Kiss családunk blogja

Végre elkészült a suszter cipője, azaz Béla referenciabemutató oldala, ami az évek során számtalan formában (nem) látta meg a napvilágot, hiszen a megalkotó sosem volt eléggé elégedett művével:). Most kiizzadta, hogy mikor és hogyan, számomra rejtély, de talán ez már az a verzió, amit szabad publikálni és fent is hagyja 2 hétnél tovább is:)) Van a tarsolyban egy sokkal színesebb és lendületesebb oldal is, ami nekem szintén nagyon tetszik, de most e mellett döntöttünk. Íme hát, itt megtekinthető néhány eddigi munkája a Zembernek:

http://www.firstdesign.hu/

És íme a terasz, amit imádunk, és azt a nagyon kevés időt, amit együtt töltünk, azt itt töltjük. Igyekszünk kint is reggelizni, de a vacsi, az biztos, hogy itt zajlik. Délben elég meleg van itt elől Délen, ebédelni is kellemes, mert árnyékot ad, de meleg van.

messziről:)

A kardvirágok. Itt még csak bújnak, végig a kerítés tövében, mostanra több is szirmát bontotta…

Másik oldalról:)

Terasz, üzembe helyezés alatt (azóta van szép asztalunk székekkel is, a terasz anyagából és színében):

jamiiiii:

Az összes:))))

A kicsi rajzol:))

Cseresznyeszedés:)

Kis gizi (Hanna:) ) a fán:)

Nos, a képek minimum 1 hónapja készültek, eléggé el vagyok veszve online módon, meg amúgy is, pedig sokat ülök a gépnél, csak épp mindig akad szerencsére valami testhez álló feladat:). Nemrég étlapot vittem be excel táblába, nemrég papírról másoltam be szöveget, csupa komoly munka, plusz itt a receptes is… Szinte naponta főzök, időnként elpakolunk eztazt télire, anyuval, tesómmal, a minap 60 kg meggyet dobtunk üvegbe befőttnek és szörpnek, ezek mennek:). Közben folyton azon röhögünk, ha valaki nekünk 10 éve leképeli előre ezt, hogy tesómék háza udvarán, körülöttünk 7 gyerekkel meggyet teszünk el, akkor nagyon röhögtünk volna:). És lám!

A napjaink úgy telnek, hogy a gyerekekkel reggel felkelünk, apával reggeli, ő hn.8-fél 9 között elpályázik, majd 5körül ér haza legkorábban. Ide gyakran jönnek megbeszélések még az itthoni munkák miatt, akkor ez csúszik későbbre, vagy hazaszalad, de elmegy újra… Ha hazaér, dinnyézünk egyet, beszélünk kicsit, majd hamar beül dolgozni, ha épp nem nyír füvet, de ez ritkán van, hiszen alig ér rá. A vacsora és a fürdetés az közös mulatság, ha nagyon el van havazódva, akkor a fürdetést is elintézem, de többnyire ekkor segít, meg a gyerekekkel van. Letesszük őket, és munka kifulladásig. Rendszeresen éjfélig nyomja, néha sikerül elcsábítanom 11körül. Előfordul alkotói válság, mikor már végképp nem tud koncentrálni, ekkor is kicsit hamarabb abbahagyja. Időnként pókerezünk, vannak különböző pókeresek partnereink, nagyon pici pénzben játszunk,ezt is csak azért, mert pénz nélkül pókerezni nem sok értelme van… És ez roppant mód szórakoztat minket, tényleg szuper!! Időnként dobunk valamit a grillre, mikor szabad estét csinálunk, de ezt előre látni kell…

A háztartás már jó ideje teljes egészében az enyém, nyilván nem várom, h segítsen Béla… Kéthetente/hetente jön egy lány, aki segít feltakarítani, ezt szinten tartani már könnyű, ha ő nem jönne, nem tudom, mit csinálnék:)). NAGYON jó a lányokkal a nyár itthon, tartottam tőle, de élvezem irtóra:). Van rendszer a napunkban, általában megpróbálom őket altatni du, aztán vagy sikerül, vagy nem. Néha sikerül klasszul összehangolni Bibivel, akkor nekem nagyon jó:)). Sokat játszanak a szomszéd gyerekekkel, ugyan mindenki jár oviba, de valaki mindig akad itthon. Csupa nyaralás ez itt.

Időnként kiakadok, és akkor kell valami, ami feltölt, felnőtt program, kikapcs, még meg kellene tanulnom igazán pihenni, mert még mindig nem tudok:). Mikor múlik el a zizegés? Érzem, hogy a kor előrehaladtával lassulok talán, de még mindig tök zizi vagyok:)). Néha a saját agyamra megyek, az már ciki:D

GYES: Felmerült most a köztudatban, hogy szűkítenék a gyerekenkénti itthon töltött időt, 2 évre talán? A juttatást nem vennék el (egyelőre gondolom, hehe). Én ezzel elvben nagyon egyet értek. 2-3 éve még nagyon felháborított volna, de én már 5 éve vagyok itthon, és veszélyes üzemnek érzem. Én remekül viselem, és SZERETEK ITTHON LENNI, de nem sok önbizalmam van már azzal kapcsolatban, hogy mit és mikor fogok majd dolgozni… Lesz e még lehetőségem domborítani valamit, vagy örüljek, ha megtűrnek valahol és kapok is érte valami alamizsnát. Túl sok a kérdés, ahogy telik az idő, egyre több, és egyre kisebb a realitása a “domborításnak”…

Gyakorlatban pedig bekaphatják a hátam:). Hová tegyük a gyerekeket? Bőlcsödéket nem nyitnak, hanem bezárnak, holott nagy szükség lenne rá… Munkahely? Hová menjenek az anyukák dolgozni? Ki tud kisgyerek(ek) mellett 8-5ig dolgozni? Azaz kellene ELŐSZÖR bőlcsöde, munkahely, majd elsők között fogom támogatni az indítványt! A munkahelyteremtés úgy általában is komoly probléma, a számukat is kellene növelni, de már a meglévőkre is lehetne vmi támogatási rendszert kitalálni a munkáltatók számára, mint pl. a hosszú munkanélküliség után alkalmazott munkavállalók után járó 1 év járulékmentesség, és hasonlók. Azaz, aki GYESből visszatért anyukát vesz fel, részmunkaidőben, távmunkával, 2 nőt 1 posztra ( 1 munkát 2 kisgyerekes anya vállal el, maguk között osztva az időt/munkát aszerint, hogy kinek beteg a gyereke, hogyan végez az iskolában, oviban, stb..) , az valamilyen támogatásban részesül. Nagyobb cégeknél ki lehetne kötni, ahogyan kötelesek csökkent munkaképességűeket (fogyatékkal élőket) foglalkoztatni, úgy legyen kötelező kisgyerekest, GYESből visszatérőt is. Nincs új a nap alatt:)

És miért érzem veszélyesnek a hosszú GYES-t? Az hagyján, hogy a szakmai önbizalma az embernek a nullához tendál. Én folyamatosan kerestem és találtam a társaságot, a felnőtt életet is, amióta itthon vagyok, mert mindig elemi szükségem volt rá. Ám a környezetemben igen kevés anyuka él így, többen be vannak zárkózva és fásulva, és borzasztóan sajnálják magukat a fullosan felszerelt háztartásban, rendelt ebéddel, 1 gyerekkel… Majd persze, hogy maximálisan kihasználja a GYES adta lehetőséget, épp 3 év korkülönbség lesz a gyerekek között. Azaz mire a kicsi megszületik, a nagy elmegy oviba. 6 év/2 gyerek. Túl sok. Szerintem. Tanulás, továbbképzés, mással foglalkozás nélkül… Én speciel eléggé elrontottam, több ponton is, de ez már így alakult, és tulképp nem bánom, mert szuper, h 3 egynemű gyerekünk van kis korkülönbséggel, és fogalmam sincs, hogy ebben a sűrűben mikor tudtam volna tanulni, de hogy mit fogok ezután csinálni, az még számomra is rejtély. Az leszögezhető, h egy cég sem várja, h Kissné Lutor Angéla felszabaduljon és végre munkába álljon:D. ÉS asszem pályázhatok világnak, legkésőbb az interjúkon kiderül, h 3 gyerekem van, és akkor a sokból nem engem fognak választani, bármily megnyerő, okos, szép lennék, hehe. Szóval még ki kell találnom, mi lesz.

Családon belüli munkamegosztás: No, ez nem egy nagy téma, csak leírom, nálunk hogy alakult ez. Bár nem ment mindig símán, de a súrlódások viszik előre a kapcsolatokat, már ha születik utána megállapodás, kompromisszum. Béla sosem volt az a férfi, aki hazaérvén a munkából leült egy sörrel, mert megérdemli. Néha el kellett neki mondani, utalgatásokból rendes férfi módjára, nem ért:)). (Tehát ne tedd keresztbe az ajtó elé az összegyűjtött szemetet, mert 1. vagy átesik rajta és bosszankodik, miért tetted oda, 2. símán átlépi.) MONDANI kell, h vigye ki:D. Régebben szinte naponta ő pakolta be a gépbe a mosatlan edényt, előfordult, hogy megkértem, h teregessen ki, vagy az is nagy segítség nyilván, ha du elviszi a gyerekeket a játszóra és én addig tudok haladni, ilyesmi. Ám ahogy formálódott az életünk, ez épült le… Hiszen az ő munkája mellett már semmi ilyen nem fér bele, ezért ezt nekem kell megoldanom. És azt is tudom, ha ismét másképp alakulna, és esetleg én dolgoznék többet, megint nem derogálna neki vacsora után elpakolni. De nem ilyen egyszerű ez, mert ugye ezt mindig és alkalmanként is át kell beszélni… És persze már nyírtam füvet, és én töltöttem fel talicskával a terasz előtti területet, mert Béla egyszerűen nem ért rá. Hát túléltem:). szóval most eltolódott, inkább én segítek neki, amiben lehet.

Péntek este kimenősök voltunk. Béla főnöke kibérelt egy kicsi mozitermet, ahol a kedvenc filmjét vetítették le nekünk. Hm:))). Nem bírtunk maradni a feléig sem. Egy 80-as évek beli művészfilm volt, aminek se füle se farka, se eleje, se vége, ááá. Szörnyű nagy kutyvasz volt:D. No, még fel kell nőnünk ehhez a szinthez, bár félek, sosem fogom én érteni ezeket a műveket. Sétáltunk egyet inkább, majd a tejivóban nosztalgiáztunk. Észre sem vettük, hogy eltelt az idő…

Szombat délelőtt anyu helyett dolgoztam a boltban, nagyon jól esett kimozdulni, mást csinálni… Már 6óta nyomultam, rendet tettem, reggelit adtam, stb…, h Bélának minden ok legyen. Ebédet hoztam fél 2kor, szóval csak velük kellett lennie… Még így is csúnyán kiakasztották:)))))))))). És akkor és azóta érzem a szavaiból az elismerést. És ez nem is volt igazán mély víz… Kell néha egymás bőrébe bújni, hogy el tudjuk ismerni a másikat. Du kertészkedtünk, végre együtt, szóval szombaton nem dolgozott a zember egyáltalán, de jóóó volt.

A medence nagyon jól bevált!! Imádják a gyerekek, órákat eltöltenek benne, főleg társasággal… Nagy bandázás megy a kertben, tényleg nyaraló fíling van itthon:))

Este Gabiciékkel pókereztünk, hmmm…Jól elvertek minket, elnyerték a pénzünket:DDD. Ez egy szuper játék, lehet fejlődni benne, leköti folyamatosan a figyelmet, klassz na.

Vasárnap Béla egész nap meló, vmikor éjfélkor kelt fel a székről… Mi elmentünk anyuékhoz a csajokkal, apu altatta a nagyokat ebéd után, tiszta idill náluk egy ilyen nap. Mi meg kimentünk a napra ebéd után anyuval, sztem napszúrást is kaptam, én idióta… hányinger, fejfájás befigyelt. Du hazajöttünk, na, akkor apa pár órára velünk volt, szóval ismét jó volt, kicst együtt voltunk…

Mikor hazafelé jöttem a csajokkal Tápéról, beszélgettünk. Hogy a Keresztmamit, Keresztanyunak is lehet szólítani? És hogy a Mamának az anyukája a dédimama, és a Rózsamama anyukája ki? és így tovább… És akkor mondtam, hogy Rózsa mama anyukája már meghalt sajnos. Virág kérdése zsigerből: “És ki mérgezte meg? ” :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Aztán minden kérdésükre válaszoltam, még a nehézre is, “igen, egyszer mindenki meghal” és akkor ők nagyon hevesen mondták együtt, h nem akarnak meghalni, nehéz ezt ekkorákkal jól megbeszélni, kis drágák, várok még kérdéseket a témában…

A csajoknak anyu ragasztott a fülébe ragasztós fülbevalót, aminek nagyon örültek. Este nem akartak elaludni tegnap, bementem, már kiabáltam, kilátásba helyeztem a fülhúzást, majd többszöri bemenetel után tényleg meghúztam Bogi fülét. Erre totál sértődötten, duzzogva ezt ordította nekem vissza lebiggyesztett szájjal a drága: ” Egy ilyen szép kislánynak, akinek ilyen szép fülbevalója van, nem is szabad meghúzni a fülét” :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

No, és a legkisebb:). Mondja, hogy hintapalinta, anya, gyere (deje), apa, tátá… És tegnap megállt kapaszkodás nélkül:) Sokat gondolkodom mindenféléket, sokmindent szeretnék is ide leírni, pl a Gyesről, családban lévő munkamegosztásról, meg még sok témában, ami most eszembe sem jut:D. Majd egyszer, ha nagyon ráérek:)Egyszer…

Zajlik az élet, mint általában. Elkezdődött a nyári szünet, ismét rá kellett döbbennem, hogy a nagyok nagyok már, szuperül elszórakoznak megfelelő társasággal. Van egy szomszéd kislány, aki sajnos folyton kisajátítja valamelyiküket és akkor a másik szomorkodik, és konfliktusok forrása, na, én ezért nagyon nagyon dühös tudok lenni. A többi gyerekkel azonban hibátlanul, hosszan eljátszanak mindenféle közbeavatkozás nélkül, még nézni is jó őket:). Sokat kint vannak persze, festenek, rajzolnak, ugróiskoláznak, bringáznak, motoroznak, könyvet nézegetnek, kivisznek babákat és játszanak, de a legföbb, megy a verseny Abigél járókájáért:))). De ugye az nem nekik való:)

Kész a teraszunk!!! Gyönyörű, csúcs, isteni, wow, meg minden, majd dobok róla képet, bár még fel kell virágozni a kis szépséget:). Van rajta csapóajtó, szóval be tudjuk csukni magunkat, ha enni akarunk társaság nélkül, a gyerekek imádják, van állandóan árnyékos hely, Bibi kint nyomul alatta járókában, már ha hajlandó:)).

És hát annyira gyönyörűséges lett, és annyira emeli az egész ház-lakás értékét, eladhatóságát (részint és főleg ezért is csináltuk), hogy naaaagy kísértést érzek meghirdetni a lakást:). Sztem nagyon nagyon jól el lehetne adni, és az áráért már kapnánk házat, persze újabb hitel kellene azt rendbetenni, és ezen is van hitel bőven, szóval mindig lehűtöm magam, és Béla itt van, h lerángasson a földre:). Nem hirdetjük:). Persze, ha hajlandóan lennénk kimenni a városból, ami pesti viszonylatban vicces távolság persze, mert plusz 3-10 percekről beszélünk, 4-10km-ről, de ez nekünk nem akaródzik beleférni. Hozzászoktunk már, h bárhol, a város másik végén is 15 perc alatt ottvagyunk… No, szóval egyelőre maradunk, még 2 évünk van itt, sztem:), Béla szerint 5, de tudom, hogy csak azért túloz, h engem ellensúlyozzon:))))) Szóval miért van az, hogy nekem kukac van a fenekemben és semmit nem tudok kiélvezni igazán, mert tovább kell lépnem? Mi ez az állandó fejlődési kényszer? :).

Nagyon szuper a munkahelye, minden héten egyszer legyúrják őket munkaidőben, mert szegények ülnek sokat, bírom az ilyen figyelmességeket, Bélának nagyon jól esett a masszír:). Este pedig megmasszírozott engem is az eltanult fogásokkal… Imád bejárni, várja, hogy legyenek végre komolyabb feladatai is. NAgyon ígéretes a hely, van előrejutási lehetőség, perspektíva, jó a gárda, komoly szakmai tudás van a cégben, no, estig sorolhatnám az előnyöket… Mellette fut a vállalkozás, teljesen legálisan, megengedték a munkahelyén, hogy csinálja, ami nagyszerű dolog. Megmaradtak az előző munkahelyes cégek is, egyelőre nagyszerűen működik az a kapcsolat is. Több állandó megbízónk van, sajnos Béla már nagyon túlterhelt, sokat dolgozik itthon is, egyelőre nem látjuk, hogyan lesz ez hosszútávon. Próbálok segíteni neki, most talán lesz egy olyan tipusú “kulimunka”, ami sok idő, de akárkinek nem adhatja oda, ám talán én is meg tudom csinálni:D. Akkor azt leveszem a válláról.

Abigél már mászik is, nem csak kúszik mindenhol és állandóan feláll, már le is tud ülni, bútorok mellett lépeget, szóval nagyon ügyes. És gyönyörű, bár ha nincs full rózsaszínben, akkor kisfiúnak néz ki:D. Bélával mikor nézzük, egyikünk megszólal: ” Te vagy a lexebb kisfiúa világon” :DDD

Holnap tali nálam, 14 gyerek lesz:))), már alig várom. Most főzöm a holnapi ebédet:). Bár azt még nemtom, hogy ültetek le ennyi gyereket enni:D

Vettem egy kicsi vízforgatós medencét az udvarra. MEgvettem, hazahoztam, majd mondtam a szomszédoknak, ha nem akarják, akkor visszaviszem és levásárolom, de sztem nagy szükség van egy ilyenre itten:))). Beleegyeztek, sőt, a másik házból is három család nagyon örült neki, úgyhogy összedobjuk, családonként 2 ezer ft-ból meglesz, ami annyit tesz, h nekünk pl talán már egy strandbelépő is több pénz ennél… Várjuk a jó időt, és fel is állítjuk:)

No, ennyi, hulla vagyok és leszakad a hátam, de pörgök, mint mindig:)

Elnézést a csendért, köszönöm az aggódást, igazán jól esik, hogy hiányoljátok a beszámolókat, igyekszem-igyekszem, de teljes elbuggyanás van folyton:)). Sosem nyugszunk, mindig nyüzsgünk…

A csajok a héten itthon voltak, köhécselnek, végülis semmi komoly, csak gondoltam itatom őket itthon, nyári szünet főpróbának is jó volt:)). Háát, nem lesz egyszerű, kicsit tartok tőle. A kicsi rámol, percenként sodorja magát veszélybe… A nagyok irtó édesek vele, többnyire velük lehet hagyni, de előfordult ma pl, hogy Bogi felhúzta Virág ágyára, ahonnan azért nagyot eshetett volna a kicsi.

Továbbra is van felnőtt életem is, amire nagy-nagy szükségem van, időnként barátnős vacsi, póker, és már csinálunk lány-pókert is, ha Béla este dolgozik. Általában dolgozik:)). Ritkán van olyan meló, amiben segíthetek neki sajnos. 2 hetente kerülnek fel az új receptek a www.pingvinpatika.hu -ra , ami nagyszerű feladat számomra és nagyon büszke vagyok rá, hogy kitaláltam és megterveztem ezt az egészet:)). Remélhetőleg fejlődni fog ez a dolog tovább, azaz van kihívás is benne bőven…

Béla munka: : Ez a legfontosabb hír:). 1 kerek hónapig dolgozott itthon a zember, és nagyon-nagyon jó volt így nekünk. Irtóra élveztük, el is határoztuk, hogy eredeti terv is jó lesz az ajánlatok ellenére, és itthon marad, megpróbáljuk a vállalkozósdit, ami megérett a döntésre. Ám ekkor az a cég, akihez Béla mindig is szeretett volna bekerülni ajánlatot tett. Béla elfogadta, szóval 1-jétől újra van munkahelye. No mellette fut tovább a vállalkozás, ami nem egyszerű. Sokat dolgozik, folyamatosan szerveznünk kell az életünket, a háztartás és a gyerekek eléggé rám maradnak. De a céljainkhoz muszáj mindkettőt vinni, azért iskoláig szeretnénk innen továbblépni és nagyon nagyon jó lenne végre magánházba költözni. És meg is lesz ez, nincsenek effelől kétségeim:). Szóval munka terén abszolút sikerek vannak, nagyon ügyes Béla, és már csak azért is vagyok rá borzasztóan büszke, mert ő az összes tudását autodidakta szedte össze, és ő nyert Presztízs díjat Szegeden, nem más:)

Dobok majd fel képeket, főleg álló Abigélről vannak most nagyon édes képek:))

Bogiszáj: Hétvégén fájlalta a lábát a kisasszony. de csak nyafi volt, nem volt a lábának semmi baja. Béla miután megunta, kilátásba helyezte az orvost és fájdalomcsillapító szurit. Bogi erre vagányan közölte az apjával, hogy “Én nem félek a szuritól. Nekem nem fáj a szuri”. Majd elmentek fodrászkodni, Melinda levágta a hajukat. Haza indulván Bogi kérdezi az autóban: ” Akkor most megyünk a doktornénihez? ” Apja kiakadt, hogy dehogy mennek, jönnek haza, kész az ebéd. !!! ” DE ÉN A DOKTORNÉNIHEZ AKAROK MENNI, SZURIT AKAROOOOOK, NEKEM NEM FÁJ A SZURIIIIII ” :DDDD

Ki látott hisztizni gyereket a szuriért? 😀