Kiss családunk blogja

Az idő nagyon kegyes hozzánk, csodálatosan sütött a nap egész hétvégén, sokszor 20fok fölé is szökött a hőmérséklet itt a napfény városában.

Szombat délelőttre Gryllus koncertet programoztunk, ám szomorúan vettük tudomásul még_szerdán, hogy nincs már jegy:( (illetve csak erkény legfelső soraiba, de onnan a lányok semmit nem láttak volna). Így írtam a mi Gryllus bácsinknak pár sort, hogy ha már szerdán telve a mozi a szombati előadásra, akkor gyanítom, hogy akár 2 előadás is lefuthatna úgy, hogy minden jegy elkel, de ha ezt nem is, legalább jöjjön gyakrabban Szegedre, nagyon régen volt már. A levelemet továbbította a szervezőknek és válthattunk pótjegyet:). Néha megéri írkálni:). (Néhány hete így kaptam vissza a pénzem, a bankban vettem fel készpénzt, és csak itthon vettem észre, hogy 7ezer ft-tal kevesebbet kaptam. Másnap bementem, írtam egy reklamációt, elbírálták, mivel kijött aznap este többletbe, sűrű elnézés közepette visszakaptam:) )

Szombat reggel felébredtünk, Bogi kinyitotta a szemét és megszólalt: ” Megyünk az oviba? ” és vigyorgott. Ki kellett ábrándítanunk, hogy szombaton sajna nincs ovi, a kis édes majdnem elsírta magát:). Én pedig ettől nem kicsit vagyok boldog, hiszen ez is azt mutatja, hogy nagyon jól érzi ott magát. De azért megbékélt a sorssal, hogy ovi helyett Gryllus Vilibácsi koncertjére megyünk. Picit később indultunk, mint terveztük, de így is időben odaértünk volna, HACSAK nem támad kedve sok-sok népeknek keresztülfutni szervezetten a belvároson. Én tisztelem ezt a sportot, és tisztelek mindenkit, aki még élvezi is, de miért nem parkokban, át a hídon, szóval szabad levegőn teszik ezt? Miért az apró belváros, pici, egyirányú utcáin keresztül-kasul?? Amikor beálltunk egy kocsisorba az aktuális lezárt utcához, a rendőrök negyed órát ígértek, hogy annyit kell vesztegelnünk… MEgfordultunk inkább és “hömpölyögtünk” a többi autóval lépésben:(. Elkéstünk, de nem szegte kedvünket, a lányok azonnal vad tapsolásba, fejrázásba, éneklésbe kezdtek, amint felcsendültek az ismert nóták:)

Gryllus Vilmos:

Aki igazi értéket képvisel, akit mi felnőttek is nagyon szeretünk. A Maszkabál, amely ennek a koncertnek a témája is volt, nagy kedvenc nálunk. Azért szeretjük, mert rengeteg féle hangszert használ, itt épp csellózik, de koncertjein rendszeres a gitár, a nagybőgő, szájharmónika, furulya, doromb, mindenféle dudák, kolompok… És amitől mégnagyszerűbb mindez, hogy el is szokta magyarázni, hogy a hangszerből hogyan nyer hangot, zenét, majd igyekszik bemutatni a gyerekek számára érdekes módon, hogyan is szól, mire hasonlít…

A koncert után Inecsg Gabiékkal közös ebéd, ismét a megdögben, majd alvás következett itthon. Délutánra szülinapi zsúrba voltunk hivatalosak, így odamentünk és igyekeztük végigenni a nagyon finom sütiket és tortákat:). Virág 4 szelet tortát tolt be, házi sütésű tejszínes málnatorta volt, mennyei… A gyerekek igazán felszabadultak voltak mind, fogócskáztak, bújócskáztak, ugráltak az ágyon:). Szülinapos Edink 3 éves lett, amikor anyája hozta be a tortát, elkezdte énekelni a Boldog szülinapot, hihetetlen édes volt:))). Bogi és Virág pedig megfoghatták az incifinci 2 hónaos kishugát, Esztert, aki hihetetlen édes és szép kislány…

Este jött a Mama, mi pedig leléceltünk moziba és vacsizni egyet, ezer éve nem voltunk sehol… A lányok Mama legnagyobb meglepetésére szépen elaludtak, pedig szívesen szórakozott volna velük, fel volt rá készülve:))). Meseolvasás után ajtócsukás, majd beájulás következett. Mostanában ez tényleg így megy nálunk. Főleg mióta jó idő van és szinte egyfolytában kint vannak… No meg az oviban is alaposan elfáradnak.

Én előre közöltem a zemberrel, hogy kizárólag vicces filmet nézek, semmi apokalipszis, amit végigbőgök, majd 2napig lelkibeteg vagyok… Így esett volna a választás az új Rowan Atkinsonos filmre, amit mindenki lehúzott, így megnéztük -igaz gyanakodva- a Hasutasok című magyar alkotást. Egyszóval: borzasztó. Hernádiról többet gondoltunk, de csak ez a mondás jutott róla eszünkbe: ” Van az a pénz…” Volt 1-2 jó poén, de kár volt érte a pénz és az idő.

A vasárnap a nyugalom és a pihenés jegyében telt, délelőtt főztem, a gyerekek az udvaron a szomszéd gyerekekkel, homokoztak, cukrot (!) ettek, bringáztak, motoroztak… Délután közös szieszta. Lett volna. Ha. Ha ezek a kis büdösek elalszanak. De nem:). Másfél óra alatt szétkapták a szobájukat, majd úgy döntöttünk, fél 3-kor már senki nem alhat, nyomás a városba:). Öltözés, amit az is nehezít, hogy keményen válogatnak már. Virág a “lózaszín poltcipőbe” és a poncsójába akart menni. (A poncsót később a játszótéren apja kezébe nyomta sűrűn szuszogva: “mindig rálépek, nem kell”). A lányok napok óta fagyiért könyörögnek, hát megkapták:). Lózaszínt választottak mindketten:).

 

A játszótérhez érvén Bogi a kezembe nyomta a tölcsér csücskét, ami persze szét volt ázva és lötyögött benne a szétolvadt fagyi. Többszöri kérdésemre, hogy kéri e még, határozott nemekkel felelt, így én laza mozdulattal bekaptam:) (konyhamalac vagyok, a maradékaikat legtöbbször megeszem, randa szokás, tudom) Hinta, csúszda, vár, minden volt. Én Bogira felügyeltem, Béla Virágra.

 

Virág a mászóka azon pontjához ért, ahol egyik magas pontról a másikra függeszkedve, egyik rúdról a másikra “lépegetve” kézzel lehet áthaladni, ajánlott kb 6éves kortól. Elkezdett rá felmászni. Fel! Annak a tetejére. Én a vár másik végéből sikítva rohantam, hogy ugye ezt nem engedi meg neki a zapja, de ő sem tudott mit tenni, lévén, nem érte el. És hiába sipákoltam -Béla szerint oly röhejes módon-  a gyerek csak vigyorgott és szépen felmászott…

Majd így mászott le, amúgy teljesen egyedül, Béla csak segíteniakart, de a kisasszony nem kért belőle, szépen kimászik oldalra.

Majd persze Bogacs is ott toporzékolt, hogy felmászik, de nem engedtem neki.

Bizalomjáték apával:

Virág már gyakorlottan:

Végig pedzegette Virág, hogy felmászik a kötélhíd_tetejére, de nem engedtük. Kicsit rázta a lábát és borzolta a szemöldökét:), de elfogadta… Aztán mikor szóltunk, hogy utolsó csúszás, akkor ő nem a csúszda felé kanyarodott, hanem a híd felé. Mikor észrevettük, már mászott fel rá, lentről el sem érjük abban a magasságban, így Béla végig alatta vigyázott rá.

Lemászás:

Ezután megkérdeztem Bélát, hogy miért akar ő fiút egyáltalán?? Itt a fia, tessék:). Jogos a kérdésem asszem. És persze mérgesen közöltem, hogy 2évig nem vagyok hajlandó erre a játszóra jönni, addigra talán elfelejti Virág, milyen klassz is a magasban mászkálni…

A slusszpoén, már a Klauzál téren jártunk, amikor Bogi hirtelen felcsattant, hogy ” ANYAAAA, TE MEGETTED A FAGYIMAAAAT” Na, ez a trükk nem jött be:). Persze mindketten rázendítettek,  hogy másik fagyit kérnek inkább… De hát mi kemények vagyunk, mint a vídia, nem kaptak:)

Volt még szomszéd gyerekekkel játszás az udvaron, majd vacsora után 7kor beájulás:). Ma, -mostmár rutinosan- elmentek apával az oviba, rohantak be reggelizni:). Én pedig lemostam a maradék ablakot, kimostam a maradék függönyt, még főztem is és pihentem is:))

Délután orvoshoz mentem. Bogi megkérdezte, hová megyek:

• megyek a doktorbácsihoz, megnézi a kistestvéredet a pocimban, hogy jól van e.
• Igeen? (oly jellemző ez a visszakérdezés Boginál)
• Igen, majd sietek haza.

Miután hazaértem, beléptem az ajtón ezzel a kérdéssel fogadott: “kivette a doktorbácsi a babánkat a pocakodból?” Kis drágám:). Ha az ilyen gyorsan és könnyen menne,nagyon boldog  lennék:)

Ismét klassz hétvégét tudhatunk magunk mögött. Virág csütörtökön és pénteken nem ment oviba, kicsit köhögött, illetve leginkább fáradt volt, nem akart csüt reggel felkelni, így itthon maradt hosszú hétvégézni:)).

Szombat délelőtt régi kick-box edzőnk látogatott el hozzánk feleségével, nagyon klasszul telt a nap, sokat beszélgettünk a régi dolgokról. Nosztalgiáztunk… Rém megható számunkra, hogy egyértelműen mi voltunk a legjobb csapata, azóta még csak közel ilyen jó gárda sem jött össze nála, mi akkor 3évig sülve-főve együtt voltunk a bandával, nyáron edzőtáborok, szerelmek, versenyek, pezsgett az élet, bizony nem voltunk restek dolgozni, nagyon akartuk az eredményeket. Voltak is eredmények, főleg a fiúk nyakában volt gyakran érem, OB-n, EB-n egyaránt komoly sikereket értek el. Béla pl európa bajnokságon második helyezést ért el, ez még a múlt század végefelé volt valamikor:)). Egészen pontosan 13éve ennek már, akkor, sok-sok kaland és szövödő szál után jöttünk mi össze a zemberrel:). Elég hihetetlen. Én 14 voltam, ő pedig 17. Gyerekek voltunk… 🙂

EL is határoztuk jól, nyárra szervezünk egy találkozót, ahová minden régi edzőtársat meghívunk:)

A csajszik fél délelőtt az udvaron nyomták, lévén, verőfényes napsütés volt. Az ebéd pizza volt, finom lett.

Este elvittük a csajokat a szüleimhez, mi pedig kártyapartyra mentünk VOLNA, ha nem mondják le a srácok, persze mi már úton voltunk a gyerekekkel anyuékhoz. Mit nekünk a póker, feltaláljuk mi magunkat:). Moziztunk egyet, majd beültünk a John bullba, amit msot sem bántunk meg. Valaha megunom én ezt az éttermet? A film borzasztó volt, rém megrázó, végig ki akartam jönni, a feléig csak sírtam, Apocalypto a címe, ép lelkű embernek nem ajánlom.

A csajok kriminálisan viselkedtek, 11ig el sem aludtak, szal boldogították anyuékat:)). TÖnkretették (megint) a DVD lejátszót és szétpakoltak csomó dolgot, amit nem kellett volna… Reggel 7kor ők már ki is pihenték magukat, szal szépen folytatták tovább a randalírozást. Érdekes, a 2 lány külön-külön teljesen édes, kezelhető gyerek, együtt meg spanolják egymást, viszik bele a hülyeségbe a másikat.

Délelőtt mentem értük, Virág haza sem akart jönni:)). Itthon labdáztunk egy nagyott a ház előtt négyesben, csodálatos idő volt. Ettünk maradékokat, majd csajok mentek aludni, én pedig megnéztem vagy 6rész Jóbarátokat:)))). Maratont aludtak a csajok.

Ma már ment oviba a csirgi, most az van, h Bogacs egyfolytában emlegeti, h menni akar az oviba Virággal, nemrég halasztottuk a januári kezdést, mert annyira nem volt kedve… No, lehet, h nemsokára kezd BOgi is, meglátjuk:)

Ma kiválasztottuk a világ legédesebb gyerekszemüvegét, kicsit gondban voltunk, mert a csajnak fejlett ízlése van, MINDEN kékben tetszik neki, na most kék szemüveg, hááát, de ő csak a kékeket próbálta meg, a többiről hallani sem akart. Ám sikerült megtalálni AZT a rózsaszín keretet, ami még neki is tetszett, majd teszek fel képet, sztem álomszépség benne a kicsi :))

Ezzel a hendikeppel indult november első hétvégéje, de nem hagyjuk, hogy a rossz idő kedvünket szegje. Megint igyekeztünk úgy szervezni, hogy pihentető is legyen és mindenki ki tudjon kapcsolódni is. Fontos.

Péntek este pizzáztunk egyet, hm, nem lett rossz…

Virág így tolta:

Mamaszerelem és hatalmas huncutkodás (ez Boginak egy nagyon jellemző arca, nagyon huncut tud lenni:) ):

Szombat délelőtt próbáltuk bejárni még a temetőket, sikertelenül:(. Bogi indulás előtt a kezembe nyomta a cumiját: ” Tedd a dobozba csicsizni a cumimat, itthon marad” állunk leesett, mi szoktuk erre megkérni, hogy tegyük a dobozba a többi cimbihez a cumikat és hagyjuk itthon, most ő ajánlotta fel. Ennek ellenére már odafelé rázendített, bár csak a szokásos incidens akasztotta ki. Nevezetesen, hogy folyamatos konfliktus az autóban, mit hallgassunk. Több lehetőség van, talán ez is a baj:). Virág (és én) Grillus (Vilmos)bácsi rajongó, Boga pedig (Halász) Jutka nénit szereti. Így mikor elindulunk, mindketten rázendítenek, JUTKANÉNIIIIIT!!! GRILUUSBÁCSIIIIIIIIIIIIT!!!!!! NEEEEM GRILLUS BÁCSIT, JUTKA NÉNIIIIT és így tovább…. Van, hogy sikerül dűlőre jutnunk, de legtöbbször megelőzi a kompromisszumot A (!) csend:). Apa vagy én megunjuk, kikapcsolunk mindent és hátraszólunk, hogy vagy eldöntik, mit akarnak, vagy nem hallgatunk semmit. Bogi a temetőben már nagyon sírt, vissza akartam ültetni a kocsiba, hogy nyugodjon meg, indulunk haza és cumizhat, de nem hatott, befeszített, alig tudtam bekötni az ülésbe. Nagyon sajnáltuk, mert annyira kikelt magából szegény, nem hallgatott semmire:(. Aztán hazaúton megnyugodott már. Ebédre paprikás csirkét főztem tésztával apa kívánságára, finom lett. Mama főzte céklát ettünk hozzá:). Délután aztán nagy felfedezőútra indultunk. Nagyon sajnálom, hogy nem vittünk fényképezőgépet, Szegeden nyílt egy hatalmas (és drága) játszóház. Csúcs szuper nagy labirintus, naaagy csúszdával, amin nekünk is le szabad csúszni, rengeteg gyönyörű játék, gyerekparadicsom:). TÖbb, mint 1 órát töltöttünk ott, Virág gyakorlatilag megállás nélkül rótta a köröket, egy darabig féltettük és mentünk utána, de szégyen nem szégyen, nem bírtuk a tempót:)). Kis gizi testével olyan gyorsan girnyózott fel mindenhová, hogy számunkra követhetetlen volt:). De mindig megérkezett épségben, nem is aggódtunk igazán;) Bogival nagyokat főztünk a sok kis házikó, sok kis konyha többségét kipróbáltuk, több csúszda, mini, kicsi, nagyobb:). Bogi érkezés után nem sokkal kezébe vett egy (csúnyácska) babát és onnantól nem engedte:). Ölelte végig, míg el nem jöttünk, együtt csúszdáztak, de volt, hogy előbb a baba, majd a Bogi, érkezéskor megölelte, beszélt hozzá, annyira édes:). Kis anyuka:). Meg persze szeretgette az igazi babákat is, tolt babakocsit…

Maratoni fürdés, majd diavetítés, még mindig ez a nagy sláger, mondhatni nagyrészt leváltotta a mesenézést, aminek én nagyon örülök. Letettük őket, nem sokra rá megérkeztek Gábor és Éva, fondueeeeeüüüü 🙂

Fincsi lett, ipari mennyiséget fogyasztottunk el némi szamorodni is csúszott vele szokás szerint.

Reggel csajok korán keltek, de mi neeeem:), nézhettek mesét, én 8kor, apa 10kor kászálódott ki az ágyból, szégyen gyalázat:)). Hamar elkészültünk és kimentünk mamáékhoz. Csajszik elaludtak az autóban nagy meglepetésünkre… Hagytuk őket aludni, majd meglepetéééééés, az ebéd paprikás csirke:D. De nem untuk meg:) Nagyon klassz délutánunk volt, Béla és sógi játszottak egy party Catant anyuval, ez arról szól, hogy végig froclizzák egymást:). Mi, ha épp szerencsénk van tesóval, tudunk beszélgetni fülünkre nőtt telefon nélkül élőszóban:P. Később otthagytuk a csajokat, mi pedig elpályáztunk felnőttprogramozni, MOZIba:). Elég rég voltunk moziba, most sikerült megnéznünk a neten egy rossz portálon a műsört, tévesen volt kiírva:(. Sebaj, megnéztünk egy vicces filmet a 2 letargikus helyett, amiket első helyre tettünk volna, Borat-ot néztük, amire végülis kíváncsiak voltunk, régen a Viasaton néztük, filmben sem volt rossz, rengeteget lehet nevetni, bár helyenkén még nekünk nem prűdeknek is irtó közönséges és broáf volt. Mire mentünk a csajokért, anyu megfürdette őket, hajat mostak, körmüket levágta, tudom, szerencséses vagyunk egy ilyen mamával:)

ENYHÜL az időőőő:)

Alig várjuk, hogy kész legyen az udvar is és végre valóban ki tudjuk élvezni az összes lehetőséget, ami itt adott lesz, amiért ezt a pecót választottuk. Imádjuk amúgy, már most:) Apa folyton arról beszél, hogy ő majd nagyokat fog kint sütögetni, mert kertet rendezni, stb… No, úgy döntöttem, nem kell azzal annyit várni, kupis udvaron is lehet sütögetni:). Névnapjára leszerveztem sok-sok barátunkat, hogy jöjjenek el 8ra és jóóól lepjék meg a zembert.
Lezsíroztam a gyerekvigyázást is, a szüleim eljöttek a lányokért, majd itt “spontán” előadták, h ők elvinnék őket, aludjanak ott:). Béla megörült, rögtön elkezdte tervezni az estét, mozi, fagyi, vacsi, akármi, csak mi kettesben:). Belementem (elméletben:D), fagyiztunk egyet a Kárász utcán, majd irány a pláza, megnéztük a moziműsort, fel is akartam ruházni, de nem volt próbálós, vásárlós kedvében, így ruhát nem sikerült neki venni. Majd 8 órához közeledve elkezdtem vakarózni, h én most inkább hazamennék, mozihoz nincs kedvem, John bullban úgysincs hely, inkább összeütök neki egy névnapi vacsit. NAGYON NEHÉZ volt ezen a ponton majdnem elbuktam, de bíztam női meggyőzőerőmben és khm az ő férfi irányíthatóságában:). Bejött, szépen hazajöttünk, elkezdtem tüsténkedni a konyhában… Béla kinéz az ablakon, majd méltatlan, irígy, kétkedő hangnemmel kijelenti, “te, a szomszédban már megint buli lesz”, ui látott sok embert a házunk felé sétálni üvegekkel, szatyrokkal:)))). Majd, ahogy jobban nézte őket váltak ismerőssé az arcok, “hát ez a Peti, meg a zsolti… meg, stb…” Asszem nem hitt a szemének:D Beözönlöttek a népek, majd még többen mások később csatlakoztak. Közben a szomszédból áthoztam a meglepetést és felköszöntöttem:

Majd a fiúk elkezdték összeszerelni gyorsan:

A FÉRFI. A tűz felelőse.

A rituálé nem annyira ősi eszközökkel:)))

A bepácolt húsokat is áthoztam a szomszédból, majd a salátákat készítettük még elő a lányokkal:

Nagy eszem iszom: