Kiss családunk blogja

Igen kellemesen és eseménydúsan telik, a szokásos, mondhatni, szombat délután vendégségbe mentünk, már a nejlonharisnya és kis szoknya is a csajokon volt, mindenkinek fonott frizkója volt, amikor is jött a telefon, a kisfiú, akihez mentünk volna, belázasodott. A társasággal utána amúgy is felnőtt programra készültünk, így a lányokat idő előtt elvittük anyuékhoz, akik ragaszkodtak hozzá, h a csajok náluk aludjanak, mi meg ezt nem bántuk:), nem ellenkeztünk, szóval kivittük őket Tápéra, mi pedig mentünk H-ékhoz, ahol is pizzáztunk, no meg megnéztük a Villányos képeket. Jól mulattunk, jó későn indultunk tovább, biliárdoztunk hajnal kettőig, remekül szórakoztunk:))).

Még délelőtt vásárolgattam, a Generali-nál dress code van, nincs farmer, mindenképpen csinosban kell nyomulni, így sahhhajnos ruházkodnom kell, hát borzasztó ez, vennem kell cipőt, táskát, szoknyát, nadrágot, sosem érek a végére, mert mindenhez kell még valami, hogy teljes legyen a kollekció… De hát, ha muszáj, akkor muszáj, nagy duzzogva megyek és járom az üzleteket, h öltözködjek. Nem is olyan egyszerű amúgy. Jó, megértem, sajnálni azért télleg nem kell 😀

Délben elmentem az aprónépért, még előtte feltettem a húslevest, meg betettem egy Nagymamám nevelte isteni csireket a sütőbe, várja jobb sorát (=hogy megegyük), de ebből már vacsora lesz, senki sem éhes… Mi bezúztunk Bélával egy nagy tányér húslevest, elég is volt.

Abigél alszik, Boglárka kint nyomul a többiekkel, éppen görkorizik, Virág pedig ül az asztalnál és betűket és számokat rajzolgat. Emlékezetből. Lerajzolja, majd megkérdezi, melyik ez a betű. Édes. Úgy néz ki itt az asztalnál, mint egy iskolás. Jézus, mikor nőtt meg így ez a lány??

A nap további részében talán sétálunk egyet, vagy símán bent punnyadunk a meleg lakásban, kint sötét és hideg, bent meleg és lápmafény, anya vasal, apa körmöket vág, hajmosás ÉS tetűírtás * , szokásos vasárnap esti program:)).

A munka amúgy nagyon jó, végre van gépem, rácsatlakoztam a hálózatra, kezdem átlátni a feladataimat, megismerkedtem a csapattal, irtó jó fejek, nagyon jól érzem magam. Néha, feladataim kellős közepén belegondolok, h jéé, én dolgozom, felnőtt élet, tényleg, és ekkor nevetek magamban legbelül, majd’ 30 évesen ez elég normális, nekem mégis annyira kiesett, h tényleg boldog vagyok tőle:))). Remélem így is marad:)

De-de, itt vagyok, Szlivka és a többiek, bocsánat, bár már én unom a bocsánataimat:))))

Munkába álltam. Bizony. Felnőtt élet. WOW:). Jóó:). Élvezem. Nagyon. Holott még főleg csak tanultam, de még azt is élveztem. Na, sokáig nem csinálnám szívesen, de a múlt hét csak tanfolyással telt és remek volt ismét az iskolapadban. Vicces, h az előadók projektorral, laptoppal érkeztek és minden óra elején bekérték a pendrive-okat, hogy mindenki megkapja az órai anyagot. Bezony. 2009:)

Ezen a héten már bele kell tanulnom sok dologba, ma délutánra gépem is lett, reggelre remélem hálózatom is lesz és ismerkedhetek végre a rendszerekkel. Hál’ isten mégsem kell Bpesten töltenem a jövő hetet, úgy lesz, h Szegeden szépen mindent megtanulok. Aggódtam a gyerekek miatt, 5 nap az 5 nap, bármilyen szuper is Apa (meraz), hiányoznék… És arról nem is beszélek, nekem mennyire hiányoznának.

Virággal voltunk ma a nevelési tanácsadóban. Már 1 vizsgálat volt, most ez volt a második, lesz még 1. E kettő alapján a néni szerint Virág tökéletesen megfelel a korának, sőt. Ő fogalmazott így:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))). Kiugrom a bőrömből, holott mi ezt eddig is tudtuk, persze, de jó a külső, szakértői megerősítés.

Persze, lassú, ezt ő is mondta, segítségre szorul feladatmegoldásnál, stb…, épp ezért mondta, ha nem bánjuk, legyen még 1 vizsgálat, ami majd erre fekszik rá. Dehogy bánjuk, megyünk 2 hét múlva újra.

Abigélt kicsit megviseli, h későn érkezem érte, nincs vész, nem sír, csak látom rajta, h addigra elfárad, és vár már nagyon… Eléggé rám van nőve, gondolom emiatt, dacoskodik, megüt, haragszik rám, érzem:(. Igyekszem és rohanok érte, de negyed 5 előtt esélytelen vagyok…

A nagyokkal már minden ok:)

Minden a legnagyobb rendben velünk:). Csak épp nem jut idő posztolgatni, dolgozó nő vagyok, vagy mi, olyasmi:)).

Kezdem az elején. A lányok oviznak, élvezik, mennek örömmel, nyugodt a szívem:). Abigél egyetlen könnycsepp nélkül szokott be a bölcsődébe:))))). Ha nem velünk történik, el sem hiszem…

Annyira igaz az, h a nagyokat egyszerűen ÉN nem tudtam elengedni, ezért még hónapokig sírtak az oviban (nem bölcsiben!!), míg a kicsit már símán el tudtam engedni, tudtam, jó helyen lesz, jól fogja magát érezni és SOKKAL jobb neki ott, mint velem kettesben itthon. Ez nekünk már nem lett volna pálya.

Irtó büszke vagyok rá:). Na jó, sokat nincs még ott, 9kor viszem, és 3 után megyek is érte. Majd folyamatosan nyújtjuk ki a határokat. De szeretném, ha a későbbiekben sem sírna, olyan megnyugtató ez így:)).

Én pedig itthon írogatok, az anyuci.hu -n lehet majd találni cikkeket tőlem:). Sok munka van vele, egyelőre gyakornok vagyok, de szeretnék mihamarabb továbblépni. Beiratkoztam könyvtárba és a témában szakkönyveket kölcsönzök, és itthon tanulok. Újságírást. Sajnos már nem érzek sem kedves, sem erőt, sem ambíciót, h tanuljak 5 évet felsőoktatásban, így ez már kimarad az életemből… Lusta vagyok hülyeségeket tanulni. Ami érdekel, ahhoz volna is kedvem, de a vizsgákhoz és a hülyeségekhez nincs:)

Persze mindig van elintéznivaló, vásárolnivaló, no meg szeretnék itthon etaponként mindenhol rendet tenni, jön a gyerekruháknál az évszakváltás, GRRRRRRRR, haladgatok is a dolgokkal, és ez jó:). Mondjuk szusszanásnyi időm nincs másra, de majd sorban szépen minden meglesz, remélem:)

Valamelyik nap vicces dolog történt:). Evéshez készülődtünk, megterítettem, idetoltam Bibi etetőszékét az asztalhoz, majd szórakozottan felkaptam Virágot, és magasra emeltem, majd próbáltam a lábait beilleszteni az etetőszék megfelelő lyukaiba, de ő csak kalimpált, nem hagyta, én meg majd megszakadtam, szokatlanul nehéz volt és magasra kellett emelni, míg rájöttem egyszercsak, hogy rossz gyereket fogok:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))). Virág azóta is, ha eszünkbe jut, földön fekve röhög ezen, gurgulázva, édespofa:))))

Még mindig szokása cifra dolgokat mondani, közölni velünk. Főképp alvás helyett, kimászkálva mond olyat, h képtelenek legyünk rá haragudni:))). Pl kijön és közli velem, hogy a hormonok is sejtek, és a hátukon úsznak, (közben mutatja a kis kezeivel, hogyan) , és beszél róluk, nem emlékszem pontosan már, mit is mondott, de tök jól mondja mindig:))).

Kijön 10 perc múlva, és közli, hogy a kromoszóma ígymegúgy, hosszan beszél erről is.

Újabb 10 perc múlva símán közli, hogy naponta 2milliárd új vörösvértest képződik a vérünkben. Erről is mesél hosszasan, mindig mutogat mellé és sokatmondóan komoly képet vág mindehhez.

Egészen addig komoly, míg be nem zavarjuk, mert akkor röhög, és mondja, “jóóóóóóóóóóóóóóóóól van, megyek” -lemondóan :)))

Abigél pedig azt gondolom,h nagyon jól beszél korához képest, rendkívül kifejező, értelmes, ragad rá nyilván:))).

Ilyet mond pl nekem bölcsiből kijövet: “Képzeld el, Anya, a bőcsibe hamiztam, és csicsiztam is vauval, stb…”

És gyakran kezd így mondatot: “Szejintem”

Ha a nagyokkal játszik, mond ilyet: “Mondjuk Bijág, h játékból én vauvau vadok”

És tényleg símán szerepjátszik a nagyokkal:)

A kicsi határozottan Bogisodik tovább, ő is színésznők gyöngye, van kitől tanulni, van hová fejlődni, Boglárka mutatja az utat. Bár, itt kell megjegyezzem, Bogi sokat változott, jó irányban, persze látjuk, h sosem lesz ő az az elmélyülős tipus, anyja fajta, pörög és szenved, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy kigondolta, de az élet ilyen:D.

Mondja a legkisebb rendbontó teli torokkal üvöltve, mikor is merészeltem felemelni a hangom, amiért a nedves popsitörlős doboz teljes tartalmát beledobálta a WC-be… És rászólok, mérgesen, felemelem a hangom, “ABIGÉL MIT CSINÁLTÁL? ” és erre kapom válaszul a fentit:

“ANYAAAAAA! (de az a hangsúly… kikéri magának, fel van háborodva) NEM CABAD KIABÁÁÁÁÁÁLNI !!!” avagy “JÉCCIESZ NE KIABÁJJJ A BIBIVEL!!!”

Behalunk tőle:))). Kész.

FOlyton becézgetjük.

Kicsipici… Bibi! Kicsipici vagy?

felháborodva: Nem vadot kicsipici.

Hát mi vagy?

Abidéj vadok. Kissz Abidéj Májia.

:))))

Virág és az egyszervolt az élet. Napi szinten beszélgetünk a vírusokról és baktériumokról, a sejtekről, édeseket kérdez. Csak  alegjobbak:

Virág köhög. utána:

“Anyaaa, amikor köhögünk, a sejtek mit csinálnak bennünk? “

“A sztafilokokkusz baktérium ellen antibiotikumot kell bevetni. “

Ma kérdezi: A medvénél melyik állat erősebb? Az elefánt? A dinoszaurusz?

mondom, Virág, a dínók már nem élnek.

Jah, tényleg, kihaltak. Amikor régesrégen becsapódott az a meteorit.

Ma lehorzsolta a lábát, mert a strandpapucsban rohangált kint (DEMIÉRT???) és 1-1 apró kicsi felületi sérülés lett, kb 5mm átmérőjűek. Virág nem bírja a fájdalmat és nem bírja, ha hegek vannak rajta. Fél órája üvöltött a kanapén, hogy jajjdefáj, jajjdefáj, már mindkettőnk ölében ült, vigasztaltuk, már volt “Ok, Virág, most már tényleg hagyd abba, ha nem figyelsz oda rá, észre sem veszed, menj fürödni!” , mikor megszólalt, még mindig sírva-hüppögve:

“ANYAAAAA!!! Mikor fogják meggyógyítani a vérlemezkék a bibimet? “

:DDDD