Van egy Mesealbum című lemezünk, amely évekkel ezelőtt került kiadásra, előadók mondanak rajta klasszikus meséket. Gálvölgyi, Hernádi, Alföldi, Ákos, Rudolf Péter, Dingdongbandi, stb… szeretjük, vannak rajta mesék és gyerekdalok, aranyos, helyes mind.

1-et kivéve, nem és nem értem hogy fért rá ez az amúgy gyönyörű, ám semmiképp sem gyerekeknek való mese erre az albumra. Andersen sem jókedvében szerezhette és felteszem, ő sem gyerekeknek szánta.

Alföldi csodásan adja elő, szebb nem is lehetne, tényleg fantasztikus, ám annyira tud hatással lenni rám, hogy mai napig, ha nem sikerül időben átlapoznom, akkor végighallgatom és képes vagyok elsírni magam. Igyekszem is mindig átlapozni, de már vagy 1 éve nem hallottam, későn kapcsoltam, hát végighallgattam.

Aki nem ismerné, kivonatosan a történet a következő: hontalan, árva kislány, aki karácsonykor gyufát árul, de nem tudja eladni, ezért éjjel az utcán kell aludnia, a meggyújtott gyufák fényében tündöklik, kvázi hallucinál, hiszen fázik, egészen addig jönnek a szebbnél szebb képek és emlékek a kis fejében, míg halálra nem fagy…

Még leírni is nehéz.

Hogy miért tud rám ilyen hatással lenni, fogalmam sincs, illetve dehogynem, az ember szíve mindenképpen összeszorul, ha sorsára hagyott gyereket lát kiszolgáltatva, főleg miután saját gyerekei vannak.

Hát erről ennyit.

Cimkék: ,