Kiss családunk blogja

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek a sok-sok köszöntést:))). Persze a 3 tesó: Virág, Boglárka és Antalka voltak az oviban, Antika ugye unokatesó:), bocsánat, h nem volt egyértelmű.

Lesz még két buli, család és még 1 baráti társasággal. Most a szomszéd gyerekekkel volt zsúr, ami igen jól sikerült, bármennyire is tartottam attól, hogy bent nehéz lefoglalni, összerázni 10 3-6éves gyereket… De síma ügy volt. Nem is vállaltam túl magam, nem szerveztük komolyra, inkább egyszerűre, hogy közben tudjunk foglalkozni a gyerekekkel. Még előtte este feldíszítettük a lakást, ahogy az dukál:

Mivel Béla elég jól rajzol, gondoltam, hogy símán menne neki az arcfestés, amit igen bírnak az ilyen korú gyerekek, főleg a csajok:). Szuper jókat alkotott így elsőre, néztünk a neten mintákat, gyerekek (is) nagyon élvezték. Virág és Bogi tündér volt:

Katica pillangó szeretett volna lenni, Dórika pedig házikó:)

Persze sorban érkeztek a vendégek és az ajándékok, sok szép dolgot kapott az ünnepelt:). Itt épp egy gyönyörű virágot:) Frappánsan: virágot a virágnak:)

Én úgy terveztem, hogy az idő nagy részében csinálunk programokat, bemelegítésként chipsevő verseny volt, hátra tett kézzel. Virág ugye a szülinapjára 3 dolgot kért: rózsaszín tortát, chipset és bulit vendégekkel. Nem volt kérdéses, hogy a chipset rekord sebességgel kéz nélkül is az én lányaim fogják leggyorsabban pusztítani, hiszen mi ilyet sosem veszünk nekik, ez kivételes alkalom volt. Ezután meggondolandó, nem e néha meg kellene engedni:DDD

Mindössze egyszerű virslis kiflit gyártottam, gyorsan elkészült, ezúttal sikerült visszafogni magam és az uccsó percben sem komplikáltam túl, még szerencse, nyilván a gyerekek egyáltalán nem ették… (bezzeg a chipset:D)

Na jó, a fiunk kitett magáért, evett az összes lány helyett, megevett HAT ilyen fél kiflit:DDD. Nem lepődtünk meg. No persze Béla ölében ülve, egymást etették, gyakorlatice végig összenőve játszottak, és nem tért el a hagyománytól, ő bizony nem kért az arcára festést 🙂

Diókrémes tortát sütöttem, csokis piskótával, csokibevonattal, marcipán és tejszín díszítéssel. Ahhoz képest, h én csináltam, ez is egész jó lett, kezdek belejönni:)

A várva várt pillanat, énekeltük a Boldog szülinapot… Mindenkinek nagyon ízlett a torta, szerettem volna többfelé adni belőle, de hamarjában elfogyott, jó tortasors…

Vettem üvegfestékhez való előre gyártott kontúrozott műanyag sablont, nálunk imádják a csajok, nem győzzük venni, bedobtam, volt sikere… Olyan ügyesen kezelték a gyerekek, hogy csuda. Jók ezek a 3+ évesek, egész klasszul el lehet már velük játszani… Terveztünk még táncversenyt, ahol megáll a zene és meg kell merevedni, meg más játékokat is, összeszedtem csomó jutalmat a győzteseknek, de a végén csak szétosztottuk, mert az idő kevés volt rá, h sokfélét játszunk, de így is tuti volt. Béla persze dolgozott, mikor már bírtam magam is, de ahogy jöttek a szülők, el-eltűntem a gyerekszobába és bizony össze is pakoltam, mire mindenki hazament. A konyhát is. Én sem gondoltam volna előtte:)

Na, most itt én gond nélkül hülyét csinálok magamból, nem okoz gondot, nevessetek ti is:DDD. 2 sztori: 1. mikor néhány hete a csajok betegek voltak, felhívtam az óvodát, h lemondjam az ebédet. Mivel sokáig csörgött, fülemre szorítva a kagylót, közben fél kézzel kisuvickoltam a mosogatót. De már mindkét kezemre szükségem lett volna, símán elfeledkezve a fülén csörgő telefonról, hiperaktív Angi egyszerűen letette a pultra és nagy ügygonddal makulátlanra és cseppmentesre varázsolta a csapot:DDD. Mikor vhonnan furcsán közelről és egyben messziről hallottam valakit HALLOzni. Gyorsan felkaptam a kagylót és azt sem tudtam, mit hebegjek a portásnak:DDD : “ELnézést, elnézést, az óvódával szeretnék beszélni… “

1. A bulin Béla engem is kifestett:

Estére Sógival fiúprogramjuk volt (kaptak jegyet undormány ketrecharcra) , Milla és Hanna nagymamánál voltak, tesóm elhívott minket, h náluk eresszük össze a kicsiket. Meg akartam neki mutatni az arcomon lévő pillangót, így nem mostam le, átmentem így a városon. Mivel szuper jól elvoltak a gyerekek, csudajót játszottak együtt, sokáig maradtunk, negyed 10kor indultunkc sak haza:). Addigra réges-régen megfeledkeztem az arcomon lévő pillangóról!!! Nanááá, hogy megállítottak Tápén a rendőrök és igazoltattak. És ki volt az igazoltató rendőrnő? Hát M., réges régi jó barátunk, még edzőtársunk volt anno. Mikor megláttuk egymást, összeölelkeztünk és zsigerből megkérdezte, h “Farsangon voltatok? ” Mire én: “Nem”. és nem is értettem, milyen kérdés ez, ezért hamar tovább beszélgettünk, gyerekek, férjek, munka, tervek, lakás, a szokásos… Majd mondtam neki elköszönéskor, h “M.! Nagyon jól nézel ki. ” Mire ő csak elég zavartan válaszolt, h “Ahan, te is, jó ez a pillangó.” és nekem csak akkor esett le, h tiszta idióta vagyok:DDDDDDDDDDDD

Bibike pedig éppen 7 hónapos korában, ezennel már szabályosan is, ELKEZDETT KÚSZNI! Eddig is közlekedett ő körbe-körbe, picikét előre, de mostmár rendesen kúszik:). Furcsa, mert a nagyok rögtön másztak és ha jól emlékszem, később, Bibi megelőzi őket:). Annyira ügyesen kotor, még persze lassan, gyakran látom, h össze kell hangolnia a mozdulatsort, annyira édes:)). De ma sikerült 1-2 másodpercre szem elől tévesztenem… Holaababaa?

Ittababaaa:)

(aki nem látja az első képen, nézze meg a második kép után még1szer az elsőt, látni fogja:D)

Elbújt a szekrény mögé lufit rágcsálni:DDD. Annyira édes egy pofa, ő sem lesz jobb a deákné vásznánál, már látom, már fiókot nyitogat, és eszi a zsinórokat, mindent megkaparint, ami nem erre hivatott, a rágókákat és játékokat persze bojkottálja:)

Így aztán lendületesen belekezdtünk a hozzátáplálósdiba:). Evett már barackot, almát, krumplit, és első zöldsége a kisasszonynak tegnap a brokkoli volt:). Krumplival kapta és zabbantotta befelé. Ma is azt evett. Tulajdonképpen mindent és jó étvággyal eszik, de nem is lepődünk meg ezen, ez a kisbaba mindent ideálisan és tankönyvileg csinál, mintagyerek:). Tiszta anyja:D. És iszik szépen pohárból is:D. Nem is használunk cumisüveget, csak éjjelre van bekészítve, ha megébred, kap kis vizet belőle. A kanál láttán már szépen tátog, én meg köztudottan imádok gyereket etetni, így a nap fénypontja bizony, amikor Bibit etethetem:) Próbál előre jutni hason, de még nem halad igazán, ez még nem kúszás, de nem sokat várat magára. A fogtündér, fogmanó, vagy legyen akármi meg felmenőstül monnyon le, szegény picit 2 hete kínozza elég élénken az első 2 fogacska, és látom én látom, de azt is látom, h nem holnap fognak áttörni, kell még ennek néhány nap, 1-2hét:(. Egyik nagylánynak sem volt járókája, Abigélnek most felállítottuk a nappaliba az utazóágyat. (lányoknak elmeséltem, h egyszer régen Virág felébredt a saját rácsoságyában, átmászott Bogihoz ebbe az ágyba, majd kibontotta a kakás pelenkáját és akkurátusan szétkente a kakkkát a falon, az ágyon, a Bogi fejééééén, karján:DDDDD. Annyira nevettek a csajok, hogymég:))) Azóta ezt mesélik mindenkinek:D ) Szóval hogy kezd megdőlni bennem a járókaellenesség, meg sok más elv is, amiknek biztos ez is a dolga, h idővel szép sorban megdőljenek:))). Tehát járóka. Azt tartottam eddig, h a gyereknek térre van szüksége, úgy fejlődik, ha sokat mászik, mászni úgy fog, ha sokat van hason, stb… és ezeket tartom most is, de fogalmam sincs pl, a nyarat hogyan oldanám meg járóka nélkül, mikor 3hónapig nonsztop itthn leszünk mind, mi a nyár nagy részét az udvaron töltjük, egy nem járó kúszómászóval ez nem könnyű vmi rácsos tároló nélkül… Ehhez viszont bele kell szoktatni már most, különben nem fog megmaradni benne arra a 10percre, amikor én beszaladok levest keverni, vagy bedobok egy mosást pl. Amúgy persze majd mászhat a fűben ő is, én ebben nagyon laza voltam mindig, íme mennyire:D

Továbbá megint ráébredtem, amire Boginál is, hogy hamarabb kellett volna elkezdeni a hozzátáplálást. Ugyan most nem mértük Bibikét rég, de én jól sejtem, h alig, vagy nem is hízott az elmúlt hetekben. Tudom-tudom, híresen súlyparás vagyok, de ez csak arra az időszakra vonatkozik, amíg csak kizárólag szopiznak, hiszen az én testem felelőssége, hogy ők jóllaknak e. Íme, ezt az időszakot is lezártuk:). Félek, hogy nagyon hamar következik el a következő időszak vége is, és szép lassan alattomosan eljár majd fejünk felett az idő… Bár, ha jól belegondolok, most konstatálhatom, hogy kiélvezzük a babázást:). Gondtalanul, rutinnal. Így végtelenül egyszerű… Például én bizony megfőzöm Bibi kis főzelékeit, nem veszem meg a boltban, mikor úgy is főzök minden nap, neki csak vmilyen állapotban kiveszek pár kanállal és olyan jó érzés összetörögetni, turmixolni, olyan szívesen csinálom.

Fel vagyok dobva, ugyanis úgy érzem, eljött az én időm is, nem mintha siettettem volna az időt, de elérkezett és ennek örülök. Csak halkan mondom, de lassacskán belekezdtem egy fogyókúrafélébe, amit én nem szeretek így nevezni, inkább csak figyelek, mit és mennyit, bár leginkább csak azt figyelem, hogy mit, igyekszem olyat enni, amit lehet mérték nélkül. Rengeteg zöldséget eszem, nyersen és párolva is. Ezekről is teszek majd képet. Egyelőre meg sem mozdul a mérleg nyelve, de nem lep meg, nekem a beinduláshoz mindig kell 3-4 kitartó hét, addig a mérleg nyelve könyörtelenül marad a “helyén”:( Mondjuk azt hiszem, így is rengeteget eszem, épp Gabici mondta viccesen tegnap, h kár a gőzért, vagy eddig kár lett volna a gőzért, amilyen rekord sebességgel pusztítottam az elmúlt alkalmakkor a John bullban, no meg még megettem némi maradékot is:DDD, abból látszott, h én bizony, ÉHES vagyok. És ez így van sajna most is, rólam nem szívják le a gyerekek a kilókat, hiszen az ő általuk leszívott kalóriák dupláját viszem be pluszba:DDD. Na de majd most;)

Nagyok kezdenek hiányozni, imádom, amikor hazaérnek az oviból, mivel ma kivasaltam az utolsó vasalatlant is, és szárítógéppel én már csak ingeket és néhány kritikus darabot fogok vasalni, ez ilyen “leszámolás” féle vasalás volt, király:). Na persze marad napi 2 ruháskosárnyi mosni-, szárítani-, majd elpakolnivaló gönc, de hatalmas könnyebbség, h nem kell hetekig kerülgetni a szinte csak gyűlő vasalatlant:D. Szóval hosszúak a napok nélkülük, na ez nem panasz volt, mert élvezem nagyon, hogy főzés közben is sorozatot nézek (Gilmore Girls éppen, tudom, nagyon gááááz:D, de annyira kikapcsol, nem kavar fel, kellemes limonádé:) ) meg vasalás közben is, néha séta Bibivel csakhogy kimozduljak kicsit:). Ma úgy vártam haza a csajokat, h be sem jöttek, mentünk is gyorsan pékségbe (ehettek 1 csokit-feleztek, mert választhattak volna 1-1 sütit, de inkább csoki, és ők bármit hajlandók elfelezni, tök természetes nekik ) majd a játszótérre. Virág nem tudja lökni magát a hintán:). Bogi már rég, de Virág még nem, a bogár elindult a fülembe, így gyorsan megtanítom legközelebb, mielőtt kitalálom, h ez milyen probléma előjele lehet. (mikor szokom le erről az aggódásról, ha róla van szó??? )

No, ennyi gyorsan, késő van, indul az éjszakai műszak……

Annyi minden történik velünk, félek a fele kimarad… Rendesen zajlik az élet és hát nem könnyű döntéseket hoztunk meg, de örüljünk, hogy van miről dönteni.

hír1. Apa munkahelyén változások álltak be. Hogy örülünk, vagy nem örülünk, azt nem tudom, azt sem, hogy most kinevezték, vagy sem, érdekes szituáció. TUlajdonképpen áthelyezték. A web ugyanis leszűkül a cégnél (vicces így a Presztizs-díj után, de üzleti döntés volt: ők egy nyomda-reklámstúdió, a web csak egy kiegészítő tevékenység, “egy reklámstúdióban kell lenni webnek is címszóval” alkalmazták Bélát, de mostoha gyerek volt, ezt Béla fájlalta is nagyon és igazán nem volt benne perspektíva, hiszen néhány nívós ügyfélen kívül nem igen volt kihívás benne. Béla folyton fontolgatta a váltást, a mikéntjére nem volt megoldásunk.

Most mondhatni az ölünkbe hulott, hiszen a cégnél egy teljesen új részleg nyílik meg, és Bélának kell beindítani, vezetni. Digitális nyomda. MErőben más, új dolog, mint amivel eddig foglalkozott, és férjem nagyon lelkes, ugyanis szeretett volna már mást is csinálni. Marad a web is természetesen, és semmiképp nem tervezzük leépíteni, hiszen remek szakember, mindenki szereti a munkáit. Ám kitanul egy új szakmát, épp ma kezdték a betanítását. Munka lesz bőven, az a kérdés, hogy menni fog e neki a szervező munka, nagyon jólesően nyugtázta, hogy rögtön az ő személye jutott a vezetőség eszébe, aki alkalmas lehet erre a pozícióra. Egyelőre marad a fizetés, de 3 hónap múlva újratárgyalják aszerint, hogy sikerült e jól végezni a munkát.

Ezzel azonban együtt jár az, hogy valószínűleg -főleg az első időkben- többet lesz bent a cégnél, a gyerekek hazahozása lehet, hogy rámmarad, soktényezős még a dolog, de biztosan borul valamelyest az életünk.

Többet nem igen tudok erriől írni, hiszen még számunkra is sok a kérdés…

hír 2. Mégsem lesz gardróbunk, mert igyekszünk kicsit tartalékolni a megváltozott munkaviszonyok miatt. De nem esünk kétségbe, már ki is találtuk az olcsó házi verziót, ami ugyan nem lesz szép, de praktikus…ész olcó 😀

Ám a játéktárolót megvettük, egy régi babakocsit sikerült eladni végre, annak az ára szerencsére bőven futi:). Majd lefényképezem, évek óta fájt rá a fogam, az ikeában trofast család néven lehet megtalálni, baromi praktikus tároló rendszer gyerekeknek. Így a gyerekszoba sokkal rendezettebb, szebb lett. (a barátnőm megvette, a sógorom hazahozta, az Angi összerakta, az icikepicikék mind szétszedik:DDD ) Köszönet a közreműködésért mindenkinek!!! 🙂

hír3. Bibi kóstolgat, 5 és fél hós most, “evett”2 napja kicsi krumpit anyatejjel, tálból a pici szájba kanállal, onnan az előkére, mivel ugyanakkora halom volt az előkén, mint előtte a tálkában, a projektet nem minősítettük sikeresnek:D. Ám az őszibarack tegnap jobban csúszott, mondjuk, h egy picit le is nyelt:D. Továbbra is angyalabb az angyalnál, gügyög, dumál, mindent tol a szájába, húzza fel magát hasizomból:D, forog összevissza. És gyönyörű! A nagyok körülrajongják egyfolytában, ő meg nagy kacagásokkal köszöni ezt meg. Jó ezt látni nagyon:)

Ma volt nyílt nap az oviban. Nagyon jó volt látni Virágot, drága volt. Nagy meglepetés volt Mama, tesóval együtt futottak be:). Persze közben Bibit is szoptattam, de a drága elaludt a nagy nyüzsi közepén 1 perc alatt. Készítettünk papírmadáretetőt, kellett hozzá ragasztani, színezni, ügyes volt a csaj. Láttam végre, hogyan zajlik 1 nap, mi mi után következik. Majd teszek fel erről is képeket egyszercsak… (ahhoz több idő kell, ha mindig összevárom a képeket, sosem posztolok:/)

Ám nem volt teljesen zökkenőmentes a dolog, Virág ugyanis sírni kezdett, mikor jöttem el. És ilyenkor beindul a kérdésözön a fejemben. Ha hazahozom, Bogi nem találja őt az udvaron… (mivel külön csoportba járnak, ott szoktak találkozni). Ha nem találja kint, kiakad szegény, ezt nem tesszük vele. Nem beszélve arról, h nem jó az sem, ha kéri, h hozzam haza, akkor hazaviszem, azt meg kell tanulniuk, h ez nem az ő döntésük. Szóval sok ölelkezés és puszi és magyarázás tőlem, miközben figyeltem, nehogy Bibinek vmelyik jószándékú kispajtás kinyomja a szemét:D. RIngatták, énekeltek neki, nagyon aranyosak voltak, de mégis gyerekek. SZóval a nagy nyüzsi közepén megoszlott a figyelmem, pedig ha tudok csak rá figyelni, akkor meg tudtuk volna mi ezt beszélni… Aztán naná, h összefutunk Bogcsival a folyósón, nagyon megörültünk egymásnak, ment is vissza 2 puszi és ölelés utána csoportjához kötelességtudóan, majd visszaszaladt sírni:). Virággal addigra elszakadtunk egymástól, de sírva hagytam ott:((. Bogit végül én öltöztettem és ő is kérte, h menjünk haza… Alig tudtam otthagyni, de 1 idő után már csak rosszabb lesz a helyzet a jelenlétemmel, viszont rá 3 percre már nem sírnak sosem.

Én tulajdonképpen csak azt éreztem ezen a ponton, hogy sajnálom nagyon, h nem tudok rájuk külön-külön koncentrálni, mindig meg kell osztanom a figyelmem. Aztán tesóm ráébresztett, hogy tulajdonképpen mégiscsak el kellett volna hoznom őket, azóta is kínoz a lelkiismeretfurdalás, bár már tudom azóta, hogy 3 perc alatt megnyugodtak mindketten. Összeölelkezve mentek ki az udvarra:). Óvónéni úgy fogalmazott, hogy én vagyok a vevő, ők az adók, ha megszűnik a vevő (hazamegyek), akkor az adó nincs kinek sugározzon és hamar rájön, h jobb ötlet játszani szépen a többiekkel. Azért persze alig várom, h menjek értük, aztán mamázni fogunk kicsit:). Ma kitaláljuk, ki mi legyen a farsangon, de már előre félek, h beállunk a sorba és hercegnők, királylányok, stb… akarnak lenni. (én szívesen kitalálnám és elkészíteném inkább a jelmezt, volna hozzá kedvem, de félek, h a Mamánál a boltban úgyis beleszeretnek vmi rózsaszín dzsönörűségbe:D)

hír4. Végre van szárítógépünk:))). Nagyon rég ácsingózom egy ilyenre, hiszen ha az ember szárítógéppel szárít, akkor nem kell (annyit) vasalni, no meg én sokat küzdök azzal, h bírkózom a fregolival, mert a nappali közepéről átteszem a keskeny folyósóra, majd a gyerekszobába, onnan kivágom a lakás elé, ahol meg a szomszédok esnek át rajta… Télen nem szárad kint a ruha, folyton útban van, nem beszélve a párolgásról, ami nem veszélytelen ilyen hideg télen, nagyon kell vigyázni, h ne kezdjük penészedni. De szárítógépnek sajna nincs helye a lakásban sehol (ahogy a fregolinak sincs…), ám most támadt egy jó 5letem, rábeszéltem a szomszédokat, hogy vegyünk közösen egy szárítógépet. Mindenki belement, a sráctól (akitől a mosogatógépeket is szoktuk venni – név és cím a szerkesztőségben:D) vettük 25 ezer kemény magyar forinttért. Siemens, szinte vadi új (NÉmetországból hozza be a szajrét, megjavítja -ennek pl a felnyomócsöve volt eldugulva, mert nem takarították rendesen a gépet- majd eladja 25-ért 1 év garanciával. Imádjuk!!! Minden szomszéd nagyon csípi:). Mivel a villanyóra mellett van, nagyon ecccerű, felírjuk a kezdő óraállást, majd amikor végzett a program,azt is. (általában 2-2,5 kw/h a fogyasztás 1 szárítással, ez kb 100-120 ft.

2 ünnep között apa nem dolgozott, így “nyugalmasan” teltek a napok és a szilveszterre készültünk a szomszédokkal. Apa részt vett Békéscsabán egy 4labda kupán, amin remekül szerepelt 3 fős kis csapatuk. 4 labdajátékban mérettettek meg a csapatok, röplabda, tollaslabda, foci és kosár. 21 csapatból némi sportszerűtlenség miatt “csak” a 4.helyen végeztek, így lecsúsztak a dobogóról. De nagyon jól szórakoztak és borzasztóan elfáradtak.

Mivel mindenki rábólintott a közös szilveszterezésre, együtt szerveztük tovább a bulit. Ugye a mi házunkban összesen 4 család (lakás) van, nem nehéz ezt összehozni, és nagy előny, h nem kell disztingválni semennyire sem, lehet zajongani ész nélkül:))). 31-én mindenki készülődött, elosztottuk a bevásárolt alapanyagokat és mindenki a saját konyhája szerint ízesítette-készítette el a finomságokat. Volt malacsült, marhasteak (apa grillezte) , többféle krumpli (tepsis, hagymás, krumplisaláta) , kaszinótojás, vitaminsaláta fokhagymás-kapros joghurttal, túrós pogi a’la Angi (bentfelejtettem a sütőben vagy 3órán át :P, így isteni finom ropi lett belőle, mindenkinek nagyon ízlett:DD. Sütihegyek persze… bólé, forralt bor és sok pia. Szóval nem éheztünk, nem szomjaztunk:). A lépcsőház kellemesen hideg volt hűtőnek, ott tároltuk a rengetek kaját-piát, vicces volt:))). Jó ez a ház, abszolút családias a hangulat.

Csajok táncoltak sokat, annyira élvezték és nagyon drágák voltak. Van ugye összeden 5 lány ebben a házban, Dórika (4), Katica (4), Csilla (2,5).

Volt pesztra is bőven a kicsinek, szomszédasszonyok felajánlották bármikorra szolgálataikat:)). Tegnap a nagy hóesésben elmentünk a nagyokkal a töltésre szánkózni, így rögtön éltem is a felajánlással.

A fiúk pókereztek szinte egész este, no meg az ünnepek alatt rendszeresen játszunk, én is élvezem. Mi scrabble-ztunk, tick-tack-bummoztunk, amennyire a gyerekek hagyták.

Bogi és Dóri a nagy barátok 1 tányérból esznek:))).

Virág Katicának mesét “olvas” :). (Virág mostanában gyakran kéri tőlünk, h írjuk le neki ezt, vagy azt a betűt. Próbálja utánozni.)

10 óra körül kimentünk a csodálatos hóesésbe, akkor már lehetett hóangyalkázni, akkora hó volt…

A fiúk felmentek a tetőre és onnan lőtték fel a tüzijátékokat:). Nagyon szép volt. A gyerekek kedvéért vettük, no de ők sajna nem élvezték egyáltalán, végig azt kérték, néha sírva, h legyen már vége:D. Itt még lelkesen várták az eseményt:

Majd kimentünk az utcára és onnan néztük:

Lányok szorosan mögöttem:PPP

A harmadik sorozat után Katica felkiabált, “mostmár hagyjátok abba!” 🙂

Abbahagyták, visszavonultunk a meleg lakásba.

Apa és a bújós csajok:

Krisztiék is átjöttek Új évet köszönteni a szomszéd házból, ő megy már iskolába, szóval nagylány, így amolyan nagylányos módon Virággal olvasgattak:)

Éjfél után még 1 kis buli:

Fél 2-ig bírták a csajszik, pedig Virág természetesen nem aludt napközben, Bogacs másfél órácskát, de már most bizony ott tartunk, h az alvásigényünk nem sokkal több, mint a miénk… ez kicsit strapás.

Reggelre ekkora lett a hóóóóóóóóó:

Azóta sem állt meg, szóval rendszeresek a hócsaták:). Mellettünk van egy nagyon klassz töltés, szóval oda járunk lesiklani, szánkón, csúszkán, zacskón, éppen mi van:). Nagyon élvezzük mind, én is hóangyalkázok, csúszok, ha tehetem, annyira buli:)

Másnap nagynehezen felkeltünk:)), no persze a csajok ébresztettek bennünket, majd anyuékhoz vettük az irányt, ugyanis ilyenkor mindig Újévköszöntés és apu szülinapja a program. Apukám 62 éves lett éppen ma:).

Sógi hozza a tortát:

Apu egy nagy gazt kapott tőlünk, nagyon örült neki:

Jó volt a hangulat:D

És most előre szólok, h szentimentális leszek, mert muszáj, hogy nyoma legyen, megmaradjon. Apával konstatáltuk, hogy életünk lexebb éve 2007 volt. 2006karácsonyán bejelentettük a családnak, szilveszterén a barátoknak, hogyt Abigél úton van. Mindannyiónk nagy meglepetése volt ez, nagy sokk, azóta viszont bearanyozza az életünket. Volt egy csodálatos terhességünk Abigéllel, majd ennél már csak az volt szebb, amikor meglátta kicsikénk a napvilágot. Továbbra is állítom, hogy nincs nagyobb boldogság annál, amikor az ember gyerekei szeretik egymást és jó testvérek. Nálunk mind szeretik egymást, nagyon. Nincs féltékenység, kihúzás, nem bántják egymást, abszolút partnerek mindenben. Abigél nem mehet aludni puszi nélkül, ha sír, kötelességtudóan ott teremnek vigasztalni, cumit adni neki, holott sosem kértük őket erre… Nincs ennél szebb dolog a világon, mérhetetlenül boldogok vagyunk mi így 5-en.

Féltem a boldogságunkat, az életünket. Az ember ameddig nem történik vele tragédia tud úgy élni és gondolni, hogy vele nem történhet semmi. Hallva valami borzalmat, úgy képzeli, az csak másokkal történhet. Miután történik valami szörnyűség, ez megfordul. Nálunk nem ülhet a gyerek bekötetlenül az autóban még a sarokig sem. Nincsenek sokáig még a zárt udvaron sem kontroll nélkül. Remélem nem féltjük túl őket, de annyira törékenynek érzem az életünket. Mikor az embernek mindene megvan, félti a teljességet. Én ezt érzem most, igyekszem elhessegetni… Teljesség.