Kiss családunk blogja

Bizony, ezzel a képzavarral indul ez a post, túl az első héten remekül vagyunk:)

Virág az iskolában jelentkezik, jól érzi magát, különösebben el sem fáradt, szóval őrület. Majd szúrok be köpenyes képet róla, iskolatáskával.

Abigél remekül veszi az ovis akadályt, már van barátja, és ugyan reggel nyöszörög nekem egyetkettőt, h “nem akarok oviba menni, kuki ovi (sicc)” , azért viszonylag símán bemegy és elvan egész nap:).

Én gondoltam másfél hete, ha az első két hetet túlélem, már remek. Lassan megvan minden, kedd éjjel olyan büszke voltam, feszítettem a telerakott iskolatáska felett, miszerint MNIDEN megvan. Másnap a szülőin kiderült, hátnemegészen… De azért csudamami vagyok akkor is:))). Mindent becsomagoltam, megvásároltam, a cipősdobozokat, melyeket a padban tartanak beszalvétáztam és kidekoráltam. Éjjelente, ofkorz:)

Virágot beveszik a logopédiás fejlesztésbe, kérdezte a logopédus, hogy észrevettük e, hogy Virágnak kicsit laza a nyelve. Mondtam, igen, az egész teste hipotón volt. Ésa kkor mndtam neki, h kis súlyú volt, hányhétre, és mondta, hogy jóég, akkor Virág egy kis csoda:))). És én ott nyeltem a könnyeimet… Mondjuk 2hónapja bőgök, hogy iskolás lett a gyerek. Félelmetes… Apró kicsilányból iskolás gyerek lett, jóég, mikor telt el ez a rengeteg idő? 🙂

Negyedikes órákat néztem, és elbűvölt teljesen… Időnként nyeltem befelé a könnyeimet, h az én édes kicsilányomaziskolapadbanfogülni nemsoká, és milyen jó dolga lesz, mert ez már annyira más, mint a mi időnkben:))

Az asztalok úgy álltak, h négyen ültek körbe 2-2 összefordított asztalt, amelyeknél főleg csoportokban dolgoztak… Nincs fix helye mindenkinek,hol így ülnek, hol úgy… folyton változnak a csoportban betöltött szerepek, nyakbaakasztókkal jelzik, ki a csapatfőnök, a csoportfelelős, a rendfelelős, a szóvívő, hát betojás:))). És diskurálnak mindenről, a csoporton belül, mondjuk behaltam, h negyedikben igemódokat tanulnak, de tudták, így játszva tényleg meg lehet tanulni:))

A matekórán is szétcsúsztam, hogy azzal kezdték az órát, h állva, tapsolva, ritmikusan számoltak 0tól 2000ig százasával, majd 20ezertől visszafelé ezresével, és mindent letapsoltak, doboltak…

majd az írásban szorzást négyjegyűvel is úgy csinálták, hogy “postás vitte a csoportnak a feladatot” (tábla hátulján megnézte, és súgta a csoportnak…) szóval nem lehet nem odafigyelni, nem odakoncentrálni, nem láttam rendetlenkedő, vagy bambuló gyereket…

Miközben nem féltek… nem tartottak a tanítóktól, láthatóan szeretve voltak a gyerekek, buksisimi, mosolygóarcos “Csak így tovább” kártyácskák, jajj, odavagyok, meg vissza :)))

VAcsorához készülünk, Bogi rendszeresen segít, nagyon aranyos:).

Mondja:

“Anya, én rakom az alátételeket. ” -azaz az alátéteket, amit a tányér alá teszünk:D. Következetesen alátételnek nevezi:))))

Tegnap, ez inkább Apaszáj:), mutatják a lányok a balettórán elsajátítottakat,

“Plé, rölövé, patapüré” és közben illegnek, billegnek, balett van. Apjuk visszakérdez a harmadik után, hogy kell lányok (és játsza velük), “Plé, rölövé, krumplipüré” – csajok hahótázva kacagtak, fetrengve a földön, hasukat fogva :DDD

Tegnap újfennt új információkhoz jutottam, szülői értekezlet volt az oviban, ahol is 2 tanítónéni bemutatkozott és ismertette a fontos tudnivalókat a suliról.

MEgtudtam pl, hogy differenciált oktatás van, ami azt jelenti, hogy nem hajcsárként hajtják a gyerekeket, hanem figyelembe veszik az egyéni képességeket, erősségeket, gyengeségeket. Ez is nagyon szimpatikus, többek között.

Kompetencia elvű oktatás van, Montessorihoz hasonlóan, ám nincsenek tagozatok és korai nyelvtanulás.

Van azonban mindennapos testnevelés, amiből 1 úszás (félévente 3000ft, a többit az alapítvány állja!) , tánc…

Szóval klassz:)

Aki akar érdekeset, mindössze 5 perc: http://www.paintmaker.hu/humor/gondolkozz.htm

(Bill Gates-nek állítólag mindössze 3 pontja lett)

Ma volt egy játszónap az iskolában, ismerkedés a tanítókkal, játékos formában. Jópofa volt nagyon, kézműves foglalkozások voltak, majd egy közös mesejáték, sok ismert dal éneklés, körtánc, elbűvölően aranyos volt:) Virág hozta a formáját, kezdetben meg volt szeppenve, édesdrágám, készítettünk koronát, meg bábot, lovacskára már nem volt idő, a lényeg, hogy az elkészített kellékel szükségesek voltak a mesejátékhoz. A korona és a báb elkészítése után Virágnál elérkezett a határ, mondta, menjünk mostmár haza:). Mondtam várjunk még, lesz érdekes játék, várjuk meg, könnyen beleegyezett… Aztán az egyik tanítónéni elindult énekelve, “tekeredik a kígyó” és sorban összeszedte az ott lévőket, gyerek-felnőtt, énekelt és ment sorban, kézenfogva. Virág élvezte, énekelte sorban a számára ismert dalokat, gyönyörűen (csodás hangja és hallása van, Boginak dettó, ez már tény, óvónénik is mondták – essetőlemörökölték:D Egyik kedves barátnőm szerint tilos lenne énekelni a gyerekeimnek, ne csesszem már el a klassz adottságukat 😀 ). Majd behívták az iskolába menőket egy középső, kisebb körbe, és ott játszottak ismét vmit, majd a tanítók is beöltöztek szerepük szerint és jól megjátszatták a gyerekeket a kellékek segítségével. Egész hosszú mesét játszottak el, fantasztikus volt:)

Én a távolból figyeltem, mert ekkor már Virág rám sem bagózott:))). Én küzdöttem a könnyeimmel, ami a szokásos lépcsőfokos meghatottság, hogy itt tartunk, Virág iskolába megy, mindenki szerint iskolaérett, odavaló, a nevelési tanácsadó diagnózisa szerint a gyerek IQ-ja 100 és mindenben a korosztályának megfelelő tudással rendelkezik:). nem kiemelkedő és nem is maradt el semmiben.

Ha ezt vki nekünk borítékolja anno, kezetlábatcsókolunk érte, bár az is igaz, hogy kételyeink sem voltak affelől, h Virágnak kutya baja. Ez vmi ösztönös túlélés lehetett. Nem tudom biztosan, kinek és hová kell hálálkodni ezért, de oda megy a hálám, ennek jeléül pedig tovább szeretjük a kis édeslányt, nagyonnagyon:)

Még előttünk a pedagógiai vizsgálat, ahol nemtompontosan mit vizsgálnak, de az is érdekes lesz biztosan.

A Nevtanban a gyógypedagógus kérésemre mindent részletesen elmagyarázott, megmutogatta Virág rajzait, mutatta, mire kell figyelni, hogy miben van a korhatára felső határán, miben az alján, a családrajza vmi fantasztikus:). Virág és Bogi a legnagyobbak, szorosan egymás mellett, fogják egymás kezét, mellettük pici Abigél, másik oldalon én, kissé mindenki fölött, mellettem Apa.

Aztán volt olyan, h ábrázolnia kellett a családot másként, hátazcsodaédes, Virág egy almafa:), én a nap, Bogi egy bokor, Abigél egy virág, Apa pedig bárányfelhő.

Alig hiszem, de tényleg megy a ziskolába szeptemberben, nagyon szeretnénk Gábor bácsihoz és Ágota nénihez kerülni, reménykedünk nagyonnagyon, hogy ez sikerülni is fog:). Ők olyan szellemiségben tanítanak és viszonyulnak a gyerekekhez, ami hozzánk elég közel áll, pl kifejezetten artikulálták, hogy semmilyen tagozat nincs alsóban. Mondtam, hála istennek:D. Bődületes marketingfogások kellenek manapság, hogy gyereket fogjanak a sulik, hallottam ilyet, h 2 párhuzamos osztályban:

1. kajak-kenu – angol

2. labdajáték – német

Alsóban. ehh. Mi ilyent nem kérünk, elég lesz az isibe megszokni, nem kell plusz.

Délután eljutottunk korcsolyázni is, a lányok egyre ügyesebbek, bár ugye 1  éve szinte nem volt kori a lábukon, csak göri, Boginak sokkal jobban megy, sokkal ügyesebb ebben, Virág az első fél órában esett-kelt, de aztán nagyon ügyesen összeszedte ő is. Mondjuk Bogi sokkal többet görkorizik, az is igaz.De az ő sportja, mindenképp, csúcs ügyes ebben..

Mostmár csak annyi a gond, hogy nemhogy íróasztalt, de még egy iskolatáskát sem tudok hová tenni ebben a lakásban:(. Ne mondjátok lécci,hogy mi is a konyhaasztalon tanultunk, mert nálunk ahhoz túlzottan zajlik az élet mindig. Lehetetlen. És azt se, h elvileg nem kell itthon tanulni, gyakorolni, remélhetőleg  a gyakorlatban is így lesz, jó sokáig.De akkor is kell egy hely, egy zug , ami az iskolásé, ha nem is egy teljes szoba…Majdcsak megoldjuk.