ASSZONY úgy szólott, hogy ” Jó, akkor hozzá se nyúlok a gyerekhez, csak nézem, rendben? ”

Mondtam, úgy jó lesz. ÉS így lett. MEgnézte, aszisztensnő (az egyik) 🙂 bekente és bekötötte, ő már akkor feltünően kedves volt, de azért a szája nem száradt ki a beszédtől most sem.

Bogit kiküldtem és csendben vártuk, 4 felnőtt egy rendelőben, hogy kijöjjön a recept, kijöjjön a lelet. A doktornő így szólott: ” Ha elfogadja, a következő terápiát javaslom. Kenik az antiszeptikummal, és 31-én visszajönnek. ” stb…

Én kifelé menet Boldog karácsonyt kívántam, amit nem viszonoztak és nem köszöntek meg, egyikük köszönt el tőlem egy halk Viszontlátással.

A szánalmas népség. A szent kis dacszövetségük, a legyünk bunkók és alázzuk a népet, nekünk ITT mindent lehet, ez a mi felségterületünk, minden reggel körbepisiljük! És úgy hiszik, eddig a percig is, mert nyilván utána jól megbeszélték, miért volt nekik igazuk és én miért nem vittem mesekönyvet, mert azzal vígan le lehet kötni másfél órára 3 gyereket…

Ohh, a vicces, hogy megeresztette az egyik asszisztensnő a következőt: “Örüljön, hogy ellátjuk a gyereket! ” -ehh. Örüljön ő, hogy nem jelentem fel.

Az én megjegyzésem: Nem tudom ki fog a fejekben rendet tenni, de talán valahol itt gyökerezik mélyen a Magyar egészségügy fekélyes, gennyedző rákfenéje. Miért hiszi azt egy asszisztens, hogy én vagyok ő érte, hogy pitiznem, megalázkodnom kell előtte, mert van olyan önzetlen, hogy leereszkedik hozzám és felemel a porból?? Miért hiszi azt, hogy nekem örülnöm kellene azért, mert olyan kegyes hozzám a Magyar egészségügy, hogy ellát? Neki kellene örülnie, hogy ilyen hozzáállással van munkája. A mellette ülő főorvosnő bizonyára emlékszik, hogy mire esküdött fel. Talán én látom rosszul, hogy ők vannak értem? Miért fizetem a TB-t kérem szépen? Apa

Kérésem a következő: Bárki, aki olvas és van ötlete, hol lehet ezt megszellőztetni, hol lehet ennek hangot adni, kérem jelentkezzen, mert nem szeretném, ha ez mással előfordulna. Velem ezt már rég nem lehet megcsinálni, elég határozott vagyok ahhoz, megedződtem sajnos az egészsügy rögös beteg útján…

Végül, de nem utolsó sorban, Minden kedves Olvasómnak Békés, Boldog karácsonyt kívánunk, köszönöm a megtisztelő figyelmet, egész évben! 🙂

Vidámabb posztot terveztem, karácsonyi készülődés címmel, talán még megírom holnap, szerencsére ennél vidámabb dolgok is történnek velünk:)

Angi

Néha azon gondolkodom, mi lesz, ha egyszer tényleg lesz egy házunk, és vége a hirdetésfigyelés, rétegrend olvasgatás, telekkeresésnek? Majd kapálok:). Nyilván:) Viccet félretéve, tegnap is néztünk egy házat, Gyálaréten ugyanabban az utcában van 3 eladó ház, mindben válnak. Elátkozott utca? Bár az eladó házak 90%-a válás miatt eladó, borzasztó ezt látni:(. Gyálarét egyre szimpibb nekem, (Bélának persze neeeem, neki semmi sem tetszik, a rend kedvéért:D), mert a busz onnan épp Alsóvárosra ér be, pont a Karolina előtt áll meg. AZaz, ha maradunk a Karolinába, egyelőre ez a terv, akkor néhány év múlva kényelmesen és biztonságosan tudnak majd a nagyok, átszállás nélkül közlekedni. Szegedhez tartozik, ám van vasútátkelő, és van egy kb 2km-es kivilágítatlan útszakasz, “országút”, ami miatt annyira nem tecc, de belefér kategóra. Már nekem, mert persze Bélának nem :D.

Tegnap is néztünk ott tehát egy házat, csere is érdekelné őket (már látták a lakásunkat), nekem tetszik, el tudnám képzelni, a hőszigetelést kellene megcsinálni, az ablakok ki vannak cserélve, van fent 3 gyerekszoba, fürdővel, lent háló, dolgozó, nappali, épp amit szeretnénk:). Garázs is van, a telek is elég nagy, de Bélának persze nem tetszik, hát este már nagyon röhögtünk, mert jött az örökzöld dialógus, Én: de mi a baj vele? Konkrétan. Béla: Olyan szanaszét van az egész… ÉN Dehogy van szanaszét, lerajzolom neked, épp az, amit szeretnénk, csak gondold végig! Béla: Nem tudom, az a főzőfülke, nagy étkező, meg a kovácsolt vas lépcsőkorlát (nem szereti-gyönyörű persze) , Én: ez mind alakítható könnyedén, a hatalmas étkezőbe kivinném a konyhát, a főzőfülkéből spájz lenne. Béla: Nem jó, na, amúgy is, Én: KI NE MOND!!! Béla: röhög. kacsint, majd persze kimondja: RÁÉRÜNK MÉG, DRÁGÁM… Nem kell rohanni, majd megtaláljuk az igazit… Meg a válság is…

Hát kész, minden ház után itt kötünk ki:)). Béla építeni akar, én nem kívánom a procedúrát, biztos vagyok benne, hogy az általunk látott házak közül több is símán megfelelne, persze, át kellene alakítani, vannak felújítási munkák, ezaz, de alapvetően lehetne bármelyik A HÁZUNK, a mi otthonunk, csak azzá kéne varázsolni, és itt látok én egy kis férfias fantáziatlanságot, hogy Béla nem látja bele, hogy mit is lehetne kihozni egy adott házból.

Mind1, most gardróbszekrényt veszünk, mert azt már muszáj, hiszen nem tudok pakolni, ebben a lakásban tényleg megőrülök a folytonos kupitól, 65nm-en 5ember úgy, hogy a kicsi folyton szétrámol valamit, egész nap mást sem csinál, csak szétpakol, én meg össze, grrr.. És nem férnek a cuccaink na, az előszobánk egy nagy zsúfolt kupi, és hiába pakolok nap, mint nap, mindig csak a rendetlenséget látom, sok cucc egymás hegyén hátán.

Persze bírom még 1-2évig, csak szükséges nézni, figyelni a piacot, ha eljön a mi vételünk, a mi házunk, akkor le ne csússzunk róla:).

Múlt hétvégén voltunk Pesten a zemberrel kettesben, a Kész ház vásárt néztük meg, csodás napunk volt:). Gyerekek anyuéknál voltak, ott is aludtak már szombat este, mi pedig vasárnap reggel mentünk fel. A vásár tanulságos volt, találtunk egy egész jó kivitelezőt jó áron, Bélának egyre jobban tetszik a paneles kész ház, ilyet szeretne, tégla előfallal, ez nekem is szimpatikus kompromisszum, csak épp ehhez nagyon kevés az a pénz, amiből gazdálkodni szeretnénk. Utána kipróbáltuk a KFC-t, mert rendesen a fogyasztói társadalom alja vagyunk, TV reklám, persze, zabálják vigyorogva a sült csirkét, ILYEN NEKÜNK IS KEEELL! felkiáltással megkerestük. Jézus:). Hogy ezért képesek voltunk plusz 2 sarkot megtenni? Undorító, hal ízű, zsíros csirke. pfujj. Meg sem bírtuk enni. Jajj, nagyon rossz volt. Nem csoda hát, hogy vasárnap délben, ebédidőben, a kb 100 asztalos hatalmas étteremben 5 asztal volt foglalt, lézengők, TV kampány ide, vagy oda. Utána IKEA:). Nem szeretjük az Ikea kosztját sem amúgy, grr. No, az Ikeában Béla nagyokat ült:) és hozta a kocsikát utánam, sok-sok karácsonyi ajándékot beszereztünk, magunknak csak 1 kést vettünk, abból mindjárt kettőt, véletlenül én és BÉla is tettünk a szatyiba:). Hazaérvén 3 vigyorgó, boldog gyerek várt minket, 2 szintén boldog nagyszülővel, istenien érezték magukat együtt, és ezt olyan jó látni, olyan megnyugtató:). Köszönet érte nekik!!