Kiss családunk blogja

Hogy mi a búbánat ez, H1N1, vagy más, nem tudjuk, de tény, h a család nagy része valamiféle kórságban szenved, minimum taknyosság+köhögés, Boginál és Bélánál láz is volt. Bogi csúnyán, szárazan köhög, rossz hallani, amúgy elvannak, kedélyállapotuk jó, rosszcsontkodnak. Ma, miután hazaértem a melóból és fél óra alatt sikerült kiakasztaniuk, mondtam, gumicsizma+esőkabát és irány a séta, mindenkire ráfér a friss levegő:). Jól is esett a boszorkáknak, ezután kiraktuk végre az összes Mikulástól kapott kirakót, olyan ügyesen kirakóznak még mindig… És a kicsi is szívesen, elővettem a párosítókat, és azokka is ügyesen boldogul.

Apa van velük itthon, hiszen ő is nyög, szóval kicsit szerepcserésen adjuk most elő, amire hazaérek, abban nem sok köszönet van:), felrobbant lakás, kócos, taknyos purdék, legalább látom, mekkora szükség van rám:D. Mondjuk remekül mulatnak és senki nem szekírozza halálra a családot, h “AZONNAL PAKOLD ÖSSZE….” SZEDD ÖSSZE” ésatöbbi. Ülnek a kupiban nagy egyet értésben:)

Miután hazaértem, Béla elszáguldott, mondván, venni kell tejet, de vmi sejtette velem, h van a háttérben más is…

Van ugye Bertalan, a sziámi harcos hal, a gömbakváriumban, amivel mindenki halálra szekál már minket, h tegyük rendesebb helyre, mert megőrül a hal. Jelzem, a hal nem panaszkodik, remekül van.

Béla kapott Sógitól egy akváriumot, én örültem, gondoltam, ezzel a nagy költség része letudva a projektnek, ha már meg kell tűrnöm a lakásban egy vízzel teli üvegbúra legyen, amiben állatok vannak, jó, legalább nem adnak ki hangot és nem büdösek, szal egész jól meg tudom tűrni őket… No tehát Béla betegen képes volt elrontani a legközelebbi akvaristához, ahol is mindenféle kellékeket vásárolt, tereptárgyakat, meg kavicsot (amit ki kellett főzni, kőleves, hihi) , meg melegítőt, meg levegőztetőt, ofkorz, a legjobbat mindenből, több körös barchoba eredményeként tudtam meg, h mindezért közel 30ezer ft-ot sikerült ott hagyni. ÉS HOL VANNAK MÉG A HALAK??

De milyen halak? És itt a slusszpoén:)))))))))))))))))))

Bertalan, sziámi harcos hal. Még a saját párját sem sokáig tűri meg maga mellett, más halakat pedig egyenesen annyira szereti, hogy majd megzabálja:). Ergo, van 50literes akvárium, meg 30ezerér’ berendezés, meg fullextra, és 1 szem dögunalom hal, a Bertalan, aki ott fog hesszelni az 50 liternyi paradicsomban, kellemes, állandó hőmérséklet, tiszta víz, növények, bujóhelyek (nyilván sose látjuk majd:D). Hogy mennyire röhög már most ez a dög, onnan a kis gömbakváriumból, sztem símán ott is jó volt neki, de majd most milyen jó lesz:))))))

De nem Berci. Maximum Berti, ha már becézni kell, de leginkább nem kell.

Hétvégén volt a minden évben megrendezésre kerülő Hallé fesztivál. Minket nem hozna ki ez a program úgyamúgy a sodrunkból, én nem is értem, számomra nincs fílingje a műanyag tányérból műanyag kanállal, sörpadon tömegben halléevésnek, márcsak azért sem, mert különösebben nem szeretem a hallevet (ironkodvapironkodva vallom be). Akkor inkább étterem, ahol kiszolgálnak, ahol hátra lehet dőlni a széken, és feltehetőleg nem hánynak a nyakamba.

De nem is a rakparton húztuk a tömegben magunk után a gyerekeket, elrángatva őket a tizedik 500ft/fő/3 perc gyerekjátékoktól, hanem a Rakparton, Béla céges buliján. Ami azért egész más:). Mindig nagyon várjuk, mindig nagyon jól sikerül, mindig finom a kaja, jó a társaság, jó a program, mi kell még?

2klassz zárt sátrat vertek fel reggel, mellette főtt a szegedi, a dunai hallé, a harcsapaprikás, az indiai leves (nemtom a nevét, de haltalan volt), a csirkebecsinált… Én vittem egy tepsi meleg tökös mákos rétest, padlizsánkrémet, és ezeken kívül még rengeteg süti és finomság volt a megterített asztalokon.Mindenki kapott karszalagot, majd egy karszalaggal ellátott tányért, vagy csuprot, vagy nemtommit, jó nagy tálkát, amiből egész nap evett. Agyagedény:). Egyrészt gyönyörű, guszta, imádtuk. Haza is lehetett hozni, kedvenccé avanzsálódott itthon azonnyomban.

A hideg miatt a gyerekeket nem vittük ki délelőtt, anyuékhoz mentek Tápéra, ezt rosszul tettük, mert egyrészt szépen kisütött a nap, másrészt a többi gyerek épp akkor volt kint. Sebaj, mert a délutáni hajótúrára viszont eljöttek, sőt, anyuék is elkísértek minket. 4-6ig hajóztunk, amit Abigél úgy nyitott, h a hosszas indulásra várakozás miatt bepörgött, és míg bennünket vártak már többször földhöz csapkodta magát, majd mikor megérkeztünk sikerült úgy behasalnia a hajóbejáratnál, h a szívbaj ránkjött… A nem kedves (=bunkó) hajókapitány ránk mordult, de úgy, hogyha nem volnék ilyen aranyos, símán beverek neki egyet, Béla szerint még a térdembe is húznám a fejét :DDD (ez nálunk ilyen belső kommunikációs poén, mert mindenki elképzelheti, amint Angi, aki 157cm valakinek a térdébe húzza  a fejét :D)

Anyu is kiakadt az emberre, Béla is, volt még hajóról leszálláskor is 1-2 beszólása, nem volt gyerekbarát a bácsi, na, vanilyen. A hajóút borkóstolóval múlott, a többségnek, nekünk gyerekekre vigyázással:)). A cégben íródott egy nagyon klassz kis céges halinduló, egy rap szám, azt is közösen elrap-elte a csapat, jópofa volt:)

A hajóút után visszamentünk a Partfürdőre, anyuék és a gyerekek is velünk tartottak, megvacsorázott a csapat, mentek egy körhintát, egy dodgemet, majd hazamentek anyuékkal. Otthon azért pótvacsoráztak a bizti kedvéért :)). Nekünk innentől lazulás következett, ittam pár korty bort, igazán nem esett jól, ezért abba is hagytam. Beszélgettünk, ültünk a tábortűz mellett, elpakolásztunk, majd később átköltöztünk a Casablancába, ahová kapott mindenki egy boonfüzetet, amit leihatott az est során. Én csak 1 belső pulcsit rendeltem, mert fáztam (pálinkát), Béla még azt sem,  A 2 héttel ezelőtti hétvége mély nyomai még élénkek, hihi=nem bír alkoholt látni) , de nem segített rajta a pálesz, továbbra is fáztam, mi több, megfáztam, mert krahácsolok, rekedt vagyok, lúzer vagyok, az első hidegtől én mindig megfázom…

Szóval a SzoteJate nélkülünk mulatott, nem csatlakoztunk a csapathoz, papírkutya módon hazajöttünk meleg fürdőt venni, és mivel nagyon éhesek voltunk, még ettünk is:D.

Na de ki az a Bertalan, ugye? 🙂

A hal, akit mi nyertünk el a tombolán:). A fődíjat, egy pici kis gömbakváriummal, Bertalannak neveztem el, ebben már nincs demokrácia, minden fiunk Bertalan lett volna, és nem is érdekel, h ez a hal hím vagy nem hím, ő Bertalan és punktum. Majd legfeljebb kicsit identitászavaros lesz, hosszú életet nem jósolnánk neki, majdcsak kibírja valahogy. Rövid, ám élménydús élete lesz, “LÁNYOK NE KOCOGTASSÁTOK AZ AKVÁRIUMOT, MEGŐRÜL A HAL!!! ” 😀

Ezen eseményen tudunk összetalálkozni Iricc-el és családjával, akivel tavaly meglepve tapasztaltuk, h jéé, te itt, kicsi a világ, indexről ismerjük egymást vagy 6 éve, vicces:). Legkisebb Milos fiukat csodálhattuk, mint álombaba, (kicsinek az enyémek is azok voltak, de elmúlt, hehe) , hatalmas szemű, dundi kiskrapek, nagyon édes pofa volt:)