Kiss családunk blogja

Volt még a múlt héten egy előadás, az új IH-ban (szép lett), hm. Félig tudtam elolvasni a könyvét a doktornak, mert írni, azt nem tud. Nem tudom elvitatni a szakértelmét, vagy a módszerét, mert kétség kívül hatékony, de az írást hagyja hátra…

Nem mintha a beszéd jobban menne, értem én, hogy laza, meg lezser, de azért artikulálni illik, ha kiáll az ember a színpadra.

No, nem ez a lényeg, az előadás vegyes érzéseket keltett bennem. Gyengén indult, majd mégiscsak jó volt:). Én személy szerint mindig félek, félnék mélyre túrni magamban, eszem ágában sincs pl bármilyen terápiára, vagy kineziológushoz menni, mert egyszerűen ami volt, azt elnyomtam, néha tartok tőle, h nincs a helyén, de most az előadás után úgy érzem, mégiscsak rájöttem, h jó helyen van minden bennem, ahol van:).

Azt mondta ui a Csernus, hogy lesznek, akik nem fogják jól érezni magukat az előadás után és lesznek, akik mosolyogva fognak távozni és ők lesznek kevesebben. Nos, én mosolyogva távoztam, aminek nem kicsit örültem, hiszen azt bizonyítja, h rendben az én életem, a legmesszebbmenőkig. És ez nagyon megnyugtató:)

A mondanivalója lényege semmi új, csak az alap, hogy minden rajtad múlik az életedben, ha elmúltál 18, dolgozd fel a szüleid által elszenvedett sérelmeket, bármilyen traumát és dolgozz magadon, felelősséged van magaddal és másokkal szemben és nem ér azt mondani, hogy engem bántanak, mert akkor azt te hagyod, és szte nincs az a helyzet, amiből nem lehet kijönni megfelelő pillanatban, mindenki úgy éli az életét, ahogy alakítja, ahogy akarja, amennyi bátorsága van szembenézni a gondjaival és tenni ellenük.

Kiment egy fiatal lány a színpadra hozzá, Cs. ajánlotta, h bárki, akinek kapcsolati válsága van, boldogtalan párkapcsolatban él, kimehet és beszélhet róla, ha van elég bátorsága. Nos, meglepőbb volt a történet, mint gondoltuk. A lány nagyon mosolygós, sőt, inkább vihogós volt, 21 éves, marha csinos, mai szépség, és előadta, h a kapcsolata úgy fél éve romlott meg, de nem tudja datálni, mikor is kezdődött, mert “nem olyan egyszerű a mi kapcsolatunk”. Cs azonnal levágta, h klasszikus szeretőstátusz, fiatal lány, érett, megkeseredett, családos, megfáradt, kalandvágyó férfi mellett…

A vicc, hogy kiáll ez a lány, azzal, hogy rossz a “kapcsolata”, már ha ezt kapcsolatnak lehet nevezni, rengeteg érett, többségében férjezett nő elé:). Bátor:D. Nos, Cs. leszedte a 10 körméről a csajt, nem volt gyenge… De hát megérdemelte… Megkérdezte pl tőle, 10cm-re volt az orruk egymástól, hogy “Kisasszony, mondja, milyen érzés szolgának lenni? ” “Kisasszony, maga olcsó, vagy luxuskurva? ” Kap ajándékot, vagy ingyen csinálja, esetleg pénzt? Mikor a csaj kikérte magának és elhápogta, h ő ezért sosem kap semmit, akkor CS. nevetni kezdett, h “Akkor maga a legolcsóbb kurva és balek, akit valaha láttam”. “Tudja, Kisasszony, miért szolgál a szerető? Hogy miután jól megb…ák, megsimogassák a fejét”. Mert szeretetre vágyik, és azt hiszi, hogy ez az. Ez nem szeretet, ez szolgáltatás, ki-ki a maga oldalán szolgálódik ki, de ki jár ettől jól?

Kiderült, h a férfi házasságában van 2 gyerek, és tetszett, h nem csak a lányt okolta, hanem minden szereplőt, azaz a férfit és a feleséget is, elmondta, h mennyire szomorú, h a 2 gyerek úgy nő fel, h az anyjuk hagyja, hogy megcsalják, becsapják. Mert hagyja.

Majd további jó vegetálást kívánva a lánynak, aki persze irtó határozatlan, sértődött óvódás hangon azt mondta, h “én mostmár tudom, h otthagyom, úgyis” és a Cs. kinevette, majd megint óvódás dacos hangon “Honnan tudja maga, hogy nem? ” és akkor azt mondta a Cs., h ok, ma otthagyja, szakít, aztán majd jön a Semike a férfitől, és szépen szalad hozzá máris, h 2 perc alatt ágynak döntse, majd 5 perc beszélgetés után indulnia kell… Mint eddig bármikor.

MEgkérdezte még, hogy hogy van beírva a férfi telefonjába, “Valaki”. Hm, azt mondja Cs., no igen, tudja, Kisasszony, mi a jó ebben? Hogy bármikor ki lehet cserélni a számot…

És hát, talán, de nagyon talán ez vmit elmondott a lánynak. Felrázta, kirázta, bármi. Ez a sokkterápia, lekurvázták, leszolgázták, és ezzel a közönség bizony mind egyet is értett. Innentől megint az ő feladata, hogy változtat az életén, vagy nem. A történetben szereplő gyerekekért pedig a hülye szüleik a felelősek.

Beszélt még az önbizalomról, no, itt egy ponton érintve ériztem magam… Mint megannyi nő, én is, bár főleg fiatalabb koromban mindenféle önértékelési problémával küzdöttem, 53 kg-san folyton behúzott hassal tehénnek éreztem magam ésatöbbi… És soha olyan borzasztó képek nem készültek az arcomról, mint akkor, aszott, keserű, grrr… És azóta is folyton, bár ahogy az idő telik, úgy barátkozom meg egyre jobban magammal, és ez jó. Mondott egy példát, amiben magamra ismertem, hogy egy nő, aki ránézésre nem büszke magára, a melleire, görnyed, előreesnek a vállai, lógatja az orrát, besétált hozzá a rendelőbe és egyszerűen megkérdezte tőle, hogy miért nem büszke magára. Erre a nő hebegett habogott, mígnem belátta, így van, komplexusai vannak a mellével és a testével kapcsolatban. És akkor azt mondta Cs neki, h jobb lenne, ha kihúzná magát, mert így sosem fogja megkívánni egy férfi sem, csak képzelje el magát, messziről nézve meztelen, milyen látvágy. És akkor a nő felháborodva “Ha nem tud elfogadni olyannak, amilyen vagyok, mehet a fenébe”. Ahhan, szóval az rendjén van, hogy Őnemfogadja_el magát, de őt fogadják el?? Hát mekkora hazugság ez? Nos, ebben van igazság, nem is kicsi! Miért kívülről várjuk a megerősítést arról, hogy mi szépek/csinosak/jók vagyunk e? ha én úgy érzem, csinos vagyok, az meglátszik mindenen, tartáson, az arckifejezésen, a kiálláson. A test beszél, nem a ruhák, vagy a smink.

Azzal fejezte be, hogy előrevetítette az estéjét, és minden boldog ember estéjét, aki most hazamegy, megcsókolja a párját, ha vannak, akkor a gyerekeit, egyet még játszanak, megeszik a vacsorát, lefektetik a gyerekeket, majd fogmosás közben belenézek a tükörbe, a saját szemembe és bele tudok nézni mosolyogva, mert elégedett vagyok az életemmel és magammal. Majd ágyba bújunk a párunkkal, és elbúcsúzunk reggelig. Mert ez maga az élet. Ezért dolgozunk, ezért élünk. (nem pedig az anyagi javakért)

Az én kis középső lányom ma 4 éves:))). Nagyon boldog volt egész nap, anyuéknál ebédeltünk, volt torta, 2szer is énekeltünk neki, kapott Hannától egy hercegnős tolltartót, anyuéktól porcelán táányért, bögrét, hencegnős, naná, ez jár egy ekkora nagylánynak:)) TŐlünk meg kapott amire vágyott, itthon megkapta a ló által húzott hintót a kurvinkáinak (Barbi babák), hát szét volt csúszva a kis hölgy, neki igazán lehet örömet okozni:))). 1. tudja mire vágyik, 2. valóban örül is annak, ha teljesül a vágya. (épp, mint az anyja:D)

Megsült holnapra a tortája, viszi az oviba, ott is buliznak ugye, majd megkérdezzük, Toti és Virág átmehetnek e esetleg:))

Tegnap meg Zámor szülinapi buliján volt, megy náluk ez az oviszsúros dolog, szal nekünk is össze kell hoznunk egyet, szomszéd gyerekek is, összesen kb 20gyereket kellene megvendégelnünk, tippeket a túléléshez nagyon szívesen fogadok:D

Zámor amúgy a szerelem, kölcsönös, bár Zámi (Bogi becézi így-beszarás:D) csapodár, másfelé is csapja a szelet… 🙂 Végül Virág is ottmaradt, marasztalták, és akart is maradni, így csak hármasban mentünk háznézőbe.

Nem tudom, a 2 nap során hány okádék házat néztünk meg, de én ünnepélyesen befejeztem:))))). HA nem jön össze, amit szeretnénk, van egy konkrét tervünk ( egy ház), ami összejöhet, de ha az nem jön össze, egyelőre maradunk, mert marhára lefáradtam-kimerültem a hetek óta tartó házazástól, és már utálom. A tatár meg nem hajt, néhány hónapot már kibírunk. Mindenesetre hirdetem persze a pecót, levittem az árát reálisabbra, 19 200 000-ét hirdetem, 19-et kérünk érte.

http://www.ingatlanbazar.hu/ingatlan/lakas_tegla/szeged/1321279/ (építő jellegű kritkát fogadok a hirdetéssel kapcsolatban, és meg is köszönöm!!)

…de elfelejtettem mindet, pedig sokmindent készültem mesélni. Ám totál el vagyok veszve, amikor tehetem, a netet bújom.

Lakáskérdésünk immáron aktuális, van esély rá, hogy lépéseket tegyünk a közeljövőben.

Persze Béla nehezen hajlik, mint mindig, és főleg nehezen hisz. Vagy csak engem ellensúlyoz? Volna igazsága, hiszen szárnyalok, lebegek, beleképzelem magam a 2 év múlvai általam megidealizált helyzetbe-házba és ottan lebegek, vagy éppen ugrálok, mint egy gyerek:))). Nehéz ezzel azonosulni egy amúgy nem infantilis, felelős felnőtt gondolkodású embernek:)). No persze, többnyire én is az vagyok, nagyon is, a szervezés-tervezés nagy része úgy is rám marad, és ez szokott működni. Csak most félelmetesebb a nagyságrend. Bár, minden nagyságrend félelmetes volt, hiszen csak úgy tudtunk haladni mindig is, hogy nagyobbat vállaltunk, mint ami könnyen vállalható lett volna. Így ment előre a szekér… Húztuk.

Szerencsére mindketten tevékenyek vagyunk, és ha helyzet van, akkor megoldjuk, válságot hárítunk el, ha kell, és mindig partnerként vállt vállnak vetve megyünk. Szóval ugyan félek, de tudom, hogy minden tervünk sikerülni fog…

Hetek óta azt mantrázom Bélának, hogy értse meg, ha innen lépni akarunk (márpedig szívünk szakad meg, de kinőttük ezt a pici lakást!) , akkor muszáj lesz kompromisszumot kötni!! Vagy abban, hogy kimegyünk a városból, de ezt testünk lelkünk nem kívánja, vagy olyat kell vennünk, amit nem tudunk készre-teljesre-minden vágyunkat kielégítőre felújítani. Ám bárhogy is döntünk, ez már megállapodás legyen (muhhaha) , itt már minimum neveljük fel a gyerekeket, ha meg nem is öregszünk benne:)).

Tehát muszáj kompromisszumot kötni, mert hiába szeretnénk mi Alsóvároson élni, nem tudjuk a büdös életben megfizetni. Vagy vehetünk egy lepusztult romhalmazt sok-sok pénzért, de ennek csak azért, h Alsóvároson lakjunk, nem sok értelmét látom. Kimenni. Nos, ez Budapest viszonylatban vicces távolság ám, de mi akkor is fázunk tőle… Algyő 5km, 3perc 90km/h-el , 4 sávos út, Domaszék 12 km, stb… Szóval ezek igazán nem távolságok, de 2 autós helyek. És szervezős helyek. Azaz indulunk reggel együtt, majd haza együtt, vki vár, valaki rohan, vki szív a helyközi buszon,grrr. És hát a gyerekek, ha nagyok lesznek, mindenképp szívnak a helyközi buszon. Hiszen az életünk továbbra is Szegeden folyna.

No, azért Algyőn szétnéztünk, hátha osztanak telket, de nem, és házak is horribilis áron vannak, nem is értem, miért kapták fel ennyire a helyet, talán a klassz fürdő miatt, de ez magában nem ok sztem. Mondjuk tény, h kulturált kis község, rendben van, kellemes, szeretnivaló, van minden, ami kell, ám az árak elkeserítettek minket…

Szegeden viszont nincs telek:(. Vagy hát, megfizethetetlen számunkra… 12mó, 15, 8, de szörnyű helyen, szörnyű feltételekkel, gázcső a telek alatt, hangos gyár a szomszédban, isten háta mögött, ezek vannak 10 alatt:((.

Majd írok még erről, kezdjük látni ugyanis a fényt az alagút végén, emiatt igen lelkes vagyok, a szokásos, ugrálok, meg minden, ember “már megint kezdi, de azért aranyos” pillantása, én persze napok óta durván bújom a netet, és ébren álmodok:))

Halál a halra! Vagy hogy is szólt a cég, amikor is sok tetemet dobott 3 különböző bográcsba, hogy megfőzzék a szegedi, a szőke és a mohácsi halleveket. Hááát, bárki engem kérdez, sztem mind khm, undorító, a hal max sütve jó, de a halhús főve, hozzá a hal íz, neadjisten a mocsár íz, gr… Szóval kb annyira vagyok halínyenc, mint sajtínyenc (kedvenc sajtom a trapista :D) .

Béla volt a felmentősereg a 4.bográccsal, megfőzte a szokásos gulyást, ami ismét nagyon nagyon finom lett, ezt ettük hát mi, mondjuk nem sok maradt a bogrács alján… Az a megáll benne a kanál tipusú, amit ő főz, nem volt rá panasz most sem. Azért este átvettük, megkérdezte, hogy is van sorba, hagyma, hús, stb… Nincs nagy főzőrutinja ugye, de jól csinálja:)

Voltunk sárkányhajózni, ami vicces volt, mert ott ugye lényeges a dobolás, hogy ütemre tudjunk evezni annyian. A főnök fia dobolt, hát, inkább zongorázzon, dobolni nem érdemes iratni:))). Édes volt nagyon a kissrác, ütötte rendületlen, bár asszem már unta is:))

A lányokat még reggel elvittük anyuékhoz, és kezdtünk főzni, pucolás, darabolás volt a program… Hamar megkérkezett Gyöngyvér a szüleivel, aki ugye nálunk az ovi értékmérője, Virág csoporttársa ugyanis a kislány, és attól függ, hogy milyen volt az ovi, hogy aznap Gyöngyvér volt e Virág barátja, vagy épp nem volt:))). Nagy játékos a mini művésznő, és a szülei meghívott vendégek voltak, így tudtuk jó előre, hogy össze kell hozni a csajokat, örülni fognak.

El is szaladtam a csajokért, kibumliztam a partról, majd vissza. Hozatott a cég homokot is a partra, hogy a kölykök tudjanak homokozni, ez irtó jófejség volt, jól elvoltak a homokozással. Mikor volt zene, akkor színpadnak használták, a lényeg, hogy végig marha jól elvoltak a nagyok. A kicsivel sem volt gond, hol erre, hol arra támojgott, a kanyarokat még érdekesen veszi be:D.

2 körül jöttek értük anyuék, még 1 gyors dodgemezés, és el is mentek. Akkor mi L sárkányhajózni, majd ettem, és onnantól rámtört az a hihetetlen megható, megdöbbentő magány, hogy nincsenek velem a gyerekek. Egyik sem. És nincs teendőm sem, nem azért nincsenek velem, mert dolgom van, hanem_hogy kikapcsolódjak. Sokáig nem is találtam a helyem.

Itt kell megjegyeznem, hogy Béla új munkahelye minden tekintetben etalon lehet. Nagyon klassz, fiatal jó fej csapat, amibe kezd jól beilleszkedni a zember. Ezentúl figyelmesek, rugalmasak, nyitottak.

Kaptunk céges pólót is a rendezvényre, a gyerekek is, erről készültek képek, majd felteszem őket, ha kcisit több időm lesz.

Legnagyobb megdöbbenésemre délután egyszercsak ismerős arcot láttam az éppen ebédelő emberkék között, de velem ez gyakran megesik, h vkit látni vélek, majd kiderül, h persze, tévedtem, de ezennel minden stimmelt, pocak is a helyén volt:)). Iricc http://magzatviz.blogspot.com/ volt az a férjével az SZMK-ról, hát mennyire vicces vele így összefutni. Jókat beszélgettünk:)

Innen L a gyerekekhez, anyuék megfürdettek, vacsi, stb…, nekem csak az esti szopi lett volna a dolgom, amit ugyan abszolváltunk, de nem igen rajongott érte a kisasszony, fáradtan elájult. Az elmúlt hét legfőbb projektje volt, a legkisebbet megtanítani cumisüvegből tápszert enni. NEm volt rá hajlandó, pedig a hajnali szopit anyuéknál vmivel kellett helyettesíteni. Apjának utsó nap sikerült beletöltenie hajnalban valamennyit, így megoldódott, mehetett Mamához. Ám a kis szaros OTT reggel 7ig aludt, és megint csak köpködött a cumisüvegre:))). Így esett, h 24 órán keresztül nem szopott, lassacskán a végét járjuk, itt az ideje, nem is bánom már, búcsúzom a témától meghatódva:)

No, mivel csajok lerendezve, gyors haza, hogy a bulira elkészüljünk. Mire elkészültünk, 9óra, nekem elkezdett fájni a fejem, nyilván a Rosétól, ami nem is esett annyira jól… Ugyan nagyon készültünk, de ésszerűbb volt otthonmaradnom, mivel másnapi programunk kipihent embert kívánt. Béla elment, de hamar jött haza ő is, így egész korán sikerült elaludnunk. Ezt azóta is sajnálom, mert jó lett volna ropni egyet, de ez már nem fért bele…

Vasárnap reggel azonnal L kedvenc elhagyatott, világ végi kis sporttelepünkre, ahol kedvenc szenvedélyünknek élhettünk egész nap. Egy 7 csapatos versenyen indultunk, ahol volt röplabda tollas pingpong kosárradobás

Székács Gabiékkal alkottunk egy 4 fős csapatot. Bár főleg mi Bélával nyomultunk minden számban, ezek nekünk mind nagyon mennek:)). Szerénytelenség on. Sikerült a 7 csapatból második helyen végeznünk, bár a döntőt is döntetlenre játszottunk, ott a pontarány az ellenfélnek kedvezett. Elhízott sportemberek vagyunk a zemberrel, ez a nagy igazság:DDD

Csajokat fél 1kor kivittem magunkhoz, remekül elvoltak a telepen, volt ott kutya, meg mindenféle érdekesség, gyerekek…

2 napig úgy mozogtunk Bélával, mint akit konkrétan agyonvertek, de megérte:D

És itt kell megjegyeznem, hogy remekül debütáltak anyuéknál a gráciák, innen is nagy hála nekik érte, nagyon jól esett nekünk és nekik is:). Apu szerelembe esett az ő legkisebb unokájával, ugyanis mondja, hogy Tata és folyton mutatja a kis ujjával és rohan felé nevetve, apu el van varázsolva tőle:)) Anyu mindent elintézett előre, főzött, rendet rakott, és csak gyerekezett. Apu vasárnap de elvitte őket játszóterezni, szóval klassz volt mindenkinek:)