De nem Berci. Maximum Berti, ha már becézni kell, de leginkább nem kell.

Hétvégén volt a minden évben megrendezésre kerülő Hallé fesztivál. Minket nem hozna ki ez a program úgyamúgy a sodrunkból, én nem is értem, számomra nincs fílingje a műanyag tányérból műanyag kanállal, sörpadon tömegben halléevésnek, márcsak azért sem, mert különösebben nem szeretem a hallevet (ironkodvapironkodva vallom be). Akkor inkább étterem, ahol kiszolgálnak, ahol hátra lehet dőlni a széken, és feltehetőleg nem hánynak a nyakamba.

De nem is a rakparton húztuk a tömegben magunk után a gyerekeket, elrángatva őket a tizedik 500ft/fő/3 perc gyerekjátékoktól, hanem a Rakparton, Béla céges buliján. Ami azért egész más:). Mindig nagyon várjuk, mindig nagyon jól sikerül, mindig finom a kaja, jó a társaság, jó a program, mi kell még?

2klassz zárt sátrat vertek fel reggel, mellette főtt a szegedi, a dunai hallé, a harcsapaprikás, az indiai leves (nemtom a nevét, de haltalan volt), a csirkebecsinált… Én vittem egy tepsi meleg tökös mákos rétest, padlizsánkrémet, és ezeken kívül még rengeteg süti és finomság volt a megterített asztalokon.Mindenki kapott karszalagot, majd egy karszalaggal ellátott tányért, vagy csuprot, vagy nemtommit, jó nagy tálkát, amiből egész nap evett. Agyagedény:). Egyrészt gyönyörű, guszta, imádtuk. Haza is lehetett hozni, kedvenccé avanzsálódott itthon azonnyomban.

A hideg miatt a gyerekeket nem vittük ki délelőtt, anyuékhoz mentek Tápéra, ezt rosszul tettük, mert egyrészt szépen kisütött a nap, másrészt a többi gyerek épp akkor volt kint. Sebaj, mert a délutáni hajótúrára viszont eljöttek, sőt, anyuék is elkísértek minket. 4-6ig hajóztunk, amit Abigél úgy nyitott, h a hosszas indulásra várakozás miatt bepörgött, és míg bennünket vártak már többször földhöz csapkodta magát, majd mikor megérkeztünk sikerült úgy behasalnia a hajóbejáratnál, h a szívbaj ránkjött… A nem kedves (=bunkó) hajókapitány ránk mordult, de úgy, hogyha nem volnék ilyen aranyos, símán beverek neki egyet, Béla szerint még a térdembe is húznám a fejét :DDD (ez nálunk ilyen belső kommunikációs poén, mert mindenki elképzelheti, amint Angi, aki 157cm valakinek a térdébe húzza  a fejét :D)

Anyu is kiakadt az emberre, Béla is, volt még hajóról leszálláskor is 1-2 beszólása, nem volt gyerekbarát a bácsi, na, vanilyen. A hajóút borkóstolóval múlott, a többségnek, nekünk gyerekekre vigyázással:)). A cégben íródott egy nagyon klassz kis céges halinduló, egy rap szám, azt is közösen elrap-elte a csapat, jópofa volt:)

A hajóút után visszamentünk a Partfürdőre, anyuék és a gyerekek is velünk tartottak, megvacsorázott a csapat, mentek egy körhintát, egy dodgemet, majd hazamentek anyuékkal. Otthon azért pótvacsoráztak a bizti kedvéért :)). Nekünk innentől lazulás következett, ittam pár korty bort, igazán nem esett jól, ezért abba is hagytam. Beszélgettünk, ültünk a tábortűz mellett, elpakolásztunk, majd később átköltöztünk a Casablancába, ahová kapott mindenki egy boonfüzetet, amit leihatott az est során. Én csak 1 belső pulcsit rendeltem, mert fáztam (pálinkát), Béla még azt sem,  A 2 héttel ezelőtti hétvége mély nyomai még élénkek, hihi=nem bír alkoholt látni) , de nem segített rajta a pálesz, továbbra is fáztam, mi több, megfáztam, mert krahácsolok, rekedt vagyok, lúzer vagyok, az első hidegtől én mindig megfázom…

Szóval a SzoteJate nélkülünk mulatott, nem csatlakoztunk a csapathoz, papírkutya módon hazajöttünk meleg fürdőt venni, és mivel nagyon éhesek voltunk, még ettünk is:D.

Na de ki az a Bertalan, ugye? 🙂

A hal, akit mi nyertünk el a tombolán:). A fődíjat, egy pici kis gömbakváriummal, Bertalannak neveztem el, ebben már nincs demokrácia, minden fiunk Bertalan lett volna, és nem is érdekel, h ez a hal hím vagy nem hím, ő Bertalan és punktum. Majd legfeljebb kicsit identitászavaros lesz, hosszú életet nem jósolnánk neki, majdcsak kibírja valahogy. Rövid, ám élménydús élete lesz, “LÁNYOK NE KOCOGTASSÁTOK AZ AKVÁRIUMOT, MEGŐRÜL A HAL!!! ” 😀

Ezen eseményen tudunk összetalálkozni Iricc-el és családjával, akivel tavaly meglepve tapasztaltuk, h jéé, te itt, kicsi a világ, indexről ismerjük egymást vagy 6 éve, vicces:). Legkisebb Milos fiukat csodálhattuk, mint álombaba, (kicsinek az enyémek is azok voltak, de elmúlt, hehe) , hatalmas szemű, dundi kiskrapek, nagyon édes pofa volt:)

Cimkék: , , ,