Kiss családunk blogja

Fantasztikus hétvége áll mögöttünk:)

Megfogalmazódott bennem, mi hiányzik nekem, hát hogy hiányozzanak a gyerekek:). Néha, kicsit, hiányozzanak. Pénteki kiakadásra jött ugye, hogy lehet menni welnesselni, sportolni a Maros fitt centrumba, rögtön be is jelentkeztünk már szombatra, és anyuval jól megbeszéltem, hogy a gyerekek ottaludjanak náluk.

Szombaton délelőtt Apa dolgozott, én főztem egy gulyáslevest, mostam, takarítottam,  sütöttem rétest *, Abigélt letettem aludni. Anyuék el is jöttek értük délután, mi pedig fagyiztunk, sétáltunk egyet a városban. Ott összefutottunk Gyurival és Nellivel, akiket rögtön meginvitáltunk, hogy vacsizzunk együtt a John bullban. Igaz, hogy eredetileg kettesben készültünk, de megjött a kedvünk a régi barátokhoz, akikkel csak munka ügyben szoktunk beszélni.

5re mentünk squasholni, hagytam Bélát nyerni, hadd örüljön;) :D. MAgyarul, minden meccset megnyert, naná, ügyes, erős, jó mozgású:)). A jó mozgásától, a sportos megjelenésétől mindig újra és újra beleszeretek, rém vonzó ő számomra még mindig, és az is marad már:). Utána welnesseltünk, egy picike teremben van egy jakuzzi, egy finn sauna, egy merülőmedence, zuhany, ennyi. Nem is volt ott rajtunk kívül senki, kettesben, meghitten, csak vigyorogtunk, hogy mennyire jó dolgunk van és hogy ilyen kell nekünk majd a házunkba, legkésőbb öregkorunkra:)

Egész délután a jövőnkről beszélgettünk, vannak terveink… Mindketten egyértelműen a gyálaréti házban látjuk magunkat kis időn belül. Egészen messzire képesek vagyunk elmenni a tervezgetésben:)). Ami olyan jó érzés. Jó érzés álmodni róla, reméljük meg is valósul. Megbeszéltük jól, hogy a kis házban hátul mégiscsak dolgozó-tárgyaló lesz az egyik szobában. A másik szoba sorsát kell még eldönteni, én játszószobát gondolnék a gyerekeknek, Béla saunát, kondigépeket álmodna oda (amely álmok elég messze vannak a lehetőségektől, hehe, de az álmokban az a jó, h kicsit elhiszed közben és az jó:) ).

Az én sorsomról is beszélgettünk, terv szerint belefolyok lassanként a munkának az ügyfelekkel kapcsolatos részébe, Béla nem igen szereti az egyeztetéseket, megbezséléseket, nem igen kedveli, szereti az embereket unblokk, nekem pedig fekszik ez a dolog, rég tudjuk, hogy jól kiegészítenénk egymást… Van 1 olyan projekt, ami ha elkészül, akár továbbértékesíthető, ez is az én dolgom lesz. Na meg lesz kert és minimum tyúk (tojónak) a háznál.

Ismét konstatáltuk, hogy nekünk vannak a legjobbfej, legszuperebb gyerekeink a világon:). És hogy minden nehézség, szívás, lemondás ellenére sem bántuk meg 1 percét sem az elmúlt 7évnek. Nem könnyű, de egyre könnyebb lesz…

Majd elmentünk vacsizni, előtte tettünk 1 kört a Kárász utcán is, majd Gyuriékkal vacsiztunk egy jót, és elmeséltük, kivel mi van, a baráti körben is kiről mit tudunk, infót cseréltünk. Jól megbeszéltük, hogy 2 hét múlva szombaton nálunk megtartjuk a GYörgy és Béla névnapot, főzünk, vagy sütünk vmit… És hát mind sajnáljuk, h kissé széthullott a csapat:(

Majd hazaérvén még csatlakoztunk a szomszédokhoz, volt buli most is, de ebből most kimaradtunk, hallé, sült kárász, azért csipegettünk:D. Beszélgettünk éjfélig, aztán szunya. Rég aludtam ekkorát… Béla képes volt órára kelni, mert Forma 1 volt, én visszaaludtam még fél 11ig:). Nagyon-nagyon jólesett, boldogan ébredtem, tudván, h behoztam vmit az alváslemaradásból:)

Felkeltünk, virágboltban beszereztünk eztazt, majd anyuékhoz futás, hogy megölelhessük a kis csodákat, akik addigra nagyon hiányoztak nekünk:). Boldogan futottak elénk, bár Bogi rögtön elkámpicsorodott, hogy akkor nem megyünk Keresztmamiékhoz??? Deeee, mentünk, ott ettük meg az Apu által főzött isteni marhapörit. Meghitt pillanatok, finom ételek, társasjátékozás, kártyázás, minden volt… Abigél rajtam aludt a nyugágyban, majd a babakocsiban, mert ehhez volt kedvem, hogy csak összebújjunk, volt türelmem elaltatni, volt türelmem úgy maradni, kártyázni Hannával… MAjd a fiúk még tengóztak egyet, utána jöttünk haza. A gyerekek méltón felavatták az új hintaállványt, le se jöttek róla egész du:)). Képek lesznek!

Még du elszaladtam az utolsó hypoxira, lemértek, csípőből 4cm, derékból 2cm, kg-ban egy deka sem ment le. A zsírszázalékom azonban majdnem normál tartományig süllyedt.

Hazaérvén már csak vacsiztatni kellett, Apa megfürdette őket. Mese után 1 szó nélkül aludtak el, semmi kimászkálás, külön móka:DDD

Sikerült feltöltődni, igaz, apa egész este dolgozik cserébe, én pedig mosok, meg a többi, de sebaj. Köszi Anyu, imádlak:)

Nem sok kell, hogy az ember jobban érezze magát:)). Néhány jó szó elég is:)

Ezt remélem mindenki látta, de újranézni is érdemes, nagyon nagy : http://www.indavideo.hu/video/KINEHAGYDDAMesterszakacs_akcioban

Oviba délben mentünk a héten Bogacsért, mert Virágot még itthon tartottam, ilyenkor Bogi azt kéri, menjünk érte ebéd után. ODafelé megnéztük a bölcsit, jövő hét kedden lesz nyílt nap, megyünk játszani:). Szeptembertől nagyon remélem, h tényleg lesz helye, másképp nem lehet:).

És ma jött a nagyon rossz hír, lehet, h ez is indította el a lavinát bennem, Virág óvónénije szólt, hogy neki jutott a feladat, h nehéz szívvel közölje velem, hogy szeptembertől másik csoportba kell járnia Virágnak, 7 másik iskolába menő társával együtt… A szívük megszakad a nagyokért, de nincs más lehetőség, meg is értem, hiszen a korosztályos nagycsoportból 8an elmennek suliba, luxus lenne elküldeni a piciket, és 13gyerekkel nagycsoportot indítani… Logikus, hogy a vegyes csoportból oda menjenek a nagyok, és kicsiket vegyenek fel.

Öröm az ürömben, hogy így mindkét nagy az iskola épületébe fog járni szeptembertől, és nem kell 3 felé hordani a gyerkőcöket, csak 2 felé. A Karolinában úgy van, hogy a 2 legnagyobb csoport az iskola épületbe jár, egy ott kialakított ovirészlegbe. Nagyon édes az is, a gyerekek pedig igen büszkén járnak oda. Most azon agyalok, elmondjam e Virágnak, vagy csak az év végén elég lesz, addig felesleges, h e felől aggódjon. Bár, ha a többi gyerek tudja, akikkel átmegy, akkor ne tőlük tudja meg (asszem túlkomplikálom).

7végén lazítunk egy kicsit Apával, a cége jóvoltából:), elmegyünk squasholni, szaunázni, és anyuéknál alszanak a gyerekek. Hála nekik érte:)

Na, lassan nekilátok a már szokásos pénteki palacsintasütésnek:). Vhogy úgy alakult mostanság, h pénteken palacsinta. És ma patikázunk, receptezünk este, grrr, fáradt vagyok ahhoz is. Bélának munka után 2 megbeszélés, amikre jobb híján mi szállítmányozzuk, bár lehet, h hazahoz minket és megy az autóval, még nemtom, zajlik az élet, szokott módon:)

Biztos a levegőben is benne van ez a mai negatív hullám, de egyrészről halálosan fáradtnak érzem magam, és megint csak elegem van, már sok hete nem éreztem ezt, de most megint úgy érzem, ha nem utazunk el végre vhová a maradék ÜCS-ből, kettesben Béla nem akar, mert hiányoznának a gyerekek, ötösben meg macerás, pff, szóval akkor én majd jól elutazom egyedül. (na persze, sose)

Abigél szegény, szóval kifogta… Egyik gyereknél sem élveztem külön, de legalább jól tűrtem ezeket a történéseket, viselkedést, de mostmár a tűréshatáron túl vagyok sajnos. Nem és nem adom vissza ötödjére a zokniját, szandálját, amit állandóan levesz. Ha bent vagyunk, rombol, szétszor, megsemmisít, ha kint vagyunk, elszökik, amint megnyílik bármilyen kis kapu. Tegnap észre sem vettük, h kilógott, a nagyok motoroztak sebesen utána, csak onnan tűnt fel, h elment a kicsi… Napi 3szor hozom vissza az utca végéről. És semmi kedvem elmenni pl a játszótérre (jöhetnek a kövek, sőt, mindenféle erkölcsi magaslatokból lehet ítélkezni, nem érdekel) , még akkor sem, ha a magam dolgát könnyíteném meg valamelyest.

A héten 5mosást indítottam eddig, a szennyesbe jelenleg nem férnek a ruhák. MIVANITT??? Ez normális?

Hogy mennyire unom már, hogy reggel elszáguldunk itthonról, mindenkire kerül ruha, mindenki kap pár falat vmit, elviszem a népeket, 1óra múlva hazaérek Abigéllel, és itt vár romokban az egész lakás. És akkor kezdhetem. MInden nap. Minden egyes nap… Minden nap megy a mosogatógép, a mosógép, a porszívó 30szor. És pakolok, megállás nélkül. Mégis kupi van.

Nem szeretek már itt lakni, szinte egyáltalán nem… Olyannyira kinőttük, annyira nincs tér, nincs helye semminek, nem szeretem, h nincs privát életünk, mert ez egy nyaralókörzet, ami isteni, csak néha az ember ugye hazamenne a nyaralóból.

Járok hypoxi tréningre, végigjártam a programot, holnap lesz mérés, de érzem, h pár grammon kívül egy dekát nem fogytam:D. Lehet, h ez minden rossz gondolatom okozója, de tényleg a hátam kivan már attól, hogy minden falatot megnézek, átgondolok, h megegyem e, rendszeresen mozgok, és meg sem akar mozdulni a súlyom, széles a csípőm, ami csodás az alacsony termetemhez… És itt a strandröpiszezon, én meg nem is tudom, oda majd mit veszek fel:(

Na, megyek, megcsinálom a napi rutin háztartást, amitől még poros marad a TV (amit nem egész 1 hete töröltem le, de építkeznek velünk szemben, így a portalanítás jelenleg szélmalomharc), de valamelyest rend lesz. Na nem olyan, hogy seggen csússzon a légy, az a fajta, bár itt minden takarítás és rámolás az a fajta, ami 3percig tart.

Én igazán, őszintén, nem bánnám, bárhogy is, de nem bánnám, ha most valaki tekerne 2 évet, és hirtelen Abigél is ovodás lenne, nekem pedig eldőlne a sorsom, hogy mivel is foglalkozom a főállás mellett és talán lenne egy családi házunk…

Ismét egy barátom kérésének eleget téve kérlek benneteket, hogy egy kommenttel segítsetek egy ügyben, amelyet mind átérzünk, ebben nem kételkedek.A barátomat és a férjét, sok-sok év küzdelmes gyermekvárás után mindössze 1-2 hét választ el attól, hogy gyermekük megérkezzen. Nyílt örökbefogadással lesz egy kisbabájuk, akit az anyukája a Gólyahír egyesület jóvoltából, békében, nyugalomban, lakóhelyétől elszigetelten hordhat ki és hozhat a világra, néhány napon belül:).

Ma Magyarországon 2 módon lehet örökbefogadni, vagy nyíltan, vagy titkosan. Nyílt örökbefogadás esetén az életet adó szülő(k) és az örökbefogadók ismerik egymást, az életet adó választhat a listán lévő várakozók közül, majd személyes találkozás után dönthet, hogy kinek adja gyermekét. Szüléskor még meggondolhatja magát. Szülés után, ha kitart döntése mellett, alá kell írnia egy lemondó nyilatkozatot, amellyel hozzájárul, hogy gyermekét más családban anyakönyvezzék, nincs több teendője a kisbabával kapcsolatban, hazatérhet a családjához, nincs több levél, hivatali ügy a megszületett babával kapcsolatban. Az örökbefogadók hazavihetik a babát, teljes bizonyossággal arról, hogy ő már az Övék, senki sem veheti el tőlük. Nincs szorosabb felügyelet, mintha vér szerinti babájuk született volna, szokásos protokoll van csak. Innentől ők is édes szülők, míg élnek. Ezen már nem változtathat senki.

Titkos örökbefogadás esetén más a helyzet. Ilyenkor az életet adó nem választ. Születése után a baba gyermekotthonba kerül, 6 hétig az életet adó megváltoztathatja döntését, hazaviheti, vagy akár maradhat a csecsemőotthonba a baba, várva, hogy egyszer olyan körülményeket alakítsanak az életet adók, amibe hazatérhet, de lássuk be, ez ritkán következik be. Közben nevelőszülőkhöz szoktak kerülni, egy gyermek akár több helyre is, évente máshová, majd ismét egy kis gyermekotthon, más ez, mint a biztonságos családi közeg…

Jelenleg Magyarországon ez a a2 lehetőség van újszülött örökbefogadása esetén. Ezen szeretnének változtatni, jogharmonizálás okán. Európa több országában másképp működik, ehhez idomulna az új törvény, ami törvényjavaslat formájában be van nyújtva, jó eséllyel elfogadja a parlament.

A következőről van szó: A 2 örökbefogadási formát “vegyítenék”. Nyílt örökbefogadás esetén a lemondó nyilatkozat aláírása után hat hétig teljesen bizonytalan lenne a baba sorsa, talán csecsemőotthonba kerülne, szülei nem biztos, hogy hazavihetnék a születése után közvetlenül, hiába hozott az életet adó egy döntést, megadják neki a lehetőséget, hogy további 6hétig meggondolja magát. Kérdés, hogy ez lehetőség, vagy további teher inkább. (itt egy írás egy életet adó anyukától, aki nem lehetőségnek érzi, hanem komoly tehernek: http://orokbefogadok.blog.hu/govat/%C3%A9letet_ad%C3%B3

Az örökbefogadók további 6 hétig izgulhatnak, hogy meggondolja magát az életet adó, és nem indulhat úgy az élete, hogy szülei biztonságos közegében, szeretetteljes otthonban töltené első 6hetét, ami fejlődése szempontjából kulcsfontosságú időszak. Bürokratikusan is újabb gubanc, hiszen az életet adó további leveleket kap otthonába, ahol talán mélyen eltiktolta a terhességet.

Valamit érdemes tisztázni. Minden életet adót, aki képes volt meghozni egy ilyen komoly döntést, akár azért, mert kutyaszorítóba került, akár azért, mert volt annyira bölcs, h úgy döntött, ahogy, tiszteletet érdemel. Melyikünk volna képes hasonlóra? Lemondani egy gyermekről, akit a világra hozunk, az ő érdekében, önzetlen dolog. Önzetlen dolog születésekor lemondani róla, mint azzal hitegetni magunkat, hogy megoldjuk, idővel megteremtjük a körülményeket, hogy hazavihessük az addigra megnőtt kisgyereket, aki megjárt számtalan nevelőszülőt talán. Milyen lehet azzal szembesülni, hogy nekem nincs lehetőségem, módon felnevelni, a gyermekotthonban, nevelőszülőknél talán nem lesz jó helyen, lemondok róla, hogy családban nőhessen fel, hogy édesanyja és édesapja lehessen. Bár ezzel elveszítem a lehetőséget arra, hogy valaha viszontlássam.

Természetesen a gyermek dönthet. A mai örökbefogadott gyerekek előtt ritkán titkolják el, hogyan jöttek a világra. Bölcs dolog ez, hiszen nincs annál rosszabb, mikor egy kamasz megtudja, az édes szülei nem az életet adói. Ők dönthetnek majd, hogy akár felnőttként felkeresik életet adó szüleiket, ebben az édes szülők támogathatják, segíthetik.

A gyermek tehát nem veszít, csak nyer. Nyer egy boldog családot, kiegyensúlyozott, anyagi biztonságban lévő szülőket, akik sok éve várják, hogy gyermekük lehessen. Azt tudni kell, hogy igen komoly procedúra, mire egy örökbefogadó babát kap. Van elővizsgálat, tanfolyam, amelyet el kell végezni, nem mindenki felel meg! Amennyiben átmegy a rostán a házaspár, további évek, mire a listán olyan pozícióba kerülnek, hogy az életet adók választása rájuk eshet. Ez jelenleg Magyarországon 2-3év minimum.

Sok-sok ember dolgozik azért évek óta, hogy a rendszer olyan legyen, hogy az állapotos, bajba került kismama úgy érezze, van kiút, nem kell, hogy gyermekét születése után bántsa, más módon is eltitkolhatja a közege előtt, hogy gyermeket vár. Mi lesz ezután? Melyik kismama fogja vállalni, hogy kihordja a gyermeket másnak, ha további 6 hétig leveleket kap, akár nevére kell vennie a gyermeket, lehetőséget kap arra, hogy amit 9hónap alatt eldöntött, szilárdan elhatározott, azt megmásítsa. Ez biztosan lehetőség?

Félek, hogy ezzel csak több baba kerül bajba születése után, ugye 1 példát sem kell írnom a tragédiák közül, amik az elmúlt években napvilágra kerültek… Hogy hány kisbaba születhetett meg falvakban, eldugva a külvilágtól, akik nem kaptak esélyt az életre. További babáktól veszik el talán az esélyt, hogy megszülethessenek.

A bajba jutott kismamák helyébe nehéz beleképzelni magunkat, mert erkölcsi magaslatról könnyű ítélkezni ugye, de csak 1 percre álljunk meg, csak 1 percig képzeljük el, bármilyen helyzetben képesek lennénk e lemondani születése pillanatában gyermekünkről, az Ő _ érdekében? Részemről tisztelet mindüknek, hogy képesek voltak erre, bármilyen hibákat követtek el életük során, akár jóra fordul az életük ezután, akár minden úgy marad, ahogy. Dönthetnének másképp is, maradhatna a gyermek állami gondozott is.

A kérésem tehát, hogy aki egyet ért a tiltakozókkal, az csatlakozzon! Talán segít…

Ide kell egy kommentet írni, ennyi az egész:

http://orokbefogadok.blog.hu/2009/04/09/tamogato_hozzaszolasok

Előre is köszönöm mindenkinek! 🙂