Kiss családunk blogja

Szereti a pocakját, mutogatni is, mert irtó büszkén düllesztgeti a kádban és tényleg olyan, mint egy hordó:))). De négjobban szereti megtölteni, ekkoraként mind jó étvágyú gyerek volt, nem tudom, a kicsi kiugrik e a sorból, vagy csak újra és újra rácsodálkozom, de annyira nagyon szeretem nézni, amikor eszik, amikor esznek…

A gondoskodás fő formája nálam azt hiszem a gyerekek táplálása (de szeretném sokmindenkinek elmagyarázni, hogy a gyereket nem hízlalni kell, hanem táplálni, de ez csak mellékzönge) , imádom hallgatni, nézni, ahogy esznek, jóízűen:). Virág napok óta almaszószt kér, végre vettem hozzá almát, ma megpucoltam mind a 2 kilót, főztem neki totál hagyományos almaszószt *, hogy Apa öröme is teljes legyen. (nem dünnyög ő a barnalisztért, csak tudom, na, h ez az igazi, kivételt tettünk) , hagymás krumpli és rántott hús dukál ehhez. Abigél 3 tálkányit tolt be az étekből, csupa maszat volt, de csak azt mondogatta nagy hevesen, bólogatva: ” Méd téjsz, méd téjsz, huszit isz, úúúúúgy”

És végre békésen alszik. Délelőtt kissé nyűgös volt, úgy tűnik, egy jót akart enni, hogy megnyugodjon:). Pedig reggelizett és egész délelőtt almázott…

Hagyományosan ugye finomliszt és tejföl, én azonban vagy keményítővel készítem, vagy fele t.k.liszt, fele finomliszt, és joghurt, vagy joghurt+tejföl. MIndenképp kell bele kevés citrom leve, és/vagy héja, fahéj persze.

Jah, a rántott hús most mirelit, a Spar-okban lehet kapni a Budget márkájú panírozott csirkemellfilét, 1390ft/kg, ha akciós, tényleg_filé, végülis kiló hús árában van és nagyon finom! Mióta ezt megtaláltuk, nem szöszölök én a panírozgatással, ha épp erre éhezünk meg.

Ezt ma kaptam, vicces körmél, nagyon tetszik:

A férj hazaér a munkából és a három gyermekét pizsamában találja a kertben, a sárban hemperegve játszanak, körülöttük üres kekszes dobozok, chipszes zacsik, üdítős dobozok mindenhol szanaszét. A feleség autójának az ajtaja tárva nyitva, csakúgy mint a kert bejárata, a kutyának nyoma sincs. Amikor belép a házba még nagyobb rendetlenség fogadja. Egy csillár leszakadva törötten hever a földön, a szőnyeg a falhoz gyűrve. A nappaliban a tv teljes hangerővel üvölt és mindenhol szanaszéjjel ruhadarabok és játékok hevernek. A konyhában a mosogató dugig edényekkel, az asztalon és a tűzhelyen ételmaradékok, a hűtő ajtaja tárva nyitva, a kutyakaja szétszórva a földön, egy törött pohár az asztal alatt, kis kupac homok az ajtó mögött… Egyből rohan fel a lépcsőn (átgázolva a további játékokon, ruhadarabokon és egyéb akadályokon) aggódva keresi a feleségét, attól tartva, hogy valami baja esett. A hálószoba felé vezető úton észreveszi, hogy a fürdőszoba ajtaja alatt ömlik ki a víz a folyósóra, bent csuromvíz minden a WC papír legöngyölítve, borotvahab és fogkrém a tükörre kenve… Most már rohan a hálószobába felkészülve a legrosszabbra. És a feleségét ott találja az ágyban…édesen összekucorodva könyvvel a kezében, aki észrevéve, hogy megjött, felnéz és mosolyogva megkérdi tőle: – Szia drágám, hogy telt a napod? A férj dühösen nézi: – De mi a fene történt ma itt? A feleség ártatlanul: – Tudod, mikor hazajössz a munkából, meg szoktad kérdezni, hogy mi a fenét csinálok egész nap? HÁT, MA NEM CSINÁLTAM!

A nap fénypontja, amikor lefekvés előtt betakarom az alvó gyerekeket:). Csodásak, ahogy horkolnak, ahogy békésen szuszognak. Ezúttal mindenki a saját ágyában aludt el, ez nem mindig ilyen egyértelmű, van, h keresnem kell őket, aztán találok plusz 2 lábat a lenti ágyban:)

Néztem az előbb a kicsit, milyen békés és gyönyörű, és így mennyire nem látszik rajta, hogy ő szélvész kisasszony:)). Ma többször rimánkodtam azért, h teljen már el gyorsabban ez a kritikus néhány hónap, ameddig tök hiába mondok bármit és fenyítek, h nem miért  nem lehet az asztalra mászni, miért is nem jó szétdobálni a tarhonyát, miért nem úgy iszunk, mint a kiskutya, miért ne a kezével lapátolja a gyümölcslevet a szájába (!), miért ne pakolja szét a nagyok puzzle-ját, dominóját, ha földhöz vágja a baribe-házat, síkitani fog a Bogi, nemcsak a barbiebabák, stb…:)))). Az teljen el, hogy ha nem hallom és látom a kicsit, akkor ugyan gyorsan meg tudok csinálni ezt-azt, de vmit utána össze kell pakolni, meg kell ragasztani, ki kell dobni, mert tönkremegy, stb. Kicsit strapás folyton a kisasszony utáni kupit pakolni.

Kajafronton Virágra ütött, nagy zabagép a baba, bármit megeszik és jóízűen, mond ilyeneket, hogy “medettteeeeeeeeem, télek médt, télek méééééééédt, Ajaaaa, medettteeeeeeeeeem, télet médt, Aja! ” Rászokott arra, hogy miután befejezte a kaját, amit az asztalon talán maradékot, a nagy székekre ül és még ott is eszik. Ilyenkor megsértődik, ha visszatesszük az etetőszékbe:)).

Ahhoz képest, milyen hidegen és lustán indult a nap, a nap kisütött, én pedig sok dolgot megcsináltam. Készítettem egy nagy tepsi rakott kelt, ennek fognak örülni a népek, ABigél 2 tálkával benyomott:). itt jegyzem meg, nem tudom, mi lesz, ha egyszer dolgozni fogok, mert alaposan elkényeztettem én a családot kajailag. Nagyon ritkán, mondjuk heti egyszer van hideg vacsora, de azt zokon szokták venni:). Főzabagép girnyógandi Virág pl van, hogy már az oviból hazafelé kérdezi, hogy “Mit főztél, Anya? ” Nekem főznöm kell, puntum:)

Továbbá kimostam 2 gépnyi ruhát, szokásos összepakolás, porszívózás, összekészítettem holnapra a jelmezeket.

Délelőtt Bibi annyira erőltette a bilizést, hogy szépen levettük a pelenkáját. Kapott kis bugyit, mennyire édes benne a kis fokhagymagerizd popója, meg kell harabdálni:). És nem pisilt be, egyszer pisilt a WC-be, de ennyi. Kíváncsi leszek, lesz e folytatása.

És mindeközben azon járt a fejem, hogy Abigél ugye már nem szopik, lassan pelenkátlan, kezd szépen beszélni, 1év és vége a babakorszaknak:). Miénk lesz a világ. Béla erre azt írta skype-on, hogy az utolsó cumit és pelenkát elássuk, tüzet rakunk és táncot járunk örömünkben:))).  És szinte hallom, esküszöm hallom, ahogy majdan nosztalgiával emlékszünk vissza ezekre az eseménydús boldog évekre, amikor hol 1, hol 2 pelenkásunk volt.

Kimerítő, fárasztó, végeláthatatlan, de nagyon boldog időszak ez az életünkben:)

Lassan készülődök, megyünk a lányokért, utána anyuhoz felsőt próbálni a bálra (helyettem néznek nekem ruhát, kényelmes, nemde? 🙂 ) , majd 5től korcsolya, 6kor haza. Még ki kell vasalni a jelmezeket és sütök krumplispogácsát a holnapi bulira. Azt hiszem, jobb lesz, ha most iszom egy KV-t:)

Szombaton 6kor kezdődik a bál. Anyu és Apu bevállaltaazösszesgyereket. Mert ugye ide tesómékkal együtt megyünk. Erikáéknál lesz az összes, ott alszanak el együtt, minda_7 gyerek, utána mi is odamegyünk aludni. A gyerekeknek még nem árultam el, mert ha esetleg bármi közbejönne, nagyon csalódottak lennének. De hogy ezek mennyire boldogak lesznek mind, azt öröm lesz nézni:)

Mama előtt pedig le a kalappal. Baromi szerencsések vagyunk, hogy ő van nekünk, ez kétségtelen!

{Oksa, hogy jók az uncsi postok is, Lányok, de szóljatok, ha majd hagyjam abba:)))) }

Minden kedves olvasómnak ezzel a verssel kívánok nagyon Boldog Új Évet:)

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. –

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe’!

Bőrgyógyászat 2.felvonás:

Tegnap visszamentünk a bőrgyógyászatra, egyrészt hogy megkérjem a doktornőt, kérjen Bogcsitól bocsánatot, másrészt, hogy járjunk már a végére ennek a bigyónak. Ám “sajna” nem az agresszív banya volt, hanem egy idős és irtó bizonytalan doktornő. Nagyon készséges és kedves volt, bár folyton “izé-zett”, minden második szava izé volt, Bogi másik vállához ment, mikor már ötödjére látta, nem tudta eldönteni, feküdjön, vagy üljön, stb…

Aztán eldöntötte, h feküdjön hasra, majd mutatta nekem, h “pszt”, és odalépett egy pici kanál végű szikével. ÖÖÖ, ki akarta vágni ott helyben!!!!!!! Mondom, érzéstelenítés nélkül??? Aztán megint némi IZÉ, és azt mondta, “Áh, nem, túl nagy. ” Vazze……

Aztán lefagyasztotta, de azt is olyan bizonytalan kezdő módjára, de végre, majd kaptunk egy beutalót a sebészetre, csak nem ússzuk meg:( Viszont este leesett a lefagyasztott heg, ömlött a vér belőle, ám mostanra szépen gyógyul, hátha megúsztuk az egészet.

Ehhez még annyit, 4 orvos látta összesen, egyikbe sem tudnék bizalmat vetni, velem lenne baj???

A szilveszterünk nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de nem bánkódtunk nagyon, jól éreztük magunkat, a nagyok boldogok voltak, h fennt maradhattak:). Sz-ékat vártuk volna, de sajnos Katusnak nagyon ment a hasa, így nem tudtak eljönni. A sok malachús, párolt káposzta, krumplipüré mind ránk maradt, még holnap is fogjuk enni:)). Abigél 10-ig bírta, utána társasoztunk a csajokkal éjfélig. Fáradtság nem látszott rajtuk, meg kell mondjam:). A TV műsor vérgáz volt, siralmas… Hol a Lart’ pour lart, a Galla?? Nem is igen néztük. Nagyon megható pillanatai voltak az estének a koccintás, a Himnusz, elmondtuk a nagyoknak, miért kell csendben, vigyázban állva tisztelegnünk, míg szól a Nemzeti Himnusz, és aki tudja, az énekelheti is, stb…. Hogy magyarázzuk el, egy órát, naptárat nem ismerő gyereknek, mi jelentősége ennek az ünneplésnek? :))). Próbálkoztunk:)

Elvarázsolta őket a kristálypohárban buborékozó gyerekpezsgő, a csend, a koccintás, minket pedig ők varázsoltak el , mint mindig, a rácsodálkozásukkal, a kérdéseikkel, a szépségükkel, a humorukkal, amivel az egész estét átitatták. Beléptünk az alvó Bibihez is, feltartott kézzel aludt, az elégedett nyugalmával, neki is mondtuk, hogy Boldog Új Évet, de leginkább, Boldog Életet mindüknek:). Csodalányok.

2008. Mozgalmas évünk volt:). Azt hiszem, 2007-et úgy emlegettem, mint életem legjobb évét, fenntartom továbbra is, nem győzte le 2008:)).

Sok szempontból sikeres év volt, Béla munkahelyváltása, fejlődő vállalkozásunk egy anyagi jobblétet hozott, na, nem kell semmi komolyra gondolni, főleg, hogy most fogunk adót fizetni és ez bizony elkeserítő… Ám nincsenek napi, havi szintű anyagi gondjaink, mint 2-3-4 éve… Nagy vágyunk vált valóra, Béla reál bére megyezik a hivatalossal, november óta. A vállalkozásunk is fehér, mint a ritka holló, ez nagy elégedettséggel tölt el engem.

Itt kell megjegyeznem, hogy borzasztóan büszke vagyok a férjemre, mert amit kitűzött célnak, elérte. Átküzdötte minden akadályon, akár rajtam is, bár remélem, inkább támogattam, mint hátráltattam ebben.

Persze ára van a sikereknek, főleg időben, igyekszünk, igyekszik ezen változtatni, szerencsére lassacskán nem szorul rá itthon minden apró munkára.

Épp ezért itthon rám sokkal több hárul, és ezt gyakran rosszul viselem. Abigél már nagyon pakol, mindent elér, az összes lányunk ebben a korban teljes embert kíván, mert önveszélyes, a lakás pedig többnyire hurrikán súlytotta területnek néz ki, amit ahogy öregszem, egyre rosszabbul viselek, gyakran érzem, hogy belefáradtam én már ebbe:). Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy már csak 1 év, és kicsi bibi is fogja az adást teljesen majd, és nem lesz ő sem hurrikán:). A nagyokból is egész rendes gyerek lett, holott … főleg Virágunk, huhh:). Mikor a másodikon állt az ablakpárkányban… minden nap… és ült a kiürült fiókokban, majd lépcsőnek használta őket…

Ami még nehéz emiatt, a lányok csak az emeletes ágyon tudnak aprókkal játszani, vagy pl ott társasozunk, mert kicsibibi már az asztalra is felmászik:))). Nemsokára az emeletes ágy jön, tudom én 😀

Nehéz még az is, hogy sokat éjszakázom még mindig, és akármennyire arany ember Béla, ebben nem segít, ha a fene fenét eszik sem, na jó, nagy ritkán. Összességében 6 éve nem aludtam át egy éjszakát sem:).

És mindeközben kicsi bibi a legédesebb a világon, és annyira dagi lett hirtelen, rengeteget eszik, hogy fér ebbe a kicsi lányba ennyi kaja, fogalmam sincs:))). Dumál, mindent megismétel, amit mondunk neki, mindenkit nevén szólít, rajong Tatáért-Mamáért, ha közelítünk a bolthoz, vagy a házukhoz, ugrál a kocsiban és kiabál:). A nővéreiért is rajong:). És legfőleg a ciciért még mindig, reggelente még szopik a kisasszony, de nem bánom:)

Összességében tehát, szép, mozgalmas, sikeres, boldog évet zártunk, ami mindannyiunktól több türelmet kívánt volna, hát az néha elfogyott, talán belefér:)

Amit tervezünk 2009-re: 2009-ben legyen egy klassz, fenntartható családi házunk, Szeged kertvárosában:). Vegyszermentesen konyhakertet gondozni, fenntartható méretekben:). Gyümölcsöt eltenni télire, mindig, és sokat!

Sokkal több időt, kiemelt figyelmet a gyerekeknek, főleg a nagyoknak, (Bibinek alapból jár folyamatosan:)) ), több nyugodt, békés itthonlét (ez nálunk hiányzik, folyton programjaink vannak, jövünk-megyünk-hozzánk jönnek)

Továbbra is a reform konyha irányában maradni, hogy az ne legyen elrugaszkodott, maradjon ízletes.

Le kell fogynom. Sajnos nem megy az elfogadás, már pedig akkor le kell fogyni. Cél, 60kg alá menni.

Többet olvasni.

Többet kimozdulni gyerekek nélkül és nem szabad ezzel kapcsolatban skótnak lennünk.

Kérni, vagy elfogadni a segítséget, főleg gyerekvigyázás terén.

Nem elaprózódni.

Megalapozni, kitalálni lassacskán, amivel foglalkozni szeretnék, ha Abigél ovis lesz.

Hát ennyi:)