Kiss családunk blogja

Máhogymivan??????? Milyen illatú? Hópehely? Miért, a hópehelynek milyen az illata? Van annak illata? Miért, a hó az nem víz megfagyva?Víz, színtelenszagtalan. Tévedek?

Mámeginténvagyokahülyebiztos:)))))))))))))))))))))))))

Namindegy:)

Helyzetjelentek:

A munka király. Nagyon el vagyok veszve még alatta, de érzem, jó lesz ez. Lassacskán beilleszkedek, lassacskán mindent átlátok. Rendkívül sokrétű a feladatköröm, vagy most legalábbis így látom. Lehet, hogy később, amikor mindent készség szinten fogok végezni, akkor majd nem lesz már ennyire energiarabló, de most leterhel alaposan. Na nem bánom ám, sőt, nagyon nagyon jó érzés, hogy MÁS, hogy dolgom van, hogy felnőtt élet:)))

A gyerekek ugye ebben a félévben nem voltak betegek, most Bogica megkezdte, feltehetőleg hini-je van, magas láz, köhögés, orrfolyás. Nem vészes. Hétfőre volt/van időpontunk, hogy megkapják a gyerekek… Mi már felvettük Bélával. Végül így döntöttünk.

A bölcsiben 2 hete bontják a nemtommit, kérték, hogy aki meg tudja oldani, ebéd után vigye haza a dedet. APukám jár a kicsiért minden délben, busszal mennek Tápéra a kicsi kedvéért, aki élhal a Tatáért, általában haza sem akar jönni velem 5órakor:)). Apu nagyon belendült a nagypapaságba, nagyon nagyon jól eső érzés, hogy ilyen lelkes, ma is mondta, h vigyük Bogit is, majd ő lesz vele, de megoldottuk Bélával, megfeleztük a napot, én vittem délelőtt Bogyót orvoshoz, ő pedig déltől volt velük.

Reggel beszaladtam Bogival az irodába gyorsan, el kellett küldeni 2 gyors mélt, megnézhette, hol dolgozik anya, örült nagyon ennek:)).

Összegezve tehát, éljük a mindennapokat, én elég fáradt vagyok, komoly lemaradásban vagyok alvásilag:))).

Holnap jön a Mikulás, még beszerzőkörútra kell mennem ez ügyben:)))

Továbbá kanapét készülünk venni (nem nagy méretű sarokülőt, tippek, hol érdemes? megköszönném), és valszeg festetni is fogunk, még az ünnep előtt… Legyen mit összefirkálni Abigélnek, ugyanis minden szabad felületet összefirkáltak és összekoszoltak már :DDDDDDD

gazdag, virgácsolatlan Mikulást kívánok mindenkinek! 🙂

Ma sikeres vizsgát tettem hálisten, a képzés, amire készültem már napok óta ezerrel, éjszakába nyúlóan. Nagyon örülök ennek, végre megszerzem a jogosultságokat a cégnél, amik a munkámhoz kellenek.

Bent is jól érzem magam, körvonalazódik a feladatköröm, igazi “Micike-munka”, ami tökéletesen meg is felel nekem most.

A hétköznapok csak úgy repülnek, bent az irodában is repül az idő, észre sem veszem, h 4 óra, rohannom kell a gyerekekért.. Velük minden a legnagyobb rendben, hálisten, mindenki egészséges. Némi “álbetegség” volt az elmúlt 2 hétben, Virág köhögés miatt volt itthon 2 napot, hála a nagyszülők hathatós segítségének, nem kell itthon maradnom. Majd Abigélnek ment a hasa, ezzel küldték haza a bölcsiből. Persze itthon már aznap teljesen normális székletet produkált, de el kelleett menni a doktornőhöz egészséges igazolásért (a sok beteg gyerek közé a váróba. Érti ezt vki??)

Apukám volt vele, istenien elvannak ők ketten, ma és holnap is megy érte ebéd után, mert átalakítás van a bölcsikében, a kicsi boldog, mert Tata buszozik és sétál vele nagyokat… Apu igazán kitesz most magáért, meg is vagyok hatva tőle, Virággal is eltöltött 1 egész napot, mikor köhögött, játszótereztek, sétáltak, fociztak, jó ezt hallani.

Ezt a vizsgát vártam nagyon, és ez után remélhetőleg minden sínre kerül már…:)

Ennyi van velünk kivonatosan.

Mégsem kell a héten Pestre mennem oktatásra, ami nagyszerű, mert ahogy közeledett az idő, lett egyre inkább feszítő, h mi lesz a gyerekekkel… nem is az elláttásuk, logisztika miatt aggódtam, mert Béla azért ebben nagyon jó, megoldotta volna, maximum megkértem volna az óvónéniket, h reggelente egy frizkót intézzen nekik, hanem az, hogy kicsibibi pl valszeg hiányolt volna 1-2 nap után… De ez 5 nap lett volna. Ami nagyon sok anya nélkül… Nekem is nélkülük, de én megértettem, muszáj, rendben, a nagyok is megértették volna, okosak és belátók, de a kicsim? TŐle nem elvárható.

De megússzuk hálisten, persze így másként kell elsajátítanom azt a sok dolgot, amit tudnom kell, így sem lesz eccerű. De legalább itthon leszek:)

Igen kellemesen és eseménydúsan telik, a szokásos, mondhatni, szombat délután vendégségbe mentünk, már a nejlonharisnya és kis szoknya is a csajokon volt, mindenkinek fonott frizkója volt, amikor is jött a telefon, a kisfiú, akihez mentünk volna, belázasodott. A társasággal utána amúgy is felnőtt programra készültünk, így a lányokat idő előtt elvittük anyuékhoz, akik ragaszkodtak hozzá, h a csajok náluk aludjanak, mi meg ezt nem bántuk:), nem ellenkeztünk, szóval kivittük őket Tápéra, mi pedig mentünk H-ékhoz, ahol is pizzáztunk, no meg megnéztük a Villányos képeket. Jól mulattunk, jó későn indultunk tovább, biliárdoztunk hajnal kettőig, remekül szórakoztunk:))).

Még délelőtt vásárolgattam, a Generali-nál dress code van, nincs farmer, mindenképpen csinosban kell nyomulni, így sahhhajnos ruházkodnom kell, hát borzasztó ez, vennem kell cipőt, táskát, szoknyát, nadrágot, sosem érek a végére, mert mindenhez kell még valami, hogy teljes legyen a kollekció… De hát, ha muszáj, akkor muszáj, nagy duzzogva megyek és járom az üzleteket, h öltözködjek. Nem is olyan egyszerű amúgy. Jó, megértem, sajnálni azért télleg nem kell 😀

Délben elmentem az aprónépért, még előtte feltettem a húslevest, meg betettem egy Nagymamám nevelte isteni csireket a sütőbe, várja jobb sorát (=hogy megegyük), de ebből már vacsora lesz, senki sem éhes… Mi bezúztunk Bélával egy nagy tányér húslevest, elég is volt.

Abigél alszik, Boglárka kint nyomul a többiekkel, éppen görkorizik, Virág pedig ül az asztalnál és betűket és számokat rajzolgat. Emlékezetből. Lerajzolja, majd megkérdezi, melyik ez a betű. Édes. Úgy néz ki itt az asztalnál, mint egy iskolás. Jézus, mikor nőtt meg így ez a lány??

A nap további részében talán sétálunk egyet, vagy símán bent punnyadunk a meleg lakásban, kint sötét és hideg, bent meleg és lápmafény, anya vasal, apa körmöket vág, hajmosás ÉS tetűírtás * , szokásos vasárnap esti program:)).

A munka amúgy nagyon jó, végre van gépem, rácsatlakoztam a hálózatra, kezdem átlátni a feladataimat, megismerkedtem a csapattal, irtó jó fejek, nagyon jól érzem magam. Néha, feladataim kellős közepén belegondolok, h jéé, én dolgozom, felnőtt élet, tényleg, és ekkor nevetek magamban legbelül, majd’ 30 évesen ez elég normális, nekem mégis annyira kiesett, h tényleg boldog vagyok tőle:))). Remélem így is marad:)