Kiss családunk blogja

Túl 2 nap lázas állapoton, aminek semmi oka nem volt, egy enyhe torokfájáson kívül, ma egy nagyon szép napot töltöttünk kettesben a zemberrel:). Gödőllőn jártunk egy http://www.kampa.hu/ házállításon. Épp egy Zsuzsát állítottak, amit mi is kinéztünk magunknak. Egyelőre tájékozódunk, tesszük még ezt akár 1 évig is, míg a pénzügyi világ nem rendeződik, míg nem érezzük már, hogy egy házépítés merész és felelőtlen lépés lenne a mi anyagi helyzetünkben. Így vagyunk mi mindennel, én tájékozódom, elolvasok mindent, apa megkapja a szűrt infókat érvekkel alátámasztva, majd ami érdekli, ő is utánaolvas, majd döntünk. Általában egyikünk a pesszimista, másikunk az optimista, a lényeg, hogy megvan az egyensúly, egyikünk érvel, másik cáfol, így jutunk is valamire:)

Béla abszolút szkeptikus volt készház ügyben, ám ma megingott, tetszett neki, amit láttunk:). Nem kicsit vonzó az a tény, hogy reggel 7kor sík alap állt csak, majd délre, mire mi odaértünk a fő falak, a válaszfalak is álltak, holnap pedig tető alá kerül a ház… A 30 év garancia sem hátrány. A cég és képviselői megnyerőek, hasonlóan biztonságos helyzet építeni egy Kampával, mint amilyen biztonságos volt az eddigi 2 lakásunk építtetése a Reállal. Biztos tisztességesen garanciáznak, van 1 éves bejárás, ám presztízs kérdés nekik, hogy ne legyen negatív visszajelzés, így akár később is kijönnek javítani. Komoly hátrány azonban, hogy nemolcsóbbmint egy téglaház megépítése:(. Jövő hét végén kész ház vásár, oda is megyünk természetesen, tovább tájékozódunk.

Abigél ma Mamával töltötte a napot, édes Mama otthon maradt a kicsivel egész nap, sokat játszottak, jól érezték magukat:). Nagyok oviban, haza is értünk időben értük, mi pedig egész nap beszélgettünk az autóban… MEnnyire ránk fért ez. És hagytam Bélát szóhoz jutni, sőt, kifejezetten ő beszélt ma sokat, ismét konstatáltuk, hogy nem könnyű az életünk, nagy teher van rajta, sok elvárásnak kell megfelelnie, munkahely, vállalkozás, család. Folyamatos szervezés az életünk… Hogy minden beleférjen. Jó lenne időnként eljutni röplabdázni, jó lenne néha kettesben lenni, ebben ma ismét csak megerősödtünk. Pedig reggel még arról beszéltük, h csak kellett volna hozni legalább a nagyokat, mehettünk volna vidámparkozni, vagy állatkertbe:)

És mára már az is megfogalmazódott bennünk, hogy bizony a 10.házassági évfordulónkat jövőre egy hétvégével fogjuk ünnepelni vhol kettesben:). Azt hiszem, még nem voltam 24 óránál többet távol a gyerekeimtől, mióta megvannak…

Az elmúlt hétvége: Eseménydús volt, mint mindig:). Nekem péntek este egy spontán programmal nyitott, Erzsi barátnőm invitált meg egy flancos operára, pénzbe nem került, hát éltem a lehetőséggel:). Egész jó volt, ismét egy holocaust feldolgozás, német előadókkal: Michael Kunze – Gershon Kingsley: Raoul Erzsi bevitt a színfalak mögé, és a színész büfében pezsgőztünk, élmény volt:). Mondjuk nem lepődtem meg azon, hogy odabent már korántsem olyan ékes-fényes az épület, mint a nézőtéren, minden szocreál, minimum 20éves burkolatok, berendezés… Mégis varázslatos ez a színész világ 🙂

Szombat délelőtt hagytuk Apát dolgozni, még korareggel bedobtam a kacsát a sütőbe, fólia alatt lassan sütöttem a drágát, addig játszótereztünk egy nagyot, sétáltunk… Imádom, ahogy a játszóra érünk, a nagyok rögtön a hintához futnak, már teljesen önműködők ott persze, lökik magukat, dumálnak, énekelgetnek, majd ha véleltlenül együtt megy a 2 hinta, akkor rákezdenek félbehagyva minden mondandójukat: ” Egyszerre megyünk, káposzta a fejünk” :)). No meg megnéztük az Obit, ami most nyílt, kértünk és kaptunk csodálatos arcfestést, erről készült kép is, majd dobom. Kaptunk lufit is, közben Apának telefon, h fordítson a kacsán:)))

Hazaérvén gyorsan odatettem a krumplit, és készítettem hozzá csőben sült brokkoli-karfiol-répát is, hát, versenyt futottam az idővel, ám 1kor ebéd volt:). Gácsér barátunk isteni lett!!! Du alvás lett volna a gyerkőcöknek, ám a nagyok lázadtak, én próbáltam pihenni, mert hulla voltam… Mikor váratlan beugrottak Mamáék és hirtelen ötlettől vezérelve elvitték a 2 nagyot:). Isten tartsa meg jó szokásukat, hehe, ott is aludtak a nagyok, jó buli volt nekik nagyon. Néztek Megasztárt persze, Mama persze gyártott, amit rendeltek, meggyszósz, husi, krumpli, ez a Mama:)).

Bibi minden idők legkatasztrófálisabb éjszakáját adta elő, gondolom a foga, vagymittomén, de durva volt, kb 20percenként kelt fél 4ig, és üvöltött… Vagy hiányoztak neki a nagyok? Nem tudom, de 4kor bementem utoljára és erőteljesen ráförmedtem, hogy most már szedje össze magát és aludjon, erre elhallgatott:D. Na jó, ezen a ponton már kapott nurofent, amit nehezen vett be, de nyilván segített a reggel 7ig alvásban. Azt hiszem, életemben először adtam fogzásra gyógyszert gyereknek…

Reggel felkerekedtem a kicsivel, Apa tovább dolgozott persze, és irány Mamáék, akikkel együtt elmentünk az algyői Borbála fürdőbe, elvittük Millát, Hannát és Totit is. Így 6gyerekkel mentünk, én, Anyu, Apu. Isteni volt, gyerekek csodásak voltak, kellemes kicsi, családias fürdőhely, így átlátható volt, tudtuk követni, ki-hol-mit csinál, ideális nagyon… 2kor értünk haza, Bibi beájult, Boglárka pedig annyira fáradt volt, hogy be sem tudott jönni:)). Be kellett hozni, és persze aludtak mint a bunda… Én 4kor elmentem hulla fáradtan röplabdázni, száz éve nem játszottam már, de n em volt jó sajnos, ide nem fogok járni, nagyon gyenge a játék, ezer ember, á:(. Emiatt nem éri meg itthagyni a családot. Hazaérvén oly mértékű fáradtságot éreztem, hogy csak na… Majd elkezdtem fázni és ahogy az kell, felszökött a lázam:(((. Innentől 2 kerek napig voltam lázas, minden egyéb tünet nélkül… Enyhe torokfájás kísérte, ami mára, mire a láz elmúlt, felerősödött. Ki érti? 🙂

No, még annyit gyorsan, hogy ma a fürdőben egy nagy hancúrozás, szaladgálás, Bibi elől bujkálás után*, Bogi egyszercsak azt mondta Virágnak, hogy “Annyira szeretlek, Virág! Tesóóóóm! ” És megölelték egymást:). Aztán Abigélt is megölelték:). Hát kész voltam teljesen… Majd Virág megkérdezte, hogy “Lesz még tesónk, Anya” mondom nem, mi most pont elegen vagyunk. Ugye? Egyet értett:)))). És akkor gyorsan elmondtam nekik, hogy ők az én kincseim, és a legeslegboldogabb azért vagyok, mert ők ilyen jó testvérek…

• Minden nap vannak állandóan játszott dolgok, ilyen a “Bújjunk Bibitőőől! ” és akkor kicsalják a figyelmét, majd elrohannak előle és bemásznak vhová, a kicsi meg feltett kézzel rohan utánuk, majd lehajol és nagy sikolyokkal jelzi, hogy megvannak:). Általában Abigél unja meg hamarabb, így előfordul, hogy vhol kuksolnak és várják a kicsit, aki már tojik rájuk, mert mondjuk már épp a mosógépet rakja meg:))). Bizony, a kicsi kiszedi a szennyesből a ruhát és átpakolja a mosógépbe:))). No és a sztenderd esti szeánsz része az un. “Ugrálós billentős” , amit a mi ágyunkon játszanak a nagyok apával, fürdés után. Úgy néz ki, hogy a nagyok ütemesen ugrálnak, majd apjuk egy törölközővel kicsapja alóluk a lábukat (mikor épp felugrottak, azaz a levegőben), ők meg esnek nagyokat. Nézni is rossz!!!

Kezdődik az ER. Bocsánat a kuszaságért:)

Ez az édes ugye nagyon bírja, ha körülötte forog a világ, így aztán adunk neki a jóból, a kisasszonynak összesen 4szer ültük a szülinapját, és hát, ebből épp a nagy család maradt most ki, de már ötödik bulit nem tartunk:P.

Volt ugye az oviban buli, Mamájéknál buli, itthon csak mi buli a napján, ovispajtik-szomszéd pajtik buli, és most a mi barátaink és gyerekeik bulik. Jah, ez 5, bocsesz :D.

A gyerekbuli 2 hete volt, 12 gyerek volt, apa festette a gyerekek arcát, készítettem epertortát kérésre (jóóó lett!) , fasírtfalatkákat, kiflikarikával, sajttal, uborkával, na de a gyerekek nem ettek, csak tortát :P, meg kölesgolyót, naná:D. Istenien sikerült amúgy, a gyerekek nagyon édesek voltak, 2 kisfiú volt csak, és ők is nagyon szépen viselkedtek. A barátainkkal is klassz kis buli sikeredett most vasárnap, ezennel már csak habcsóktorta volt (3 doboz habcsók feltornyozva), rózsaszín szívcukorral díszítve, és mártogatós kaját adtam, volt chilis bab tortillával, padlizsánkrém, brokkolikrém pirítóssal, kiflikarikával, volt még persze zöldség és sajt… Egyszerű, könnyű, nem koszol, és közben tudtam beszélgetni, figyelni mindenkire…

A duuuurva, hogy mindkét nagy lányunk szerelmes !!! Boginak rögtön 2 férjjelöltje is van, ehh, Zámor és Rácz Ádám, alias Zámi és Ráci ;). Állítólagosan a 2 fiú is szerelmetes az én Bogimba, hát, van ízlésük a srácoknak, már csak idegzetet és kitartás kívánunk a kisasszonyhoz :D.

Virág és Edi (Gabici barátnőm fia) azonban már férj-feleségként emlegetik egymást, minden kétséget kizáróan teljesen komolyan képesek mindketten beszélni arról, hogy ők szerelmesek, és 15 gyerekük lesz, 10lány és 5 fiú. gabi mutatott Edinek képeket egy nemrégi közös buliról, és egy másik kislányt dícsért Gabi, hogy milyen szép volt, erre Edi tök komolyan és vitát nem tűrően közölte, hogy “szép, de Virág SOKKAL szebb” 🙂

Már csak a kicsit kell eladni 😀 Mondjuk rá is akad vevő, anyunál gyakran időzünk a boltban, szeretnek odamenni a csajok ovi után, ki is vannak akadva, ha épp egy délután nem megyünk Mamázni, és ott a játékboltban adja magát a poén, hogy “Ez a kisbaba is eladó? ” Na most Virágnál még hevesen ellenkeztem, még Boginál is, manapság már csak azt mondom, “egy hétre ingyen elvihető” 🙂

A kicsi rendhagyó módon szeretetgombóc, ennyire kicsi és mégis úgy bír ölelni minket, az a legédesebb, mikor reggel abbahagyja a szopit (igen, még mindig :)) ) , majd tudomást szerez a külvilágról, és megszólal: “ijááááág” és odaszalad, megöleli a derekát és hozzádugja a kis fejét :). És vannak a nagy kutyák, amik édes, puha plüssből vannak, ezeket még megtűröm (utálom a plüsscuccokat) , Bibi velük alszik, “Vau-vau” névre hallgatnak, ébredés után még néha percekig hajlandó a kutyával és velem összebújni a fotelban. Na jó, ezt csak néha, de ez is valami, mert a nagyok piciként nem… Nagyon telefonál Abigél, füléhez veszi a kagylót, ráhajtja a fejét és elengedi a kezével (ööö, így látja tőlem:D) , majd elkezd kuruttyolni, ajbadajba daaaaa, igee? hijaa Apaaaa 🙂

pfúú, de mérgeskedtem tegnap, most nézte a zember is velem, együtt mérgeskedtünk:)))). Hogy lehet a nagyjából egyetlen szívnonalas műsort a TVben, amiben valóban tehetségkutatás folyt, értékes emberek, szereplők vettek részt, így a földbe döngölni, elrontani, lestrapálni…

Sokkal célszerűbb lett volna várni 4-5évet, mire lesz egy újabb generáció… Én azt remélem, egyszer lesz a régi zsűrivel egy régi tipusú Msz, amit majd nézhetünk a csajokkal.

Ez, hogy a zsűri és a Friderikusz nyíltan csatázik, miközben bírálja a fellépőt, egyenesen felháborító, cinkeljék egymást az öltözőben… Jah, hogy arról nem ír hétfőn a bulvár sajtó? Brrr

És megint, csak megint, mit keres ott 2 kisgyerek, akik tehetségesek, szépek és GYEREKEK, és semmi keresnivalójuk a sok felnőtt között, ez a közeg nekik nem használ, csak árt. PEdig 5 év múlva jók lehettek volna.

Amúgy ebben a részben az abszolút favoritom a Pacsirta volt, sajnáltam, hogy kiesett:(

más:

Abigél khm, totál kikészít, hát hol van az én angyali gyerekem, aki bármikor dicsekvés tárgya lehet, hiszen tündér és rendes 3.gyerek? :)))) Éjszakázunk, kifeszít, üvölt, és nemtoménholtanulta, de lefekszik a földre és ott visít, ha pl nem engedem, h megegye az utolsó virágot is az árvácskámról:))) Magában hordozza Virág felfedezővágyát, mindenre felmászik, mindent kipakol, mindent szétszed és szétdobál, meg elpakol, h ne találjuk meg, és magában hordozza Bogi akarotásságát, már nagyon látszik, hogy bizony ő is “hisztisedik” :))) Szóval eléggé lefáraszt minket, nem is egy nagy alvó és ha ébren van, mindent csinál, csak nem játszik játékokkal:)))). Megy és intéz folyamatosan, és nincsenek is illúzióim, h ez elmúlna 1-2 éven belül. Hát kitartunk:)) És keressük álmaink házát, vagy inkább építgetjük fejben, tervezgetjük…

Gazdag ember vagyok, mert nagyon sok barátom van. A sok barátom közül is van jó néhány, aki nagyon jó barát, és nagyon értékes ember. Nagyon sajnálom, hogy sok-sok barátságot egyszerűen képtelen vagyok ápolni, nincs rá kapacitásom, és koncentrálódom az igazán fontos emberekre. Akik számíthatnak rám és számíthatok rájuk.

Egy ilyen nekem a Kati, aki vmi hihetetlen mák folytán a szomszédom is. Mikor megismertem, nem is kedveltem igazán, aztán ugyan megkedveltem, de semmi különös. És szépen az évek során igazi barátsággá formálódott a kapcsolatunk. Minden defektünk, erényünk ismerős a másik számára, ő az, aki pl rámpirít, ha vmiben nem vagyok elég körültekintő, vagy precíz. Ami nálam előfordul:))

Igazán fog hiányozni, ha megszűnik a napi kapcsolatunk, ha egyszer innen elköltözünk (teljesen leálltunk a projekttel, pénzügyi válság van, kivárjuk a végét) . Szinte bármikor hajlandó velem beszélgetni, gyakran éjszakákba nyúlóan ülünk a teraszon és vitázunk, vagy ápoljuk egymás lelkét, vagy röhögünk. Iszunk egy pohár bort, ha olyanunk van, vagy pókerezünk egyet, vagy csak nézzük az összecsukott pókerszettet, mert jár a szánk és el sem kezdjük a játékot:)

Kati hihetetlen okos, sajnos egyelőre nincs kamatoztatva a csaj esze, de látom, hogy meg fogja találni a helyét, és sokra viszi egyszer. Egészségügyben dolgozik, imádom hallgatni a sztorijait a műtétekről, nagyon vizuálisan tudja elmagyarázni biz betegségek, szervek működését. Ez engem marhára érdekel.

Ám barátságunk alapja sokkal inkább az, amit ma tett velem, amire bármikor számíthatok tőle és viszont. Nem volt jó napom (megbüntettek parkolásért… másik sztori lesz) és ő látta, hát persze, és elmondhattam neki, hogy mi a gondom, a fásultságomat a mindennapokkal, a notórius háziasszonyi feladataim utálatát, az egészségügyi gondjaimat, a súlyfeleslegem. És nem azt mondja ám ő, hogy fel a fejjel és nézzek a 3 gyerekre, mert akkor kisüt a nap, hanem azt mondja, hogy márpedig jó lenne, ha rendbehoznám magam (ehhez ezt és ezt kellene tennem), mert csak akkor leszek jó anyjuk a gyerekeknek, ha békében vagyok magammal, szóval mindenki érdeke, hogy a helyemen érezzem magam.

Ja, Kati nem olvassa a blogomat, de a mindennapjaim része ő, és még csak említés szintjén írtam róla eddig, szeretném, ha lenne nyoma neki itten, mint számomra kulcsfontosságú barát. Majd sorban teszek említést minden igazi barátomról:)

És le kell írnom még azt is, hogy Béla mennyire drága volt, látta rajtam, hogy nincs jó kedvem, feszült vagyok, elment du röpizni, egész héten nem volt itthon délután jóformán, még dolgozva sem, megbeszélései voltak, vagy túlórázott, alig beszélgettünk a héten… Erre most megkérdezte, hogy mi a gondom, és mikor elmondtam neki, hogy besokalltam, és tele vagyok önváddal az érzéseim miatt, (Ki vagyok? Angéla, aki 3 kislány anyukája. Ki Ő? Béla a sikeres webszakember, aki nős, 3 kislány édesapja) és én kimaradok 5 éve az élet másfajta folyásából, és csak a kakás pelenka, a mindennapi rutin, hogy én hogy unom már ezeket, és erre azt mondta nekem ez a drága ember, hogy teljesen megért, képtelen volna ezt csinálni… Pedig én hálátlan kutyának érzem magam, mert ami nekünk van, annál nem lehet többet kívánni sem, 3 csodás gyerek, a kapcsolatunk, rendben lévő család és munka, mit kívánhat még ember? És ő erre azt mondta nekem, hogy csodálatos élet, de nehéz, és ezt nem szégyen bevallani. Hát akkor én most bevallom:)